Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-04 / 242. szám

2004. Szeptember 4., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Változó MSZP: érdekek és értékek Beszélgetés dr. Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével, az MSZP elnökhelyettesével Futnak a képek III Alsó gépállás Október 15-én rendezik a Magyar Szocia­lista Párt tisztújító kongresszusát Eddig hatan jelezték, indulnak az elnöki posz­tért Köztük van dr. Szili Katalin, az Or­szággyűlés elnöke, az MSZP elnökhelyet­tese, baranyai országgyűlési képviselő is. A politikust többek között a párton belü­li várható változásokról, a kormányfőjelö­léssel összefüggő történésekről, és az MSZP baranyai helyzetéről kérdeztük.- Hogyan határozná meg azt, ami az MSZP- ben az elmúü napokban, hetekben történt? Vannak, akik válságról beszélnek, mások a változás szót használják.- A kettő között van az igazság. Az elmúlt egy esztendőben nagyon sokan érzékeltük azt, hogy nincs minden rendben a kormány­zati munkában. Kerestük, hol van a hiba: a pártban, a kormányban? Tudomásul kell ven­ni, hogy egy kormányzó párt politikájáról a társadalom mindig a kormányzati tevékenysé­gén keresztül mond ítéletet. Lehet a pártot hi­báztatni, de a párt felelőssége ebben az eset­ben másodlagos. Másként megfogalmazva: a pártnak nem érdeke, hogy egy erős kormány­zati akarattal szembemenjen, de ha a saját el­képzeléseinek érvényesítésére nem képes a kormányon belül, akkor le kell vonnia a szük­séges következtetéseket. Új lapot kezdtünk félidőben, és ez jó lehetőség arra, hogy 2006- ig más pályára állítsuk politikánkat. A lehető legjobb alapokat kell megteremteni azzal, hogy határozott, hiteles politikát folytatunk, olyat, amelyik az emberek boldogulását, gya­rapodását segíti. Nagyon sajnálnám, ha az or­szág a szocialista pártból csak annyit látna, hogy ezek mindig önmagukkal vagy legalább­is párton belül egymással vannak elfoglalva.- Nemrég azt mondta, morális megújulásra van szükség az MSZP-ben. Mit ért ezen?- 2002-ben minket közel 3 millió választó biztosított támogatásáról és bizalmáról. Ezt nemcsak annak köszönhettük, hogy az akkori kormányzó pártok hitelüket veszítették, ha­nem annak is, hogy nekünk volt egyfajta er­kölcsi tőkénk. Egy olyan erkölcsi tőke, amiben ez az ország hitt, és azt mondta, jöjjenek azok, ezzel megakadályozzák Gyurcsány Ferenc mi- akik tiszták, tisztességesek. Viszont az elmúlt niszterelnökké választását? szocialista párt a munkavállalók, alkalmazot­tak, kis- és középvállalkozók pártja kell, hogy legyen. Ezt az értékválasztást az eddiginél markánsabban kell képviselnünk.- A kormányfőjelölő kongresszuson az el­nökség nagy része - köztük On is - Kiss Péter mellett tette le voksát, míg a küldöttek döntő hányada Gyurcsány Ferenc mellett. Ez úgy is értelmezhető, hogy az elnökség szembe került a tagsággal?- Ez egy demokratikus párt, a többségi aka­ratnak alá kell, hogy vesse magát mindenki, és nem szabad elfelejteni, hogy a testület egyhan­gúlag döntött, s ezt nem kér­dőjelezte meg igazából sem a választmány, sem a frak­ció. Csak emlékeztetnék ar­ra, hogy mindkét testület az elnökség jelöltjét támogatta elsősorban. Sokszor, sok he­lyen elhangzik, hogy Bara­nyából Toller László Gyur­csány Ferencet támogatta, én pedig Kiss Pétert. Amikor Kiss Péter mellé álltam, akkor azt mondtam, el kell döntenünk, számunkra mi a fontosabb most: a folytonosság biztosítása - hiszen példá­ul szeptember 30-ig költségvetést kell benyújta­ni -, vagy pedig már most meg akarjuk nyerni a 2006-os választást, és addig sikeresen le akar­juk-e darálni azt, akivel majd 2006-ban győzni akarunk. A többség az elnökségi ülésen úgy foglalt állást, hogy a folytonosság a fontosabb. Ott ez volt az álláspont azzal együtt, hogy tud­tuk, alapszabályunk szerint a többi testület eh­hez hozzáadhatja a maga érveit, bővíthet a je- lölti körön, és más alapelvet is elfogadhat. Hoz­záteszem, az is egyértelmű volt, hogy lesz kongresszus. Nem értem azt a fajta megosztást, ami a párton belül zajlott, hogy az elnökség nem demokratikus, a tagság pedig az. A kong­resszus döntését elfogadtuk, és e szerint fo­gunk a következő időszakban politizálni.- Elképzelhetőnek tartja-e azt, hogy a né­hány hét múlva esedékes parlamenti szavazá­son a frakcióból néhányan kiszavaznak - csak néhány fős a koalíciós pártok többsége -, és két esztendő olyan vélt vagy valós történeteket produkált, amelyek megkérdőjelezhetik azt, hogy valóban ilyenek vagyunk. Én hiszek to­vábbra is abban, hogy lehet tisztességes politi­zálást folytatni. Gyakran idézik egy nyilatko­zatomat, ami arról szólt, hogy az MSZP-ben három párt van. Fontosnak tartom azt, hogy e hármasságból azt az irányvonalat, amit én zsákmányszerzőnek neveztem - és ami min­den pártban megvan próbáljuk meg lefarag­ni. Nem az érdekek, hanem az értékek mentén kell meghatározni, hogy mi kik is vagyunk.- Egyes politológusok szerint az MSZP-nek nincsenek világos céljai, nincs többé-kevésbé világos ideológiája. Egyetért ezekkel a megál­lapításokkal?- Egyáltalán nem. Ha visszatekintek az el­múlt 15 esztendőre, akkor elmondhatom, hogy a legtöbb értékvita az MSZP-ben zajlott le. A legutóbbi ilyen Hiller István alelnök úr ta­nulmánya volt, amelyben egyfajta értékrendet határozott meg. Ragaszkodnunk kell az érté­kekhez, akár a szabadságról, a szolidaritásról - és a szolidaritást háromszor szeretném alá­húzni - vagy az esélykiegyenlítésről beszé­lünk. Ez lehet egy szociáldemokrata párt programja, és ettől nem szabad eltérnünk a napi kormányzati tevékenységben sem. A- Nem tartom elképzelhetőnek. Amikor a miniszterelnöki lemondás felvetődött, min­denkit egyetlenegy érv vezérelt, hogy a koalí­ció fennmaradjon. Nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb érdek fűződik a koalíció fenntartásá­hoz, mint a párt széttrancsírozásához. Ahogy a kongresszus higgadtan megszavazta a jelöl­tet, éppúgy a frakció is megszavazza majd a miniszterelnököt. .- Az október 15-ei tisztújító kongresszuson jórészt ugyanazok szavaznak majd a jelöltek­re, akik Gyurcsányt felemelték. Ön szerint a miniszterelnök-jelölt beszáll a kampányba va­lamelyik jelölt oldalán?- Szerintem nem. Úgy gondolom, Gyur­csány Ferenc korrekt lesz, távolságtartással fogja kezelni a kampányt. Nem gondolom, hogy ő bárkivel szembemenne vagy bárki mellett letenné a voksát. Úgy gondolom, ő mi­niszterelnök-jelöltként és majd miniszterel­nökként arra fog koncentrálni, hogy hogyan dolgozzon együtt a leendő elnökkel.- Mit gondol mennyire lesznek mélyreható­ak a változások a tisztújító kongresszus nyo­móm mondjuk az elnökségen belül?- Úgy vélem, mélyrehatóak lesznek. A szo­cialista párt lezár egy 15 esztendős korszakot, és egy újat nyit. Amit évről évre csak elvként fogalmaztunk meg, a fiatalítás, a megújulás, amiről sokan azt kérdezték, hogy hol van, az most fog bekövetkezni. Ez azt is jelenti, hogy az elnökség új lendületet kaphat a személy- cserék révén.- Hat jelölt van az elnöki pozícióra. Politi­kai elemzők két embernek adnak nagyobb esélyt. Az egyik Ön, a másik Hiller Istváp. Mi az, amivel a kampány során majd megpróbál­ja meggyőzni a tagságot arról hogy Ön a meg­felelő ember az elnöki posztra.- Leginkább a programommal szeretném meggyőzni és a tizenöt éves munkámmal, ami mögöttem van. Amit a programom szlo­genjéül választottam, hogy mi a mérték párt­ja legyünk, azt komolyan is gondolom. Ne­künk mindenben mértéket kell mutatnunk a társadalomnak. Higgadt, nyugodt politizálást kell megvalósítanunk.- Hogyan látja az MSZP baranyai helyzetét, szükségesnek tart-e a megyei vezetésben válto­zásokat, tekintettel arra, hogy sem az európai parlamenti választások megyei eredményeit tekintve, sem a legutóbbi időközi pécsi önkor­mányzati képviselőválasztáson nem szerepelt jól a párt?- Többen konfliktust vélnek felfedezni Tol­ler László polgármester úr és köztem pártpoli­tikai kérdésekben, néhányan próbálnak min­ket egymás ellen uszítani. Vannak értékvitá­ink, de ez természetes. A közelítésemet jelzi, hogy a pécsi erőmű bioblokkjának átadásán egy szál rózsát átadtam Toller Lászlónak azért, hogy köszöntve legyen ő és a város is, hiszen Pécs ezzel a beruházással belépett a XXL századba. Azt gondolom, hogy ez nem a mi vitánk, és nekünk a megye érdekeit kell szem előtt tartanunk. Számomra Pécs és Ba­ranya mindennél fontosabb továbbra is. Kö­zös célunk, hogy 2006-ban ismét győzünk Ba­ranyában. A tagság minden befolyástól men­tes értékítéletére kell, hogy hagyatkozzam, s ha ők úgy érzik, változás kell, akkor ezt a tö­rekvést támogatni kell.- Lesz a közeljövőben olyan esemény me­gyei szinten, ahol ez szóba kell hogy kerüljön?- Lesz megyei és városi küldöttértekezlet, ahol a tisztújításokra sort kell keríteni. Azért hangsúlyoztam, hogy minden befolyástól mentesen, mert úgy gondolom, hogy minden­kinek a beszámolók alapján kell döntenie, nem a különböző rábeszélések, és egyéb „műsoron kívüli” meggyőzések alapján. Bízom benne, hogy azok, akik a változás szükségességét hir­detik, önmagukat is önvizsgálatnak vetik alá.- A hét nagy részét Baranyában töüötte, töl­ti, részt vesz különböző rendezvényeken. So­kat van itthon, ez azt jelenti, szívesen hívják.- Azt hiszem, elég sokat tettem az elmúlt időszakban Pécsért és Baranyáért, igyekszem a lehető legtöbbet visszajárni. Egy kedves is­merősöm megállított Pécsett az utcán és azt mondta: ne foglalkozzak azzal, ami a pártban a személyeskedések során zajlik. Én is így gon­dolkodom erről. Felelősséggel teszem mindazt, amit teszek, és büszke vagyok arra, hogy bara­nyaiként lehetek az országgyűlés elnöke.- Milyen a kapcsolata a választókörzetével?- A lehető legjobb. A polgármestereken ke­resztül tartom a kapcsolatot a településekkel, de gyakran eljutok egy-egy települési rendez­vényre. A polgármesterek, ha tudják, hogy egy adott rendezvényen ott leszek, odajön­nek, így tudunk néhány szót váltani. Olyanok vagyunk, mint a jó barátok, akik évekre hűsé­get esküdtek egymásnak. __________________________________ _________________N. F. Tö rök Ferenc második játék­filmje, a Szezon arról tanúsko­dik, hogy rendezője talán még nem döntötte el, miféle mozgó­képet csináljon, merre is halad­jon. Az a kritikai igény, amivel bemutatja három mai fiatalem­ber kallódását, mint a korábbi mű, a Moszkva tér esetében, most is igen erősen jelentkezik, ám a rendező, úgy tűnik, egyre inkább idomul a populáris mozi előadásmódjához, s ez legtöbb­ször élét veszi a bírálatnak. A Szezon mozgóképi retori­kája ugyanis közhelyekből épít­kezik. Ezerszer látott beállítá­sokból, gesztusokból, plánokból épül fel a cselekmény. És bár Török Ferenc poénra kifuttatott jelenetei - mint a képviselőnével való találkozás esetében - ironi­zálni is igyekeznek a felhasznált vizuális közhelyeket, ennél a tö­rekvésnél jóval erősebbnek bi­zonyul a népszerű mozival való lepaktálás gesztusa. És ez óhatatlanul formai problémákhoz, nemegyszer igénytelenséghez vezet. Az ali- gai nyár lehangoló élményeit, kisszerű horizontját például fe­leslegesen túlmagyarázza az a jelenet, amikor hőseink a térdig sem érő vízben fürdenek, mert ebből elég lenne egy villanásnyi felvétel, ehelyett a kamera hu­zamosan kitartja a képet, ame­lyet ráadásul alsó gépállásból rögzít, feltehetően azért, hogy az analfabéták is megértsék, mit akar a rendező „mondani". Pedig nem is feltétlenül azt mondja, amit akar. Mert a (ta­valyi) Balaton alacsony vízállá­sával lehet ugyan a viszonyok szűkösségére utalni, de ez olyan harsány módon történik, hogy én (idén) inkább arra gon­dolok, hogy a tóban bizonyára lesz még víz, ám ezeknek a fi­úknak a fejében több ész alig­ha. Egyikük, Virág Gyula, akit az egyébként tehetséges Nagy Ervin modorosán, erős túlzá­sokkal alakít, egy alkalommal úgy fejezi ki elégedetlenségét egy diszkó látogatottságával kapcsolatosan, hogy keveseb­ben vannak, mint a karcagi könyvtárban. Jópofa beszólás, gondolja. Ezzel kapcsolatosan jelezném, hogy a dolgok jelen állása szerint hosszabb távon nem azoknak lesz igazuk, akik diszkókban vesztegetik el az idejüket, hanem azoknak, akik a könyvtárakban ücsörögnek. Ez a Virág úr tehát reménytelen eset. De azért itt egy tragédia fölött siklunk el. Ezek a fiúk ugyanis annak a primitív, ero­dált nyelvnek az áldozatai, amely szubkultúrájukat megha­tározza, s amelyet (mert ezt sulykolták és sulykolják belé­jük) jobb híján beszélnek. Mert ez a nyelv beszűkíti szemhatá­rukat és megbénítja akaratukat. Erről azonban ez a film nem akar, vagy nem tud szólni. A kritikai szemlélet pedig az „állatorvosi ló” jól ismert mo­dellje jegyében alakul. A filmbe­li fürdőhelyen fellépő figurák ennek következtében nem jelle­mek (ilyen csak egy akad, a Sin- kó László által megformált idős férfi), hanem karika­túrák. Csupa üres, lé­ha, tahó alak. Sok ez így együtt. De, úgy lát­szik, a rendezőnek ke­vés, mert a fináléban megérkeznek a lagzi- sok cigányzenével, bunkó vőlegénnyel, elhasznált, madár- ijesztőre íiSXo haiazó 1 m'enyasszoTWiyaLnven- dégseregestül, képvi­selőstül. Ez már egé- Jáz£á1JbfVá,ű;júhiflÚ'égy-Tf LTJSOO M\Jq-síqrtvm< regi szocreál film, csak megfordítva. A jelenséget egykor bí­rálói úgy nevezték: se­matizmus. Ma sincs rá jobb szó. A zárójelenetet pe­dig, amikor a Nagy Zsolt által játszott, jobb sorsra érdemes főhős, egy (kéz alatt vásárolt) orosz katonai látcsővel szemléli a horizontot, mintha a jövőjére lenne kíváncsi, legjobb lenne el­felejteni. Mert ha erre az ordító allegóriára gondolok, azt kell hinnem, hogy Török Ferenc mégiscsak döntött saját jövőjét, stílusát illetően. Ezt a magam részéről sajnálom. Ám közért­hetőségre, mozisikerre pályáz­ni végül is nem szégyen. Csak újabb problémákat vet fel. Erről azonban alkalmasint majd leg­közelebb. Nagy Imre A főhőst, Gulit Nagy Zsolt alakítja f A két utóbbi szombaton olvasók tízezrei várták ezeken a hasábokon Bükkösdi László szokásos tárcáját - hiába. Előző hét közepén a kórház­ból hívott föl, és megértést kért: ugyan nála van a laptop, de olyan gyenge, hogy képtelen leütni a billentyűket Vigyázz magadra! - köszöntem el tőle. Vigyáz majd rám a Jóisten, tette le a te­lefont Ezeken a hasábokon többé nem olvas­hatnak újabb friss, jóízű írást a fanyar rovat­cím: az Egy öregember emlékirataiból alatt Bükkösdi László, „A” Büki, botjának ezüst fogantyújával csü­törtökön este egy másik világ kapuján kopogtatott Amikor már nem ízlik a tánc A fiókom legmélyére ástam a magnókazettát, és azt kívántam, hogy csak akkor vegyem elő, ha netán megrendült a hitem ma­gamban, a szakmámban, ha már nehezebben tudnék különbsé­get tenni jó és rossz között, ha úgy érzem, egyre hályogosabb szemmel tájékozódom a világ­ban. Ilyenkor mindig kisegít, át­lendít a holtponton néhány szé­pen fűzött mondatba bugyolált okos gondolat. Ez a kazetta sajátos módon kelt életre. Keserűen, pár nappal már­cius húszadika előtt indult a törté­net. Laci a kulturális központ Szé­chenyi téri irodáját adta meg tám­pontul: délelőtt ott találom. Máig nem értem, milyen erő vonszolta föl és le napról napra a galéria szűk lépcsőjén akkor, amikor ne­gyedik, kényszerű fedélként már a taxitetőt választotta. Az első volt az otthoné, a második az irodáé, a harmadik a kórházé. Mit akarsz? - tolta arrébb a hatalmas orvossá- gos dobozt, amikor elővettem a magnót. Húszadikán leszel hat­vanöt éves, néztem bele a kereke­dő szemébe, és húszadika szom­batra esik. Most is Bükkösdi Lász­ló lesz a Napló hetedik oldalán - csak egy kicsit másképp... Ezt nem tehetitek velem, húzó­dott görcsbe egy pillanat alatt az egész teste: nem azért, mert nem szeretem a születésnapokat. Nem érdem, hogy az ember meddig él, de ettől még a szándékot tisztelet­ben tartottam volna. De három éj­szakán át írtam a mostani tárcát, és olyat írtam, ami burkoltan erre céloz - fulladt el a hangja. („A 2004. Disznótoros évben, a tavasz első napja előtti délután, Ko-Va, a központi sámánképző ve­zetője és I-Bo, a rimalány tanfo­lyam felügyelője, meglátogatták a Kerek Erdő tisztásán, Bű Kő rovó­sámánt, mert kiszámították, hogy a mester e napon, 650 éves.- Mondd, mi gazdag életed 650 évének legfőbb tanulsága?- Hogy rövid az emberélet. Bosszantóan rövid. ”) Ha megengeded, mégis bekap­csolva hagyom a magnót, erősza­koskodtam finoman. Úgy írsz másról, hogy mindig magadról írsz. Persze, hiszen minden zsurnaliszta önmagáról ír, csak alakoskodik. De nagyon sokszor azért másról is írok, de csak olyanról, ami engem érdekel, mosolyodott el először. Végül is arról lehet érdekes véleménye az embernek. Beszéljünk a stílusról, de ne az íráséról. Neked van stílusod. Ho­gyan lehet erre szert tenni? - éreztem magam először diáknak előtte. Úgy, hogyha soha nem akarsz más lenni, mint aki vagy. Mindig mindenki elvárást teljesít, én meg nem. Nem is vittem sem­mire, válaszolta, és cseppnyi ci­nizmus sem volt a hangjában. Se író, se művészettörténész, se rendező nem lettem. Semmi se lettem, csak úgy mindennel fog­lalkoztam. Ez részben ad valami­féle vértezettséget. Mindig meg­mondhattam a véleményem, so­kan megsértődtek, de előbb- utóbb elviselték, hogy én azzal is jóban vagyok, akit a másik utál, hogy nem Fradi-MTK alapon szelektálok például a művészet­ben, szűkítette a következetessé­gét egyetlen területre. („- Többször hívtak a Nagy Szálára. Nem mentél Szavazhat­tál volna a hagyományőrzők vagy az erőszakosan újítók mellett.- Kevés tiszta embert láttam a szálúkon. Legtöbbjüknek nem volt hite, csak taktikája. Program he­lyett ígérgetéseket zengtek, amiket másnap letagadtak. Nem akar­tam hozzájuk hasonulni. Engem nem a taps és az irigység éltet. ”) Térjünk csak vissza erre a hat­vanöt évre. Hogy nem érdem, az rendben van, néztem a míves szék karfáján pihenő kezére. Mostanság jobb eltitkolni, váltott Laci levegőt. Mert aki öreg, az gyanús. A régi társadalmakban még volt rangja, ha valaki tapasz­talatot meg tudást halmoz föl. A mostaninak már nem elég rugal­mas. Hogy a rovatcím miért az Egy öregember emlékirataiból? Mert öreg vagyok. És hosszú­hosszú idő óta nagyon beteg. S közben elmennek, meghalnak ná­lam fiatalabb, hozzám képest egészséges emberek. Szégyen - hajt fejet. Nem hagyott békén ez az „öreg” kifejezés.- Mikor kezdi öregnek érezni magát az ember?- Amikor már nem ízlik neki a tánc. Ezt meg értsd úgy, ahogy akarod. BALOGH ZOLTÁN I >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom