Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-17 / 105. szám

8. OLDAL POL T I K A I V I T A F 0 R U 2004. Április 17., szombat Hfl így megyünk Európába?! A húsvét előtti hetekben a böjti időszakhoz kö­zeledve és a böjti időszak idején is, úgy tűnt, mintha a baloldali politikai erő irányából tuda­tos és összehangolt támadást indítottak volna a keresztények, a keresztény értékek ellen. A vezető kormánypárt elnöke tréfásnak tű­nő magyarázat közben kijelenti, hogy a legna­gyobb ellenzéki párt elnöke és a munkástago­zat elnöke - aki autószerelő - hosszasan vizs­gálódtak és tanakodtak egy villáskulcs felett, hogy az mire is való. Furcsa ez a humor egy olyan ember szájából, akinek az élete jelentős részét csak kétkézi szerszámismerete hatá­rozta meg. Ugyancsak a vezető kormánypárt egyik meghatározó politikusa jelentette ki, hogy a munkásság érdekeinek a védelme baloldali érték, és most a munkástagozat létrehozásá­val egy jobboldali politikai erő „avatkozik az ügyeikbe”. Sajnálatos, hogy ez a sokak szá­mára szimpatikus politikus nem tudja, hogy a munka és a munkások érdekeinek védelme a keresztény tanokban több száz éves hagyo­mány. Arra a korra datálódik, amikor a kom­munizmusról, baloldali mozgalmakról még szó sem volt. Gondoljunk csak Aquinói Szent Tamás (1274-ben hunyt el) örök törvényeire Rendhagyó időben a szabadegyetem „A múlt, jelen és jövendő fontos kérdései” címmel februárban in­dította el szabadegyetemi soroza­tát a pécsi városi pártszervezet. Az eddigi hat előadás alkalmával olyan neves előadók voltak a ven­dégeik, mint dr. Ormos Mária akadémikus, dr. Bezerédy Győző helytörténész, dr. Koltai Dénes egyetemi docens. A sorozat következő előadója dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke lesz, aki hazai és nemzet­közi élményeit, tapasztalatait osztja majd meg a hallgatósággal. Az elnök asszony magas tiszt­ségéből adódóan sok helyen kép­viseli hazánkat külföldön és itt­hon egyaránt, így bizonyára sok élmény birtokosa. Ezért kérték fel, hogy egy könnyed előadás ke­retében ossza meg a hallgatóság­gal ezeket az élményeit. Az előadásra - melyet kötetlen beszélgetés követ - az MSZP pé­csi Tüzér utcai székházában ápri­lis 18-án, vasárnap délelőtt 11 óra­kor kerül sor. ■ (lex aetema) és a természeti törvényeire (lex naturális). Ezen tanokból vezethetők le a tár­sadalmi élet különböző alapértékei, törvé­nyei. Például jog az élethez, a testi épséghez stb. Ugyancsak ezek a tanok elmélkednek a tulajdon alapvető jogosságáról és annak kö­zösségi kötelezettségéről, például a munká­ról és a munkabérről. Összegezve: a nevezett természeti törvények mondják ki azt az alap­vető, máig érvényes igazságot, hogy „add meg mindenkinek a magáét, és ne bántsd a másét”. Sajnos, az ipari forradalom munkás- mozgalmai ezen alapvető igazságokat nem is­merték, vagy elfelejtették velük. Pedig XIII. Leó pápa - még 1877-ben, perugiai püspök korában - „Kultúra és egyház” címmel körle­velet adott ki a munkáskérdésről. És akkor még nem beszéltünk a Rerum Novarum kez­detű enciklikájáról. Ugyanakkor sokat lehet­ne elmélkedni a hazai keresztényszociális, kereszténydemokrata tanok úttörőiről. Most csak két jeles képviselőjét említem meg: dr. Giesswein Sándor (1856-1923) prelátust, or­szággyűlési képviselőt és Prohászka Ottokár (1858-1927) székesfehérvári püspököt. Ez a tevékenységük, munkájuk a kommunista rendszerek szemében mindig szálka volt. Szintén egy baloldali politikus nevéhez fű­ződik a sokak által kritizált „vatikáni lenyú- lás” története. Ha a katolikus egyház szociális tanait és a baloldalinak mondott értékeket nézzük és elemezzük, jogosan feltehetjük a kérdést: Ki nyúl le és kitől? És akkor még nem beszéltünk a második világ­háború után a történelmi egyházaktól „államosított” javakról. Ugyancsak a vezető kor­mánypárt elnöke jelentette ki a „királyi televízió” reg­geli műsorában, hogy ő tá­mogatja az egyház hitéleti, egészségügyi, karitatív te­vékenységét, de elítéli a po­litizálását. Látszik az elnök úr ismerethiánya az egyházi ügyekben. Többször elmondtuk már, hogy az egyházat nem csak a papság al­kotja, hanem a hívek is. Ha jól értjük az elnök urat, akkor a papság és hívek ne politizálja­nak. Tehát ne szavazzanak, ne nyilvánítsák ki a politikai véleményüket? Mit ne mondjak: különös! Különösen akkor, amikor - így? - Európába megyünk! Perényi József, KDNP Percnyi József Orbán Viktor Pécsett A európai parlamenti választási kampány keretében, országjáró programja során április 23-án, pénteken 18.30-tól a Fidesz - Ma­gyar Polgári Szövetség által szer­vezett nagygyűlés kezdődik Pé­csett a Dóm-téren. A „nemzeti pe­tíciót” is népszerűsítő politikai megmozdulás szónoka Orbán Viktor ex-miniszterelnök lesz. Megengedhetetlen lépés Tájékoztatom mindazokat, akik a Polgári Fórum Egyesülettel kap­csolatban állnak vagy álltak, hogy 2004. április 8-án lemondtam az egyesület elnöki tisztségéről és hat társammal együtt megszüntettem egyesületi tagságomat is. Döntésünk indoka a követke­ző: üy módon is szeretnénk kife­jezni, hogy nem értünk egyet az egyesület tagjának, Körömi Attila országgyűlési képviselőnek azzal a döntésével, hogy a Fidesz listá­ján szerzett mandátuma ellenére - arról le nem mondva - kilép a Fi­desz - Magyar Polgári Szövetség­ből, elhagyja a Fidesz parlamenti frakcióját és továbbiakban a Job­bik Magyarországért nevű párt­ban kíván tevékenykedni. Meg­győződésünk, hogy most, amikor minden párt erőit koncentrálja az európai parlamenti választásokra, megengedhetetlen egy ilyen lépés bármelyik politikustól. Köszönöm a Polgári Fórum Egyesületben maradó barátaim­nak az eddigi bizalmat és mind­azt, amivel eddigi munkámat se­gítették. Dr. Révész Mária A liberális adócsökkentés Ahogy az SZDSZ országos vezetősége, úgy jómagam is számos alkalommal felszólaltam már az adócsökkentés programja mellett. Mi, liberálisok ugyanis azt gondoljuk, az emberek jobban tudják, mire van szükségük, mint az állam - jobban tudják tehát azt is, mire költsék a jövedelmüket. A Szabad Demokraták Szövetsége által meghirdetett Liberális Adó- csökkentés Programja többfrontos harcot indít a kiemelkedően magas magyarországi adóterhek csökken­téséért. Programunk főbb elemei a következők: 1. Az SZDSZ meghirdeti az adóstopot. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy nem szavazunk meg olyan javaslatot, amely adóemelésen alapul. Ezért nem szavaztuk meg a telefonadót sem, amelyet nélkü­lünk persze nem tudott elfogadni az Országgyűlés. 2. Jelentő­sen csökkenteni akarjuk a sze­mélyi jövede­lemadó mérté­két, mégpedig legsürgetőbben a középső adósáv­ban, legalább 2 százalékkal. 3. Nem elég azonban az adó­kulcs csökkentése, hiszen tarthatat­lan az a helyzet, hogy Magyarorszá­gon az átlagos keresetűek ugyan­úgy a legfelső sávban adózzanak, mint a leggazdagabbak. Ezért a kö­zépső adósáv felső határát évi 1,5 millió Ft-ról 2,5 millió Ft-ra akarjuk emelni, vagyis havi 125.000-ről 210.000 Ft-os jövedelmig tolnánk ki az átlagkereset szerinti adózást. Ez­által az adórendszer nemcsak igaz­ságosabbá válna, de egyben az adó- csökkentés hatálya is kiterjedne az adózók igen nagy részére. 4. Az ÉVA mintájára be kívánjuk vezetni az Egyszerűsített Személyi Dr. Bretter Zoltán Jövedelemadót. Javaslatunk lénye­ge: aki az ESZA-t választja, az egész jövedelme után egyetlen, 30 száza­lékos kulcs szerint adózik majd, cserébe viszont lemond minden adókedvezményről és szociális jut­tatásról. Régóta hangoztatjuk ugyanis, hogy a magasabb jövedel­műeknek nem szociális juttatások­ra van szükségük (ezeket teljes egé­szében a rászorulók felé kell irányí­tani), hanem adócsökkentésre. Ez a módosítás ráadásul az adózási mo­rál komoly javulását is eredmé­nyezné várakozásaink szerint. 5. Az iparűzési adó komoly ki­adást jelent a magyar vállalkozások­nak - de azt is figyelembe kell per­sze venni, hogy az önkormányza­tok bevételeinek jelentős részét ad­ja. Mi úgy szeretnénk könnyíteni a vállalkozások terhein, hogy a befi­zetett iparűzési adót leírhassák a nyereségadójukból - ez nyereséges vállalkozásoknál akár a 100 százalé­kot is elérheti. 6. Mindezeken túl pedig bővíteni szeretnénk az adó feletti állampol­gári rendelkezés mértékét. Ezért szeretnénk összevonni a személyi jövedelemadó felajánlható kétszer egy százalékát és egyben lehetővé tenni, hogy az adófizetők a teljes összevont összeget felajánlhassák akár egyháznak, akár civil szerve­zetnek. így mindenki szabadon él­hetne a felajánlás lehetőségével (a nem vallásosak is), és mindenki va­lóban oda juttatná a felajánlott két százalékát, ahová szeremé. Talán nem fog valamennyi javas­latunk megvalósulni, hiszen a koa­líciós kormányzás elképzelhetetlen kompromisszumok nélkül. De ha legalább nagyobb részben nem lesz az elképzeléseinkből valóság, akkor nincs sok értelme kormányzati részvételünknek, hiszen mi a pol­gárok jólét érlek zálogát az adócsök­kentésben és az általa előidézett gazdasági fellendülésben látjuk, nem pedig a nyakló nélküli „jóléti” osztogatásban. Úgy is mondhat­nám, mi az államot nem fejőstehén­nek, hanem olyan szolgáltatónak tekintjük, akinek mi fizetjük meg a szolgálatait - de csak azt, amire va­lóban szükségünk van, és csak any- nyiért, amennyiért nekünk megéri. Programunk minden társadalmi csoportnak kedvező változást hoz: a magas és az átlagos jövedelműek­nek adócsökkentést, az alacsony jö­vedelműeknek pedig azt, hogy a rá­szorultsági elv érvényesítésével a nem rászorulók kiszorulnak a rend­szerből, így a források oda koncent­rálódnak, ahol valóban szükség van rájuk. Egyvalamit azonban minden­képpen fontos hangsúlyozni: jelen­tősebb adócsökkentés nélkül nem lesz komoly gazdasági fellendülés hazánkban. Az adócsökkentés programját pedig Magyarországon egyedül mi, liberálisok képviseljük. Érdemes ezt megfontolni az európai parlamenti választások során is. A Liberális Adócsökkentés Prog­ramja megvalósítása érdekében Wekler Ferenc, az SZDSZ baranyai elnöke a héten levélben fordult a megye szocialista és konzervatív országgyűlési képviselőihez, mely­ben arra kéri őket, hogy támogas­sák az SZDSZ-nek az adócsökken­téssel kapcsolatos parlamenti vita­nap összehívásáról szóló kezdemé­nyezését. Dr. Bretter Zoltán, az SZDSZ Pécsi Szervezetének elnöke Se nem jobb, se nem bal... Erőteljes hangsúlyt kapott a jobb- és baloldali jelző, a szavazó polgárok ilyen alapon történő kettéosztása. De meg tudjuk-e ítélni, ki a jobboldali és ki a baloldali? Napjainkban mindkét tábor jellemzői megtalálhatók az ellentétes oldalon is. A jelenlegi baloldali kormány egyes tagjai és pártjukhoz közelálló szemé­lyek olyan ingatlanvagyonnal és ma­gántőkével rendelkeznek, ami ellen­tétes a baloldal évtizedes harcával a tőkés rendszer ellen. A jobboldal - Orbán Viktornak, a szétbomlasztott pártok tagjaival és más pártokból ki­zárt személyekkel felduzzasztott pártja - mint ellenzék a választást kö­vetően egy évig alig hallatta magát. Azóta sem áll ki a baloldal népnyo­morító intézkedéseivel szemben, nem dolgozott ki alternatív lehetősé­geket, amivel a kormánnyal szem­ben meggyőzően tudna érvelni. Az uniós népszavazás előtt Or­bán Viktor a belépésre biztatta hall­gatóságát, annak előnyeit hangoz­tatva. A csatlakozási szerződés alá­írása után ugyanez az Orbán Viktor már szólt az unió hátrányairól is. Ezt a népszavazás előtt kellett volna megtennie. A gyűlölettörvény szavazásra bo­csátásakor elfogadhatatlan kifogá­sokkal voltak távol a jobboldali kép­viselők - Fidesz, MDF. Ha a 14 hely­színen tartózkodó képviselőkből legalább öt az ülésteremben tartóz­kodik, már nem megy át a törvény. A Jobbik szerveződés is jobbol­dalinak vallja magát, párttá alakulá­sukkal kapcsolatban felmerül a kér­dés: mi van a háttérben? Hangoztat­nak különböző nemzeti gondolato­kat, jelszavakat, célkitűzéseket, ami­vel táborukat megkísérlik növelni. A nemzeti törekvéssel, a magyarság vé­delmével, a keresztény hittel kapcso­latos megnyilvánulásaik már 1993 óta folyamatosan elhangzottak és el­hangzanak ma is a MIÉP részéről. Tehát a Jobbik nem tesz mást, mint átveszi és megismétli a MIÉP célkitű­zéseit. Különösen könnyű helyzet­ben van Kovács Dávid, aki a MIÉP if­júsági tagozatából került ki, a MIÉP képviselőjelöltje is volt. Volt alkalma magáévá tenni a MIÉP törekvéseit és most egy új pártban azt hirdetni, ha­sonlóképpen Balczó Zoltánnal. Hol volt a Jobbik, amikor össze­fogva meg kellett volna magyarázni a szavazópolgároknak, jobb- és bal­oldalinak egyaránt, hogy ÍGY NEM mehetünk az Unióba - ilyen gazda­sági mutatókkal, a követelmények­hez képest minden területen lema­radással. Esetleg később, ha itthon teljesülnek a feltételek. Feltéve, ha akkor még lesz Európa Unió. Ezt Egészség-ügyek Mindenki érzékelheti, hónapok óta szüntelenül fortyog valami az egészségügy körül. Ez igazán izgat mindnyájunkat, mert efelől nézve csak kétféle ember van: olyan, aki már beteg, és olyan, aki várhatóan majd az lesz. Kivételes, ha valaki soha nem szorul rá a gyógyítás rendszerére. Fél évszázad elfuserált ország­építése után a felelős tárcavezetők­nek fel kellene emelkedni végre egy bizonyos magasságba, hogy rálátá­suk legyen a lakosság elmaradott egészségi állapotát befolyásoló fo­lyamatokra. Valamit lépniük kelle­ne, amikor másról sem hallani, mint hogy zsúfoltság van a rende­lőkben, kriminális állapotúak a kór­házak, a betegek nem tudják meg­venni a gyógyszereiket, s mindez már kikezdi a gyógyítást végzők tü­relmét. Érdemi segítő tettek helyett mégis mit látunk? Ügyeket és botrá­nyokat, elsősorban azáltal, hogy a felkínált témák tálalására könnyen kapható a média. Kezdődött ez tavaly nyáron, amikor megalkuvó köztestület ve­zetőitől a Magyar Orvosi Kamara megvonta a bizalmat és helyükre harcosabbakat választott. Néhány hét múltán megindult az ellentá­madás. Elsőként a kamarai tiszt­újítás törvényességét, az új veze­tők legitimitását vonta kétségbe a szakminiszter. Követte ezt szep­tember végén egy ombudsmani je­lentés: „az emberek gyakran pa­naszkodnak, hogy embertelen az ellátás az egészségügyben, hosszú a várakozás..., s mindez ellentétes az emberi méltósághoz való jog­gal”. Később az orvosi kamara be­tegtájékoztató szóróanyagának terjesztését próbálták jogi érvek­kel akadályozni. Decemberben el­lenben a minisztérium köröztetett egy kérdőívet, melyben azt akar­ták megtudni, hogy menyire rasz- szisták az orvosok. Közben, még a nyáron, „leva­dászták” az Országos Mentőszolgá­lat nagyra becsült, nemzetközi te­kintélyű főigazgatóját, aki - féltve a betegeket, akárcsak az új kamarai elnök - ellenezte az egészségügyi vadprivatizációt. Hideg zuhanyt kaptak a kormányerők, amikor ka­rácsonykor az Alkotmánybíróság visszautasította a valakiknek na­gyon sürgős kórház-privatizációs törvényt. Betelt a pohár. Ekkor rob­bantották ki a hálapénz botrányt, holott az ehhez felhasznált adatok már hónapok óta láthatók voltak egy internetes honlapon. A kamara elnökének határozott követelései, a háziorvosoknak kiküldött, párt- szimpátiájuk, vallásosságuk, rasz- szista érzéseik iránt kutakodó mi­nisztériumi kérdőív kiváltotta indu­latok, az egészségügy juttatásait megnyirbáló költségvetési törvény szakmai visszhangja és a magáno- sítási törvény kudarca miatt le akarták járatni az orvosokat, han­gulatot kelteni ellenük. A miniszter ráadásul odáig ment, hogy adóha­tósági fellépést kért az orvosokkal szemben. Hiába bizonygatta, ő nem az orvosok ellen van, hanem a betegekért, ezt a tömegesen gyógy­szerre szoruló, főként idősebb kor­osztály nem érzékelte. A gyógy­szerárak év eleji drasztikus emelke­dése fél lábbal a sírba küldte a meg­kopott egészségű, kispénzű embe­reket. A zúgolódástól a kormányzat láthatóan megrémült. A szaktárca durva piacellenes beavatkozással, kampányfogás­ként a gyógy­szergyártók el­len fordult, hogy olcsóbb árat kicsikarva visszaszerezze legalább a koro­sabbak bizal­mát. I^sz-e ha­tása, nem tu­dom, hisz az árszintet illetően a pa­tikaszámlákon nem egészen azt ol­vassák, mint az újságokban. Egyébként a gyárak reagálásából várható gyógyszerhiányt először rémisztgetésnek minősítő minisz­ter már beismeri, hogy fellépett bi­zonyos ellátási zavar. Ezért azon­ban a patikusokra hárítja a felelős­séget, mintha némelyikük áruren­delési ügyetlensége lenne a bajok forrása. A Magyar Gyógyszerész Kamara sietve szót emelt a képte­len vádaskodás ellen, annál is in­kább, mert megfélemlítés jeleit is látja. Ezek szerint most a patikuso­kon van sor. Varázsütésre bukkan­tak fel „ügyek”, melyekben már hosszabb ideje nyomozás folyik. A kapkodó, koncepciótlan poli tika kulisszái mögül csak megszé­gyenítésre és megfélemlítésre fut­ja? Ez könnyen visszaüthet. A gyű­löletmenedzserek céltáblái - orvo­sok, gyógyszergyártók, patikusok, szakmai kamarák - mellé köny- nyen felsorakozhatnak a nagy gyógyszerfogyasztó nyugdíjasok is, ha észreveszik, hogy becsapták őket. Nem is tudom, van-e olyan hatósugarába tartozó réteg, ame­lyikkel még nem ütközött a felelős minisztérium? Dr. Schmidt Pál, MDF PÁRTHÍREK A JOBBIK MAGYARORSZAGERT MOZGALOM Baranya Megyei Szervezetének vendégei lesznek a szigetvári Városi Könyvtárban ápri­lis 21-én 18 órakor Vona Gábor és Molnár Tamás, a Jobbik alelnökei. A PÉCS KERTVÁROS ÉRT EGYESÜLET útjára indítja a „Kertvá rosi kedd esték” rendezvénysorozatát, melynek első előadása az „Érdekességek az EU-ból” címet viseli. Előadó Laczkóné dr. Tuka Ágnes egyetemi docens. A rendezvény időpontja április 20., kedd este 6 óra, helye: ANK Művelődési Ház. ________________________■ eg yedül a MIÉP vállalta fel, egyetlen pártként nemmel szavazott a belé­pésre. Nem ellenezte az uniós csat­lakozást, csupán azt mondta, az or­szág jelenlegi helyzete nem alkal­mas á csatlakozásra, így csak vesz­tesei leszünk az ^uniónak. ' Ismét félté­it; ^ .*«1 hetjük a kérdést: ^ a jobbol­dali és ki a balol­dali? Ez a meg­különböztetés megdőlni lát­szik, ugyanúgy mint Dávid Ibolya, az MDF elnöke által sokszor ismételgetett „mérsé­kelt politizálás”. Mire ment vele az ország 13-14 év alatt? Kiárusították országunkat, nő a munkanélküli­ség, az infláció, csökken az életszín­vonal, nő a jövedelmek aránytalan­sága. Nincs közbiztonság, nincs mezőgazdaság ebben az egyedülál­ló adottságokkal rendelkező agrár­országban, gazdasági, pénzügyi és morális válság van. Mindezek kiala­kulásáért a felelősségre vonás rend­re elmarad. A magyar érzelmű állampolgá­rok számára nem marad más, mint a konzervatív nemzeti érzelmű, ke­resztény, de radikális párt, a MIÉP, amely 1993 óta önállóan, a valós té­nyek alapján politizál, és azt ki is mondja. Csurka István annak idején azért szakított az MDF-el, melynek alapító tagja volt, mert idejében fel­ismerte, hogy az MDF nem az ellen­zéki kerekasztal által kijelölt úton halad. Ezt 1992-ben megírt tanul­mányában alátámasztotta. Azóta minden sora beigazolódott. Szerencsére egyre több konzer­vatív, nemzeti gondolkodású sze­mély véleményével találkozhatunk, akik bár nem MIÉP-tagok, de elkö­telezett hívei a haza megmaradásá­nak, gondolkodásuk megegyezik a MIÉP eszmeiségével, miszerint az se nem jobb, se nem bal, hanem ke­resztény és magyar. Márfi Tibor, MÉP, megyei elnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom