Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)
2004-11-21 / 318. szám
2004. november 21., vasárnap 4 Közélet, gazdaságpolitika Whiskys: Amerika kedvenc gengsztere? A fegyházból is kísért AMBRUS ATTILA. A Whiskysből kriminalisztikai hungarikumot csinált egy amerikai újságíró, akit meghatott, hogy a bankrablóból népi hőst csináltak. A kor szatírájának minősíti e történetet, melyből alaposan meggazdagodhatott. Miközben Ambrus háborog, hogy ö üli le mindazt, amiből mások kaszálnak ó napot, elvtárs, Ambrus Attila vagyok, Erdélyből - mutatkozott be játékostársainak egy fiatalember 1988 decemberében az UTE hokicsapatának egyik edzésén, melyen kapusként próbálták ki. Ki ez a bugris? - kérdezték egymástól a lila korongozók, akik később már csak a Csíki Párducként emlegették maguk között. Rubinstein nem kis név az amerikai újságírásban, és akinek a héten jelent meg magyarul is A viszkis rabló balladája című könyve. Forintban százmilliót kapott arra, hogy három éven keresztül írja művét, ez alatt nyolc hónapot töltött Magyarországon, ebből tizenkét napot a sátoraljaújhelyi fegyházba zárt Ambrus Attilával. Balladáját szeptember elején dobta piacra New Yorkban, és azonmód elfogyott tizenötezer példány. Már hét nyelvre lefordították a szerző által a „kor szatírájának” minősített történetet, az amerikai HBO húszperces dokumentumfilmet forgatott író és rabló fegy- házi találkozásáról, állítólag készül a sztori hollywoodi filmforgatókönyve, egyszóval tizenegy évvel Ambrus Attila A bugrisból párduccá, majd a budapesti viszkis rablóból kelet-európai Robin Hooddá lett Ambrus életsztorijára vetette rá magát Julian Rubinstein első bankrablása után valóságos kis magyar nagy világszenzációban gyönyörködhetünk. A huszonhat pénzintézetet kirabló egykori erdélyi templomfestő, sírásó, prémcsempész, villanyszerelő, jéghokis, aki egy tehervagon aljára tapadva lopta át magát a határon, ma Magyar György szerette volna, ha a Rubinstein-könyvbó'l ügyfelének is jut, s abból törleszteni tud az adósságból, de az amerikai nem írta alá a szerződést. Ambrus Attila ennek ellenére lépre ment, s most mérgelődhet, hogy megint mások keresnek rajta pénzt már kriminalisztikai hunga- rikum.- E könyv révén híresek leszünk politikusostól, korrupcióstul, mindenestől - jellemezte Frei Tamás e könyv várható hatását. Az. amerikaiak Ambrust saját népi hősükhöz, a harmincas években élt, azóta is minden idők legnagyobb gengsztereként emlegetett és a rendőrségből rendre hülyét csináló John Diliingerhez hasonlítják. Csakhogy amíg Diliinger arca ma is látható az FBI által használt céltáblákon, a magyar zsaruk lőgyakorlataikon nem a viszkis rabló portréjával ékesített lőla- pokra céloznak. A balladai hőssé avanzsált Ambrus sztorijának amerikai sikeréhez nyilván hozzájárult, hogy Rubinstein túlontúl is gagyira sikeredett társadalompolitikai környezetet kerekített Ambrus Attila élete és bankrabló-hadjárata köré. Julian Rubinsteint kikiálthatták Amerika legjobb bűnügyi újságírójává, de csapnivalóan rossz politológusnak, politikai hírlapírónak. Nem véletlenül gúnyolódott a héten egyik reggeli műsorában Havas Henrik azon a hamis képen, melyet a szerző például a kilencvenes évek végének Budapestjéről festett. A kötet marketingje arról szól, hogy e balladából az is kiderül, miként „csusszantak át” a magyarok a kommunizmusból a kapitalizmusba.- Ilyen dokumentumregény még nem született a rendszer- váltás utáni Magyarországról - mondta Frei Tamás is, amikor hétfő esti Dossziéjában bemutatta Rubinstein könyvének világát és ami mögötte van. - Ami nálunk zajlik lopásban, korrupcióban, csalásban, gátlástalanságban, az történelmi léptékben mérve is példátlan. A magyar politikai elit utálni fogja ezt a könyvet, mert a szerzőnek lesújtó a véleménye a magyar rendőrségről, politikusokról. Julina Rubinstein ugyanitt megjegyezte, hogy könyve nem csupán egy bűnöző sztorija, hanem a rendszerváltó Kelet- Európa jelképes története is, sehol másutt nem eshetett volna meg, hogy egy bűnözőből népi hős legyen.- A Robin Hood-effektet tette számomra érdekessé a történet - mondta a Dossziéban a könyv írója. Fülöp Valter őrnagy, a Whiskys elleni nyomozás irányítója - ő is szerepel az amerikai könyvében - viszont éppen ezt utasítja el.- Ez a történet nem a sher- woodi erdőben játszódott, hanem bankokban, Ambrus nem a szegényeknek osztogatott pénzt, hanem családanyák halántékához szorított fegyverrel rabolt - mondja Fülöp. Valter, akinek ugyanezen a héten jelent meg kötete A Whiskys nyomában címmel. - Sokat beszélgettünk Rubinsteinnel, vacsorázni is hívott, de nem fogadhattam el. Én tálcán kínálom az Ambrus utáni nyomozásban áldozatos munkát végző kisrend- őröket, akiket akkoriban lesajnáltak az emberek, és örültek, mert a Whiskys hülyét csinált belőlük. Másrészt nem hiszem, hogy bűnözőkre van szükség ahhoz, hogy az emberek példaképet válasszanak. Lehet, hogy egy amerikait lenyűgöz ez a kelet-európai Robin Hood-játék, de hogy mindez a rendszerváltás Magyarországáról szóló hiteles dokumentumriport is lenne, erősen kétséges. Amit ugyanis a szerzőnek politikai elemzés címén tulajdonítanak, nem más, mint a vasfüggönyös romantika paneljeinek gyűjteménye, amely persze egy amerikainak még tizenöt-húsz év után is frissen hat. Rubinstein társadalompolitikai kitekintése odáig terjed, hogy a pesti újságosbódék rol- lója Kalasnyikov-szerű robajjal zuhan le, a kommunisták is szerették Frédit és Bénit, a kapitalizmus mellékhatásai miatt csalódtak a szegény magyarok, még a privatizációs időszak mindenki által ismert szabad- rablásait is újsághírek szintjén tálalja „dokumentumriportjában”. Az sem újság, amit Ambrustól idéz, aki a tárgyaláson közölte, hogy ő csak kishal, míg a nagyhalak változatlanul lubickolnak. Zalatnay ugyanerre utalt, amikor százhúszmilliós „kis” csalásáért kapott büntetését összevetette azok helyzetével, akik milliárdos ügyekben sárosak. Tudjuk. Rubinstein mégis úgy tálalja balladáját: nesztek, magyarok, most ebben a könyvben megmutatom nektek a kilencvenes évek Magyarországát, melyről nektek fogalmatok sem volt. Csontos Tibor- Nagy valószínűséggel RUBINSTEIN az egészet a maga hasznára játssza ki - mondja dr. Magyar György, Ambrus Attila ügyvédje. - Annak idején készítettünk egy előzetes megállapodástervezetet, hogy vállaljon kötelezettséget a könyvbevétel egy részének Ambrus számlájára utalásával, melyet a kár enyhítésére fordítottunk volna. Az amerikai újságíró ezt nem írta alá, mondván, náluk nem szokás az ilyesmi. Segítettem sztorikkal, exkluzív lehetőségekkel, mégis megkerült bennünket, tolmácsnője segítségével még Attilához is beédesgette magát, nem tudom, mit etettek meg vele. Olyannyira letriblizte az egészet, hogy mindebből Attila egy fillért sem profitál. Ambrus joggal fakadt ki: elege van, hogy mindenki jól jár vele, miközben ő üli le mindazt, amiből mások kaszálnak. Julian Rubinstein plagizált is, hiszen lenyúlta P. Gál Judit és Kardos Ernő Ambrusról szóló könyvének némely részét. Meggyógyultam, anyuci, meggyógyultam! A halálból hozták vissza a nyolc és fél éves kiskőrösi TÚRÁN GABRIELLÁT. Édesanyja itthon is gyógyíttatta leukémiás lányát, sok minden nem tetszett neki, és ha valamit szóvá tett, közölték vele: hölgyem, ez itt nem Amerika. Mindenemet eladtam, hogy a Gabinak esélye legyen a gyógyulásra. Az amerikai orvosok semmit sem sajnáltak tőlünk, s egy ottani magyar családnál laktunk- Halálos lehetek, meghalhatok, picit félek tőle - így fogalmazott három éve az akkor ötéves Túrán Gabriella, miután kiderült róla, hogy leukémia támadta meg. A kislány vérrákos megbetegedésére a kaliforniai San Ra- monban derült fény, ahová rokonokhoz érkeztek.- Hirtelen bevérzései, influenzaszerű tünetei voltak, eleredt az orra vére - idézi hosz- szú drámájuk kezdetét az édesanya, Túrán Györgyi. - Egészségügyi dolgozó vagyok, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy kislányom leukémiás. Kórházba került, én pedig az első sokk után elhatároztam, mindent megteszek, végigcsinálom, mert nem halhat meg a kislányom. Miután bementem hozzá, megjegyezte: anyuci, te sírtál. Hiányoztál, mondtam. Soha nem hazudtam még neki. A vizsgálatok után azonnal át kellett menniük a szomszédos San Francisco egyik kórházába, a kislány e sietségből érezte meg, hogy nagy baj lehet. Az orvosok tolmácsot kerítettek, elmondták, mi ez a betegség, mi történhet a kislánnyal, milyen kezelések várnak rá.- Az orvosok ragaszkodtak hozzá, hogy a kislányom is megértse, mi a leukémia, mint mondták, ha tudja, miről van szó, küzd majd ellene - emlékszik Túrán Györgyi. - Nem volt hol laknunk, hiányzott a biztosításunk is, haza akartunk jönni, de megismerkedtünk a Trefil családdal, melynek tagjai nem engedtek el bennünket, mondván, hogy a kislányom ott kaphatja a legjobb ellátást. És elkezdődött az orvosok és az édesanya küzdelme Gabi megmentéséért. A kislány szervezete annyira jól reagált a gyógyszerekre, hogy kiengedték, és a befogadó család otthonából járhatott a kórházi kezelésekre. Az édesanyja azt mondja, az orvosok szerint így nincs a gyereknek betegségtudata, családban lehet, iskolába járhat, és a gyógyulásának is jót tesz, ha nem fekszik hónapokat kórházban. Gabi valóban sokat javult, újra életvidám kislány lett, csakhogy időközben lejártak a tartózkodási engedélyek, a repülőjegyek, összes pénzük elfogyott.- Nem kívántam tovább visz- szaélni a család vendégszeretetével, és bár ostobaságnak tartották, hogy hazakészülünk, mégsem maradhattam illegálisan - mondja Túrán Györgyi, aki még kintről felvette a kapcsolatot egy magyar szervezettel, s megígérték, a kislány itthon is megkapja ugyanazt az ellátást. 2002 augusztusában repülőre ült kislányával, akinek a visz- szautazás napjaiban kihullott a haja. Ferihegyen mentő várt rájuk, hogy Gabi mielőbb kórházba kerüljön. Az ügyeletes orvos megkérdezte, ki a beteg, mert érkezésekor Gabi annyira jó kondícióban volt... Ami ezután következett, rémálom volt.- Elégedetlenek voltak az amerikai dokumentációval, szerintem el sem olvasták, a magunkkal hozott gyógyszerekről fogalmuk sem volt - véli az édesanya. - Gabinak azonnal be kellett feküdnie, és ígérték, az amerikai orvosokhoz hasonlóan altatásban adják gerincébe az injekciót, mégsem igy csinálták. Gabi állapota rosszabbodott. Egy hónap után mégis hazamehettek Kiskőrösre, ahonnan rendszeresen visszajártak Budapestre kezelésre. Az édesanya- Még az anya sem tudja, mibe került ez nekünk - mondja BALOGH ISTVÁN, a Gyermekrák Alapítvány elnöke. - Ugyanis nem a pénz a fontos, hanem az, hogy teljes kapcsolatrendszerünkkel segíthettük egy gyermek életben maradását, mert mi addig küzdünk egy rákos gyerekért, amíg dobog a szíve. Túrán Gabi orvosi dokumentációját kiküldtük Amerikába, az őt kezelő professzor felhívott, hogy ha nem megy ki hozzájuk, nem marad életben. Másnap már kezükben volt a repülőjegy. hiába kérte az orvosoktól, hogy tájékoztassák a gyógyszeradagolásról, megjegyezték: hölgyem, ez itt nem Amerika. Miután Gabi fájdalmai erősödtek, édesanyja elvitte egy szegedi kórházba. Ekkoriban a kislány már arra is képtelen volt, hogy felkeljen az ágyából. - Felhívtam az amerikai kezelőorvost, hogy baj van - meséli Túrán Györgyi. - Közölte, egyetlen esé- Nem tudom, lyünk, ha vissza- visszame- megyünk. Gyes- gyek-e az bői éltünk, fogai- egészség- mam sem volt, ügybe dol- miből utazunk, gozni. Ez Ruháim jó részét már nem az is eladtam, azt az egészség- mondtam, ha az ügy, amire utcán lakom is, felesküdtem, a gyerekemnek jobb a kinti kórházban. Bejelentkeztem a Gyermekrák Alapítványhoz, ahol azonnal segítettek. Az amerikai orvosok megismételték a kezelés magyarországi szakaszát. Húsz hónapot töltöttek kint, Gabit meggyógyították. Októberben az erős honvágy miatt depressziós tünetek jelentkeztek nála, az orvosok ezért is engedték a visszautat, melyben ugyancsak a Gyermekrák Alapítvány segített. A hét közepén végleg hazaérkeztek.- Nincs nálunk boldogabb - mondja az édesanya. - Mostantól mást tartunk fontosnak az életben, azzal együtt, hogy a nulláról indulunk. Cs. T.
