Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-30 / 237. szám

I 2004. Augusztus 30., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL ____________Könyvkritika____________ Eg y kedves realista Aki a mai magyar valóságról, fő­képp az alföldi emberek sorsáról ír, az nem lehet más, mint realis­ta. No persze, a 2000-es évek ele­jén a realista irodalmi ábrázolás mégis csak mást jelent, mint majd’ egy évszázaddal korábban, mondjuk Móricz Zsigmondnál, de ahhoz képest is más, mint amit például Galgóczi Erzsébet írt. A Magyaregregyen élő író, Rótt József új könyvének már a címe se sokat köntörfalaz: Csapo­sok, cselédek, csavargók. Ha va­laki a könyvesboltban kezébe ve­szi a kötetet és beleolvas az aján­lószövegbe, végképp „beazono­síthatja”, milyen olvasnivalót vá­laszt: „Ha volt is valaha köze hoz­zájuk, jó évszázada messzire el­kerülik a romantikus-nosztalgi­kus képzetek Sárrétet”. A helyzet az, hogy mindezen előképzetek ellenére a Rott-no- vellák seregnyi meglepetéssel szolgálnak. Valóban ott találjuk magunkat abban a falusi, alföldi miliőben, amit olyan jól vélünk ismerni, de persze nem isme­rünk. Legalábbis nem úgy, mint ismerte annak idején Móricz, és ismeri ma Rótt József. Látszólag ez a világ nem any- nyira tragédiákkal terhes, mint volt valaha, kevesebb benne a ha­lál, ritkán kólintanak fejbe valakit egy csinos övért. Ám a látszat csalóka, mert szinte minden egyes megszólaló, minden egyes figura önmagában egy élet, egy sors tragédiája. Talán az a tragé­dia, önmagában, hogy így (itt) kell élniük. Egy falusi világ mindennapjai elevenednek meg előttünk. Egy- egy történet visszanyúl a létező szocializmus évtizedeinek mé­lyére, de közülük sok manapság, illetve az elmúlt tizenöt évben „játszódik”. Kiszolgált kubiku­sok, nyugdíjas téesz-parasztok, egyszerű munkanélküliek tűn­nek fel a Rott-írásokban, beszél­getnek - főképp - a kocsmában, de az is lehet, hogy épp az utcán, vagy egy vasboltban. Beszélget­nek, és lassú, ide-oda kalandozó szószövésükből mindegyre kike­rekedik valamiféle „titok”, ami természetesen nem egetverő, csak éppen egy furcsa, megismé­telhetetlen életre ad magyaráza­tot, ha ugyan ad. Csak annyit, mondjuk, hogy egy cselédember ládájában miért rohasztott szét a doh húsz rend gúnyát, amit a szolgálatával összegyűjtött. Rótt József keménységével együtt mesélős fajta író. Olyan realista, aki a szíven ütő dolgok mellett igenis észreveszi, hogy az évtizedek láncolata, alapvetően akármilyen sivárnak és döbbene­tesnek tetszik, mégis csak a min­dennapok emberi összetartozá­sából áll össze. Ami pedig, akár­hogy is nézzük, valamiképp - mint, teszem azt, Hrabalnál - bá­jos is, néha egyenesen kedves. _________________MÉHES KÁROLY (Barbaricum Könyvműhely, 2004) Bóbita: dráma, de nem színjáték Az év elejétől önálló társulatként műkö­dik a pécsi Bóbita Bábszínház. A város patinás intézménye a múlt héten tartotta önállóvá válása utáni első társulati ülését, ahol az eredmények mellett a nyomasz­tó gondok is terítékre kerültek. A pécsi Bóbitának nem telne külön dramaturg­ra. Drámai helyzetét ugyanakkor szinte folya­matosan fenntartják a működési feltételekkel összefüggő alapvető gondok. Mindenekelőtt a székház silány, lerobbant állapota szembetű­nő. A nyomasztó helyzetet új „dramaturgiai té­nyező”: az időjárás is megtetézte immár több­ször is. A legutóbbi sorozatos esőzés, felhősza­kadás elárasztotta és tönkretette a fény- és hangtechnikát vezérlő berendezést, a rendszert irányí­tó komputerrel együtt. Várják a tetőfedőket és a kőműve­seket, hogy megmond­ják, az épü- letkárok helyreállítá­sa mennyibe kerül. Az idei repertoár Bemutatók: Kék madár: október 3., Varga Katalin - Szász Ilona: Gőgös Gúnár Ge­deon: november 28., A bolond lovag: 2005. március 20. A repertoárban hét korábban bemutatott, az ideiekkel együtt összesen 10 darab szerepel. Vendégelőadásként tavasszal Weöres Sándor: Csalóka Péter című müve is he­lyet kapott a programban.- Időnként alulról, időnként felülről ér ben­nünket a víz - mondja Sramó Gábor igazgató. - A technikai rendszerek - lámpapark, mű­helybeli gépek - helyreállítása komoly gond. Ehhez társul a színház tájoláshoz használt gépjárművének a lerobbanása is. Á társulati ülést mindemellett szárazon si­került megtartani a városi önkormányzat kép­viselői, Meixner András kulturális bizottsági elnök, ár. Papp Judit jegyző és dr. Lábodi Judit főtanácsos részvételével. Sramó Gábor az el­múlt évad eredményei közül kiemelte a közel­múltban lezajlott, általuk rendezett 13. Pécsi Nemzetközi Felnőtt Bábfesztivált és annak egyik értékes díját, amit Matyi Ágota,a Gulliver tervezője kapott. A színház a lengyelországi Európa-fesztiválon a Diótörővei 2. helyezést ért el 10 ország között. Ismertették az évad programját és a társu­lati névsort is. Ennek értelmében Csizmadia Gabi, Illés Ilona, Ragán Edit, Matta Lóránt és Varga Péter, továbbá vendégként Kozma And­rea lesznek az évad előadásait életre keltő bábművészek. Új szervezője is van a társulat­nak Kappéter Ágnes személyében. Kunszt Márta alpolgármester lapunknak a Bóbita problémáinak megoldását firtató kér­désére elmondta, hogy a város » kulturális vezetése magáénak tekinti a székházzal és a fenn­tartással kapcsolatos gondo­kat. A honvédség Pécsről való kivonulásával a hajdani FEK- ként ismeretes épületet, csere- ingatlanok felajánlásával, az önkormányzat megszerzi. Eb­ben az épületben, a Nemzeti Színház szomszédságában kívánják elhe­lyezni a Bó­bita Bábszín­házát. Ha ez az elgondolás valamiképpen mégis megváltoz­na, akkor pedig sort kerítenek a je­lenlegi székház tel­jes felújítására. Ter­mészetesen mind­két megoldás pénz­igényes. Ennek ösz- szegszerűségéről egyelőre korai volna beszélni, mondta az alpolgármester. VÉMÉNDEN TARTOTTÁK a hétvégén a bukovinai székelyek világtalálkozóját. A rendezvény szervezői mintegy ezer főt láttak vendégül, a hangulatos találkozón a településen és környékén élőkön kívül Erdély­ből és Szerbiából is érkeztek résztvevők. fotó: b. b. A galambdúctól a kiskanálig Az Orfűi Kézműves Egyesület sikeres bemutatkozásai A Baranya népi iparművészeiét bemutató kiállításon a pécsi Művészetek Házában és a Mesterségek Ünnepén, a Budai Vár­ban egyaránt sikeresen szerepeltek az Orfűi Kézműves Egye­sület alkotói, akiknek Láda, doboz és skatulya című kiállítása most is megtekinthető. Vaskos, egyetlen rönkből vájt kenu toccsant a vízre. Tizenegy-néhá- nyan is dolgoztak a csaknem 20 év­vel ezelőtt közösen elkészített, ar­chaikus vízi járművön. Később a kenu egy aranyhalas műmedencé­ben a Pécsi Néprajzi Múzeumban is látható volt. Az Orfűi Kézműves Egyesület a népi iparművészet folytonosságát képviseli ma is. Az 1998-as átalakulás után mintegy 20 taggal folytatódott a munka. Legtöbbjük faműves, fa­faragó. Bőrösök, keramikusok, pedagógus és restaurátor tartoz­nak még az egyesületbe. A hajda­ni molnárlakás Kézműves Házzá alakult, és az intézmény sikeres pályázatok révén alkotóház jelle­get öltött - rendszeres kiállítási le­hetőséggel. Hajda Zsigmond, az egyesület művészeti vezetője el­mondta, hogy itt állandó jelleggel megjelennek a népi iparművészet régi és újonnan születő tárgyai. Az alkotóház jelleg például abban is megnyilvánul, hogy idén a há­rom hétig tartó napközis tábor­ban ügyes, tehetséges gyerekeket látva vendégül a mesterek is együtt dolgoztak a kisebbekkel. Volt egy székkészítő tábor is, ahol nyers fából készítettek' érdekes székeket, bútorszerű tárgyakat. A pécsi Művészetek Házában hatan, a Budai Várban négyen képviselték az orfűi alkotókat. A művészeti vezetőt, illetve munká­it egyik helyen sem látva, ennek oka felől érdeklődve Hajda Zsig­mond elmondta, hogy mostaná­ban valósággal elönti a munka. Örül, hogy a fiatalabbak élnek a lehetőségekkel, és nívós alkotá­sokkal érzékeltetik a népi ipar­művészet életrevalóságát. - Ma­gam a harangtoronytól a galamb­dúcon át a kiskanálig szinte min­dent csináltam már - mondja. - Cserkúti házamban is sok a mun­ka. Most éppen? Kerítést, kaput, kútházat készítek. És mellesleg kanalat faragok. BEBESSI K. Nem azért buknak, mert buták lennének • • • A tanévkezdés előtt egy héttel már benépesülnek az iskolák. No, nem jön még mindenki, csak azok a diákok, akiknek még akad némi elintéznivalójuk a bizonyítványukat illetően. Ma­gyarán az év végén buktak valamely tantárgy (ak)ból, és most vizsgázniuk kell ahhoz, hogy „felsőbb osztályba léphessenek”. A bukás-buktatás körülményei az utóbbi években sokat változ­tak, a pedagógusok vallják: manapság a rossz tanulmányi ered­mény mögött szinte mindig problémás családi háttér rejtezik. Az alsó tagozatban lassacskán tel­jesen meg is fog szűnni a bukás, az írásos értesítők veszik át a he­lyét. Az biztos, ezáltal a tanár ön­maga és a szülő számára is job­ban, alaposabban meg tudja fo­galmazni a tanulóról való vélemé­nyét, s az, ha a gyereknek osztály- ismétlésre lenne szüksége, szin­tén a szülővel való konzultáció után következik be. Természete­sen igazodva az iskola pedagógiai­nevelési programjához, és persze megfelelve az oktatási törvényben foglaltaknak. Ami, például, kimondja: ha egy tanuló egy tanév során 250 órát igazolatlanul hiányzik, automati­kusan évismétlésre kötelezett. Márpedig sok iskola éppenséggel nem a diákok kifejezett „butasá­gával” küzd, hanem a fegyelme­zetlenséggel. A pécsi körzeti iskola igazgató­nője a következőket mondta a buktatás témakörében:- A gyengén tanuló, vagy az úgynevezett problémás (pl. dislexi- ás) gyerekek egyéni fejlesztésben részesülnek, a tanítók megkapják az adott diákra szabott programot, és azt végzik az év során - sikerrel. A buktatás sokkal inkább fenyege- ü az iskolakerülő, linkké váló gye­rekeket, de azt meg kell mondjam, hogy az ő elkanászodásuk mögött szinte minden esetben az áll, hogy zűrös a családi hátterük, otthonról szinte semmiféle segítséget nem kapnak az iskolai feladataikkal va­ló megbirkózáshoz. Az ilyen ese­tekben, ez nem titok, bizony sok­szor az iskolának kell alkalmaz­kodnia a gyerek - jobban mondva a szülő - habitusához, mert azt már tudjuk, hogy ők nem fognak alkalmazkodni az iskolához... Az augusztus végi pótvizsga feladata azt ellenőrizni, hogy a gyerekek legalább a minimum­szintet tudják-e teljesíteni, ehhez akár feladatlapokat is kaphatnak, gyakorolhatnak, hiszen a cél az, hogy azt, ami azokban áll, tudják.- A nyár folyamán minden szerdán, amikor amúgy is ügyele­ti napot tartottunk, a megbukott diákok bejöhettek gyakorolni, ahol segítségükre voltak a taná­rok. Meg kell mondjam, sokan él­tek ezzel a lehetőséggel, volt, aki minden egyes szerdán itt ült - me­séli az igazgatónő. Miközben folyik a készülődés az új tanévre, létrákkal zörögnek a folyosón, az udvaron valamit nagy zajjal barkácsolnak, a tanter­mekben folynak a pótvizsgák. A 6. osztályt végzett fiú csön­desen örül annak, hogy végre le tudott számolni a nagy mumus­sal, a matematikával, és megvan a 2-es...- Tanultam év közben is, de nem ment. Nyáron kaptam egy hónap szünetet, de aztán július 20-ától neki kellett állni a gyakor­lásnak. Amikor anyu befejezte a főzést vagy a takarítást, megkér­tem, hogy segítsen kicsit. Szóval délutánonként másfél-két órát ta­nultam. Most is eléggé izgultam, tegnap is éjjel kettőig fent voltam a könyv mellett, féltem, hogy nem megyek át, mert beígérték, ha megbukom, a hétvégéken nem mehetek sehová... Már pedig lenne hová, hiszen az immár 7. osztályos nagylegény igazából a fociban és a floorball- ban van otthon, így nem csoda, hogy a-torna a kedvenc tárgya - no meg a számítástechnika. Pista és Laci osztálytársak, és egyek abban is, hogy az ötödikben nem igazán vált szeretett tárgyuk­ká az angol. De mintha a nyár vál­tozást hozott volna ebben.- Az egész nyarat végigango- loztam - meséli fülig érő szájjal a Pista gyerek, akit egyenesen meg­dicsértek a pótvizsgán. - Pihenés nélkül! No, öt percet azért pihen­tem, de aztán mentem vissza a könyv mellé. De ha ilyen jól megy, akkor mi történt év közben?- Hát eltűnt a könyvem, és fél évig nem kaptam újat, ezért - is­meri be a fiúcska. Azért megkérdezem tőle, ha most elétoppanna egy angol kor­társa, és kérdezne tőle valamit, tudná-e rá a választ? Erre felpattan az igazgatói iroda foteljéből, így feleli:-1 am István! Laci, a másik lurkó elismeri, hogy ő bizony inkább szórakozott az órán, mint figyelt volna. Igaz, év közben osztályt is váltott, ami szintén zavaró tényező volt, ám állítása szerint ő is sokat tanult a nyáron.- A nővérem, aki hetedikes volt, szintén angolból bukott, úgy­hogy vele készültem. Azt azért, amit nekem tudni kell, ő már tud­ja. Sajnos, nekem nagyon nehéz ez a nyelv, olyan sok benne a hosszú szó... Mindenből vizsgára kötelezték azt a fiatalembert, aki 14 éves ko­ra ellenére még csak hatodikos, és épp azon volt mindenki, hogy megtermett legény létére ne kell­jen harmadszor is visszasorolni a 6. osztályba.- Nem voltam szobafogságon, jártam Szegeden, Siófokon is a nyá­ron, de többnyire végigtanultam a délelőttöt, egy-egy órát minden tárgyból. A legcikibb a német, az nagyon nem akar a fejembe menni. Tehát akkor most jöhet a 7. osz­tály. Vajon azt komolyabban veszi majd?- Most már tudom, hogy mivel jár, ha ellógom a tanévet, úgyhogy elhatároztam, összeszedem ma­gamat. Mondjuk, a sulit nem vá­rom, de megkönnyebbülök, ha át­megyek a pótvizsgán. M. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom