Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-09 / 156. szám

2004. Június 9., szerda 2 0 0 4 17. OLDAL POSZT Kelendőbb az intellektuális színház Ebben a színházi évadban több mint 400 színházi előadás született hazánkban, és Csengery Adrienne mintegy harmadát látta a bőséges kínálatnak. A színház­fesztivál versenyprogramjának váloga­tóját az esztendő szakmai értékelésére kértük fel.- Nagyon jónak ítélem az idei évadot a megtekin­tett darabok alapján, láttam számtalan nagysze­rű előadást, és köztük néhány kiválót. Természe­tesen az utóbbiak kerültek ide a POSZT-ra, mert az a véleményem, hogy ez a találkozó egyedülál­ló, a szakma igazi megmérettetése, ide a legjobb darabokat illik eljuttatni.- Az énekesnő a saját műfajában nem talált semmi érdekeset?- Csak egyeüen musical akadt a felhozatal­ban, ami nagyon tetszett, a Sweet Charity, de ott meg a darabbal volt bajom. Az első felvonást szellemes, friss ötletekkel tökéletesen megol­dotta a rendező Alföldi Róbert, de a mű gyenge befejezésével ő sem tudott mit kezdeni, ezért végül ez a mű is kihullott a rostán.- A szarvassá változott fiút korábban szintén a kitűnő bemutatók közé sorolta, akkor miért csak az OFF-programban kapott helyet?­- Azért került a Tettye Színpadra, mert ra­gaszkodtam hozzá, hogy itt legyen a feszti­válon. Kimaradt a versenyből, mert ott csak két határon túli előadás szerepelhetett, és ar­ra nálam bérelt helye volt Mezei Kinga, vala­mint Tompa Gábor munkájának. Azt is szempontnak tartottam, hogy egy rendező­től csak egy előadás érkezzen, és Vidnyán- szky Attila már bekerült a „gyűjteményem­be” a Roberto Zuccóval.- A vábgatással kapcsolatos legnagyobb vitát A Mikroszkóp fantomjának beválasztása jelen­tette. Sokan úgy értékelték, csak azért jöhetett, mert így adnak tiszteletet a kabaréműfajnak.- Ez is lehetett volna az indok, de azért jutott ide, mert kiváló előadás, aki látta, tudja, hogy igazam van. Ez is színház, melyet hihetetíenül profi előadók játszanak igen magas szinten, fe­gyelmezett, pontos játékkal, ami minta lehetne sok prózai színháznak. Természetesen a műfaj sajátosságainak megfelelően A Mikroszkóp fantomja szabdaltabb, mint egy színházi elő­adás, de a jelenetek sora ösz­I szességében jól megkompo­nált egészet alkot.- Kimaradt néhány szín­vonalas rendezés a darab méretei miatt is.- Szerettem volna elho- zatni Ibsen: Népellenségét, vagy a Galüeit, melyek közel álltak a válogatási koncepci­ómhoz, hiszen nem kizáró­lag azzal a szándékkal születtek, hogy a közön­ség kegyeit keressék. Itt a gond az volt, hogy olyan hatalmas léptékű díszletekkel dolgoznak, melyek a pécsi nemzeti színpadára nem fértek be. Hasonlóképpen itt lenne a helye a temesvá­ri Hamletnek is, mely pályaudvamyi térrel szá­mol, így a bemutatása ugyancsak kivitelezhe- teüennek bizonyult.- Igényes monodráma nem készült ebben a szezonban?- Eggyel találkoztam, Sopsits Árpád és Berták Lajos közös munkájával, az Egy őrült naplójá­val. Sajnálom, hogy mégsem lehetett itt, de erről a színházi társaság tagjai beszéltek le, kifejtve, hogy két esztendeje már ez a páros nagydíjat nyert a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött-tel.- Tavaly Németh Ákos listáját túl populáris­nak tartották, az idei programról viszont az a vélemény, hogy most átestek a ló másik oldalá­ra, csak a kísérletező, formabontó rendezőknek volt esélyük bekerülni a „döntőbe”.- A válogatás fő szempontja az volt, hogy mi­nőségi előadások érkezzenek. A Buborékok például kifejezetten populáris, de kitűnően megcsinált munka. Ugyanakkor egy Csehov- vagy Brecht-művet nem célszerű a ma élőknek klasszikus módon eljátszani, napjaink gondo­latait kell megtalálni ezekben az örökérvényű írásokban. Összegezve kijelenthetem: nem az én választásom eredménye, hogy ennyi kama­radarab jutott be, az tendencia most a színhá­zakban, hogy több kisebb, jól megcsinált pro­dukcióval jelentkeznek. A színházak ugyanis folyamatosan összemennek, egyre több a ki­sebb, hozzáértőbb rétegeket megcélzó előadás. A nagyszínpadon többnyire olcsó musicalek láthatók, gondolván, hogy így kiszolgálják a kö­zönséget. Szerintem azonban nem szabad lebe­csülni a nézőt, nem lehet alámenni az ízlésé­nek. Mindemellett éppen azt tapasztaltam, hogy a legintellektuálisabb műnek van a legna­gyobb sikere. Például óriási élmény volt szá­momra, hogy a Roberto Zuccót, mely a főváros­ban úgyszólván megbukott, Pécsett elfogadták az emberek, nagyságrendekkel jobb előadás jött létre mint az eredeti helyszínén. Itt megér­tették ennek a szürreális költeménynek a rejtett üzeneteit. Megjegyezném azt is, ha egy ilyen munkára nem elég fogékony a közönség, az nem a rendező, hanem a néző hibája. ____ _____ MÉSZÁROS B. E. EB EK ÉS SZÍNÉSZEK. A művészek is nagy kutyabarátok, s ez az idei POSZT-on is kiderült az itt-ott feltűnő kedvencek látványából. Fábián Anita (balra) sem tudna hosszabb időre megválni ölebétől. _____ ___________ ______ FOTÓ: T. L. Tá ncimprovizáció a Tettyén A Tettyei Szabadtéri Színpadon június 10-én 21 órakor ke­rül sor a Tánc-párbaj című nem mindennapos produkcióra. Két koreográfus egymással való küzdelmének lehet tanúja a közönség, egyikük Keveházi Gábor, a Pécsi Balett igazga­tója, másikuk Román Sándor, az ExperiDance Tánctársulat vezetője. Keveházi Gábor és Román Sán­dor négy-négy táncost hoz ma­gával a tettyei Tánc-párbajra. A ritmust és az alapdallamot a né­zők adják, ezekre rögtönöz Márta István zeneszerző egy da­rabot, amelyre aztán a két tánc­művész megalkotja a koreográ­fiát, és eltáncoltatja csapatával. A tánckart, ha szükséges, a kö­zönség sorai­ból verbuvál­ják. Ehhez ha­sonló produk­ció Keveházi Gábor szerint még nem volt az országban, ezért tapaszta­latok sincse­nek, mondja, milyen lesz a vég­ső kifutása. Voltaképpen impro­vizációról van szó, amelynek nehézsége ezúttal abban áll, hogy közönség előtt kell csinál­nia. Az sem kizárt, említi meg érdeklődésünkre, hogy történe­te is lesz a műnek, minden a kö­zönség fantáziáján és igényén múlik. A koreográfusokon és a zeneszerzőn kívül egyébként lesz az estnek moderátora is, hívja fel a figyelmet Keveházi Gábor, mégpedig Gothár Péter rendező személyében, akinek Jordán Tamás asszisztensként besegít. Az est két főszereplője közül az egyik, Keveházi Gábor, Kos­suth- és Nyizsinszkij-díjas ba­lettművész már jól ismert a pé­csi közönség előtt, Román Sán­dor kevésbé. Ő az Állami Balett Intézetben töltött több eszten­dőt, majd később a Magyar Néphadsereg Művészegyütte­sének szólótáncosa, illetve az Ál­lami Népi Együttes koreográfu­sa lett. Bejárta Erdély legeldu­gottabb falvait, hogy hiteles for­rásból meríthessen, aztán dol­gozott San Francisco balettinté­zetében, s eközben Amerika- szerte tánciskolákban tanított. Díjakat nyert az Egyesült Álla­az Experi­Dance Tánctársulatot, amely 2001-ben a Tánc Világnapján a táncszakma az évi díját is meg­kapta. Tervek arról nincsenek, hogy hirdetnek-e párbajgyőztest vagy sem a Tettyén. Informáci­óink szerint ez is azon a közön­ségen múlik, amelyik bizto­san nyertesként fog távozni az estről. Munkában a három zsűri A szakmai, színész- és közönségzsűil több mint egy tucat dí­jat oszt ki a szombati gálán, s miközben a nézők is elkészítik a maguk házi rangsorát, a döntnökök is igyekeznek a. rájuk bízott feladatokat minél körültekintőbben elvégezni. Két különleges helycseréről is be­számolhatunk a darabok elbíráló­inak körében. Fehér Anna szín­együtt járnak előadásokra, nap mint nap megvitatják a különbö­ző produkciók sajátosságait. mokban és itt­hon is. „Ne­kem a tánc az művésznő most a színészzsűrit Nagyon érdekes, sokszínű és erősíti, Für Anikó pedig a szakmai igényes az idei kínálat is, állapítja stábot. Két esztendővel ezelőtt ép- meg Für Anikó a szakmai zsűriből. »aJI anyanyelvem, pen fordított volt a helyzet. Ez a Megjegyzi, ő személy szerint szán­' !•***¥! aminek a böl­furcsaság azonban különösebben dékosan távol tartja magát a szak­\ , | Wki : ff , csőjéhez is si­került odaha­jolnom” - vall­ja. 2000-ben alakította meg egyiküket sem zavarja. Mint Fe- mai megbeszélésektől, mert nem hér Annától megtudtuk, nincs kü- akarja, hogy befolyásolják az ott el- lönbség aközött, hogy az ember hangzottak. Mindemellett nem jut kilenc vagy éppen két díjról dönt, másra ideje, csak a versenyprogra- a lényeg, hogy felelősségteljesen mokra, mert a zsűritagokkal a sza­ítéljen. Ugyanakkor kiemelte azt is, úgy kezeli a teendőit, hogy ne­kik nem abszolút igazságokat kell megfogalmazniuk, hanem helyi érdekű sorrendeket egy izgalmas játék keretében. Azért jutalmaz­nak valakit, mert egy adott pilla­natban a legjobb volt. A művész­nő hozzátette, őt is mindenkor büszkeség tölti el, amikor részese lehet bármiféle szakmai díjnak. Kiderült az is, a színészzsűri min­denben „egy húron pendül”, badidejükben is rendszeresen ar­ról társalognak, hogy ki nyújtott ki­emelkedő teljesítményt. Emellett két naponta üléseznek, ahol egyeztetik az álláspontjukat a lá­tottakról. - Színészként is végig­élem az előadásokat, úgyhogy időnként rettenetesen elfáradok, mégis úgy értékelem, különleges kiváltság ez a döntnöki szerep - összegzi megbízatása előnyeit és terheit a színművésznő, akit idei pécsi, IV. Henrik-beli vendégsze­replése révén kicsit baranyai kül­döttnek is tekinthetünk. A közönségzsűriben is történt egy eredeti váltás. Huzián Csillát, aki két éven át képviselte a néző­ket, mert a színházi világnapon mindig a szerencsés ötös tagja lett, most barát­nője, Pusch Gi­zella váltotta. - Három éve megkülönböz­tetett figyelem­mel kísérem a POSZT esemé­nyeit, mert na­gyon szeretek színházba járni ■- tudtuk meg Pusch Gizellától. - Most aztán kiélhetem magam, sőt, minősíthetem is a történte­ket. A közönségzsűri öt előadá­sonként ül össze, szerdán lesz a második megbeszélésünk. Mivel egyetlen díjról döntünk, várható­an a legjobb színdarabra fogunk voksolni. Úgy gondolom, ezzel a lehetőséggel mi legalább annyit nyerünk, mint az általunk díja­zott társulat. . MÉSZÁROS B. E. Egy magyar nábob visszaemlékezései Bessenyei Ferenc, túl a nyolcadik ikszen már nem ugrik fel pá­ros lábbal a háztetőre, de a bohémság, az életszeretet még most is ott szikrázik a szemében. A hangja menydörgőbb mint valaha, a kedélyét nem tudta kikezdeni a kor, így a fesztivál egyik sztárvendége élete vidám emlékeiből válogatott kocká­kat a Művészetek Háza közönségének.- Nem kell a mikrofon, halljuk, látjuk, szeretjük egymást anélkül is, és ez bőven elég - hárította el a művész a hangosítást a találko­zón. - Itt kezdtünk mindent a pé­csi színházban, Szendrő Józsi volt az igazgató, és sok-sok ked­ves kölyök színész vette körül. Úgy láttuk, miénk az egész világ, mindannyian egyformák voltunk, s azért éltünk, hogy összeölelhes­sük egymást, gondolatban, szere- tetben, rosszaságban. így indult, de ma is úgy látom, csodálatos dolog színésznek lenni! A fene egye meg, kár hogy én már nem vagyok az! - ezzel a kis magán val­lomással indult a magyar filmek és a színpad jeles alakjának pécsi beköszöntője.- A színész mindent másként érzékel mint mások, másként lát, ízlel, eszik és iszik - indította a diskurzust Sándor Erzsi, a műsor­vezető.- Ne mondd az ivást, itt a felesé­gem - vágott közbe rögtön Besse­nyei. - Valaki már úgyis bemesélte neki, hogy valaha ittam. Ez nem igaz! Nem volt rá szükségem, édes kicsi angyalkáim. Mert ha én meg­látok ennyi embert, boldogságot igyekszem teremteni, átadni a sze­retetek hogy legyünk tisztábbak, nagyszerűbbek. Erről szól a szín­ház, a Bánk bán, a Hamlet, Az em­ber tragédiája, és ezt közvetíteni, ez a színész küldetése. Közben megérkezett Jordán Tamás, mire a színművész felki­áltott: - Meneküljünk, megjött a Nemzeti igazgatója, nekem pedig annyi társával volt már dolgom, hogy felsorolni is teher. Rögtön idézett is egyet közü­lük, Major Tamást, akit konzse­niális szeretni való szélhámos­ként emlegetett. Jordánnak pedig kifejtette, nagyon szerencsés idő­szakban kapta kezébe a hatalmat, mert egy új világ ízlésének kell megfelelnie. Ha pedig Major Ta­más szóba került, leporoltak egy Vele kapcsolatos anekdotát is. Csiszár Imre Szolnokon rende­zett, és Major Tamás a próba he­vében kereste fel, hogy javasoljon neki valamit. A rendező azonban idegesen ráförmedt: Ugyan már öreg, hagyjon békén, üljön le! Major megdermedt, elsomfordált, majd Hollósi Frigyesnek odasúgta: Ha nem én lennék, akkor most hazamennék! Bessenyei még megjegyezte, Ma­jor nagyszerű ember volt, mert nem lett volna színház sem, ha ő nincs félig elkötelezve a rendszerrel.- Hogy bírtak ezek a rendezők bánni a korántsem visszafogott és szolid személyiségével? - kérdez­te Sándor Erzsi.- Könnyű dolguk volt, mert ben­nem egy nagyon kedves, lágy, pici­ke ember él és az irányít - válaszolt a művész, mire Jordán Tamás csak annyit tett hozzá: pici emberkének bőven van tere mozogni!- Valójában a szerepek tartottak kordában - fejtette ki Bessenyei. - Létre kellett hozni azokat a neveze­tes személyiségeket, amit rám osz­tottak. Egy Bánk bánt, Ádámot, Széchenyit, Illyést, Kossut­hot, Görgeyt végig kellett gondolni, újrateremteni, a nemzet múltját visz- szaidézni, mindez a legszigorúbb kötött­ségeket jelentette. Ha pedig Ádám szóba került, az Ember tra­gédiájával meg­jártuk Rákosi Mátyás iro­dáját is. Nagy bot­rány volt ugyanis a bemutató, így húszán ültünk az íróasztala előtt, ő meg sejtelmesen közölte: ­Nem akarok az elvtársakra hara­gudni, de hát mit csinálnak, harcol­nak a szocializmus ellen? Jól van, na, megbocsátok, a párt úgyis fogja a kezüket. Mire a többiek megrö­könyödésére közbevágtam: Rákosi elvtárs, arra kérnénk, hogy csak az egyiket fogja, a másikkal hadd dolgoz­zunk! Végül is minden­kor mindenki meg­bocsátotta a bohém- ságaimat, így mindig azt csinálhattam, amit akartam. Aczél György, akihez Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán is rendszeresen eljártak kár­tyázni, ne­kem folyton azt üzente: miért nem vi­gyáz jobban magára, Feri! Persze hívtak engem is zsugázni, de nem ismertem sem­milyen játékot. Meg is mondtam, csak az veri a blattot, aki kollégi­umban vagy börtönben ül. Mire Aczél elvtárs megjegyezte, a kollé­giumhoz már öreg vagyok, de csak egy szavába kerül, hogy a másik helyre bekerüljek és megtanuljam! Jordán Tamás közben ásvány­vízzel kínálja a színészt, s kérdi, milyet kérsz, buborékosat, vagy szénsavmenteset? Nem mindegy, ha nincs benne semmi alkohol? - vág vissza Bessenyei. Aztán csak előkerül egy laposüveg, hogy egyensúlyba kerüljön a világ. Élek egy életet, és megpróbálom elfeledni, ami szörnyűség volt. A pokol országútjait jártam, ahogy ar­ról feleségem, B. Ékes Eszter új köny­vében is ír, kerülgettem az ördögöt és kerestem az Istent. A színművek is mind arról szóltak, hogy egymás számára találjuk meg az Istent, ha van! Méltósággal szeretném befe­jezni, amit egykor elkezdtem - ösz- szegez a színművész, majd hozzá­teszi: azért sokan gyertek ki a teme­tésemre, főként, ha nem esik az eső! MÉSZÁROS B. ENDRE l * ) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom