Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-31 / 208. szám

I 2004. Július 31., szombat SZILVAS B E MUTATKOZIK 15. OLDAL A repülőtér lehet a vonzerő Tombol a hőség, a bekötőúton egy lélek most, mert jelenleg csak 170-en élnek ezen a sem közlekedik, tíz percig leállók, egy autó szép fekvésű településen - dicséri szülőfaluját a sem jött arrafelé. Bent a faluban, aki csak polgármester, Emberovics Dénes. - Szerencsére tehette, behúzódott a téglafalak hőse mögé, az utóbbi években megállt a lakosság fogyása, az a gyerekek ledobták a kerékpárt a kapu elé, elköltözőnek helyére jöttek újak, legtöbbjük be- menckiilvc a napszúrás elől Girhes macs- illeszkedett a faluközösségbe. Van persze itt is ka kapkodja a Lábát a forró aszfalton, az egy-két dologkerülő, de aki akar, talál munkát, ha idegen láttán egy pillanatra megáll, hogy máshol nem, akkor a közeli megyeszékhelyen, aztán az ellenkező irányba eliszkoljon. Ra- A hatvanas években még volt iskola is a tele- gad a bitumen, kerülgetni kell a fekete ol- pülésen, egybeépült a harangtoronnyal, a tanl- vadékot, mert a cipő talpáról nehezen lehet tói lakás most a polgármesteri hivatal. A helyi letisztítani. Kihalt a falu, nagy a csend. oktatási intézménybe csak az alsó tagozatosok jártak, a körzetesítés aztán a gyerekeket átirá- Valamikor a hatvanas években csak földút veze- nyitotta Görcsönybe, ahová nem juthattak el tett ide, aztán hogy a mesterségesen felfejlesztett egykönnyen, át kellett menniük Szőkébe, mert ipar munkaerőigénye a megyeszékhely környé- csak onnan indult az iskölajárat. A helyközi bü­ki településekből is kielégíthető legyen, megépí- szokat indító közlekedési társaság ugyanis még tették a pormentesített utat, de csak a faluig, Szil- most is a zsáktelepülési időszakban kialakított vástól Szőkéig tartó egy küométeres részt már járatok útvonalát alkalmazza, vagyis Szőkét nem készítették el, Szőkét viszont Görcsönnyel csak Görcsöny, Szilvást pedig a siklósi út felől kötötték össze, így zsáktelepülés maradt mind- lehet menetrendszerű járattal megközelíteni, két falu egészen 1991-ig. A pápának kellett a po- Manapság a gyerekek már nem tesznek ilyen gányi repülőtérre érkeznie, hogy a két község nagy kerülőt, a Görcsönynél jóval közelebbi közötti átkötő szakaszt is megcsinálják. Szakmára viszi őket az iskolabusz.- Valamikor az 1800-as évek közepe táján - Ahhoz, hogy az itt lakók a több műszakos még kétszer annyi lakosa volt a falunak, mint munkahelyre időben eljussanak, és onnan még kezik, hiszen a vezetékes ivóvizet be­vezették 1992-ben, a gáz is eljutott nemrégiben a településre (az önkor­mányzat saját forrásból minden lakos­nak a bevezetési költség felét fedezte), a legfontosabb közművekből egyedül már csak a csatornázás hiányzik. Ez azonban nagy falat az önkormányzati költségvetésnek, önállóan nem tudják megoldani, a környékbeli települések­nek kell összefogni, hogy a szennyvíz- elvezetés ügye is sínre kerüljön. A polgármester derűlátó.- Leginkább abban bízunk, hogy a pogányi repülőtér működése meg­hozza a falunak is a várva várt fellen­dülést. És ez nemcsak az utakra, a csatornázásra, vagyis az infrastruk­túra fejlesztésére vonatkozik, hanem a munkahelyteremtésre is, hiszen a repülőtér közelebb hozza Szilvást is a megyeszékhelyhez, szép települé­sünk a légi közlekedéssel még inkább a nagyváros vonzáskörzetébe kerül. A harangtorony a harmincas években épült * éjjel is haza tudjanak térni, kénytelenek voltunk az ilyen igényhez igazodó járatok indítását támo­gatni. A falugondnoki szolgáltatást állami segít­séggel vezettük be, van egy kilencszemélyes kis­buszunk, azzal intézünk mindent, főleg az idős, nehezen mozgó emberek ügyes-bajos dolgait rendezzük a gépkocsival. Ha kell, a gyógyszert váltjuk ki Pécsett, de az igények szerinti nagybe vásárlásra is igénybe vehetik az itt lakók. A település főterén virágoskert fogadja a látogatókat A település gazdái A polgármester Emberovics Dé­nes, alpolgármester Hózsa Csa­ba. Az önkormányzati testület tagjai: Födi Géza, Kiinger Ká­roly, Lock Ferenc és Tóth Mag­dolna. A település a szalántai körjegyzőséghez tartozik, jegy­ző Horváth Lászlómé dr. A házi­orvos dr. Szijjártó Zoltán, espe­res Zagorácz István. Lesz bolt és kocsma is Szép ez a tér, büszkék is rá a szil- vásiak, akik egyébként is sokat adnak környezetük szépségének megőrzésére, hiszen a Görcsöny felé vezető útvonal mentén szinte minden ház előtt virágoskert díszük. A főtéren hosszú, elnyúló épület végén új beruházásként csatlakoztatták a faluházat, amely a település rendezvényeit hivatott szolgálni. A valamikori fészert átalakították, felújították, itt kapott helyet a bolt, valamint a kocsma is. Jelenleg egyik sem működik. A falu népének első­sorban a bolt bezárása volt nagy érvágás, ugyanis a bevásárlóhely megszűntével a napi élelmiszere­kért is el kellett menniük a köze­li településekre. A bolt két hónappal ezelőtt zárt be, az addigi bérlő kiszállt az üzletből, nem volt megelégedve a jövedelmezőséggel, a faluban fel­mondta szerződését. A település viszont nem maradhat bolt nél­kül, keresni kellett olyan szakma­belit, aki a kis haszon ellenére is vállalja a bolt működtetését. Akadt is ilyen, aki ismét meg­nyitotta kereskedelmi egységét, újból megoldódik helyben a napi élelmiszer-ellátás. A kocsma nehezebb kérdés, bizonyos mértékben meg is oszt­ja a falu lakosságát. A település nyugalmát féltők azzal érvelnek, a züllött alakoknak nem kell lehe­tőséget biztosítani a mértéktelen ivászatra, a verekedéssel rende­zett nézeteltérésekre meg végleg nincs szüksége a békességre vá­gyóknak. Mások viszont úgy vé­lekednek, néhány hangoskodó miatt nem szabadna a település népét megfosztani egy közösségi találkahelytől, mert ugye egy-két fröccs mellett a napi ügyeket egy kis településen hol lehetne legin­kább megbeszélni, mint a kocs­mában. Úgy tűnik, ez az ügy is megoldódik, ugyanis a bolt új bérlőjének a kocsmát is szándé­kában áll működtetni. A település nemrégiben terü­letkiegyenlítési pályázaton nyert több mint egymillió forintot, amelyet a támogatás kifizetésé­nek függvényében a csapadék­víz-elvezető árkok elkészítésére fordítanak. szilvas, dunantuhnapb. hu Az összeállítás a Baranya Megyei Közgyűlés és a Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor Az erdészet szépségesen kemény munka Egy kitüntetett erdész portréja Az egyik legmagasabb erdé­szeti kitüntetést, a Kaán Ká­roly Emlékérmet vehette át a közelmúltban Kató Sándor erdőmérnök, a Mecseki Er­dészeti Rt erdőművelési fő­munkatársa. A magas szak­mai díjat az Országos Erdé­szeti Egyesület ítélte oda, ed­digi munkájának, tudomá­nyos tevékenységének elis­meréseként. Kató Sándor pályája az Alföldről indult. Kisebb-nagyobb kitérők után telepedett le Pécsett, s ma már igazi pécsinek, baranyainak vallja magát. A kitüntetés kap­csán pályájáról beszélgettünk.- Honnan jött az indíttatás, hogy erdész legyen?- Tiszadobon születtem, gyö­nyörű helyen. Az ottani erdész fia volt a legjobb barátom, együtt jártunk iskolába. A Tisza- parton laktak az erdészházban, sokat voltam ott, kirándultunk az erdőben, gyakran náluk is aludtam. Mivel a barátom erdész akart lenni - neki sikerült az er­dészeti technikumba bejutni - valószínű ennek köszönhetem, hogy bár gimnáziumban érett­ségiztem, majd utána egy évig dolgoztam, végül jelentkeztem Sopronba az erdőmérnöki főis­kolára. Az első év kemény volt. Ne­kem, az alföldi srácnak nemcsak a tananyaggal kellett megbirkóz­ni, hanem olyan csoporttársak­kal is, akik a legjobb budapesti is­kolákból, Sárospatakról, piarista gimnáziumból érkeztek. Végül nagyon szép öt évet köszönhetek az egyetemnek. Ösztöndíjas hall­gatóként 1967-ben végeztem.- A végzés után hová került dolgozni?- A Nyírségi Állami Erdőgaz­daságnál kaptam munkát, a nyírbélteki erdészetben. Mivel közvetlenül az egyetem után kö­telező volt fél év erdőrendezési gyakorlatot végezni, az első munkahelyemet csak február­ban tudtam elfoglalni. Emlék­szem, este 6-kor érkeztem a szálláshelyemre, korom sötét volt, azt se tudtam, hol vagyok, s másnap kora reggel már úgy kellett indítani a munkát, mint­ha mindig azt csináltam volna. Öt brigádot kaptam, az ő mun­kájukat kellett megszervezni, termelni, szállítani, s mindent irányítani ami az erdőgazdálko­dáshoz tartozik. Ez egy frissen végzett fiatal diplomásnak nem kis feladatot jelentett. A kívülálló romantikus szak­mának gondolja az erdészetet, jó levegő, gyönyörű erdők. Ez így is van, azonban az erdész munkája a mindennapokban nem ilyen romanti­kus. Szépségesen ke­mény munka. Nehéz volt az indulás, sze­rencsére a nyírségi emberek nyitottak, jó szóval mindent el le­hetett érni. Ragyogó erdészek, kiváló szakemberek voltak, rendkívül sokat kö­szönhetek nekik.- A Nyírségből vé­gül hogyan került a Dunántúlra?- Feleségemet az egyetemi évek alatt ismertem meg. Ő soproni lány volt, s szeretett volna köze­lebb lenni a szülei­hez. 1975-ben sike­rült állást kapnom a Balaton-felvidéken, méghozzá a Honvé­delmi Minisztérium veszprémi erdőgaz­daságánál lettem fa- használati műszaki vezető. Tíz évig dol­goztam itt, 1985-ben áthelyezéssel kerül­tem a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság erdőművelési ágazatához. Az árpádtetői erdészházat akkor építették, ezt kaptam meg, azóta is ott élek.- A nyolcvanas évek elején, közepén a Mecsek több pontján ún. tarvágást végeztek, amikor egész hegyoldalak lettek csupa­szok, a teljes körű fakivágások­nak köszönhetően. Akkor sok Mecseket járó ember háborodott fel ezen, hosszas vita folyt erről a sajtóban is. Mint erdőműve­lőnek, mi erről a véleménye?- Minden erdő kezelésére üzemterv készül. Felmérik a korát, a jellemző fafajtáit, tu­lajdonságát, ez alapján sorol­ják be, hogy milyen művele­teket kell az elkövetkező idő­szakban elvégezni. Az erdő­rendezési terv tíz évre előre meghatározza a tennivaló­kat. Az említett „tarvágások” esetében gyenge sarjerdőket kellett kivágni. Az értéktele­nebb cseres, gyertyános he­lyett mageredetű, őshonos fajtákat, tölgyeseket, bükkö­söket ültettek.- A kitüntetését indokló írásban olvastam, önnek er­dészeti növényvédelmi szak­mérnöki képesítése is van. Ezt mikor szerezte?- Már itt a Mecseki Erdő- gazdaságnál dolgoztam, amikor jelentkeztem az egyetemre, felnőtt fejjel, munka mellett tanultam. Nem volt könnyű. A számí­tógép kezelését is meg kellett tanulni, hiszen ma már e nélkül nehéz pontos erdő­gazdálkodási tervet és annak pontos költségeit követni.- Ön július Tjétől nyug­díjas. Hogyan tervezi a foly­tatást?- Továbbra is dolgozni fogok, csak kevesebbet, nyu- godtabb tempóban. A nö­vényvédelem területén sze­retném a tapasztalataimat hasznosítani. És természete­sen hódolni fogok kedvenc szabadidős elfoglaltságaim­nak. Szerencsére nagyon jó baráti kör alakult ki, velük járunk rendszeresen kosa- razni, teniszezni. ± Indoklás Kató Sándor erdőmémök kitüntetéséhez Az erdőgazdálkodás fejlesztése terén végzett kiemelkedő tevé­kenységei: A kocsányostölgy szaporítóanyag folyamatos biztosítása feltételei­nek megteremtése. Irányította a glifozát hatóanyagú vegyszerek gyakoriati tesztelését. A gyakorlati kísérletekkel, az ered­mények kiértékelésével segítette az új, korszerű növényvédő sze­rek kifejlesztését. (A Tiszavasvári Alkaloida Vegyszergyárral és a SUMMIT-AGRO Kft.-vel együttmű­ködve.) A Baranya Megyei Növény- és Ta­lajvédő Állomással együttműködve szervezte meg az erdészeti nö­vényvédelmi szakmunkások kép­zését, az oktatásban közreműkö­dött. Kiemelkedő eredményt ért el az erdőművelés számítógépes terve­zése és a költséggazdálkodás eredményesebbé tétele terén. A '90-es évek elejétől rendszere­sen légi növényvédelmi munkákat szervez és végez eredményesen. Pályázati úton jelentős pénzeszkö­zök hozzáférhetőségét nyitotta meg erdészeti és közcélú felada­tok ellátására. Kató Sándor 1961 óta az Orszá­gos Erdészeti Egyesület tagja. 1988 óta az Erdővédelmi Szak­osztálytagja, 1998401a szakosz­tály titkáraként, 2002-től elnöke­ként szervezi a szakosztály hazai és külföldi rendezvényeit. 1998-ban Elismerő Oklevéllel tüntette ki az Országos Erdészeti Egyesület.

Next

/
Oldalképek
Tartalom