Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)
2004-04-17 / 105. szám
2004. Április 17., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL SZOKNYÁK A HORVÁT KLUBBAN. Pogányi alsószoknyák és motívumok címmel nyílt kiállítás Pécsett, az August Senoa Horvát Klubban az Esze Tamás utcában. A látványos tárlatot, amelyet Begovácz Rózsa néprajzkutató nyitott meg, a hónap végéig látogathatják az érdeklődők. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Lemezen a Mozart együttes A Bazilika Mozart Kórusa és Zenekara Rheinberger C-dúr miséjét adja elő 18-án, vasárnap a Ferences templomban. Az év során még több alkalommal hallható az együttes, melynek most megjelent első CD-je is. A Mozart együttes alig múlt két- esztendős, de már a javukra írhatjuk, hogy tavaly meghonosították a vasárnap délelőtti zenekari szentmiséket Pécsett. A sorozat idén is folytatódik, sőt, 2006 Mozart éve lesz, születésének 250 esztendős évfordulóját ünnepeljük, ezért a társaság akkorra minél nagyobb részt szeretne megmutatni a zeneszerző munkáiból. A Salzburgi Dómmal is felvették e célból a kapcsolatot, és az ünnep tiszteletére ott is énekelnek majd, de 2004-ben Pécsett is hallhatunk tőlük két Mo- zart-misét, májusban és novemberben, utóbbi a legismertebb darab ebben a műfajban. A Mozart együttes pécsi misesorozata annak idején Saint- Saéns Karácsonyi oratóriumával indult, és Szamosi Szabolcs irányításával ősbemutatónak számított á színrevitele. A Mozart Kórus erről a múlt év végén a Belvárosi templomban lemezfelvételt is készített, vagyis a kar túl van a CD-s debütáláson. Az új lemezt a város könyvesboltjaiban lehet megvásárolni, és az összeállítás olyan kuriózumokat tartalmaz, mint Donizetti Ave Máriája, mely először szerepel magyar kiadású hanghordozón, továbbá felkerült a korongra egy Saint- Saéns orgonafantázia is. Beethoven, Haydn, Schubert szentmiséje van még a társaság repertoárján, és a hétvégén elhangzó Rhein- berger-mű, valamint Kolos Istvánnak, a Budapesti Bazilika orgonistájának és zeneszerzőjének egy új miséjét is bemutatják Pécsett az év során. MÉSZÁROS B. E. MédiaGyár a Zsolnayban A Közelítés Művészeti Egyesület egy kortárs művészeti központot és kiállítótermet alakít ki átmenetileg Pécsett, a Zsolnay Gyár területén. Összesen három helyszínen zajlik az a Nemzetközi Kortárs Művészeti Szimpózium, amely ezúttal az aktuális képzőművészeti jelenségek médiaközpontú válogatását dolgozza fel. A médiaművészet elmélete és gyakorlata a központi témája és egyben konferenciacíme egy, a Pécsett most zajló Nemzetközi Kortárs Művészeti Szimpóziumnak. A rendezvénysorozat a héten vette kezdetét a Közelítés Művészeti Egyesület rendezésében. Elhagyatott ipartelepek, csarnokok világszerte gyakran társulnak helyszínekként az ilyen törekvésekhez. Ezúttal a Zsolnay Gyár képezi annak a művészeti tendenciának a színtereit, amelynek megjelenítésére 18 országból 80, jórészt fiatal képzőművész gyűlt egybe. A szimpózium címe stílszerűen MédiaGyár. A kortárs művészeti program ötletgazdái Doboviczki Attila és Varga Rita, a Közelítés elnökei. Lapunk kérdésére a rendezők képviseletében Palatínus Dóra elmondta, hogy a szimpózium fő helyszíne, egyben kiállítóterme a Zsolnay Gyár egy már jó ideje használaton kívüli csarnoka, ahol tizenharmadika óta dolgoznak az alkotók. Az április 19-én 18 órakor megnyíló rendhagyó tárlatot Vidovszky László zeneszerző nyitja meg. Eme helyszín mellett az MTA székházban és a Művészetek Házában lesznek még rendezvények, előadások, közönségtalálkozók. A kiállítás három tematikus blokkot vonultat fel. A három fő témakörhöz külön szemináriumok kapcsolódnak. A rendezvény összességében az új média jelenségkörével foglalkozik. Ezek egyikének témája a periféria és a művészet. Ebben a körben azt is megvitatják, nem vált-e maga a művészet is perifériális értékké. A következő témakört az internethez kötődő, úgynevezett hálózati művészet képezi. A film, a nyomtatott szó és ember-számítógép kapcsolata jelzi azt a harmadik vitatémát, amely az Interface címet viseli. A szimpózium és a kiállítás alapkérdése, hogy az ebben a körben megnyilvánuló művészeti törekvéseket miként lehet egyetlen intellektuális térbe összekapcsolni. A kísérőrendezvények sorában csütörtökön este rendezték meg Wéber Kristóf zeneszerző A város nem sajt című szerzői estjét. B. K. A programsorozat megnyitó fotókiállítása az egyesület Mátyás király utcai galériájában fotó: tóth l. Futnak a képek Besötétítés Ha egy francia filmrendező Amerikába megy mozidarabot csinálni, abból sok jó nem származik. Pláne akkor, ha beáll a nem túl jó hírű Dark Castle iparosai közé. Mathieu Kassovitz Gothika című filmje, amellett, hogy eléggé közepes munka, klisékből, már sokszor látott elemekből építkező produkció, igen tanulságos is. Azt példázza, hogy - szemben az igényes művészettel, amely koronként más-más stílusformát ölt - a populáris ízlés struktúrája úgyszólván ősidők óta változatlan. Tartalmi szempontból: horror, akció, fantasztikum; formailag: nyers effektusok. Ez az egyszerű recept mindig beválik. A Gothika ebben a körben még nem is a legrosszabb. Mert azt ugyan nem lehet komolyan venni, hogy a mikrofonból minduntalan nyögések, elfojtott sóhajok hallatszanak, amelyek elátkozott lelkek titkos panaszát közvetítik, s ha beáll a csend, hirtelen velőt rázó sikoltás sokkolja az embert. Ezért nem érdemes még vetíteni is, elég lenne besötétíteni, mint a szellemvas- úton. A vizuális effektusok amúgy szintén brutálisak: lángoló szellemalakok, halottak zöld fényben égő szeme, titkos kínzókamra, falra fröccsenő vér. Ezek az angol gothic novel, a rémregény jól ismert eszközei. Úgy tűnik, a rendező nem mérte fel, hogy egy idő után elfásulunk a sok rettegésben, s végül szmte hozzászokunk a túlvilági látogatókhoz. A rémületkeltéshez egyébként sem kell olyan nagy apparátus, műit amekkorát Kassovitz működtet. A leghatásosabb jelenet az, amikor semmi egyebet nem látunk, mint egy ismeretlen személy leheletétől lassan bepárásodó ablakot, s rajta egy láthatatlan kéz által lassan vont jeleket, betűket. Függetlenül attól, hogy valaki hisz vagy nem hisz a mágikus jelenségekben, és attól is, hogy ezek tényleges létezéssel búnak avagy sem, annyiban mindenképpen számolnunk kell velük, hogy, mint minden hiedelem, a művelődéstörténet részévé váltak. Megítélésük paradox kettősségét jól példázza (stüszerűbben szólva: „szellemesen” szemlélteti) a történet hősnőjének; egy pszichológusnak ez a mondata: Én nem hiszek a kísértetekben, de azok, úgy látszik, hisznek bennem. Fónagy Iván klasszikus művéből, A mágia és a titkos tudományok története című könyvből tudjuk, hogy az okkult vizsgálódások középpontját a halottidézés, a nekromantia képezi, s az elképzelés módozatai jellemzik az adott korszakot. A nemzetközi szakirodalomból, jelesül Egon von Petersdorff Daemonologie című munkájából pedig arról is értesülhetünk, hogy - a mindenkori élők lelkiismeretének állapota szerint - a bosszúvágy miként motiválhatja a különféle szellemalakokat. Ehhez a kultúrtörténeti ismeretanyaghoz képest a film effektusai igencsak leegyszerűsítik a képzetkört. Egyébként sem világos, hogy ha a meggyilkolt leány szelleme csakugyan akar valamit a hősnőtől, miért ijeszt rá annyúa, hogy az szinte frászt kap és ezáltal majdnem cselekvésképtelenné válik. A rendező, úgy vélem, nem tudta összeegyeztetni a bűnügyi históriát a visszajáró lelkek történetével. Ezért egyfelől fontos tényeket magyarázat nélkül hagy, másokat ellenben túlracionalizál. Azt azonban javára kell írni, hogy jó, a műfaj világában tájékozott színészeket szerződtetett, főként a doktornőt, Mirandát alakító Halle Berry és az őrültnek vélt lányt; Chloét megformáló Penelope Cruz játéka meggyőző. Nekik elhisszük, hogy - ha túlvilági segítséggel is - képesek kijutni a cselekmény helyszínéül szolgáló (s ezúttal a rémregények elhagyatott, magányos kastélyait helyettesítő) elmegyógyintézet szigorúan őrzött celláiból. Nagy Imre A két fenyegetett-segített nő: Miranda (Halle Berry) és Chloe (Penelope Cruz) Uniós pénzek: Szászvár és a hiányzó jogszabályok Az uniós pályázatok elbírálása során Magyarországon a régiók által kijelölt bírálóbizottságokat felcserélik egymással, hogy a legkisebb elfogultságot is kizárják. A formai okok miatt visszadobott pályázatok esetében azonban fellebbezésnek - mint azt a szászváriak esete is bizonyítja nincs sok értelme, mert az általános joggyakorlattal ellentétben nincs másodfok. A pályáztatásnak, a pénzek elosztásának ugyanakkor nincsen semmiféle jogi háttere, így a döntések megkérdőjelezhetetle- nek és véglegesek. A szászvári önkormányzat egy 2000 négyzetméter alapterületű, három szinten kialakítandó, 91 férőhelyes, 39 szobával, apartmannal rendelkező idősek otthona létesítését pályázta meg a Phare 2002-2003-as Orpheus-programja keretében. Az 50 hektáros területen lévő, lerobbant, egykori bányaépület felújításával minimum 30 embernek teremtenének munkalehetőséget. A terv Bék János polgármester szerint minden szempontból megfelelt a pályázat feltételeinek, tartalmi szempontból azonban senki sem vizsgálta, ugyanis formai okok miatt az értékelő bizottság elutasította. Arra hivatkoztak, hogy az értékelés eljárásrendjét szabályozó gyakorlati útmutató (PraG) szerint „az érdekellentétek elkerülése érdekében egy adott projekt előkészítésében részvevő valamennyi céget vagy szakértőt ki kell zárni az említett előkészületekre épülő pályázatban való részvételből.” Az értékelő bizottság elnöke, Kutnyánszky Ivette indoklásában az áll, hogy a szászváriak pályázatában projektmenedzserként szerepel dr. Finta István, aki részt vett a pályázók részére történő szakmai tanácsadásban is. Bék János úgy véli, a pályázat formai okokból történő elutasítása több okból is elfogadhatatlan, ezért az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjához fordult felülvizsgálati kérelemmel. Hangsúlyozta, hogy Finta István semmilyen formában nem vett részt a pályázat elkészítésében, ő csak a pályázat megnyerése esetében lépett volna be a megvalósítás folyamatába, mint projektmenedzser. ,A polgármester lapunknak elmondta, hogy a PraG idézett pontja szerint Finta Istvánt, mint szakértőt kellett volna kizárni, de nem magát a pályázatot. Az Európai Bizottság Magyar- országi Delegációja azonban érdemben nem foglalkozott a kérdéssel, hanem döntésre visszautalta ahhoz az értékelő bizottsághoz, amely az elutasítást eredetileg megfogalmazta. A kör teAz Orpheus-program A Phare 2002-2003-as Orpheus-programja a helyi fejlesztések megvalósítására nyújtott pályázati lehetőséget az ország mind a hét régiójában. Az eredményhirdetésre március végén került sor. A dél- dunántúli három megye 300 ezer euróval többet kapott, mint amire kezdetben számítani lehetett, de közülük Baranyának jutott a legkevesebb. Országosan 187 pályázatot adtak be, többet formai hibák miatt utasítottak vissza. hát bezárult, kiderült, hogy az ügyben másodfok nem létezik. Dr. Finta István jogász-szakközgazdász, az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézete tudományos munkatársa. Megkeresésünkre elmondta, hogy sajnálatos módon sem a területfejlesztési törvény, sem más jogszabály nem szól a csatlakozást követő uniós forrásokról, azok elosztásáról, a pályáztatás szabályairól. Ez azt jelenti, hogy a közpénzek - pályázati keretek között történő - elosztása, továbbá a különböző fejlesztési programok egységes megjelenítése gyakorlatilag a jogszabályba foglalás teljes mellőzésével történik. Egyes rendelkezések csupán a közreműködő szervezetek státuszára, alárendeltségi helyzetére, valamint irányító- és kifizető hatóságok munkavégzésének végeredményére, illetve annak minőségére fogalmaznak meg elvárásokat, hangsúlyozza a szakember. További részletszabályok kidolgozását az Európai Unió szervei- a támogatás elvének megfelelően - alapvetően az egyes tagállamokra bízzák, amelynek hazánk nem tett ez idáig maradéktalanul eleget. A megfelelő jogi szabályozás hiánya a gyakorlatban megteremti annak az esélyét- így dr. Finta -, hogy a szervezetekre, döntéshozóim különböző érdekcsoportok, érdekek meghatározó befolyást gyakoroljanak. Ez magában hordozza a nem feltétlenül szakmai alapú, nem szükségszerűen igazságos döntések megszületésének lehetőségét. Mindezekből következően a programokkal, forrásokkal foglalkozó szervezetek csalhatatlanok és tévedhetetlenek, ami a közigazgatás, és általában a jogalkotás világában elképzelhetetlen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, állítja Finta István, hogy a jogilag nem szabályozott tevékenységek ellen nincs jogorvoslati lehetőség, tehát a döntések megkérdő- jelezhetetlenek és véglegesek. Ez a világ szerinte emlékeztet a rendszerváltás előtti úgynevezett quasi államigazgatási szervek tevékenységére, amelyek hatósági jogkör nélkül avatkoztak be jelentős életviszonyokba anélkül, hogy tevékenységüknek bármilyen jogi kontrollja lehetett volna. Dr. Finta felhívta a. figyelmünket arra, hogy csupán a Közösségi Támogatási Keretből 2006-ig terjedő tervezési időszakban igénybe vehető közel 2 milliárd euró felett is jogszabály nélkül, jogilag intézményesített kontroll hiányában dönthetnek különböző szervezetek. Miután hihetetlennek tűnt mindaz, amit Finta István állított, érdeklődtünk a Pécsi Tudomány- egyetem Jogtudományi Karán, mi a helyzet az uniós forrásokkal kapcsolatos magyar jogszabályokkal. Az általunk megkeresett valamennyi oktató kitért a válasz elől, ezért az ELTE Nemzetközi- és Európa-jogL Tanszékénél próbálkoztunk. Ők azt állították, hogy a kérdésre a Nemzeti Fejlesztési Hivatal tud minden igényt kielégítő választ adni. Ez utóbbi hivatal sajtófőnöke szerint az uniós forrásokkal kapcsolatos valamennyi törvény és jogszabály megtalálható a honlapjukon. A honlap pedig egyértelműen arról tanúskodik, hogy Finta István állításai helytállóak. CSERI LÁSZLÓ
