Új Dunántúli Napló, 2004. március (15. évfolyam, 60-89. szám)
2004-03-13 / 72. szám
6. OLDAL 2004. Március 13., szombat 1 ■ Kékes Ferenc, a közgyűlés elnöke, Molnár György kiadóvezetö, Pauska Zsolt főszerkesztő köszönti Baranya díszpolgárát, Báling Józsefet Csuti Jánost a Dunántúli Napló kollektívája jelölte idén a szerkesztőségi Magyar Lajos-dijra Országgyűlési képviselők: Páva Zoltán, Kocsi László és Bánki Erik a fogadáson Bankárok és üzletemberek: Szabó László (balról) és Jung László Hogyan lesz a cserebogár? Az újságírónak két dologgal kell megbékélnie, ha erre a Hivatásra adja a fejét. Az egyik kezdetben rendkívül nehezen emészthető a számunkra. Az, hogy a pálya amellett, hogy igényli az egyéni, esetenként akár hóbortba átcsapó színeket, az ötletet - az egyéniséget kényszerű kordában tartja. Mert ezen a pályán soha nem a krónikás a fontos, hanem az, aki az újság, a rádió, a tévé túloldalán van - ez pedig az előbbiből következő másik kényszerű felismerés. Nemcsak azért, mert a hír ám - mindig is az volt -, hanem mert az ember érték. És engedjék meg, hogy a Magyar Sajtó Napján, minden nagyképűségtől mentesen ismét hangoztathassam, hogy természetesnek veszem a tehetséget és a képzettséget, nem sorolva a pályatársak sorába az alkalmi mű-villákból szabadjára engedett és egyéb mé- dia-ámokfutókat. Teszem azért, mert meggyőződésem, hogy utóbbiak nincsenek igazán tisztában azzal, hogy „a túloldalon” helyet foglalók véleménye a mérvadó. Az igazi újságíró soha sem önmagáért él és hoz létre apróbb-na- gyobb dolgokat. Az újságírás a pillanat művészete, az éppen legsikerültebb dolgozat szerzőjét, a mö- götte-mellette állókat húsz-negyven-ötven év múlva legfeljebb buzgó könyv- és levéltárosok vagy a szűkebb környezet továbbadta, majdnem-legendákká nemesült, jóízű történetek idézik csak. Mi akkor az íz az újságírásban? Miért lesz mindezek ismeretében - mondom: az ismeretek hiányáról nem beszélünk! - valaki újságíró? Letisztítva a kacérkodó hatalmi allűröket, a rengeteg ismeretségből fakadó rengeteg kapcsolatot, nagyon egyszerű „dolgok” akadnak fenn a képzeletbeli rostán. Szempárak, kézfogások, beszélgetések, mérhetetlen mennyiségű, megtapadó vagy elszálló tudásanyag, sorsok, a mindennapi életnek csak a pillanat művészei által megtapasztalható titkai. S az, hogy mindezt módunkban van közkinccsé tenni, hogy eszközeinkkel élve, a történéseken keresztül meg tudjuk örökíteni az embert. Nem hiszek abban, hogy egy igazi újságírónak csak az a feladata, hogy - az utóbbi napok egyik legszömyűbb eseményét példának véve - a madridi főpályaudvaron történt attakról tudósítson. Ha- nem az, hogy ha éppen ott van, fogja meg jelképesen a sérültek kezét, így is bátorítást adva nekik. Aztán, ha hazatér, fogja meg az itthoni kezeket is. BALOGH ZOLTÁN Sajtőnapi koccintás a szerkesztőség dísztermében Belénessy Csaba, az MTV Körzeti Stúdiójának főszerkesztője köszönti a sajtónap résztvevőit Dr. Végh József, a megyei közgyűlés protokollfőnöke és Mitzki Ervin nyugalmazott főszerkesztő Bükkösdi László tárcaírónk és dr. Grünwald Géza főszerkesztő-helyettes munkában Akik a jó hangulatról gondoskodtak, Somogyi Tibor pécsi borász, a mohácsi halászcsárda csapata, és a Pécsi Sörfőzde Rt. (További képek: www.dunantulinaplo.hu) FOTÓK: LÄUFER LÁSZLÓ Arcok a fogadásról - dr. Páva Zsolt ügyvéd, és dr. Bérezési Ferenc közigazgatási hivatalvezető Pécs alpolgármesterei: Gonda Tibor és Horváth Zoltán a Dunántúli Naplónál «.y r ■ ^
