Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)

2004-12-11 / 338. szám

8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. DECEMBER 11., SZOMBAT POLITIKAI VITAFÓRUM ■■ Összetört valami Bevallom, szorongtam december 5-én. Oly gyalázatos kampány zajlott itt a szétszaggatott ma­gyarság összetartozása ellen, hogy azt hittem, Kádár marad­vány népe még utóbb megindul a proletár internacionalizmus út­ján. A nemzettest leszabdalt ré­szei elleni abszurd kapálódzás vezérszónoka a miniszterelnök volt, holott az alkotmányos jog­rend szerint érdemben megszó­lalnia sem lett volna szabad, hisz a népfelség elve felette áll a tör­vényhozói és a végrehajtói hata­lomnak. Épp azért próbálta kezé­be venni az ügyet a nép, mert a politikai „elit” elmulasztott lépni, noha ott hevert már jó egy éve a parlament asztalán a külföldi magyarok állampolgárságáért benyújtott MDF-törvénytervezet. Páratlanul cinikus és alaptalan félelmeket gerjesztő produkciót láttunk a honi politika aktuális showman-jétől, aki kissé régies mozdulattal mindig a szíve fölé helyezi a jobb kezét a Himnusz hallatán. Ritkán látni ilyen üres pózt: olykor tetszetős szavai, gesztusai és a valódi tettei között ellentét feszül. A baloldaliak propagandája - a valódi okot elhallgatva - félre­tájékoztatta a közvéleményt. Hamisan tüntette fel a magyar állampolgárság könnyített visz- szaadásának módját, a doku­mentumot kérő külföldiek és az azt megadni akaró itthoniak szándékát, és a majdan megal­kotni szükséges kétharmados, s ekként sokoldalú megegyezést kívánó törvény következménye­it A „nem”-re buzdítva, légből kapott, ijesztő számadatokkal azt latolgatták, jut-e majd elég kenyér nekünk, ha a keveset meg kell osztani testvéreinkkel. Közben itt-ott egy másik meg­döbbentő álláspont is elhang­zott: „a kettős állampolgárság tá­mogatásával a jobboldal csak a szavazói bázisát akarja bővíteni a 2006-os választásokra.” Ez ön­magában is képtelen gondolat, de az mindennek a teteje, hogy azért ne adjunk állampolgársá­got „azoknak”, mert netán jobb­oldaliak. Ez kirekesztés a javá­ból, ugyanúgy, mint amikor Ko­„Szerenese, hogy a régi értékek szétzú zása nem sikerült maradéktalanul” vács és Medgyessy az EU-vá- lasztás után nem akarta magá­val vinni a jobboldalt Európába. A toleranciát állandóan harsá­nyan követelők most is igazolták, hogy csak saját magukat tudják elfogadni. Szokott agresszivitá­suk ezúttal sajátos nacionaliz­musba csapott át Gyűlöletet kel­tettek és szítottak másutt élő népcsoportok ellen, pedig azok történetesen magyarok, a mi kul­turális nemzetünk részei. Még szerencse, hogy sem a rombolás, a régi értékek és gon­dolkodásmód szétzúzása, sem az új tudatú nemzet építése nem sikerült maradéktalanul. Még­sem érezték meg elegen, hogy ez az állampolgársági ügyben ki­írt népszavazás nem csak a ha­táron túli ma­gyarokról szólt, hanem leg­alább annyira rólunk, itthoni­akról is. Arról hogy milyenek vagyunk mi, ma­gyarországiak? Van-e bennünk tartás, tudunk-e össznemzetben gondolkodni, van-e bennünk se­gíteni akarás és testvéri szere­tet? Több százezer igenlő szava­zat híján nem tudom, elmehe­tek-e a Vajdaságba, Székelyföld­re, Kárpátaljára a mindig szívé­lyes magyarjainkhoz, és merhe­tek-e elutazni nyugatra is úgy, hogy nem kell tartanom ottani véreink és mások megvetésétől? Dr. Schmidt Pál MDF Unokanővéremhez Sepsiszentgyörgyre Kedves Zsuzsikám, Laci, Gyere­kek! December 5-e ezentúl a szé­gyen napja lesz a magyar törté­nelemben. Igazi tragédia volt ez. Tragédia Nektek, akiket megtagadtak, tragédia nekünk, akik alig másfél millióan még mindig nem akartuk - és nem is akarjuk - elhinni, hogy eb­ben az országban csak és kizá­rólag a pénz számít, és tragédia a „győzteseknek”. December 5-én hat és fél mil­lió ember hitet tett amellett, hogy számára a saját megélhe­tése mindenekelőtt és felett áll, ha azt hiszi, bármi veszélyezte­ti, abból nem kér. Készséggel el­hitték a kormány propagandá­ját, ami pedig szamárság, de ha még igaz lenne is... Csak a pénz, nekik csak az számít, semmiféle más érték nem illik a gondolkodásmódba. De ezért ne haragudjatok rájuk, Zsuzsi­kám! A 40+4+2 év elérte a cél­ját. Keserű, fáradt emberek, akik félnek a bizonytalanságtól, akik beérik azzal, amit a hata­lom meghagy nekik, nem vágy­nak többre. Persze büszkék is lehetnek. Imádott miniszterelnökük meg merte tenni, amit előtte ebben a pozícióban még soha senki, még a leghírhedtebb diktátorok sem. Nyütan a saját nemzetbe­liek ellen agitált! Hát ezért tragédia ez a „győz­tes” szavazóknak, a „győztes” távolmaradóknak. Mert ebben a logikában majd ők is sorra ke­rülnek. Aki nem hajt hasznot, aki „megterheli a költségvetést” az felesleges, az oldja meg maga a problémáját... és érje be annyi­val, amennyit vetnek neki. Még egyszer kérlek, ne hara­gudjatok rájuk! Ők igen kemé­nyen fizetnek a magyar állam- polgárságukért! Csókollak Titeket: Csabi Dr. Kovács Csaba, a Fidesz Baranya Megyei Választmánya tagjának nyílt levele Nyílt levél Az uniós alkotmányos szerződés - melynek jóváhagyásáról jelen­leg tárgyal az Országgyűlés - nem hatályos nemzetközi szerző­dés, ezért az népszavazásra bo­csátható. Hatályba akkor lép, ha mind a huszonöt tagállam 2006. november 1-jéig azt megerősíti. Az alkotmányos szerződés a ko­rábbi csatlakozási szerződésnek nem szükségszerű következmé­nye, hanem a tagállamok új dön­tésével hozna létre egy eddig nem létező államszövetséget. Az európai alkotmány létreho­zásáról szóló szerződés az ország szuverenitása szempontjából, valamint a családok életére egye­di és megkerülheteüen horderő- vel bír. Miután a 2002-es ország- gyűlési választások során az eu­rópai alkotmányos szerződés ra­tifikálására a pártok és az or­szággyűlési képviselők nem kap­tak felhatalmazást, ezért szüksé­ges és joggal elvárható, hogy a népszavazás kürásával a hata­lom aktuális gyakorlói a döntés felelősségét a nép kezébe tegyék. A Magyar Országgyűlés és a kormány feladata a népszavazás lehetőségének megteremtése, ahogyan ezt egyre több ország­ban megteszik. A rendelkezésre álló időben az alkotmányos szer­ződés minden pontjáról és össze­függéséről, a nyilvánosságot szolgáló összes lehetséges esz­köz segítségével - az eddigi két uniós kampány alapvető hiá­nyosságait pótolva, illetve kudar­cain okulva -, végre átfogóan és pontosan tájékoztatni kell az ál­lampolgárokat. Felmerül a kérdés: mire ez a népszavazási hullám. A válasz: ilyen időket élünk, az esemé­nyek besűrűsödtek Magyaror­szágon. Azért kérjük a népszava­zás kiírását, mert ismét egy je­lentős állomásához érkezett a Magyar Köztársaság. írásban benyújtott javaslato­mon túlmutatóan, a december 5-i népszavazás eredményének is­meretében azt kérem az Ország- gyűléstől - hiszen minden or- szággyűlési képviselő tuda­tában van an­nak, hogy az uniós alkotmá­nyos szerződés ratifikálása erő­sen kihat a hatá­ron belül és a trianoni határokon túl élő magyar állampolgárok kö­zötti különbségtételre -, hogy ne adjon elsőbbséget az uniós alkot­mányos szerződés ratifikálásá­nak, már csak azért sem, mert 2006. november 1-jéig bőven van rá idő, nem kell sietni. Előbb al­kossuk meg a trianoni határokon túl élő magyarok magyar állam- polgárságáról szóló törvényt, és amikor ez megvan, akkor ratifi­káljuk az uniós alkotmányos szerződést, hiszen a huszonöt tagállam java része majd jövő év tavaszán és őszén áll ennek neki. Azonban hosszú évekre visz- szamenően tapasztalva, átélve és most ismét látva a lesújtó magyar valóságot, a kérlelhetetlen kor­mány könyörtelen hozzáállását, a szocialisták és a szabaddemokra­ták romboló szándékát, külön és hangsúlyosan kérem az igenek mellett egyértelműen kiálló el­lenzéki pártokat, hogy az ellen­zék használja eszközeit, azaz ne engedje ki kezéből azt a fegyvert, hogy szükség van szavazataira az uniós alkotmányos szerződés ra­tifikációjához. Először a határon túli magyarokon segítsünk, mint igazi testvér a testvéren. Adjunk gyógyírt így a vasárnapi népsza­vazás során a Magyar Köztársa­ság kormánya és az általa befo­lyásolt választók által az elszakí­tott országrészekben élő magya­rok lelkén ejtett sebre. Körömi Attila országgyűlési képviselő, Jobbik Magyarországért Mozgalom pécsi elnöke HIRSAV Antall József halálának u. ÉVFORDULÓJÁRÓL tart megemlé­kezést a Magyar Demokrata Fó­rum és az Ifjúsági Demokrata Fó­rum 2004 december 12-én Pé­csett a Széchenyi téren este fél hatkor. Beszédet mond Antall Pé­ter a miniszterelnök úr fia és Győri József az MDF megyei alelnöke. A megemlékezést 18 órakor gyászmise követi a pécsi belváro­si templomban, (a) A Jobbik ünnepi keresztjei Szomorú szívvel tapasztaljuk, hogy a négy évtizedes pártálla­mi diktatúra után ma is egyre kevésbé ismerik el a keresztény­ség szükséges szerepét a társa­dalmunk mindennapi életében. Ennek az egyik megnyilvánulá­sa a karácsonyi ünnepkör sze­kularizált, fogyasztásközpontú megjelenítése: számos jel utal arra, hogy sokan szívesen elta­gadják az emberek elől e keresz­tény ünnep eredeti értelmét Ezért a Jobbik Ifjúsági Közös­sége advent idején ötméteres fa­kereszteket állít szerte az ország forgalmas helyein. Ezzel kisze­retnénk fejezni, hogy a kereszt­nek van helye az emberek kö­zött, van helye a XXI. század em­berének hétköznapjaiban és szí­vében is. A karácsony értelme­zésében, az ünnepi előkészüle­tekben pedig helye van a keresz­tény felekezetek szavának is. Pécsett a Széchenyi téren állí­tottunk keresztet. A november 26-án rendezett ünnepségün­kön meghívott vendégeink vol­tak: Matuska Márton újságíró, aki a délvidéki 44-es vérengzé­sek kutatója. Rácz Szabó Lász­ló, a MVSZ-nek elnökségi tagja és a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke. Kovács Dá­vid, a Jobbik elnöke és a törté­nelmi egyházak vezetői: Bodo- gán László görög katolikus pa- rókus, Garadnay Balázs katoli­kus helynök, Peterdi Dániel re­formátus esperes. Ezt követően november 17- én, szombaton Mohácson a bel­városi kereszteződésben is állí­tottunk egy keresztet, melyen jelen voltak: Rácz Szabó László, a MVSZ-nek elnökségi tagja és a délvidéki Magyar Polgári Szö­vetség elnöke, Csősz István ka­tolikus esperes, Németh Pál evangélikus lelkész. Advent első hétvégéjén szeret­tünk volna Komlón is felállítani egy keresztet a 48-as téren, me­lyet az önkormányzat nem enge­délyezett, azzal az indokkal, hogy nincs kellő összhangban a fából készült ötméteres kereszt azon a téren, melyen egy fából készült harangtorony és egy fá­ból készült székely kapu találha­tó. Az indoklás a környezetet is­merve arra engedett következ­tetni, hogy más oka lehet a meg­tagadásnak: Ekkor a Jobboldali Ifjúsági Közösség nevében ma­gam kerestem fel Szarka Ele­mért, a városépítési bizottság el­nökét és telefonbeszélgetésünk­ben kértem, ha azon a helyszí­nen nem engedélyezik, akkor je­löljön ki számunkra egyet, ahol a keresztet fel lehet állítani. Ő el­utasította ezt a kérést és jelezte, hogy jelöljünk meg ismét hely­színt, ne egyet, hanem kettőt és valamelyiken közülük engedé­lyezik. Beadtuk az újabb enge­dély kérelmét és mellé a felleb­bezést is az előző helyszínnel kapcsolatban, ám a városépítési bizottság és Komló önkormány­zata csaknem egyhangúlag is­mét megtagadta az engedélyt. Szomorú szívvel látjuk és ta­pasztaljuk, hogy Komlón tiltott jelkép a kereszt, és az önkor­mányzatnak nem jelent semmit a vallás, az egyház és a kará­csony. Itt találkozhattunk pon­tosan azokkal az eszmékkel, melyek miatt elindult a kereszt­állítási mozgalom. Számukra csak az ajándékvásáríás és a plázákban való pénzköltést je­lenti a XXI. században a kará­csonyt. Barkó Béla a Jobbik megyei elnöke (A Jobbik tegnap kora délután engedélyezett rendezvényre hi­vatkozva felállította a keresztjét Komlón, a 48-as téren. Néhány órával később a város aljegyzője lebontatta az építményt, mert a szervezők nem rendelkeztek terü­letfoglalási engedéllyel A szerk.) Egyházi iskolák támogatása Magyarországon jelenleg 100.000 gyermek és 16.000 pe­dagógus jár és dolgozik az egy­házak által fenntartott oktatási intézményekben. Az ő életüket és mindennapjaikat változtatná meg gyökeresen a 2005-ös évi költségvetés. Mindez akkor, ami­kor a tanév feléhez érkezünk, majdnem megoldhatatlan fel­adatok elé állítja az egyházi isko­lákat. Az iskolák ugyanis tanév­ben gondolkodnak és terveznek, míg ez a költségvetési elvonás januártól lépne életbe. Miről is van szó konkrétan? Október 10-én a Magyar Or­szággyűlés elnöke Rómában lá­togatást tett a Szentszéknél. Ok­tóber 11-én a miniszterelnöki hi­vatal bejelentette az egyházi is­kolákat érintő elvonásokat. A Magyar Püspöki Kar többszöri kérésére október 22-én sajtótájé­koztatón ismét megerősítik most már konkrétan a 20 százalékos elvonást. A számszaki tények a követke­zők: Az egyházi iskolába járó gyerekek iskolatípustól függően, 18 és 44 ezer forint közötti ősz- szeggel kapnak kevesebbet, mint az önkormányzati iskolába járó diákok, és mivel a bejáró norma­tíva is megszűnik, így további 9.800 forint hiány mutatkozik. Tehát összességében egy egyhá­zi iskolába járó tanulóra 43 és 69 ezer forint közötti öszszeggel ke­vesebb jut, mintegy önkormány­zati iskolába járó diákra. Ha a normatív támogatáson túl az el­maradó kiegészítéseket is hozzá­számoljuk, akkor ez diákonként minimum 84, maximum 110 ezer forintot jelent. Meg kell említeni azt a tényt, hogy az önkormányzati iskolába járó diákok szociális helyzetük miatt 18 százalékban szorulnak támogatásra, míg az egyházi is­kolákban ez az arány 44 száza­lék. Ez szükségessé teszi, hogy jóval nagyobb támogatásban ré­szesüljön az egyházi iskolába já­ró diák, ezt a segítséget könyvtá­mogatás és kedvezményes étkez­Több vagy kevesebb? (egy főre jutó adatok) Az egyházi és önkormányzati fenntartású általános iskola felső tagozat tervezett támogatásának összehasonlítása 2005-ben 400 000 Ft 350 000 0 Egyházi Önkormányzati Bejáró normatíva (25 000 Ft), ami egyháziaknak nem járl Egyházi kiegészítő támogatás (110 000 Ft) Önkormányzati kiegészítő támogatás (150 762 Ft - 2003-as tényadat) Kiegészítő hozzájárulás (19 300 Ft), ami egyháziaknak nem járl Alapnormatíva (193 000 Ft) tetés formájában kapja meg. A megszorítások súlyosan érintik az egyházi iskolákat, de azon be­lül is a kistelepülések, az óvódák és a kisiskolák működését egy­szerűen végveszélybe sodorhatja a rendelkezés életbelépése. A költségvetési törvény a dol­gozókat is igen hátrányosan érintené, mivel számukra nem lesz kötelező a közalkalmazotti törvény, holott közalkalmazotti feladatot látnak el ők is. Az előző évekhez hasonlóan ez évben is áttekintette az országgyűlés az egyházi iskolák előző évi támo­gatását, és ez év októberében a Magyar Országgyűlés a 2003. évi zárszámadási törvényben el­ismerte és megszavazta, hogy az egyházi intézményeink 1,4 milli- árddal kevesebbet kaptak, mind amennyi járt volna. Az MKDSZ Baranya Megyei Szervezete nevében Erb József elnök V I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom