Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)

2004-12-18 / 345. szám

2004. DECEMBER 18., SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT ZOMANCIKONOK EGY TÁRLAT OSZÉTIÁBÓL. Harminckét vallási és világi tárgyú, tehát már nem a szigorúan megszabott szabályok szerint évszázadokon keresztül másolt ikonok láthatók Baytsaeva Ludmila Petrona őszét érdemes művésztől a pécsi Ifjúsági Házban január 10-ig. fotó: toth l Weidinger fagottverseny hírnév Mindenhonnan jelentkeztek Cseri L. A pécsi Művészetek Háza eddig öt alkalommal adott otthont a Weidinger Imre Nemzetközi Fagottversenynek, amely Wei­dinger Imre, pécsi születésű, világhírű fagottművész tisztele­tére jött létre. A versenyeket, melyekre az ország minden ze­neművészeti egyeteméről, főis­kolájáról - Budapest, Miskolc, Szeged, Debre- , ■ cen, Pécs -, il­letve Szlová­kiából, Ko­lozsvárról és a linzi fő- iskolá- ról is jönnek hallgatók, rendszerint a Pécsi Tudományegyetem Művé­szeti Karának Zeneművészeti Intézete, a Művészetek Háza és a Magyar Fagottos Társaság rendezi. A VI. Weidinger Imre Nem­zetközi Fagottverseny nyitó- hangversenyére december 16-án került sor a Ze­neparkban, ahol I. Ch. Bach, G. Lickl, Paul Winter, és J. B. Breval művei hangzot­tak el fagottművé­szek, vala­mint a Pécsi Szim- foniet- ta köz­re műkö­désével, Cser Miklós irányítása alatt. Decem­ber 18-án, szom­baton a POTE aulában tartják a Pannon Filhar­monikusok és a verseny zsűrijének közös hang­versenyét, vasárnap dél­előtt a Weidinger obelisz- ket koszorúzzák meg, majd ünnepélyes ered­ményhirdetéssel zárul a program. Zene, hangszer, előadó, lélek: Nagy Zsófia fotó: t. l Könyvek karácsonyra Cs. L. Jelenkor Kiadó Nedjeljko Fabrio Bereniké fürtje című regénye a horvát író adriai trilógiájának el­ső könyve (Város az Adrián), egy évtizede jelent meg magyarul. Ez a második könyv egy horvát és egy olasz család négy nemzedé­kének történetét meséli el. Nagy Bandó András: Madarak tolláról. Bandó a gyerekeknek és szüleik­nek írt. A friss nagyapai élmé­nyek terelték figyelmét újra a ter­mészetre, a színes, mindig felfe­dezni érdemes világra. Sárközi Mátyás: Albion köd nélkül, Dorothy Bohn) fotóival. A több mint négy évtizede Londonban élő szerző átfogó, helyi szokások­ra, a királyi család magánéletére, a klubok és pubok törzsközön­ségének anekdotáira, az angol etikettre és oktatásra is kiterjedő kalauza magyar szemmel látja és láttatja azt az országot Herma Vogel és Gitté Spee: Me­sékkel teli bárka (Biblia kicsik­nek). A holland szerzőpár közös munkája annak köszönheti sike­rét, hogy a Biblia történeteit ere­deti üzenetüket megőrizve vallá­sos és nem vallásos gyermekek számára egyaránt izgalmas me­sékké formálta. Pro Pannónia Kiadói Alapít­vány Szávai Ferenc Az Oszt­rák-Magyar Monarchia felbom­lásának következményei című nagymonográfiája többek között a területátadás jogi és gazdasági következményeivel, az állam­utódlással, a versaillessi béke­rendszer rendelkezéseivel foglal­kozik. Fekete Sándor - Osváth Péten Az öngyilkosság. A „meg­hívott halál” pszichiátriai beteg­ségek, súlyos életesemények, krí­zisek következménye, de a leg­személyesebb emberi döntés eredménye is. A kötet a szerzők közel két évtizedes klinikai és ku­tatómunkáját összegző tanul­mánygyűjtemény. Gráfik Imre: Hajózás és gabo­nakereskedelem. A szerző a tö­rök hódoltság utáni időktől raj­zolja fel nagyívű történeti vizsgá­lódását, elemezve a 18-19. szá­zadban jelentkező új feltételeket Fábián István ízlés és irodalom című tanulmánykötete a harmin­cas évektől haláláig, rangos folyó­iratokban, mint Napkelet Vigilia, Korunk Szava, Magyar Kultúra, Fiatal Magyarság, Elet Sorsunk, Dunántúl, Jelenkor megjelenő írásaiból válogat Pilkhoffer Mó­nika: Pécs építészéte a századfor­dulón 1888-1907. A város a századforduló ide­jén nyerte el ma is jellemző épí­tészeti arculatát és szerkezetét. A monográfiában megismer­kedhetünk az építtetőkkel, az építőkkel, az egyes mesterek munkásságával, a korabeli vá­rosrendezési kérdésekkel. A Schöpflin Aladár összegyűjtött levelei a huszadik század első felének egyik meghatározó kri­tikusától, irodalmi „közmunká­sától” közöl közel 600 levelet írói és címzettjei között olyan nevek találhatók, mint Ady, Ba­bits, Áprily, Illyés vagy Márai. FUTNAK A KE PÉK A jövőbe vissza Nagy Imre Ahogy egy épü­letnek van kül­ső homlokzata és belső szerke­zete, úgy egy filmnek is. Eb­ből a szem­pontból Robert Zemeckis új mű­ve, a Polar Expressz érdekes (és igen tanulságos) kettősséget, kü­lönös osztottságot tükröz. Technikai szempontból (ez lenne a film felszíni rétege, érzé­ki hámfelülete) Zemeckis mun­kája merészen új. Azt a digitális megoldást, amit alkalmaztak, alighanem először, az alkotók „performance capture”-nek ne­vezték. Ez a kifejezés a játékfilm és az animációs eljárás sajátos vegyületére utal. Úgy készül, hogy a forgatás során a díszle­tek nélküli térbe helyezett szí­nészek (a miliőt számítógépek rajzolják meg utólag) furcsa át­változás révén kerülnek a kép­re. A felvételek készítésekor számtalan, mintegy ezernyi ap­ró érzékelőt helyeztek a szerep­lők testére, s az ezek által közve­tített adatok alapján kompute­rek rögzítették a mozgásukat, közel száz kamera közreműkö­désével. Az így képződött dina­mikus hálózat vált az animáció alapjává. A módszer egyaránt lehetővé tette a mozgás tökéle­tes érzékeltetését, valamint a ké­tudják elérni, kirepül a vonatab­lakon, fel a levegőbe, ott elcsípi egy sas, hazaviszi a fészekben ücsörgő fiókájának, ez bekapja, lenyeli, kipottyantja, a menet­jegybeleesik a hóba, ahol éppen egy farkascsorda száguld, a lavi­na elkapja, feldobja, éppen arra kanyarodik a vonat, a biléta visszarepül az ablakon, éppen oda, ahol keresik, s most végre megtalálják. Nagyjából így. S ez egyetlen képsorban. Valóban el­képesztő. A történet szerint a főhős ta­lálkozni kíván a Mikulással, ezért a Polar Expresszel elindul az Északi-sarkra, hogy a pólus­vidéki mesevárosban saját sze­mével győződhessen meg arról, hogy a legendás, piros köpenyes öregúr valóban létezik. Erről a kalandos utazásról szól a film. A Mikulás realitását az elbeszélés, persze, kettős idézőjelbe teszi, merthogy meséről van szó, s a fiú egyébként is álmodja az egé­szet. A cselekményt ezért hatja át a két, talán legjellemzőbb álommotívum: a mozgáskény­szer és a zuhanás szédülete. A tériszonnyal való kacérkodás sokszor - alkalmasint az elég­nél is többször - ismétlődő ha­táseszköz. A képek bűvöletét szárnyaló fantázia színezi, jól is­mert meseelemekkel: ilyen a csodapalota, ha nem forog is ka­csalábon, viszont törpék és ma­nók lakják nagy mennyiségben, Tom Hanks háromszor, plusz egy gép pék szabad, olykor meglepő ala­kítását, továbbá azt is, hogy a mű létrejöttében oroszlánrészt vállaló Tom Hanks öt szerepet is eljátsszon. Ő a főhős kisfiú és ennek apja, továbbá a kalauz, de a vonat tetején üldögélő csavar­gó is, sőt a Mikulás szintén. Az ember nem is tudja, kit dicsér­jen a parádés alakításokért a ki­váló színészt, vagy a mindentu­dó számítógépeket A képek delejes hatásúak. Zemeckis és csapata nem ismer lehetetlent Például: elrepül egy vasúti jegy, libeg, libeg, nem varázsló is akad, meg tengernyi különös tárgy, köztük a Mikulás csengője, amelynek csak az hallja a hangját, aki megőrizte a hitét, s itt már a mese tanulsága csilingel. Ha ezeket a motívumokat a film belső tartóelemeivel azono­sítjuk, akkor belátható, hogy a technikai újszerűség mögött a szemlélet nagyon is hagyomá­nyos. A jövő tehát a múlttal szö­vetkezik. Nem gondolom, hogy ez baj. Ilyen a mese. Lényegé­ben ugyanolyan ősidők óta. De éppen ezért szeretjük. BELENESSY CSABA SZOMBATI TARCAJA Érzelmes utazás Apámat lenyűgözték a vonatok. Ott álltunk Zákányban, a házunk előtt a domboldalon, és ő átmutatott a hatá­ron, a felrobbantott Dráva-hídhoz:- Amikor még jó világ volt, ott ment át a Déli Vasút Fiume felé. Ezzel felvette a mese fonalát és szőt­te órákon át. Elmondta, hogy én egy Julianus- iskola szolgálati lakásában láttam meg a napfényt. Elmesélte, miért úgy néz ki a zágrábi Glavni Kolodvor, mint a pécsi főpályaudvar, s mit jelentett a gyergyóiaknak a Székely Körvasút. Felemlegette, hogy ha valaki este be­ült Budapesten egy Pullmann-kocsiba, elkortyolt egy üveg Littke-pezsgőt, el­szívott egy-két jó szivart, reggel már Abbázia zöld teraszain kavargathatta a kávéját. Röviden kitért néhány je­lentéktelennek tűnő apróságra is. Pél­dául, hogy az okos ember nyáron megy a hűvös hegyek közé, s télen vá­lasztja a mediterrán tengert, nem pe­dig fordítva, ahogy mostanság szokás. Végezetül gyakran térképet hozott, ki­terítette a Monarchiát, és néhány moz­dulattal felvázolta, miként működött a birodalom. A mi birodalmunk. Hogyan vitték sínen a 39-es mo­zsárágyút Przemysl alá, hány helyre szállított Ganz Ábrahám öntöttvas csatornafedelet, miért hívják suttog­va a restiben Horthy-mozdonynak a 424-est, s mit jelent az: - Teheti, mert vasúti. Mert tehette. Szabadjegye volt ne­ki és a családjának, vihették a piacra a zöldséget, ameddig csak a vonat járt. A vasutas szép prémgalléros, háromnegyedes kék bundában járt, csíptetővel óvta a vasalt nadrágot a biciklilánc felett. Egy napig dolgo­zott, két napig szabad volt: szántott, falat vakolt, szobát festett, fúrt-fara- gott, disznót hizlalt, vagy hirtelen gi­táriskolát nyitott, mint egy rejtélyes múltú pályamester hatvannégyben, amikor a Szabad. Európán átrecse­gett a Love Me Do. Bő évtizeddel azután, hogy oda-visz- sza gázoltak rajtunk a vörös-barna hordák, apám egyszer csak mosolyog­ni kezdett.- Rédey Zsófia! legyeket veszünk. Mehetünk Erdélybe. Haza! - mondta anyámnak. A boldog mosoly szomorú örököse­ként, elfojtott zokogás kísérte utunk. Miért csak románul beszél a kala­uz? Miért nincs Aranyosgyéres? Mi ez a csúfság a Rózsák terén? Hol van a kertkapu, ahol anyád először hajtotta vállamra a fejét? Mivé lett a Tündér­kert? Ott álltunk Belénessy János és Baj- kó Róza sírja előtt, apám pedig jajon- gott, merre volt ő, amikor édesék éhen haltak a hegyen. Az ősi szülői házhoz menet végig fogta a kezemet, s percenként állított meg bennünket valaki:- Szerusz Álózsi! Nemde hazajöttél. Ő a kicsi fiad? Ejsze olyan, mint te vol­tál! Rettenetesen untam. Hát persze, hogy én vagyok. Hát persze, hogy hasonlítok. Mi az, hogy ejsze? Jaj, nehogy ángádzsábor leves! Jaj, nehogy puliszka! Jöjjön már Elek, faragjon nekem kicsi kocsit, kicsi lo­vat elé, s menjünk a pajtába játszni az emberek elől. Lent csobogott a Békény pataka, gátat vetettünk, medencét mo­sott a sodrás, fürdés után zöld egrest szedtünk a kert végében, és reggelre már vacogtatott bennünket a gyomor­láz. Kaland volt a szó, kaland a létezés. Főleg, hogy a hatvanas évek elején Ká­dár valósággal sokkolta az erdélyi ma­gyarokat. Tudták róla, hogy a magyar forradalmárok hóhéra ő, mégis várták Erdélybe, hátha mond egy-két jó szót nekik, az elárvult testvéreknek.- Legyenek jó román állampolgá­rok! - intette a gyűlésen az embereket a hazaáruló, s a székelyek otthon tűz­re dobták a kabát alatt rejtegetett pi- ros-fehér-zöld zászlókat. Történt, ami történt, mi mégis min­den évben átvonatoztunk a gyergyói fennsíkon, Szentmiklós felé. Egészen addig, amíg egyszer Sepsiszentgyör- gyön baj nem lett a rendes beszédből. Apám halála előtt még hazaballagott a csillagösvényen, elbúcsúzni a szülő­földtől, de én már csak Ceausescu csú­fos bukása után mertem nekivágni is­mét az útnak. Hamarosan megint megyek. Tu­dom, mi lesz az első kérdés. Miért kell szavazni arról, ami ter­mészetes?-4 ■A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom