Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)

2004-06-09 / 156. szám

18. OLDAL POSZT 2 0 0 4 2004. Június 9., szerda Az Örkény Színház premierje Mácsai Pál: Nem vagyok közönséges?Ez nem biztos, hogy hízelgő... A mellkasukban igazi szív dobog 100 év 100 báb - A báb színháztörténet nagy korszaka Első alkalommal a POSZT-on mutatja be a frissen alakult Örkény Színház a Nézzünk bizakodva a jövőbe! című produkcióját Mácsai Pál színész, rendező, igazgató ezzel kapcsolatos reményeit és szo­rongásait osztja meg velünk.- Azzal együtt, hogy minden közön­ségesség távol áll öntől igen népsze­rű művész. Mit tekint eddigi pályája legkedvesebb munkájának?- Nem vagyok közönséges? Nem biztos, hogy ez hízelgő... A színpad tűri, sőt szereti a közön­ségest, a vérbőt, a természetest. Tűri persze a trágárt és az olcsót is... A „leg” - jellegű kérdésekre nem tudok válaszolni. Sok sikeres és sok kudarcos szerepem volt, sőt, néha a sikert is kudarcként éli át az ember. Az is előfordult, hogy nem volt sikerem, mégis szeret­tem az előadást. Bonyolult dolog ez, hogy miért szeretünk valamit, mikor miért tűrjük, és mikor utáljuk...- A Biblia négy evangéliuma közül a Jánosét szólaltatja meg az ismert hangkazetta-sorozaton. Van-e ennek üzenetértéke az ön részéről?- Nem, részemről nincs ebben semmi üzenet. Kínos lenne, ha Já­nos evangéliumát felolvasva az ember üzenni akarna valamit... Itt a színész közvetítő, a biblia üzen, nem a felolvasó... Ilyen szép szö­veget olvasni mindig felvillanyozó és kicsit ijesztő is. Nehéz szakmai feladat. Az ember könnyen csú­szik a közhelyes pátoszba, és a másik oldalon meg ott a köznapi hang lapossága. Vékony ösvény, könnyű mellélépni.- Színművész és rendező. Mi késztette arra, hogy minden tekin­tetben nehéz időnkben igaz­gatói szerepkört is vállaljon?- Én azt hi­szem, minden idő nehéz. Per­sze a miénk is. De az nem any- nyira választás kérdése, ha az ember színész lesz. Nem tudatos, mérlegelő döntés ez, hanem el­lenállhatatlan késztetés. Az igaz­gatás - noha a titulusom művé­szeti vezető, és néhány kellemet­len igazgatói feladatot így tényleg megúszok - más dolog. Ebbe az ember „belemegy” - mert érdekli. Tehát én itt is azt csinálom, amit szeretek.- Hogyan talált rá Örkény Ist­vánra? Mi az, ami a jelek szerint Örkényt a legmagasabb helyre so­rolja az ön értékrendjében?- Én nem sorolom Örkényt a legmagasabbra, ez tévedés. És lát­ja, megint egy „leg”...! Nagyon szeretem őt, igen nagyra tartom az életművét, és feltétlenül meg­tiszteltetésnek tartom, hogy szín­házunk felveheti a nevét. De nem sorolhatom Shakespeare vagy Kosztolányi Dezső fölé, mert ilyen sorolásnak nincs értelme. A leg­fontosabb talán az, hogy a művei élnek: színpadra kerül, tanítják, operát írnak belőle és mindenek­előtt: olvassák! Kérdésére vissza­térve: én is így kerültem közel hozzá, olvastam. És mert azt érez­tem, hogy rólam szól, amit olva­sok, megszerettem. Aztán rendez­tem színdarabjait, bemutattam az „Azt meséld el Pistá-t”, és valóban jól ismerem őt.- Pécsett is színre kerülő műso­ruk címe: Nézzünk bizakodva a jövőbe! Örkényre jellemzően fa­nyarul ironikus felszólítás ez. Hogy értsük ezt konkrétan a ma­gyar valóságra és hogyan a szín­házra nézve?- Ez nem Pécsett is kerül színre, ez csak Pécsett kerül színre! Lesz ugyan egy variációja Budapesten is, harmad üyen hosszú, de ez egy csak itt és most látható esemény. Hiszen éppen most alakultunk, mint önálló, saját társulatú színház. Ezért választottam ezt a címet. Re­ménykedünk, boldogok vagyunk és szorongunk egyszerre. Ebben a lelkiállapotban ez egyszerű bizta­tás. De vonatkozhat a nézőre is: ő is bizakodjon. Vonatkozhat minden­kire is. Ennyi az egész. BEBESSI K. Akit Metheny is kiszemelt Balázs Elemér az egyik legjobb dzsesszdobos a világon, állítja Pat Metheny, a gitározás elismert nagymestere. A dallamos, énekes dzsesszmuzsika kiemelkedő hazai dobosa és zene­szerzője a színházfesztivál jóvoltából első ízben adott Pécsett saját csapatával koncertet. Igen sikeresnek bizonyult a POSZT azon próbálkozása, hogy minden napjára szervezett egy dzsesszbuüt a Dante Caféban. A helyzetet tovább fokozta, hogy a közönség előre lead­hatta igényeit, kiket szeretne meg­hallgatni. A lista éllovasa a Balázs Elemér Group lett, akik hétfőn este bizonyították be, nem voltak méltat­lanok a bizalomra. A Trió Midnight- tal egyébként Balázs Elemér több­ször megfordult Baranyában, hiszen a formáció Gershwin-emléklemezt is megjelentetett a pécsi scaténekes- nővel, Bornemissza Máriával sőt, mint kiderült, az ország egyik leg­népszerűbb ütőse együtt tanulta a kottavetést egy másik jeles pécsi ze­nésszel, Nagy Karcsival is. Az ezred­fordulón alakult Balázs Elemér Group még egy pécsi vonatkozása: gitárosuk, Juhász Gábor ugyancsak Baranyából származik. Az együttes vezetőjétől megtud­tuk, azzal a szándékkal hozta létre a társaságot, hogy dallamos énekes dzsesszt játsszon, méghozzá férfi és női előadóval, hogy a két hang kontrasztjára építsen. Ehhez sike­rült Winand Gábort megnyernie, aki elismerten a legkiválóbb ak­tív férfi dzsessz- énekesünk, va­lamint Hajdú Klárát, aki a Me­gasztárban tűnt fel. A világzenei hangzású szer­zeményekből két albumot ad­tak ki eddig - Balázs Elemér egyébként több mint 60 CD-n sze­repel zeneszerzőként, vagy közre­működő dobosként - de készül már a harmadik lemez is, melyről több számot megismerhetett a Dante Café közönsége. Balázs Elemérről tudni kell azt is, hogy több világhírességgel adott mosta­nában koncertet. Charlie Marianó- val éppen egy esztendeje adott kö­zös hangversenyt a Millenáris Te­átrumban, Pat Methenyvel pedig egy jam sessionön ismerkedett meg, akinek olyannyira megtet­szett a játéka, hogy tavalyi ma­gyarországi koncertjére el se hoz­ta zenekarát, hanem a Trio Mid­night két tagjával lépett fel. Sőt, később a Metheny Group távozó dobosa, Paul Vertko helyére az egyik kiszemelt éppen Balázs Elemér volt. Erről az érintett úgy nyilatkozott, lelke mélyén örül, hogy nem jött össze a dolog (An­tonio Sanchez lett végül a kivá­lasztott), mert nem bírta volna azt a profi iramot, ami évente 300 koncerttel kalkulál. A dobos ki­emelte, a színházra kevés ideje jut, de a filmmel szorosabb a kap­csolata, nemrég írt zenét Salamon András Getno című alkotásához. M. B E. Könnyed szellemi átjárhatóságot jelent a nemzetközi felnőttbábfesztivál és a POSZT között a Pécsi Művészetek Házában látható 100 év 100 báb című kiállítás. A tárlat a ma­gyar bábszínháztörténet legismertebb alakja­ival való találkozás lehetőségével ajándékoz­za meg a látogatót. Hogy ők „élettelenek” volnának, mi nem...? Pillana­tok alatt parányivá válik a különbség. Egymásra irá­nyul a figyelmünk. Az elfogadással kezdődik el a já­ték. Elhisszük a bábot, elbábosodunk. Feladva min­den merevséget, ráhagyatkozunk a csöndre. A művé­szet jótékony áramai simogatnak bennünket, miköz­ben régi ismerősök bukkannak sorra fel. 100 év külö­nös művészi gonddal életre lehelt, fura csodalényei­nek sorfála előtt haladva végig az az érzésünk, egyál­talán nem gyermeteg jelenség a báb. Valami megfog­hatatlan kölcsönösség keríü hatalmába a szemlélőt, mintha a kis lények a maguk módján viszonoznák ér­deklődését. A Hincz család bábjai, Blattner Géza pá­rizsi bábszínházának alakjai, Tóth Sándor kubista marionettjei és a Kemény család bábjai egyaránt ma­gukon viselik a vásári mutatványosság jegyeit. Miközben Jordán Tamás színművész a megnyitót mondja, az ember óhatatlan elképzeli, milyen lenne báb alakban. Báb alakban a világ bizonnyal könnyen megszokható volna. A mindennapos fenyegetettség lancmókos lezserséggé lazulna, és hogy villany ke­ring-e a villanydrótokban...? Édes mindegy volna az is. A világ legnagyobb rácsodálkozója, a báboknál is alig nagyobb testi méretű Kemény Henrik az egyik ké­pen olyan, mint a fiatal Gábor Miklós. A múlt század hatvanas éveiben készült felvétel is patinás már. A 100 év „innenső határán” jóval 10 évvel innen való kép Vitéz László többedíziglen ronggyá játszott figu­ráinak egyikével örökíti meg a mestert. A Vitéz Lász­ló talán az egész magyar bábszínháztörténet egyik legjelentősebb alakja. Ereje teljében bukkant fel a leg­utóbbi gyermeknapon is a Nemzeti Színházban. A gyerekek veszettül szeretik ma is.- Miközben nézegetjük ezeket a mesefigurákat, szemügyre kell vennünk önmagunkban a bennünk rekedt gyermeket is - mondja Jordán Tamás. - Mű­vész sem lehet senki, ha nincs meg benne a gyerrne- kiség tiszta vágyvilága, ártaüansága. Ugyanakkor a bábok maguk is ugyanolyan sebzettek lehetnek, mint mi. 100 év 100 báb... 100 sebe is lehet annak, aki ezt a kort megélte. A felnőtteknek is nagy élményt jelent a látvány fotós t. l. A történelem megsebzett valamennyiünket. A ben­nünk lévő gyermek igazi intim viszonyt tud kialakítani minden egyes bábbá. Gáspár úr, a nagy hóhányó lát­ható itt, meg egy spanyol öreg hölgy, akit akár meg le­hetne hívni egy ötórai teára... Sramó Gábor, a Bóbita igazgatója is nagy szeretettel szól „Heni bácsiról”, akivel még kecskeméti „Cirókás” bábos korában ismerkedett meg, miután gyermekko­rában a tv-ben gyakorta látott Vitéz Lászlóért rajongott. - Élő legendája ő a magyar bábművészetnek - mond­ja. - Ma is minden bábos tanulhat tőle. Fölötte nem léphet át az idő. A bábok mozdulatlanok, de mellkasi textíliáik alatt igazi szívet és lelket hordoznak. Ezt bárki megtapasz­talhatja, állítja Jordán Tamás. A játék okozta kopottság, „patina” a múlt üzenete, az itt és most maga az élet. Egyedi alkalom a találkozásra. Várakozásteli a hangu- lat. Mint ahogy ünnepek előtt lenni szokott, bebessi k. Szlovénia, az első uniós vendég Az idén Szlovénia a meghívott ország a POSZT-on, amely bemutat­hatta kulturális életének egy-egy szeletkéjét. A „meghívott ország” fogalma ebben az évben jelent meg először a fesztiválon, és „Beug­ró” névre hallgat A későbbiekben műiden EU-hoz csatlakozó or­szág bemutatkozik Pécsett Az idén úgy határoztak a POSZT szervezői, hogy a tíz újonnan belé­pő uniós tagország egyike lesz évről évre a vendége a színházi találkozó­nak. Elsőként Szlovéniára került a sor, ahonnan két kiváló, Európa- szerte ismert csapat is érkezett, rá­adásul a zsűriben akad egy szlovén zsűritag is, Mojca Hrovatic. Az első hallásra furcsa nevű Betontanc együttes, bár a produkci­óiban közeledni látszik a szöveg- színházhoz*- változatlanul a moz­gás, a koreográfia jegyében tevé­kenykedik, igazi mozgásszínházról van szó. A nálunk bemutatott, Harold Pinter ihlette mű karakterei különös, lebegő szobában találkoz­nak össze újra meg újra. A szoba nyitva áll, így még nagyobb a be­zártság érzése. A szereplő alakok foglyai az ártatlan élet utáni sóvár­gásuknak, félelmüknek az ismeret­lentől, miközben az érzelmek, a horror, a groteszk és a komikus vad ritmusai között egyensúlyoznak. A Pécsi Országos Színház Talál­kozó sajátos színfoltja volt a Siddharta együttes. A Siddharta Szlovénia első számú rockegyütte­se két gitárossal, dobossal, szaxofo­nossal, billentyűssel és basszusgitá­rossal. Az 1995-ben megalakult együttes először a klasszikus for­mában nyomta a rockot, vagyis két gitárt, egy basszust és egy dobot, majd később csatlakozott a csapat­hoz egy billentyűs és egy szaxofo­nos, akikkel együtt sajátos rock­hangzásvilágot alakítottak ki. A Siddharta már 34 000 néző előtt is játszott Szlovéniában egy futballsta- dionban, jól ismertek Csehország­ban és Szerbiában is. Lemezeik ha­zai eladása minden eddigi rekordot megdöntött, legutóbbi lemezük, az Rh- 5000 példányban kelt el, tehát minden századik szlovén háztartás­ba jut belőle. Pécsett nem volt ugyan 34 ezer néző, de akik látták és hallották őket, maradandó élménnyel lettek gazdagabbak. NEMCSAK SZÍNÉSZEK. A Krétakör SzínésztáncZenekar fergeteges bulit csapott a Dante Caféban. FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ t k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom