Új Dunántúli Napló, 2004. szeptember (15. évfolyam, 239-268. szám)

2004-09-04 / 242. szám

8. OLDAL POLITIKAI 2004. Szeptember 4., szombat (I||| VITAFÓRUM Privatizáció és az egészségügy (1.) Augusztus 20. alkotmányunk ünnepe is. Méltó megünneplése azonban nemcsak külsőségeket igényel, hanem az alkot­mány lényegének, főbb rendelkezéseinek maradéktalan betartását az illetékes szervek részéről Úgy tűnik, az állampolgárok többsége úgy gon­dolja, az alkotmány csak általános rendelkezé­seket tartalmaz, amelyek az ő életét konkrétan nem érintik. Nem tudatosult az, hogy alaptör­vény, amely a nemzet életét - társadalmi, gaz­dasági, politikai működését - ezáltal az állam­polgárok alapvető jogait és az állami szervek kötelezettségeit szabályozza. S általában nem­csak a jelenre, hanem a jövőre kihatóan is. Az alkotmány meghatározó vonása ugyanis, hogy rendelkezéseivel ellentétes jogszabály, vagy ha­tósági intézkedés - érvénytelen. Mostani alkotmányunk az 1949. évi XX. törvény módosítása, a rendszerváltás céljai­nak megvalósítását jól szolgáló alaptörvény, amelyet - bevezető szövege szerint - „a több­pártrendszert, a parlamenti demokrááát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogál­lamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében” alkotott meg a rendszerváltó or­szággyűlés. Egyes konkrét rendelkezései kellő megvalósításuk esetén népünk igazi érdekét megfelelően szolgálják, vagyis az illetékes szervek­nek ezeknek megfelelően kell feladataikat meghatá­rozniuk ég teljesíteniük, az állampolgároknak pedig er­re ügyelniük. A rendszerváltó kormá­nyok nem mindig ügyeltek alkotmányunk rendelkezé­seinek betartására, sőt sza­badon valósítottak meg lényeges, népünk jele­nét és jövőjét jelentősen befolyásoló rendelke­zéseket. Igen gyorsan, olcsón, kellő jogszabályi rendezés és ellenőrzés nélkül, kizárólag a rend­szerváltás elitje részére privatizáltak népünk által korábban megteremtett hatalmas állami vagyont annak ellenére, hogy alkotmányunk 9. §. 1 bekezdése egyértelműen meghatározza: „Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül ” E rendelkezés és a magyar privatizációs gyakor­lat között éles ellentét van. Ezt fokozza a még meglévő állami vagyon tervezett igen gyors pri­vatizációja, ezúttal is a következmények kellő mérlegelése nélkül. Jelenlegi pénzügyminiszte­rünknek a Kossuth Rádióban elhangzott tömör indoklása szerint: a társadalom a privatizáció mellett döntött a rendszerváltáskor, így azt folytatni kell. A társadalom döntése az Országgyűlés dön­tése volt - a már hivatkozott alkotmányi ren­delkezés. A sajátos magyar privatizáció megva­lósítása pedig - az új és régi elit döntése kizáró­an saját érdekében. Ez a „társadalmi” döntés nem vette figyelembe alkotmányunk azon be­vezető rendelkezését, amely szociális piacgaz­daság megvalósítását jelölte meg népünk érde­kében. Nem a maradék állami vagyon privati­zációjára van szükség, hanem hatékonyan va­ló megtartására és fejlesztésére. Dr. Vejkey Kálmán Ha használni nem tud... Turpisságok Tisztelt Pichler Imre, képviselő úr! Örömmel vesszük, hogy ilyen sokszor aktivizálja magát a parla­mentben felszólalásaival A kórházzal kapcsolatos inter­pellációja előtt azonban értetlenül állunk. Ha önnek információja van az önkormányzati biztos „pénz­ügyi mahinációjával” kapcsolat­ban, kötelessége íenne erről a tulaj­donost, Szigetvár Város Önkor­mányzatát értesíteni, ilL a szüksé­ges feljelentést az illetékes szervek­nél megtenni. Ha nincs a birtokában, úgy felté­telezzük, hogy politikai hisztériát kelt a kórház körül, ami nem tesz jót az intézmény hírnevének. Árt azoknak, akik munkát, energiát fektetnek abba, hogy ez az intéz­mény minél hatékonyabban mű­ködjön, hosszú távra biztonságos munkát adva az ott dolgozó sok száz embernek. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy Önt interpellálták a szigetvári képviselő-testületben a középisko­lával kapcsolatban. A képviselő asz- szony tájékoztatást kért az ott folyó munkáról és az országos ranglistán egyre jobban lecsúszó iskola hely­zetéről Igen ingerülten adta meg válaszát, megvádolva a képviselő asszonyt, hogy rossz hírét kelti ez­zel az intézménynek. Ön a kórházzal kapcsolatban mit tett? Másnak a szemében a szálkát, a sajátjában...? A hiteles tájékoztatás érdekében felhívjuk a figyelmét, hogy az ön ál­tal összehasonlításként emlegetett siklósi kórház lényegesen kisebb a szigetvárinál. A lemondott igazgató­nő cége pedig az önök kormányzá­sa alatt privatizálta a járóbeteg-ellá­tást (tehát ami a pénzt hozza), a fentmaradó fekvőbeteg-ellátás pe­dig kht. formájában működteti há­rom önkormányzat. Kedves Pichler Úr, az ön összehasonlítása enyhén szólva csúsztatás. Még egy adalék! Mind a két kór­ház csak a szocialista kormányok­tól kapott állami segítséget. Ez Szi­getvár esetében 205 millió forint, önöknek 4 évig nem volt fontos! Képviselő Úr, ön támadta a vá­rosban működő művészeti iskolát is. Valami jót is tett a városért? Ha használni nem tud a városnak, kér­jük, ártani ne ártson! MSZP Szigetvár Városi Szervezete A megvesztegetés és megvesz­tegethetőség olyan méreteket öltött a hazai politikai, gazda­sági, közigazgatási és pénz­ügyi körökben, hogy már-már a közélet általános romlottsá­gának képét idézi fel Alig múlik el nap, hogy a médiu­mok ne röppentenének fel hírt ar­ról, melyik hazai prominens sze­mélyiségre vetült árnyék, mert jogi­lag elítélendő módon, s nemtelen eszközökkel igyekezett a saját vagy a közvetlen környezete anyagi gya­rapodását előmozdítani. Kizsákmá­nyolástól terhelt társadalmunkban a szerzési mánia, a ki kit győz le szel­lemében folytatott kíméletlen küz­delem általános gyakorlattá változ­tatta a jogszabályok kijátszását, kü­lönféle tisztségek adta előnyök elv­telen kihasználását. „Kéz kezet mos”, „Mindenki a piacról él”, a köl­csönös szekértolás, vesztegetési pénzek osztogatása, elfogadása je­gyében szerzik-adják az anyagi elő­nyöket. Az a legíelháborítóbb, hogy a visszaélések következmények nél­kül folytathatók. Van ugyan jogsza­bály a közjavak herdálói, hűtlen ke­zelői, tehát szándékos megrövidítői, kézen-közön happolói szankcioná­lására, csakhogy a törvény előtti egyenlőség elve rendszeresen meg­bicsaklik a panamázók sarzsijának függvényében. Olybá tűnik, minél többet szerez valaki törvénybe üt­köző módon, s minél fentebb foglal helyet a ranglétrán, annál nagyobb esélye van a törvény szigorának el­kerülésére. Valamilyen „diszpenzá- ciós jogszabályi rendelkezés” jóvol­tából mindössze erkölcsileg válik ki­fogásolhatóvá a több évnyi kóterral fenyegetett bűncselekménye. Á laikusoknak is szemet szúr, hogy évekig nyomozgattatnak a milliárdok sikkasztói ügyében. An­nak ellenére nem találják meg a fele­lősöket, hogy ismerik, hány milli­árddal rövidítették meg az állami büdzsét. A hatalmon lévők arra összpontosítanak, nehogy ismertté váljanak körükből olyanok, akik sikkasztásban és síbolásban érintet­tek tehernek. Mert a látszatra is adni kell Egy politikustól tudjuk ezt, aki fenn hangoztat­ta: „Nem elegen­dő, ha becsülete­sek vagyunk, annak is kell lát­szanunk”. Ok­fejtését azért tar­tom blődlinek, mert a becsüle­tes ember nem látszik bűnöző­nek. A politikai tükör egyébként sem szokott torzítani. Ha pedig torz, nem a látszat csal, hanem a va­lóság dolgaival vannak gondok. Ezért fölösleges kábítani minket a látszatra történő hivatkozással. A zsenánt ügyek eltussolói a múlt rendszerben alkalmazott rendező el­vet idézik feL Akkor volt szokás külön­féle politikusok vagy más prominen­sek „balhés” ügyeit intézményes el­hallgatással rendezni. Arcpirulás nél­kül mondogatták minden botrányos ügy csak akkora, amekkorát csiná­lunk bele. Ha hallgatunk róla, az illető becsülete makulátlan maradhat. Most is ezt a megoldást választanák sokan legszívesebben, az elválható elhatáro­lódás helyett. Vagyis bagatellizálnák a közjavak megrövidítőinek cselekmé­nyét, nehogy kompromittáljanak má­sokat A politikatudományok egyik klasszikusának tulajdonítják a kapita­lista társadalmi rendszerre érvényes - a gyakorlati tapasztalatok széles körű általánosításán alapuló - tételt: „Ha ke­nyeret topsz, becsuknak; ha vonatsze­relvény sérelmére teszed ugyanezt szenátor leszel”. A teoretikus százötven évvel ez­előtti megállapítása sosem volt an­nyira időszerű, mint napjainkban. Dr. Südi Bertalan Rendszerváltó köztudat A történelmi sorsfordulók mindig nagy felbolydulást okoznak a köztudatban. így történt ez 1990- ben is. A sikeres rendszerváltá­sok után, például az 1867-tel kez­dődő boldog békeidőkben, a fe­jekben is gyorsan helyre állt a rend, kikristályosodott az új világ eszmerendszere. 1990 után saj­nos nem így történt. Mi erre a magyarázat? Az, hogy nem egé­szen ilyen lovat akartunk. Mind a gazdaságban, mind a gondolko­dásban szürkésfekete foltok van­nak. Persze, persze, a lét határoz­za meg a tudatot. S a tudat tán nem formálja a létet? Gondoljunk csak 1989-90-re! Vajon történt volna valami nemzeti közakarat nélkül? Most, tizenöt év múltán, megint jól jönne egy nagy felbuz­dulás, mely tovább lendítené az ország lassuló szekerét! Sajnos, a célok, feladatok ak­kori tisztánlátása, a belőle fakadó tettrekészség jelenleg alulrepre­zentált a magyar köztudatban. No igen, a deklarációk szintjén fent is, lent is megfogalmazódik a lépéskényszer. A tennivalókat so­kan látják, de kevesen akarják, s csak néhányan teszik. S amikor a nyilvánvaló közérdek mindennek ellenére jámbor óhaj marad, an­nak oka mindig az ellenérdekben van. Azok érdekeiben, akiknek itt van már a Kánaán, de azokéban is, kikről legnagyobb költőnk mondja: „Itten oltárt minden em­ber ön bálványáért emel”. Miben gyökereznek a problé­mák? Abban, hogy még mindig az a jelszó, „Ki kit győz LE”! A nemzet két vagy több énje vívja egymással a téveszmék polgárhá­borúját. Ami felépül estére, leom­lik reggelre. A népbutító retorika százezreket vet vissza az éretlen gyermek tudati szintjére. Az al­pári politizálás zsigeri indulatok­ra tanítja a tömegeket, melyek megjelennek a magánélet cselek­ményeiben is. A köztudat szürke- állományában bekövetkezett kár balkáni lemaradás felé sodor ben­nünket. Mindez ellenkezőleg is történhetne, de abban a nemzet tanítói nem (eléggé) érdekeltek. Hol keressük hát azt a funda­mentumot, amelyre felhúzhat­nánk a közmegegyezést kikezd­hetetlen erődítményét? Csakis a kultúra azon regisztereiben, ahol a fejekben egység uralkodik. Pél­dának okáért ott, ahol dicső rend­szerváltásként követik egymást honfoglalás, államalapítás, ke­reszténység. A nemzeti memória mélyén, ahol dagadó kebellel em­lékezünk törökverő Hunyadira, Dobóra, Zrí­nyire, honsze­rető Rákóczira, Kossuthra, Pe­tőfire. Vagy ahol egymás vállára borulva kesergünk Mo­hács, Világos, Trianon felett. Ott, ahol ke­gyelet őrzi a deáki aranykort, mely azóta sem ismer magá­hoz hasonlót. A múlt tehát a közös gén, a múlt a jövő funda­mentuma. Legalábbis a régmúlt. Mert ahogy közeledünk a mához, úgy hatalmasodik el rajtunk a „ma­gyar betegség”, szótárunk szerint tüdőbaj, malária, széthúzás. A klasszikus kórokat már legyűr­tük, de lelkünk bajára gyógyír még nem találtatott. Negyvenöt, ötvenhat, kilencven sebeire ke­ressük a konszenzus balzsamát. Kéretik, ezt ne lövészárok-terápi- ával tegyük! Találjuk meg a köz igazát! Ötvenhat dolgában már oldódnak a görcsök, negyvenöt­ről még nézet-csata zajlik. Egye­sek felszaba-dúlásnak, mások fel- szabadulásnak írnák, ám a prob­léma nem helyesírási természetű. Közbülső formulának javaslom: szövetségesünk megszállása alól felszabadított bennünket meg­szálló szövetségesünk. A történelmi hungaricumok felsorolásában ezzel megérkez­tünk 1990-hez, melyet mind ke­vesebben gondolnak rendszer- váltásnak. E dátum legfeljebb egy folyamat kezdete volt, melynek céljai között, úgy tudjuk, nem szerepel több millió szegénység­be süllyedt honfitársunk. A rend­szerváltás mint esemény, s mint folyamat áll tehát vitában egy­mással, miként Verecke romanti­kája a kettős honfoglalás logikájá­val A rendszerváltás tagadása in­nen csupán egy lépés. A „rend­szerváltás” csupán kiemelkedő eseménye egy húsz éve zajló, zsákutcákkal terhes különös re­formkornak. Egy menetelésnek, melynek árát-kárát a nép látja, s melynek sovány hozadéka: több­pártrendszer, parlamentarizmus, szabad választások. A vajúdó he­gyek egeret szültek. S még min­dig vajúdnak... Dr. Lendvai Endre Az aszály ellenére A múlt évi rendkívül aszályos ban. A beruházások aránya pe- időjárás ellenére a magyar mező- dig lényegesen meghaladta a me- gazdaság több mint 300 milliárd zőgazdaság nemzetgazdaságban forint többletet tett le a nemzet- képviselt arányát. A beruházások gazdaság asztalára - mondta Né- 6 százalékot meghaladó mértéket meth Imre földművelésügyi és vi- tettek ki, míg az ágazat részese- dékfejlesztési miniszter. Növeke- dése 3 százalék körül volt a nem- dett az egyéni vállalkozások szá- zetgazdaságból. ma mintegy 2500-zal az ágazat- _______________________! Vidé kfejlesztés és mezőgazdaság 1. Több mint egy gazdasági ágazat Számos településen a mezőgaz­daság az egyetlen munkaalkalom és megélhetési forrás. A falvak jö­vője és a mezőgazdaság életké­pessége ezer szállal kötődik ösz- sze. Ugyanúgy, mint azt a nyugat­európai országokban az elmúlt évtizedekben tették, nálunk is fi­gyelembe kell venni a mezőgazda- sági és az úgynevezett vidékfej­lesztési politika szoros összefüg­gését. A föld az egész nemzet élet­tere, és nemcsak a mezőgazdaság erőforrása. Mindezekből követke­zik, hogy a föld olyan sajátos áru, amely nem lehet korlátlan magán- tulajdon tárgya. Mind birtoklásá­nál, mind használatánál érvénye­síteni kell az egész társadalom és az egyes önkormányzati közössé­Hittel, bizalommal, őszintén gek demokratikus módon megha­tározott jogos érdekeit. 2. Következetes agrárpolitika Az agrárszektor a nemzetgaz­daság egyik legszabályozottabb ágazata, mégis folyamatos piaci problémákkal küzd. Az állami be­avatkozások legtöbbször felületes, rövid távú megoldásokat eredmé­nyeznek, amelyben egyes piaci szereplők jól járnak, mások - sok­szor a következetesen gondolko­dók - viszont veszítenek. A KDNP ezen a gyakorlaton változtatni akar, a rövid távú megoldásokat biztosító beavatkozások helyett a hosszú távú megoldást adó piac­építést tűzte ki célul. Megfelelő pi­aci és kormányzati intézmény- rendszer kialakításával az agrártá­mogatások hasznosságát és cél­orientáltságát jelentős mértékben lehetne növelni. így a támogatási összegeket összehangoltabban, következetesebben és nyomon követhetőbb módon tehet eljuttat­ni a piaci szereplőkhöz. 3. Sürgős intézményépítés Hatékony, kiegyensúlyozott, környezetbarát mezőgazdasági termelést kívánunk kialakítani, amibe az államnak indokolt eset­ben be kell avatkozni. Az EU tag­államainak mezőgazdasági terme­lői az új belépőktől jelentősen elté­rő támogatást vehetnek igénybe. Ez nem a kiegyenlítődést, hanem a halmozottan hátrányos helyze­tünket fogja konzerválni, a kiszol­gáltatottságunkat növeli. Ha a ten­denciát nem akadályozzuk meg, állami beavatkozással nem mérsé­keljük, a magyar vidék megsínyli. A hazai problémák mellett látni kell, hogy a gazdag országok min­dent megtesznek, hogy otthonuk­ban az agrárpiaci egyensúlyt fenn­tartsák. Ennek érdekében felesle­geiket sokszor rendkívül alacsony áron a külpiacon értékesítik. S ez­zel a világpiacon mesterségesen piaci ciklusokat eredményeznek. Ennek romboló hatása felerősítve jelentkezik a mi exportorientált agrárgazdaságunkon. Az európai uniós tagságunk egyrészt jóval ki­egyensúlyozottabb piaci viszo­nyokat biztosít majd a hazai piaci szereplőknek, másrészt azonban jóval nagyobb tesz a verseny az unión belül a termelés és a vállal­kozás területén. Hazai állami be­avatkozás nélkül a meglévő kü­lönbségek nem fognak csökkenni. 4. Egységes vidékfejlesztés Nagyon fontosnak tartjuk a ter­mészet- és környezetvédelmi, va­lamint a kultúrfunkciókat, ame­lyeket a mezőgazdaság biztosít a nemzetnek. Ilyen funkciók a kul- túrtáj ápolása, élettér megőrzés, népességmegtartás, munkaerő ki- egyenlítés, vidéki turizmus, pa­raszti értékek ápolása, hagyomá­nyaink őrzése. A fejlett szociális piacgazdaságokban e funkciók fontosságának felismerése az oka az agrárágazat különös gonddal kezelésének. Ez hatja át a mi programunkat is, s a mezőgazda­ságot, illetve agrárpolitikát nem csupán a hagyományos közgaz­dasági módon közelítjük meg, ha­nem annak teljes nemzetgazdasá­gi hatását figyelembe vesszük. 5. Integráció A mezőgazdaság versenyké­pessége elsősorban azon múlik, hogy a szükséges strukturális vál­toztatásokat sikeresen hajtjuk-e végre. Addig ugyanis, amíg a ter­melői tőkét szembe lehet állítani a feldolgozóiparral és kereskede­lemmel a fejlettebb élelmiszer- gazdaságokkal versenyezni nem áll módunkban. Ezt az integráci­ót, ami a termelést, feldolgozást és kereskedelmet összekapcsolja ágazatonként más-más módon, kell elősegíteni. Mivel a család a társadalom leg­fontosabb építőköve, a családi gazdaságok fejlesztését tartjuk el­sődlegesnek. 6. A gazdálkodás szerkezeti át­alakulása A mezőgazdaság szerkezeti át­alakulását támogatjuk (energiater­melés, nem-élelmiszercélú terme­lés), a mezőgazdasági termelés szerkezetének kialakítása során a világpiaci értékítéletet kell követ­nünk. Marketing és piaci informá­ciót szolgáltató szaktanácsadó, va­lamint egyéb piaci szolgáltatást (pl. finanszírozást, raktározást, szállítást) nyújtó szervezetek lét­rejöttét támogatjuk. Szakoktatás, kutatás, szaktanácsadás tovább­fejlesztését kell megvalósítani, el­sősorban az új mezőgazdasági vál­lalkozók igényeinek megfelelően. Ursprung János, a KDNP Országos Elnökségének tagja i t f Gazdasági élénkülés Idén január-júniusban folytatódott a múlt év második felében kibonta­kozó élénk gazdasági növekedés, az első félévben a gazdasági növe­kedés gyorsabb volt, mint egy évvel ezelőtt - állapítja meg a KSH. A bruttó hazai termék (GDP) 20041. negyedévében 4,2 százalék­kal, a II. negyedévben 4 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakit. A növekedési ütem az el­ső félévben 4,1 százalékot tett ki, ta­valy az első hat hónapban 2,6 szá­zalékkal nőtt a GDP - áll a KSH je­lentésében. Élénkülés jellemezte a termelő ágazatokat, a beruházáso­kat és a külkereskedelmi forgalmat egyaránt. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek száma alig válto­zott, a gazdasági növekedést a ter­melékenység javulása biztosította. A magyarországi gazdasági kon­junktúrát elsősorban a javuló világ- gazdasági körülmények tették lehe­tővé, az ország fő piacait képező európai országokban folytatódott a növekedési ütem erősödése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom