Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-12 / 159. szám

2004. Június 12., szombat ELET & STILUS 13. OLDAL LEVÉLBEN ELBESZÉLVE. Az állati jogok érdekében tapaszthatták tele káposztalevéllel Isabel Roces modellt, aki egy Fülöp-szigeti fotó­stúdióban szólalt fel a lelkes lények pusztítása ellen. A leveles höl­gyet időnként vízpermettel frissítették, arról viszont nincs hír, a fényképezkedés után készült-e saláta az öltözékéből. A káposzták még nem tiltakoztak. Vagy csak nem halljuk őket. _______fotó; epa Tá vkapcsolós civakodás Családi presztízsharc eszköze lett a televíziós készülék táv­kapcsolója. A férfiak úgy őr­zik, mint az inkák kincsét, tíz­ből csak egy úr olyan lovagias, hogy asszonyának is átengedi. A tévé lépett elő egyes számú ve- szekedési forrássá a családok­ban. Egy brit tévécsatorna felmé­rése szerint a műsorok közül a focimeccsek és a valóságshow-k osztják meg a leghevesebben a párokat. Családszakértők rég tudják, hogy a tévé távkapcsolójának birtoklása a „ki viseli a nadrágot” jelképévé emelkedett, ezért az­tán a férfiak többsége nem szíve­sen adja ki a kezéből. Általában azok a férjek tartják markukban a legszorosabban a távkapcsolót, akik párjuk függetlenedésétől tartanak, és még annyi önrendel­kezési jogot sem adnak nekik, hogy azt nézhessék, amit akar­nak. A nők csak mintegy tíz szá­zalékának adatik meg, hogy saját otthonukban ők uralják a távkap­csolót. Persze vannak más lehetősé­gek is. A felmérés során például megkérdezték a brit miniszterel­nököt, Tony Blairt is. A kérdésre, hogy náluk kinek a kezében van a távkapcsoló, Blair így felelt: „a gyerekekében”. Rombol a túl sok munka A túl hosszú, elnyúló munkaidő csökkenti a munkavégzés ha- és -végzés időpontjának állandó tékonyságát és növeli az elégedetlenség érzetét. Ráadásul a változását. A bizonytalanság fo- munkahelyi baleset bekövetkeztét is valószínűbbé teszi - fi- kozza a munkavállalóban az gyelmeztetnek pszichológusok. elégedetlenségérzetet, emellett szociális kapcsolatait is veszé­Franciaországban tervezik, nye” - hangsúlyozta az egyik lyezteti, állítja a professzor, hogy a 38 órás munkahetet 4 szaklapnak Friedhelm Nach- Sajnos ma az esetek 80 száza- nap alatt dolgozhatják le a mun- reiner, az oldenburgi egye- lékában a munkaidőt egyszerű- kavállalók - megnövelt napi tem professzora. „Egy hatórás en rákényszerítik a munkaválla- munkaidővel. A német tartomá- tevékenységet nem lehet kény- lóra anélkül, hogy megkérdez- nyok május elseje után szaba- szerrel 8 vagy még több órára nék őt. dón dönthetnek arról, hogy is- kitolni anélkül, hogy ne csők- A túl hosszan elnyúló mun­mét bevezetik-e a 42 órás mun- kenne a teljesítmény. Gyakran kával, s a munkaidő kitolásával kahetet. A változtatás hatására még az összteljesítmény is rósz- eltűnik a munka befejezésének Bajorország és Baden- szabb lesz, mint rövidebb mun- hagyományos rituáléja, amely Württemberg egyes esetekben kaidő esetén” - teszi hozzá a rövid beszélgetések, örömteli már élt is a lehetőséggel, sőt professzor. További probléma, fellélegzés vagy esti programok olyan cég is van, amelyiknek a hogy a hetedik óra után ugrás- szervezésében öltött testet és vezetése jelezte: az eddiginél szerűen megnövekszik a mun- hozzájárult a jó közösségi lég- hosszabb, térítésnélküli mun- kahelyi baleset bekövetkezté- kör kialakulásához, kaidő lesz az elbocsátások elke- nek veszélye. Az elnyúzott, lefáradt mun­rülésének az ára. Nachreiner szerint azonban kavállalók ugyanis annyira el­A fejlemények nyomán most nem csak a túl hosszú, hanem a használódnak a napi hajsza vé- munkapszichológusok egész túl rugalmas munkaidő is káro- gére, hogy se kedvük, se energi- sora hívja fel a figyelmet a meg- san hathat az alkalmazottakra, ájuk nem marad minderre. A növelt munkaidő következtében Az ember ugyanis hozzászokott túlmunkával nemcsak őket fa­előálló veszélyekre. „Azáltal, ahhoz, hogy mindennapjai egy csarják ki teljesen, hanem a hogy emeljük a munkaidőt, adott ritmusban, kiszámítható- munkahelyi csapatot is szétzúz- még nem növekszik automati- an telnek el, s ezért sokan nem zák. kusan a dolgozók teljesítmé- bírják elviselni a munkakezdés _______________________1 Gy erekérlelő számítógép A számítógéppel korán meg­ismerkedő óvodás korú gyer­mekek tanulási képességei hamarabb kifejlődnek, mint azoké a társaiké, akik nem jutnak számítógépes ismere­tekhez iskolás koruk előtt. A videojátékok viszont nem já­rulnak hozzá e képességek alakulásához, állapították meg amerikai kutatók. Két amerikai egyetem, a detroiti Wayne Egyetem, illetve az Ohio Állami Egyetem munkatársai há­rom-ötéves kisgyermekeket vizs­gáltak, akik egyedül, vagy felnőtt segítségével hetente három-négy alkalommal leültek a számító­géphez. Ezek a kicsik a kompu­tert nem használóknál magasabb pontszámokat értek el az iskola- érettségi, illetve a tanulási képes­ségeket vizsgáló teszteken. A két egyetemi kutatócsoport közös ta­nulmányát a Pediatrics című amerikai szaklap idézte. A kutatók rámutattak azonban arra, hogy bár az otthon számító­gépet használó gyermekek 56 százalékának van elektronikus vagy videojátéka, a vizsgálat so­rán megállapított képességfejlő­déssel ezek semmilyen kapcso­latban nem voltak. Azt már né­hány korábbi vizsgálat is megál­lapította, hogy a korai gyermek­kori számítógép-használat fej­leszti a gyermekek finommoz- gás-képességeit, és javítja készsé­güket a számok és betűk felisme­résére. Ami a gyermekek nyelvi­kommunikációs képességeit ille­ti, az óvodáskori számítógép­használat nem jelentett érdemle­ges előnyt. Bár egyes kutatók szerint a számítógép elvonja a kicsiket az ebben az életkorban alapvető je­lentőségű tevékenységtől, a paj­tásokkal, illetve gyermekjátékok­kal való játszástól, a mostani vizsgálat arra mutatott rá, hogy a legifjabbak a komputert a legvál­tozatosabb módon használják, önmagában is mintegy játékként kezelik. Van, aki elektronikus já­tékot játszik, de sok gyermeknek vásárolnak a szülei az életkoruk­nak megfelelő oktatóprogramot. Mások az egérrel játszanak, ké­peket nézegetnek vagy gépelnek, illetve egyszerűen megfigyelik és utánozzák a számítógépet hasz­náló szülőt vagy idősebb testvért. Sztárpletyka BIGÁMISTA FÉRJ. Nem biz tos, hogy érvényes Jennifer Lopez és Marc Anthony na­pokban között titkos házas­sága. Anthony három nap alatt vált el volt feleségétől. A pert a Dominikai Köztársaság­ban folytatták le, s a törvé­nyek szerint mindkét félnek 60 nap áll rendelkezésre a fel­lebbezéshez. Addig a válás nem érvényes, Marc tehát bi­gámista. PIZSAMAPARTI. Úgy hírlett, a 31 éves Cameron Diaz kiad­ta a 23 éves Justin Timberlake útját, ezzel szemben a páros együtt utazott Ausztráliába, sőt a repülőn még pizsama­partiztak is az utasokkal. Amint a gép felszállt, átöltöz­tek az első osztályú utasok számára biztosított hálóruhák­ba, pezsgőt rendeltek, beszél­gettek utastársaikkal is, sőt még társasjátékoztak is velük. Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. Nem kell a társ a fiataloknak Egyre kevesebb fiatal vállalja fel a párkapcso­lat rizikóit. A fiatal lányok fiúzás helyett vásá­rolgatnak, szórakoznak vagy utazgatnak a vi­lágban, és egyre kevésbé akarnak férjhez menni. Eközben az egyre önállósodó nőktől megrettent férfiak inkább barátaikkal járnak bárokba, s magányukat legfeljebb egy virtuá­lis barátnővel enyhítik a számítógép előtt. Egyre több fiatal japán nő és férfi dönt úgy, hogy egy párkapcsolat csak bonyolult, fárasztó és rizi­kós dolog, amelyben az ember könnyen sérülhet, így egyre inkább jellemző, hogy a két nem külön utakon járva, egymástól függetlenül éli az életét. A lányok - közli a Velvet - szembefordulnak a hagyományos japán nőszereppel, ami korai há­zasságot és férjük odaadó szolgálatát várná el tő­lük. Ok ehelyett nem költöznek el szüleiktől, ba­rátnőikkel járnak szórakozni és vásárolgatni, di­vatos éttermekben vacsorázgatnak, és utazgatnak a világban. A férfiakra még jellemző, hogy otthagyják a szülői há­zat, mert az ő esetükben nagyobb a tár­sadalmi elvárás az önállóságra és a kar­rierépítésre, de barátnőt vagy kapcsola­tot már nem keresnek, sőt szexpartner­re sem pazarolják az energiájukat. Mindezek helyett inkább karaoke- bárokban vagy játéktermekben töltik az időt, vagy megelégszenek a probléma- mentes virtuális kapcsolatokkal és cyberszex-kalandokkal. A japán nők ma már iskolázottab­bak, látókörük szélesebb, és sokkal jobb anyagi helyzetben nőttek fel, mint anyáik. A fiatal japán lányok ezért egy­re kevésbé tartják vonzónak a tradicio­nális feleségszerepet, amely a háztar­tásvezetésre, gyereknevelésre és a férj maximális kiszolgálására korlátozódik, ehelyett diplomát szereznek, karriert építenek, nagyon jól érzik magukat önálló életükben és meglehetősen zo­kon veszik, ha a férfiak azt várják tőlük, hogy há­zasság után mindezt feladják. A férfiak ezt nem tudják megemészteni, ráadásul meg is félemlíti őket a nők emancipálódása, ami a régi japán fér­fi-női szerepek fényében különösen drasztikus­nak tűnhet. A japán házasságokban hagyományosan a fér­fi dolgozik, többnyire túlórázik is, majd ezután sem haza megy, hanem a munkahelyi csapatszel­lem erősítéseképpen kollégáival járja az éjszakát bárról bárra. A feleség dolga eközben az, hogy rendben tartsa az otthont, nevelje a gyermekeket, és férje minden igényét legjobb tudása szerint elégítse ki. Eközben azonban a közvélekedés sze­rint ha a gyerekkel probléma van, akkor arról csak az asszony tehet, mert rossz anya, és akkor is ő a hibás, ha férje szeretőt tart, mert ekkor nyil­ván ő a rossz feleség. A japánok szexuális aktivitása is a mélyponton van: egy óvszergyártó cég felmérése alapján az átlag japán évente mindössze csak 36 alkalom­mal él nemi életet! A futó kalandok elintézésére hivatott „lőve hotelek” látogatottsága is zuhan, és akik még odajárnak, azok sem szex céljából te­szik, hanem mert ezeken a helyeken a legolcsób­bak a karaoke-szalonok és játéktermek. A házasságok, születések számának erőteljes csökkenése borús jövőképet vetít előre. A csök­kenő születési ráta eredményeként nemsokára kevesebb lesz a keresőképes felnőtt, mint az el­öregedett lakosság, ez pedig komoly társadalmi és gazdasági krízishelyzetet eredményezhet. Az aggasztó tendenciák azonban hidegen hagyják a japán fiatalokat. Ma a húszas-harmin­cas éveikben járó nők több, mint háromnegyede abszolút elégedett az életével. A huszonéves lá­nyok 53 százalékát egyáltalán nem zavarja, ha nincs barátja, a harmincasok közel fele pedig egyáltalán nem is tervezi, hogy férjhez megy. Az egymás iránti felelősségvállalás, a párkap­csolatokért való megküzdés és a szilárd család felépítése nemcsak Keleten van kiveszőben. Ag­gasztó jelenség, hogy világszerte mind keveseb­ben képesek kitartó érzelmi viszonyokban élni. Csökkenőben a házasodási kedv m Magyarországon a tavalyi adatokból kiderül, hogy a fia­tal korosztályok házasodási kedvének visszaesése viharos iramban folyik. m Nem egészen tíz éve még a 20 és 24 év közötti lányok mentek férjhez a leggyakrabban. Ma a 25 és 29 közötti nők családalapító aránya a kétszerese lett a fiatalabbaké- nak. » A férfiaknál 1995-ben a nősülésben élenjárók még a harmincon aluliak voltak, de tavaly a 30 és 40 év közötti­ek megelőzték az ifjabbakat. sí A házasodások számának fokozatos csökkenése már három évtizede megfigyelhető Magyarországon. 1970- ben csaknem százezer, 1990-ben hatvanhatezer, míg ta­valy csupán 45 ezer frigy köttetett. Kisdér: elégedettek a postással Nagy váhozást hozott a bara­nyai kistelepülés, Kisdér életé­ben a tavalyi intézkedés. A mobil postás rendszerének be­vezetése ugyanis a számukra terhes, s időszakonként megle­hetősen nagy költséggel járó kiadástól mentesítette a tele­pülés lakóit. A piciny, 133 lakossal rendelke­ző, takarosán karbantartott községben soha sem volt posta­hivatal. így azután a hosszú év­tizedek alatt megszokták, hogy mindenért a környező faluköz­pontba, vagy a legközelebbi vá­rosba, Siklósra kell menniük. A postai szolgáltatás legtöbbjé­vel is csak a közeli faluköz­pontban, Ócsárdon élhettek a kisdériek, jórészt csak a levél- küldeményeket vitte ki a pos­tás, meg az előfizetett újságo­kat. Nem morogtak ezért, hoz­zászoktak a hátrányos helyze­tükhöz. Amikor aztán bevezet­ték az új szolgáltatást, a mobil posta intézményét, akkor szembesültek a ténnyel, lehet ezt másképp is csinálni. Elége­dettek voltak a régi, szinte csa­ládtaggá magasztosult Józsi postással, majdnem megsirat­ták, amikor tudomásukra ju­tott, hogy az új rendszer beve­zetésével egy időben nem jár többé a faluba, ugyanis nem vállalta az ezzel járó követel­ményeket.- Az új Józsival sincs semmi bajunk - állítja a civilben jogtaná­csos polgármester, Ács Imre -, hi­szen rendesen dolgozik, készsé­ges, nincs olyan postai tevékeny­ségi körbe tartozó kérés, amit ne teljesítene. Úgyhogy mi csak nyertünk az új szolgáltatás beve­zetésével, hiszen ma már nem kell elmenni Ócsárdra, ha csoma­got akarunk feladni, vagy pénz­küldeményt szeretnénk felvenni. Ez utóbbi óriási könnyebb­séget jelent a falu lakóinak. A régi rendszerben ugyanis a na­gyobb összegű küldeménye­kért a legközelebbi hivatalba • kellett utazni. Most meg a gép­kocsival járó postás helybe hozza, sőt a pénzfelvételre a bankkártyát is lehet használni. A fizetések, járandóságok ugyanis manapság már számlá­ra érkeznek, nagy könnyebb­ség tehát, ha valakinek pénzre van hirtelen szüksége, az a fa­luban is hozzájuthat. Szentéi Béláné ép­pen ottjártunkkor kapott levelet, a pos­tásnak nem kellett messzire mennie, ugyanis a gépkocsi rendszeresen a há­zuk előtt, a kis ha­rangtoronnyal díszí­tett téren áll meg. In­nen kerékpárral köz­lekednek tovább a postások, viszik ki a küldeményeket, ve­szik fel az igényeket. A házak kapuján ott lóg a kis tábla, rajta a felirat: A posta házhoz megy. Ha valakinek igénye van, csak ezt a táb­lát kell kiraknia, a postás felkeresi a házbelieket. Szen­telné jól megfér az új rendszerrel, hi­szen szinte ki se kell mozdulnia a házból, mindent kézhez kap. Még újságot, hetilapot is lehet vásárolni - ad elégedettségének hangot Bodonyi László -, úgy­hogy csak jót tudok mondani a postáról. A polgármester sze­rint viszont nem tökéletes a rendszer, mert néha nem pon­tosan fél kettőkor érkezik meg a kocsi. De hát a sok jó mellett ez legyen a legkisebb gondunk - mondja Ács Imre. ______A í { i *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom