Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-19 / 166. szám

2004. Június 19., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTURA-RIPORT XIII. PÉCSI NEMZETKÖZI FELNŐTTBÁBFESZTIVÁL. Több mint húsz társulat vett részt a pécsi belváros öt helyszínén az idei bábfesz­tiválon az elmúlt három nap. Felvételünk az egyik versenyprogramról, a Harlekin vagy Pierrot című darabról készült, amelyet az egri báb­színház adOtt elŐ. FOTÓ: TÓTH l. Az élet ritka pillanatai Kutatás a siklósi várban A Méliusz-estek rendezvé­nyeként érdekes kiállítás nyílt meg a héten Pécsett, a Rácz Aladár Közösségi Ház­ban. A tárlaton többekkel együtt Vata Emil Jászai-díjas, a Pécsi Nemzeti Színház örö­kös tagja is bemutatja festmé­nyeit, díszletterveit. Három hatalmas kereszt vetül a színtérre a Don Carlosban. A spa­nyol inkvizícióról szóló mű egye­dülálló díszletrendszere példát­lan remeklés. Az élet ritka pilla­nata ez, mint amilyenről a Mé- liusz-esték rendezvényeként hét­főn este Pécsett, a Rácz Aladár Közösségi Házban sok szó esett.- Dúsgazdagsággal „fenyege­tett” az élet - meséli Vata Emil Já­szai-díjas díszlettervező. - Már a győri színházban dolgoztam Pécs után, Gregor József barátom volt a főszereplő. Az előadás ké­peit magával vitte Amerikába, ahol egy az egyben meg akarták venni a díszletet tervestől, min­denestől. Sajnos, a szerkezetet időközben elbontották. Ez lett volna életem legnagyobb seftje... De, maradtam szegény. Örökös tagként, immár távol a színháztól, mégis mindig közön­ség előtt. Vata Emil így él, most festőként. A díszlettervező mun­kája eleve az összhangra épült. Adott volt maga a darab, a rende­ző, a dramaturg, meg sok minden. A közönség is nyilvánvaló. A festé­szet magányos ténykedés, a lehet­séges közönség is a festőtől függ.- Természetelvű alapokon dol­gozom - mondja. - A festészet ak­kor is elvont, ha figuratív. Mint a művészet általában. Nagy alázat van bennem a mesterség iránt. Va­laha festőnek készültem, díszletter­vező lettem. Hódmezővásárhelyen jártam középiskolába, ahol még Németh László író is tanított en­gem. Pécsett, akárcsak Győrben ki­magasló művé­la már ismert. Azt mondta, amikor a Fáklyalángot színre vittük: - Ha Emil csinálja a díszleteket, akkor nyugodt vagyok. A mostani kiállításon pécsi, győri Illyés-, Verdi-, Kodály-mű- vek díszletei láthatók, valamint a festményeken a pécsi belváros regényes hajlatai, fényei, árnyai. - A Széchenyi tér című munka a Nádorral, nem a régi „nádoros” időkben született, hiszen ott van rajta a rekedt pereces is, mond­ván: ...vegyék, vigyék, egyék... Mármint a perecet. - Azért elkel­ne egy jó Ids kávéház itt - egye­zünk meg a festővel. Hajdan fél életünk a Nádorban zajlott. A színház örökös tagjaként most mégis távol él a színháztól. - Nem hiányzik?- Dehogynem... Győr kicsit tá­vol esik innen, viszont az ottani színházzal még mindig élő kap­csolatom van. Az alkotás öröme című telt há­zas esten Vata Emil mellett Mol­nár Pál festőművész, Szentkeresz­ti István Kapoli-díjas faragó, a Népművészet Mestere továbbá Kőszegi Tamás, alapítványi elnök is részt vett. A kiállításon az alko­tók munkái együtt láthatók. BEBESSI K. Az állami tulajdonból elide­geníthetetlen műemlékegyüt­tes hasznosítása előtt be kell fejezni a vár feltárását. Azt hihetnők, hogy a Garák és Perc­nyiek híres vára már nem tud új­donsággal szolgálni, mert az utolsó négyzetméteréig feltárt. Ám ez ko­ránt sincs így. Ez akár abból is kikö­vetkeztethető, hogy a látogatók mostanában kutatási tevékenység­be boüanak a várban. Valójában nincs minden rész megkutatva. Például még a tetőtér kb. 30 száza­léka is ilyen. A vár vagyonkezelési szerződés­ben áll az önkormányzatnál, de ab­ba a műemléki körbe tartozik, ame­lyek állami tulajdonból elidegenít­XVIII. Fúvószenekari Fesztivál A szokásosan háromnapos rendezvény idén is jó néhány programmal kedveskedik a láto­gatóknak. A tegnapi megnyitó után ma 19 órakor kezdődik a várudvarban a Siklósi Városi Zeneiskola Utánpótlás Fúvószenekarának be­mutatója, amelyet Siklós város Ifjúsági Koncert Fúvószenekarának hangversenye követ. Va­sárnap a várudvarban 16 órától a Harkányi Big Band ad koncertet 17.30-kor kezdődik a résztvevők ünnepélyes bevonulása a fesztiváF megnyitóra. Fellépő együttesek: Beremendi Ifjúsági Fúvószenekar, Nagymányoki Hiúsági Fúvószenekar, Puhacki Orkestar DVD. Valpo- vo, Pécsi Ércbányász Koncert Fúvószenekar, Siklós Város Ifjúsági Koncert Fúvószenekara, Kiskőrös város Gólyazenekara. hetetlenek. A vagyonkezelésbe adásnak feltétele volt, hogy a keze­lő kidolgozza a hasznosítási és fel­újítási tervet.- Ehhez a Kulturális Örökségvé- delmi Hivatal olyan feltételrend­szert írt elő, amelyben a még meg nem kutatott részek feltárása és do­kumentálása is szerepel - mondja Kovács Lajos, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság Baranya Megyei Kiren­deltségének vezetője. - A hasznosí­tás előtt ezeket a munkákat min­denképpen el kell végezni. A május közepétől őszig tartó feltárás ennek a programnak az egyik állomása. A műemlékhez kötődő érték fontos­sága miatt az a megállapodás szüle­tett, hogy a feltárás és dokumentá­ciója készüljön el a vagyonkezelő anyagi lehetőségeitől függetlenül. A munka szerencsésen egybe­esik a legújabban megpendült hasznosítási elképzelésekkel, ám a programról korábban döntöttek, csak nem volt hozzá pénzforrás, idén viszont akadt né­hány millió forint. Az Állami Műemléki Helyreállítási és Restau­rálási Központ végzi a kutatásokat. A régészek, építészek, művészettör­ténészek, történészek mellett néhány más szakma képviselőinek bevonásával folynak a fal- és kőrestaurálási vizsgálatok és egyéb fel­mérések, amelyekhez a várra vonatkozó levéltári anyagok összegyűjtése is csatlakozik. Ezekből do­kumentált tudományos munka készül, amelyre alapozva lehet majd ki­dolgozni a hasznosítás kiviteli terveit. A feltárást úgy végzik, hogy a vár látogatása folyamatos marad­hasson, és a szokásos rendezvé­nyeket meg lehessen tartani. Mint például e hétvégén a fúvószeneka­ri fesztivált. dunai i. IP 11 Futnak a képek Ismétlés A posztmodem regény felszámolja a különbséget a kitalált és a valósá­gos (vagy annak vélt) világ között. Amíg a realista szöveg írója például előszeretettel hangsúlyozta a törté­net és a szereplők valószerűségét, a mai szerzők, éppen ellenkezőleg, nem titkolják, sőt határozottan állít­ják, hogy figuráik a fantázia termé­kei, akik maguk is képesek képzelt világokat és hősöket létrehozni. Mint Borges egyik szereplője, aki álmodik egy világot, miközben rá­jön, hogy őt is álmodja valaki. En­nek következtében az elbeszélésbe beékelődik egy másik történet, ab­ba egy harmadik, és így tovább. Vagyis a forma alapelve az ismétlés, ami az újabb filozófiákban, mint Kierkegaard megjósolta, olyasféle szerepet tölt be, mint a klasszikus korokban az emlékezés. A görögök azt vallották, hogy a megismerés sem egyéb emlékezésnél, ma vi­szont többen úgy vélik, hogy az élet valójában ismétlés. És ez nagy különbség, mert amire az ember emlékezik, az volt, az ismétlés el­lenben a jövőre irányuló folyamat, úgy is mondhatnám, hogy aki is­métel, az a jövőre emlékezik. Ezt teszi a posztmodem regény.- E forma megszelídített típusa, szalonváltozata, amit Umberto Eco, Milan Kundera vagy John Aus­ter művel, azért oly népszerű, mert a jövőre emlékezés játékos elvét bontakoztatja ki. Az intellektuális bűvészmutatvány során felszaba­dultan lebegnek a dolgok, s még az olykor rémdrámába hajló esemé­nyek is - mint például Auster Az orákulum éjszakája című regényé­nek befejező szakaszában - az iró­nia áttetsző-elrejtő fátyolába burko­lóznak. Ezzel szemben a posztmo­dem lektűr szerzőinél igen gyakran csak a grand guignol marad. Olya­nok ők, mint az a bizonyos bűvész­inas, aki ki tudja ugyan szabadíta­ni a rontó szellemeket, ám nem ké­pes uralni őket. A játékból gyakran puszta effektus válik, a fantázia horrorisztikussá alakul, aminek ha­tására az ismétlés inspirációját el­nyomja az elbeszélő gépezet me­chanikus kattogása. Ezt a kellemet­len háttérzajt hallom mindig, ha Stephen King valamelyik munkája akad kezembe. A titkos ablak (The Secret Win­dowj című film King egyik (nem a legjobb) könyvéből készült. Hőse író, mint ebben a típusban oly gyakran, aki - ez is jellemző - ép­pen alkotói válsággal küzd. Beszé­des neve: Mórt. Mintha kimerülő­ben lenne a képzelőereje, ami egy történet kiagyalásához okveüeniíl szükséges. Hacsak nem akar plagi­zálni. Es lám csak, meg is jelenik nála, mint egykor Faustnál Mefisz- tó, egy Shooter nevű különös figu­ra, aki John Turturro alakításában egyszerre álomszerűén elvont és félelmetesen reális, és azzal vádolja az írót, hogy az ellopta tőle egyik sztoriját. Határozottan követeli, hogy ismerje el a plágium tényét, a történet befejezését pedig írja át az ő elveinek megfelelően. Hamarosan kiderül, hogy Shoo­ter nem ismer tréfát. Akciói egyre brutálisabbak, annál inkább, mert a sértett vetélytárs minden bizony­nyal az önmagával elégedetlen Mórt fantáziájának kivetülése, mi­közben, persze (lásd fentebb) őt is álmodja valaki, az álmodók szekré­nye mögött pedig van egy titokza­tos ablak, mögötte egy ismeretlen kert, ahol végre lehet hajtani a töké­letes bűntényt. Kétségkívül írói le­leményre vall az a mód, ahogy King az ismétlés elvét írói pótcse­lekvésként szerepeltetni, ám a ren­dező, David Koepp képei olykor túlmagyarázzák a szituációt, és Johnny Depp játéka sem elég ár­nyalt ahhoz, hogy hitelt adjunk a tudatválság bemutatásának. Mórt elégedetlen egyik korábbi elbeszélésével, ezért átírja. Meg­ismétli, más befejezéssel, de úgy, hogy ez a gesztus magánéleti vál­sága, szerelmi krízise orvoslásául szolgáljon. Csak az a kérdés, hogy a terápia terepe a papír, vagy ami azon kívül van: az élet, a vi­lág, ha van. Nagy Imre Én és ő: én és én (Johnny Depp és John Turturro) Nektár és szarvasgomba Ma szarvasgomba-bemutató lesz a Barbakán várárokban a gasztro prog­ramban. Kutyák keresik, emberek kóstolják a francia ételek e sajátos al­kotóelemét. Az erdei gomba is elég drága. A szarvasgomba méregdrága. Mégsem kéne leköpködni azt, aki néha szarvasgombával készült ételt fogyaszt. Hátha nem úgy lopta rá a pénzt. De kötözni való bolond, aki szarvasgombából pörköltet főz, s nem egy étel különlegessé tételére használja. E gombától nem jóllakni kell, azért kerül az ételbe, hogy le­gyen mire emlékeznünk a fogyasztá­sa után. Pontosan így vagyunk a rendkívüli minőségű borokkal is. Ha fele annyi pénzt és energiát fordítanánk gasztronómiai kultú­ránk fejlesztésére, mint a politika el­lenfelek acsarkodására, sokkal több boldog ember élne e kis hazában. Hát még, ha a borivók védelmében, s nem lobbik sugallatára szülémének törvényeink. Sokszor termelő, köz­vetítő, fogyasztó öröme egyaránt csorbát szenved. Fröccsöt nem tokaji aszúból iszunk, sem szamorodniból. Bock Sommelier cuvée-je, Tiffán Jammer- tál cuvée-je sem arra való. Az aszú híre miatt, a hegyaljai borok - fur­mint, hárslevelű, sárga muskotály - mind drágábban értékesíthetők, mint a másutt termett hasonló faj­ták. A villányiak nevével már jó ide­je igyekeznek visszaélni. Villányban vásárolt szőlőről a villányi hegybíró ad származási bizonyítványt. Ám belőle, Savanyúhomokoson (remé­lem nincs ilyen település) már há­romszor annyi „villányit” készíte­nek, mint ami odahaza sikeredett volna. Aki ezt kóstolja, sosem hiszi el, hogy a magyar mediterránumban csúcsminőséget termelnek. Az egri­ek önvédelemből eredettörvényt léptettek életbe. Dél-Baranyában ezt egyik hegyközség akadályozza. Ma­guk ellen tesznek. Tokióban, a hetvenes években, az egyik kávéházban tíz dollárba került egy kávé. Felkapott hely volt. Napok­ká előre kellett asztalt foglalni. Divat volt dicsekedni, hogy „igen, ott be­szélgettünk, ahol tíz dollár egy kávé”. Más lapra tartozik, hogy alig ivott va­laki kávét. Hisz jó teákat lehetett ol­csón rendelni. De az üzlet virágzott. A borvidék minden borászának érdeke hosszú távon, hogy ne sérüL jön a villányi vörös nimbusza. Bár le­het, hogy az eredetvédelem bürokra­tikus pontjait megérné felülbírálni. Például ha egy feldolgozónak csak annyi a bűne, hogy ezer méterrel kí­vül esik a hegyközség határán, csak azért nem kellene tájbornak minősít­tetni az ott palackozottakat. A rendkívüli minőségű bor csak szerény része a borkultúrának. Bár szívesen kipróbálnám a mai kóstolta- tón, mint harmonizál a Jekl féle fűsze­res kadarka a szarvasgombával, azaz a hungarikum a gallikummal, a min­dennapok borának, a bárki által meg- fizethetőnek, a minőségét gondolom a legfontosabbnak. Aki rendszeresen szép borokkal gazdagítja étkezését, a különleges minőséget is jobban be­csüli, ha hozzájut. Am folyóbort ren­delni, nem túl drága helyen, rizikó. Kevés fogy, ezért a legkisebb tétel is darabon marad. A megkezdett pa­lackban rekedt bor is harmadosztályú élvezetet ad másnap. Ahol törődné­nek a választékkal, maguk ellen te­szik, mert több darabízű, eladhatatlan boruk lesz egy-két hét alatt. A törvény most a napi készletkészítést szeretné előírni. Ez oda vezet, hogy kétféle bor lesz a legtöbb étteremben. Vörös és fe­hér. Mint a szocializmusban. így könnyű standolni. A lökött borissza meg igyon sört. Vagy rendeljen ele­gánsan egy flaskával, aminek az árá­ban az üveg-dugó-szerelvény-munka- díj költsége kétszerese a borénak. Lenne megoldás. A fesztiválprog­ramban tegnap rendezték a Somogyi Pincészet borbemutatóját. Dicsérhet­ném hazai és nemzetközi versenye­ken díjat nyert elegáns boraikat, fe­héret, vöröset egyaránt, de valamit fontosabbnak tartok a reprezentatív bemutatón kóstoltaknál. A Somogyi család negyven éve foglalkozik venyigeültetvényekkel. Boraik híres oltványiskolájukat rep­rezentálják. Szőlőben, borban nem a tömegtermelés jellemző őket. A mi­nőség önmagától adódik. S most ők mutatnának egy lehetőséget a ven­déglátói borkultúra lendítésére. Külföldi példára, vákuumos zacs­kóba zárva, dobozos bort kínálnak, egyelőre tízliteres csomagolásban, de készül az ötliteres is. A dobozokon könnyen kezelhető praktikus csap teszi lehetővé a borvételt. Az apadás­sal együtt mozgó, légmentes fólia pe­dig biztosítja, soká tartó fogyasztás ellenére sem lesz darab íze, sőt az utolsó napig őrzi illatának és ízének finom aromáit. Néhány kollégámmal, rendíthe­tetlen tesztelés után bizonyítha­tom, e csomagolás hat hétig híven megtartja az eredeti minőséget. Ál­lítólag tovább is, de nálunk ekkor elfogyott. Van e csomagolásnak hibája is. Nem lehet pancsolni. Szaporítani. Ezért, vagy a dobozok iránti ellen­szenvből? Mindenesetre eddig egyet­len pécsi belvárosi vendéglő próbálja bevezetni. Pesten persze viszik, mint a cukrot. A harmincévesek. Családi rendezvényekre. Az általam kóstolt hétféle dobo­zolt bor mindegyike nagyszerűen használható a gasztronómiában. Főzéshez is, a menüsorba illesztve is. Bár általában könnyebbek, illa­tosabbak, ízvilágukban a nyugat­európai ízléshez közel állóbbak, mint legdivatosabb baranyai bora­ink. Ha nem lenne sértő a jelző, azt írnám: szép asztali borok. De ez nálunk már majdnem vinkót je­lent. De hidegen erjesztett, szerény tannintartalmú, diszkrét füstillattól pikáns villányi kékoportójuk a gyengegyomrúak számára is méltó kísérője lehetne a mohácsi halász­lének. A mai sétatéri vadsültkósto- lón két cuvée-jük is elkelne. Az ál­talam Három Vörös Gráciának titu­lált, sauvignonokból és oportóból házasított nedűt a Minaret étterem szerdai vadvacsoráján kapott pom­pás gombás szarvasragu mellé is szívesen kortyoltam volna. Amit Hét Hegy Hevének nevezek, mert hétféle vörösborból áll, a cicegével tálalt vadásztokány mellett sem kellett volna szégyenkeznie. Pedig ezek a vadételek Gundel minőség­ben készültek. Ha egy étteremben túl olcsó a bor, gyanús. Bár lehetne halandó ember számára is megfizethető áron, elfo­gadható minőséget kínálni. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom