Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)

2004-12-11 / 338. szám

2004. DECEMBER 11., SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT Hazajött a zongoraművész Nem mindennapi koncertet hallhatott a pécsi közönség csütörtökön. A Ko­csis Zoltán által dirigált és a vidék legjobb zenekarának nevezett Pannon Filharmonikusok estjén Jandó Jenő (képünkön), a pécsi származású jeles művész játszotta a meglehetősen ne­héz és virtuóz zongoraszólót. Mészáros B. Endre- Kocsis Zoltánnal padtársak voltunk az iskolában, több mint 35 esztendős a barátsá­gunk. Többször szerepeltünk már együtt a mostanihoz ha­sonló felállásban, egy újdonsá­got azonban a pécsiek élhettek meg először, a koncert előtti Műhelytitkok be­szélgetésen első ízben játszottunk közösen négykezest - avat be egy zenetörténeti érde­kességbe a zongoraművész.- Soronkívül került be 16 évesen a Zeneaka­démiára, és azóta csak látogatóban, vendég- szereplésekre érkezik vissza Pécsre.- Én ma is azt mondom ilyenkor, hogy haza­jövök. A Sörház utcai gyerekkorom felejthetet­len, rengeteget kirándultunk a Mecsekben, az­óta is hegy- és erdőpárti vagyok, míg kaposvá­ri születésű feleségem a vízhez citálna inkább.- Rangsorolja a felkéréseket?- A pécsieket mindig azonnal elfogadom, és minden mást hátrébb helyezek. Amióta elke­rültem innen, nem volt olyan esztendő, hogy legalább egyszer ne jöttem volna le játszani. Volt ebben kamarazene is, de most, hogy kér­dezi, szólóestet például már nagyon régen ad­tam itt.- Egy novemberi rendkívüli beugrásától han­gos a fővárosi közönség. Hogy is volt ez?- Túlbeszélik a történteket. Beethoven Hár­masversenyét játszotta volna Vásárhelyi Ta­más a Zeneakadémián, de két nappal a kon­cert előtt a karmesteri pálcát egy ügyetlen mozdulattal vezénylés közben a bal tenyerébe szúrta, így nem tudta vállalni a fellépést. Be­álltam helyette, mert nem volt teljesen isme­retlen számomra a mű. De nem most tanul­tam meg, három éve előadtam már Perényi Miklóssal és Szabadi Vilmossal, szóval nem volt olyan bravúros ez a beugrás.- A legtöbb hanghordozót - évi 350 ezret - a zongoraművészek közül Jandó Jenő játékával forgalmazzák a világon. Változtat ez a nemzet­közi megítélésén?- A szakmai előmenetelem szempontjából semmit, emiatt nem kapok több meghívást sem. Valószínűleg én vagyok a hibás ebben, mert nem igazán menedzselem magam. Ám­bár annyi szép feladatom van, hogy az szá­momra bőségesen elegendő.- Milyen új lemezre készül most?- Bartók-művekkel foglalkozom. Most fe­jeztem be a Goldberg-variáció felvételét, a kö­vetkező héten pedig a Mikrokozmoszt kezd­jük el. Van viszont egy titkos vágyam. Szíve­sen kirándulnék Scott Joplin zenéje felé. Na­gyon jópofa muzsika, szólóban és más hang­szerekkel kiegészítve is izgalmas. Újra Luca-napi Varázslatok K. E. A hétvégén ünnep előtti varázslatos hangulat költözik a Király utcába. Idén nyolcadik alkalommal rendezi meg a Pécsi Kulturális Központ a Luca-napi Varázslatok elnevezésű karácsony előtti hagyományőrző programsorozatát. A december 11-13. között a Színház téren és a Dominikánus Házban zajló esemé­nyek sorát kézművesvásár, borkiál­lítás, -minősítés és -mustra, humo­ros hagyományőrző előadások, ze­nei bemutatók színesítik. (Részletek a 18. oldalon) Filmek hajnalig Ma folyatódik az ORTT filmfeszti­válja, a Mustra az Uránia moziban. Az épület előterét is vetítővé alakí­tották, így a filmek párhuzamosan futnak, és ha nem is találkoznak a végtelenben, vasárnap hajnalig biztos időtöltést jelentenek. A nyolckor kezdődő gyerekprogram után ismeretterjesztők, majd doku­mentumok, drámák, animációk, szatírák következnek, meg rövidfil­mek és hosszúfilmek, ráadásul nem csak a mennyiség, de a minő­ség is garantált, (nol) (Részletek a 18. oldalon) GYERMEKBARÁT TEKNOCÖK VÉGRE EGY TÁRLAT, AHOL MEG IS LEHET FOGDOSN! A MŰTÁRGYAKAT. A Bázis Szobrász Egyesület bemutatkozó kiállítása látható a Pécsi Galériá­ban január 9-ig. A kiállító művészek: Böszörményi István (felvételünkön az ő alkotásait tesztelik az ifjak), Gitta János Zoltán, Kotormán Norbert, Kuti László, Miklya Gábor, Nyári Zsolt Pál Zoltán és Rigó István. fota íúm l Kis pénz, nagy presztízs Újraválasztották a Pécs- Baranya i Kulturális Szö­vetség tisztségviselőt. Dunai 1. Egész napos szakmai progra­mokkal összekötve tartotta tisztújító közgyűlését csütörtö­kön a Baranya Házban a Pécs- Baranyai Kulturális Szövetség. A beszámolókat követő válasz­tás nem járt meglepetéssel, mi­vel az elnökségnek sikerült le­beszélnie visszavonulási szán­dékáról Tóth József professzort (képünkön), a PTE rektor eme- ritusát, akit a közgyűlés három évre újraválasztotta. A két alel- nök, Bokor Béla és dr. Csefkó Ferenc is bizalmat kapott.- A Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség egy furcsa szerve­zet: civil szerveződés és egy­ben szakmai is, továbbá társa­dalmi, hiszen tevékenységé­nek széles a hatóköre - mond­ja Tóth József professzor az el­nöki beszámolóra utalva. - Né­mi keserűséggel azt is mond­hatnám, az elmúlt három esz­tendő legnagyobb sikere az volt számunkra, hogy fennma­radtunk. A kultúra területén ez óriási eredmény a mai világ­ban. A szövetség­nek kiterjedt kapcsolatrend­szere van az országos szak­mai szerveze­tekkel, más baranyai civil szervezetekkel, önkormány­zatokkal, és a Pécsi Tudo­mányegyetemmel is. Az elnök arra is büszke, hogy minden évben január 22-én megrende­zik a Kultúra Napja megyei ünnepséget.- Ez nem pécsi rendezvény, hanem körbejár a megyében - mondta. - Igazi kulturális ese­ménnyé emelkedik és rendre nagy közönséget vonz télvíz idején. FUTNAK A KEPEK Forgatási szünet Nagy Imre A kávé nem csupán kelle­mes ízű, frissítő ital, jelkép is, s ebben a kettős szerepében az európai műve­lődéstörténet fontos tényezője. Volt török kínálta „fekete leves”, később az előkelők folyékony cse­megéje, sötéüő drog a szenvedély- betegek kezében, Schillernél a kispolgári nagyravágyás jelévé vált, s lett belőle mára a vendégfo­gadás szokásos kelléke, a hétköz­napi lazítás, pihenőidő velejárója. Kávézunk. Jim Jarmusch hő­sei is ezt teszik. Ketten üldögél­nek egy kocsmában, presszóban vagy valami elegánsabb helyen. Később jön egy harmadik, általá­ban a pincér. Kortyolgatnak, be­szélgetnek, közben cigarettáz­nak. A kamera visszatérő motí­vumként felülről mutatja a jele­netet A kockás térítőn olyanok a csészék, ahogy felveszik, majd lerakják őket, mint a sakkfigu­rák. Az az érzésünk, hogy valami sorsszerű játék szemlélői va­gyunk. Az egyik jelenetben vala­ki dobókockákkal szórakozik, amelyeknek lapjai mindig egy­forma pontértéket mutatnak. Sejtjük, bármeddig játszhatna, a pöttyök mindvégig szimmetriku­san alakulnának. A Kávé és cigaretta (Coffee and Cigarettes) epizódokból, mozgó­képi etűdökből áll. Ha jól emlék­szem, tizenegy vagy tizenkét je­lenet követi egymást, inkább ti­zenegy, mert akkor maga a film­egész a tizenkettedik, így jön ki a kockák kétszer hatosa. Nyerő szám! A mű a variációs ismétlő­déses forma kristálytiszta reme­ke. Az alaphelyzet ugyanaz, és mégis mindig más. Bűvös kalei­doszkóp. Az epizódokban ismert színé­szek lépnek fel, a Jarmusch- oevre jellegzetes figurái. Cate Blanchett egy megkettőzött sztárt játszik, aki szakadt unoka- testvére képében saját tükörké­pével találkozik, Bill Murray pe­dig önmagát alakítja. Az első jele­net még 1986-ban készült, a kul­tikussá vált Törvénytől sújtva for­gatási szünetében. Roberto Berú­gni és Steven Wright találkozik: utóbbinak fogorvoshoz kellene indulnia, de nagyon fél, Roberto megsajnálja, és elmegy helyette. Szellemes poén, de figyelmeztető jel is: az emberek, úgy látszik, helyettesíthetők egymással. Az improvizatív beszélgetések visszatérő motívuma a hasonló­sághoz, a testvéri, illetve unoka­testvéri szerephez való viszony, amire az egyforma dobókockák is utalnak. Van aki vállalja, van aki ódzkodik tőle, de arra is van pél­da, hogy csak kitalálnak egy fi­vért. Az egyik beszélgetésbe be­kapcsolódik egy pincér, aki előad egy zavaros történe­tet arról, hogy EMs Presley-nek volt egy fivére, az énekes szakasztott mása, ez volt az, aki kábító­szerezett, ez hízott el, neki voltak kétes hírű kalandjai, s mi­vei éppen olyan jól énekelt, mint maga Elvis, a közönség máig egynek gon­dolja őket, a tiszta életű „király” emlékét így szeny- nyezik be a fivér tettei. Ezzel a romantikus hason­másszerep ironizálásától a le­gendaképződés jelenségéhez ju­tottunk. Ám a beszélgetések ar­ról is tanúskodnak, hogy az em­ber nem csupán eszményképeit szereti idealizálni, önmagát szintén valami kedvezőnek ítélt szerepbe igyekszik helyezni, szemben a lenézett másikkal, aki, persze, egy kicsit önmaga is. Éppen ez a törekvés akadá­lyozza meg oly gyakran a másik megértését. A kommunikáció kudarca a presszóasztalnál zaj­ló sorsjáték vissza-visszatérő szituációja. A Kávé és cigaretta epizódjai arról tanúskodnak, hogy Jim Jar- muschnál ezekben a „forgatási szünetekben” is folytatódott az, amit alkotásnak nevezünk. Steven Wright és Roberto Benigni: „fogorvostól sújtva" MEHES KAROLY SZOMBATI TÁRCÁJA JgL Grillcsirke, kedden A Sanyi, az önkorminál adta ezt az arany tanácsot, hogy keddenként a börtön elé kell kitelepülni a büfékocsi­val, mert az tuti. Kilenckor kezdődik a látogatás, délig bent dekkolnak a roko­nok, és nagyon kajásak, amikor kijön­nek. Na ja, a nők bőgnek, de a hapsi- káim kajásak. Megmondta a Sanyi, hogy így van, nem verte át, mért is tet­te volna, mégis csak együtt szívtak ka- tonáéknál, az egy életre összekovácsol. Odacuccol hétkor, beizzítja a grillt, meg hát fűteni is kell, a november az mégis csak november. Felnyomja a csirkéket a nyársra, elringlispíleznek ott egy-két órát. A fritőzbe is be lehet küldeni egy kis friss olajat, a mélyhű­tő meg tele eszkimó-krumplival. Ézt a Banditól újította a múltkor, igen király duma. Két szomszédos placcon nyom­ták a havi vásárban, egymást ajánlat­ták a haverkáimnak, Ne hozzám jöj­jön, hanem oda, a Gabeszhoz, ott a tu­ti grillpipi!, ő meg az ellenkezőjét kia­bálta, Ne ide, hé! Ha rám hallgatnak, a Bandi bácsi kóbiját kóstolják meg! Rö­högött az egész banda, fel is zabáltak mindent. No de a kedd, az sovány. Még jó, hogy van ez a börtön. Ilyenkor reggel ken néhány szelet zsíros kenyeret, azt is elviszik, hagymával, pirospapriká­val, egy ötvenesért. Mért is ne. Úgyis a legtöbbje leküld utána egy unimukit. És az úgy már háromszáz. Fasza csávó a Sanyi gyerek, hogy mondta neki ezt a börtönös témát. Mert láthatta a po- fázmányán, hogy nem minden tökre okés. Gebasz van, Gabesz?, ez a duma ment a seregben is. Rosseb gondolta volna, hogy ennyi­en jönnek látogatni. Végül is jogos, at­tól még, hogy megbuktázott valaki, az anyja meg az apja, meg a felesége meg a tesói nem mondhatják, hogy te már akkor örökre le vagy szarva, nem tar­tozol közénk. Messze földről is ide fu­rikáznak. Végül csak kajásak lesznek odabent. Mert ott nincs vendéglátás, még szép. Megterítenek a Zsiga elején, aztán hamar beugrik az arcba egy grillpipi. Na né’ már, még tíz is alig múlt el, már jött kifelé egy família. Az asszony sírt, ahogy kell, a faszinger is igen zrí képet vágott. Be is vackoltak a Ford Transitba. Csak a kiscsaj sétált el a büféig.- Csirke van? - nézett körül.- Hát már hogyne persze. Épp meg­sült, első osztályú frankó.- Akkor adja a csirkét. Meg a sült krumplit hozzá. Háromszoros adagot. Azonnal, azt frissen sütöm. Max pár perc. A lány rágyújtott.- Maga mindig itt van?- Hát keddenként, ja. Akkor érde­mes, tudja.- Aha, mert a látogatási nap. - A fe­jével oldalt intett. - Van bent valaki? A lány hosszan fújta ki a füstöt.- Van. A bátyám.- Aztán mi történt? - rázta meg ki­csit a rotyogó krumplit.- Hát történt. Mindegy. Inkább nem mondom el. Felnevetett.- Nem is kell. Helyette beszéljünk a maga szépségéről. A lány elmosolyodott ezen.- Na menjen már. Hiszen én csúnya vagyok!- Ki hazudta ezt magának, leverem!- Ne kábítson már. Dagadt is va­gyok.- Csak megsúgom, hogy én pont az ilyen nőket szeretem! A lány már nevetett. Eltaposta a ci­garettát, hosszan forgatta rajta a csiz­mája orrát.- Na és mi tetszik rajtam annyira?- Ó, hát szép a haja. Szép az arca. A szeme, az különösen szép.- Ühüm - mondta szégyellősen a lány. Fázósan húzta össze magán a műszőrbundát. Ágaskodni kezdett. - Nincs még kész?- De, de. Most A csirkét szétvágjam?- Ja, vágja. Mennyi lesz?- Aszongya, mindennel együtt az annyi, mint ezerhatosötven. És teszek magának a krumpli mellé ketchupöt, ha kér.- Jó, tegyen. De csak kettőhöz. Fate­rék szeretik, én nem.- Tessék. És higgye el, hogy maga szép. Okéka?- Okéka. Különben ezentúl sűrűn nézegetheti majd a szépségemet. Most öt éven át ide fogunk járni. Na csaó. Gabesz, a büfés meghajolt a kocsi ablakában. Azt gondolta, öt év, kis- anyám, nem is olyan rossz az. Ha egy­szer egy üzlet beindul... A I ■i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom