Új Dunántúli Napló, 2004. június (15. évfolyam, 148-177. szám)
2004-06-09 / 156. szám
16. OLDAL 2 0 0 4 2004. Június 9., szerda Színigazgató szakácssipkában A POSZT elsősorban szellemi és lelki táplálékokkal szolgál, de igazából úgy teljes a világ, ha azért a testnek isjuttatunk valamit. A tavalyi sikerre való tekintettel a Fregatt Étteremben idén is elkészíti étekremekeit a neves színészekből álló szákács- had. Ezúttal a séf Balikó Tamás, a PNSZ igazgatója, aki szürkemarhapörkölttel rukkolt elő.- Kezdjük a legegyszerűbb kérdéssel: mi a kedvenc étele?- Hús. Minden fajta - jön a gondolkodás nélküli válasz.- Otthon, gyerekkorában milyen konyhát vitt az édesanyja?- Édesanyám fantasztikusan főzött, de kellett is hat gyerekre, akiket felnevelt. Főállású háziasz- szony lévén elképesztő étkeket tudott az asztalra varázsolni, holott a 60-as években azért meglehetősen találékonynak kellett lenni főzés ügyben. Az akkori nagy kedvencem a vadas hús volt, amit jeles alkalmakra készített. Ugyan nem vagyok nagyon édesszájú, de máig emlékszem a házilag gyártott szaloncukorra és a friss madártejre.- Mennyiben változtak meg az étkezési szokásai azután, hogy elkerült otthonról? ■- Alaposan. Tizennyolc évesen felvettek a Színművészetire, jött a katonaság, majd kollégiumok, albérletek, párkapcsolatok, amik azt is jelentették, hogy sokszor ott ettem, ahol megéheztem: kiskocsmákban, állóbüfékben. Nagyon sok minden koszt új volt, rácsodálkoztam dolgokra, és igazság szerint egyszeregyszer rá is kérdeztem, ha ízlett valami.- Mikor vágott bele a főzésbe?- Engem Cserhalmi Gyuri tanított meg főzni. Egy időben sülve-főve együtt voltunk, és mivel ő fantasztikusan főz, nem lehetett kivonni magam a hatása alól. Első alakításom mégis egy külföldi úthoz kapcsolódik: ausztrál rokonaimnál jártam, és ott kérdezték meg, hogy nem akarok-e valami finom ma gyáros do- loggal előrukkolni, Balikó-féle (szürke) marhapörkölt- Húsból és lábszárból főzöm. A hagymát füstölt zsírszalonnán fonnyasztom. A húst jól körbesütöm, épp csak egy deci vörösbort öntök hozzá, nem többet. Természetesen sózom, borsozom, de paprikából kevés megy bele, mint ahogy viz is épp csak valamennyi. Amikor majdnem puha, akkor jöhet az erdei gomba, lehetőség szerint vargánya, vagy galambgomba. Garnírungnak sós krumplit adok és hideg tökfőzeléket, amit egyszerű tejfölös-kapros habarással, rántás nélkül készítek el. mondjuk hortobágyi palacsintával, va magamtól is egyre többször kí- Nekiálltam - és sikerült. Ettől fog- sérletezgettem a konyhában. Különösen emlékezetes az a cipóban sült csülök, aminek még a tésztáját is én dagasztottam.- A főzésnél az ihletre, az ösztönökre hagyatkozik, vagy ott van a keze ügyében a szakács- könyv is?- Ismeretlen alapanyagok esetében, ha nemesebb, drágább ételekből főzök, akkor természetesen belelesek a szakácskönyvbe. Azt hiszem, nincs ebben semmi szé- gyellnivaló.- Mi kell ahhoz, hogy bevegye magát a konyhába? Hangulat vagy kor- gó has?- Éhség abszolút nem szükséges. A helyzet az, hogy a főzés rettentően kikapcsol. Ha szomorú vagyok, elárvultnak érzem magamat, gyengül a belső erőm, arra két terápia létezik. Vagy felülök a lovamra és benyargalok az erődbe, vagy jön a konyha. Nyugalmat ad, de mégse tunyulok, működik a kreativitásom is közben. Mikor aztán elkészül valami étek, lehet gondolkodni rajta, hogy ki fogja megenni, és ilyenkor jönnek aztán a körtelefonok a barátoknak.- Szakácsként mi a kedvence?- A Wellington-bélszín. Egy kicsit macerás, de nagyon szeretem csinálni. Egyébként a vadhúsokat is, de csakis növényevő állatok húsát, őzet, vaddisznót. Az élő Csiky Gergely (A „Buborékok” a Nemzeti Színház előadásában) Egy színház létdrámája Még irodalmár, illetve színházi körökben is szokás a magyar dráma „szegényes" múltját fanyalogva emlegetni, kivált azok részéről, akik ezt a múltat sajnálatos módon igen kevéssé ismerik. Mert aki figyelmesen olvasta, teszem azt, Szép Ernő, Szomo- ry Dezső, Füst Milán, Barta Lajos, Balázs Béla, vagy még korábbról Bródy, Szigligeti, Toldy István és Teleki László műveit (hogy a színműíró Csokonai és Vörösmarty nevét, továbbá Katonát, Madáchot ne is említsem), az tudja, lenne mit játszani, ám Paulay Ede, Hevesi Sándor és Németh Antal óta kevés színi direktor és rendező akadt, aki megkülönböztetetten fontos feladatának érezte a hazai színmű elfelejtett múltjának felidézését. A Nemzeti Színház magyar évadának jelentőségét ezért még vitatható megoldásaival együtt sem helyes lebecsülni. Csiky Gergely is az újra és újra felfedezendő szerzők sorába tartozik. Leleményes dramaturg és éles szemű megfigyelő, aki sokat tanult a franciáktól, mégsem vált epigonjukká, amit a Proletárok hat évvel ezelőtti párizsi sikere (Michelle Marquais rendezésében) fényesen igazolt. A Sardou-ra és Augierre már alaposan ráunt (főként fiatalokból álló) publikum zavartalanul és előítéletek nélkül tudta élvezni Csiky iróniáját, eredeti látásmódját. ■ Blaskó Péter és Udvaros Dorottya (Lásd erről: Molnár Gál Péter: Csiky Gergely franciául. Párizsi színházi levél. Népszabadság 1998. dec. 12., 32. oldal.) A Buborékok, amelynek ősbemutatója 1884-ben volt, az író talán legmikszáthibb műve. A fővárosi életforma külsőségeihez hivalkodó módon idomulni akaró birtokos nemesség elszegényedését ábrázolja, a talmi csillogás, a hiú tékozlás és a „cifra nyomorúság” világát mutatja be, amely a Csiky- életmű egyik - részben Szigligetitől örökölt - főmotívuma. A játék központi metaforája a tükör (a mívesen kidolgozott, korhű hangulatot idéző díszleteket tervező, bár a színteret talán túlságosan is alacsonyra méretező Horesnyi Balázs sem feledkezett meg erről), az a tükör, amelybe az új ruháikat próbálgató (s Dőry Virág színpompás jelmezeibe öltöztetett) hölgyek gyakran belepillantanak, jócskán fokozva a családfő aggodalmait, mert az álságos életforma valódi, hiteles képét az egyre ridegebb számadatokat tartalmazó üzleti könyvek rejtik. Sol- mayék bizony már-már tönkrementek, s ha az apa el akarja kerülni a család végromlását, vissza kell vinnie övéit - a szerző nosztalgiája jegyében - a még romlatlannak tűnő vidékre. Menteni a menthetőt, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Az előadás rendezője, Jordán Tamás helyesen érzékelte a színdarab dramaturgiai csomópontjait, ezeket hatásosan kiemelte, különösen a felvonásvégeken, a köztük lévő színi eseményeket pedig felpörgette, és Hamvai Kornél segítségével néhány olyan betoldással egészítette ki az író eredeti textusát (ilyen például a jövőt jelképező, még üres fényképalbummal kapcsolatos dialógusrészlet), amelyek általában nem okoznak stílustörést, talán a vidéki rokon egy ide nem illő, sajnos kétszer is elhangzó kérdése az egyetlen melléfogás. A komikai elem összességében felerősödött, a vígjátéki irónia helyenként bohózati jelleget öltött, ami elüt ugyan az eredeti mű finomabb szövésétől, ám úgy tapasztaltam, eleven erővel hat a mai közönségre, s ez méltánylandó szempont. Az egyes szerepek külön-külön gondosan kidolgozottak (játékmester: Tö- rőcsik Mari), de az együttes összhatása még nem eléggé kiegyensúlyozott. A fiatalok halványabbak, a Rábay-házaspár kettős tónusa nem mindig alkot szerves egységet, az idősebb Morosán vidékies figuráján pedig néha eluralkodik natur- bursch kedélye. A mellékszereplők közül a Sereczkynét alakító Söptei Andrea primadonnás színpadi vonulásokból, szándékosan túlzó gesztusokból szőtt játékát és Újvári Zoltánnak a tolakodó, de a nevetségessé válást fanyar humorral tudomásul vevő Chupor Aladárját vélem a legeltaláltabbnak, „legcsikybb- nek.” És tetszett Stohl András esetlen félszegségből és töretlen jó szándékból megformált Morosán Tamása. Az előadás kiemelkedő értéke azonban a Solmay házaspárt alakító Udvaros Dorottya és Blaskó Péter játéka. Blaskó két szempontból is dicsérendő: túlzásoktól mentes humorral mutatja be a neje által uralt férfit anélkül, hogy méltóságát elveszítve rájátszana a papucs- férj-szerepkör kínálkozó hatáselemeire, amelyek azonban ebben a szalonban idegenek lennének, s mindvégig tapin- fotó: t. l. tatos, értő partnere Udvaros Dorottyának, finom ellenpontozással még inkább kiemelve annak elemi erejű komédiázását. Ahogy Udvaros Dorottya be-berobban a színre, ahogy páváskodik és rendületlenül mozgatja családját, ahogy „sárkánymódrá” eljátssza az áldozatos asszony szerepét, arra sokáig emlékezni fognak, akik láthatták. Neki még azt is el lehet hinni, hogy férje, még ha az mást mond is, lelke mélyén, harminckét évi házasság után is, szereti őt, s ezért övé mindig az utolsó szó. És ha Pankotára visszavonulva majd nőegyletet alapít, ott szintén ő lesz a társaság középpontja. Nagy Imre Kezd kettészakadni a honi színházi világ, értelmiségieknek szóló kamaradarabokra, amelyek a progresszív változásokat hordozzák, és közönségcsalogató populáris nagyszínházi előadásokra. Vincze Jánost, a Pécsi Harmadik Színház vezetőjét, az alternatív színjátszás egyik vezéralakját arról faggattuk, mi ennek a jelenségnek a háttere, de a versenyprogramba delegált Macskajáték rendezője monológjában beszámol nem létező társulata gondjairól, valamint a darab választásának és születésének körülményeiről is.- Hat-hét évvel ezelőtt írásban tettem javaslatot a városvezetésnek, hogy Pécs kapcsolódjon be a fesztiválok sorába, rendezzünk stúdió- és kamaratalálkozót. Pontosan azért, mert ez a szakadás már tíz éve, sőt azt megelőzően is látható volt. A lampionos színjátszás, a pompás díszletekben és jelmezekben elvesző tartalom mellett a pincékben, padlásokon rendezett bemutatók jelentették akkoriban is a kreatív újdonságokat, a politikai töltetű művészi produktumok ebben a körben jöttek létre. A rendszerváltást követően aztán a politikai szál egyre rövidült, a szakmai útkeresés pedig felerősödött. Úgy gondolom, ez a javaslat is hozzájárult ahhoz, hogy a POSZT megszületett. Megjegyzem, akkortájt szinte elmaradhatatlanok voltunk a színháztalálkozókról, és a kilencvenes években minden létező díjat megnyertünk. Furcsa mód, amióta Pécs ad állandó otthont a rendezvénynek, első ízben sikerült idén bekerülni a versenyprogramba. Csak néhány név a díjazottjaink közül: legjobb előadás a Kvartettnek, legjobb rendező és dramaturg Vincze Jánosnak, Barkó György, Töreky Zsuzsa, Vári Éva pedig a színészi alakításért kapott elismerést. A válogatók ugyanis ■többnyire fogékonyabbak az alternatív darabokra, így korábban nagyobb esélyünk volt ott lenni a megmérettetésen, a hazai pályán viszont a POSZT-nak otthont adó teátrum a jelek szerint helyzeti előnybe került. Talán az is lényeges, hogy ismét Örkényhez nyúlt a Harmadik Színház. A nyolcvanas években a műveiből színpadra állítottam a Pistit, a Kulcskeresőket, a Forgatókönyvet, később a Tótékat, és most a Macskajáték következett. A darab több általunk alkalmazott változtatása az író művének első változatához áll közel. Ez a küzdés, a létezés drámája, mely kerüli a beszélgetős, társalgós hangvételt, levélváltásokból, telefonokból áll össze. Ezért húztam ki a presszójelenetet is: Orbánné, Paula és Csermlényi hármasát, és mint kiderült, ez az eredeti kisregényben sincs benne. Kimaradt szereplő, rövidítettük, feszesebbé tettük a szöveget is. Az érdekelt a Macskajátékban, hogy miként sikerül a műnek ezt a nagyon izgalmas abszurd jellegét kihangsúlyozni. Másrészt nőiesítettük az előadást, Józsi kimaradt a szereposztásból, és nő lett a pincér is. A cél az volt, hogy tényleg Csermlényi, az „egyetlen” férfi körül forogjon a világ. Hogy mi lesz a sorsa az előadásnak? Reménykedünk, hogy öt pesti színésszel a fővárosban is felfigyelnek a darabra, és befogadja valamelyik teátrum. Másrészt nemzetközi megfigyelők érkeznek a POSZT-ra, egy bécsi színházi fesztivál vetett szemet a Macskajátékra. Mindemellett tudni kell, hogy nehéz a sorsa hazánkban a nem társulatos színházaknak, pedig az Unióban ilyen a többség. Az úttörő szerep összes hátrányát érzékeljük, jogilag nem védi nálunk az ilyen előadást semmi, a színészeken viszont az állandó munkaadójuk szigorúan behajtja a kötelezettségeket. Kint azért működnek jól az ilyen színházak, mert egy-két fellépésért jóval többet fizetnek, akár az egész szezonra megél belőle a színész. Remélhetőleg a „nagy Európa” idővel nálunk is meghozza a kedvező változásokat. MÉSZÁROS B. E. FELOLVASÓSZÍNHÁZ. Háy János két darabja került bemutatásra az idei POSZT-on. A Pityubácsi fia cí- mű darabját (felvételünkön) a Művészetek Házában adták elő.____________________________fotó: tóth l. t k i
