Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-24 / 23. szám

2004. Január 24., szombat 7. OLDAL KULTÚRA - RIPORT ÉRETTEK LESZNEK. Megyeszerte folytatódnak a szalagavató ünnepségek a középiskolákban. Felvételünk a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázi- umban készült tegnap este, ahol hat végzős osztály tanulói estek át e kedves szertartáson. ________________ fotó: tóth László A Radnóti és a XXI. század A pécsi Radnótiban - illetve jogelődjében - csaknem száz éve folyik elismerten magas színvonalú gazdasági szak­emberképzés. Az intézmény most kétnapos gazdasági-tu­dományos rendezvény kere­tében szembesíti tevékenysé­gét a külvilággal. A XXI. század üzleti világa megkö­vetelte műveltséggel és értékrend­del ellátott szakemberek képzése a cél - hangsúlyozzák a pécsi Radnó­tiban. A közgazdasági szakközép- iskola, illetve jogelődje csaknem egy évszázada elismerten magas színvonalon képezi tanulóit, és bo­csátja útjukra a végzősöket. Nyil­vánvaló, hogy a kor és a környezet változásával a diákoknak és az in­tézménynek - amennyiben be kí­vánja tölteni fent említett küldeté­sét - folyamatos visszajelzésekre van szükségük. E célból tavaly indították útjára, hagyományteremtő szándékkal a „szürkén” csak szakmai napokként aposztrofált rendezvényt, amely a korszerű ismeretek újfajta közvetí­tését hivatott szolgálni. A jövő hét­főn és kedden tartandó esemény mottója - Munka?... Erő?... Piac?... - önmagában is az általánostól eltérő közelítést sugall. Ezt támasztja alá, hogy az első napon - a megnyitóra a város polgármesterét kérték föl - a Radnóti 12. évfolyamosai média­prezentációkkal rukkolnak elő: az általuk több héten át működtetett fiktív cégek tevékenységét mutatják be a közgazdasági elmélet és gya­korlat képviselőiből álló szakmai zsűrinek. A kedd a szakmai előadá­soké és vitafórumoké lesz; öt, a me­gyében, illetve a régióban meghatá­rozó intézmény, vállalkozás szem­besíti a diákoknak az elméletet a gyakorlattal. A kísérő programok sorában egyebek között munkaerőpiaci, informatikai és szakmai nyelvi vetélkedőket tartanak a Radnóti­ban. BALOGH Z. Két Strauss, egy Csajkovszkij A keringőkirály, ifjabb Johann Strauss-, a későromantika hang­szerelőzsenije, Richard Strauss- és Csajkovszkij-műveket hallhat­nak a zenebarátok a Pannon Koncert-Tükörben. A Pécsi Rádió és a Pannon Filharmonikusok Pécs vasárnap délután 5 órakor kezdődő közös műsorában ezút­tal a zenekar január 14-i hangver­senyét közvetítik. Johann Strauss Denevér-nyitányát követően Richard Strauss Oboaversenye szólal meg a pécsiek művésze, Sturcz László szólójával, és a művésszel készített interjút is ek­kor hallhatják. A műsor második részében Csajkovszkij „sláger” - a folklorisztikus elemekben bő­velkedő Negyedik - szimfóniája csendül fel. __________________________1«! A producer nem csak a pénzt hozza 2000-ben pécsi díjat alapítottak a magyar filmkultúra támogatá­sára „Talpra magyar film!” szlo­gennel. Lényege, hogy a Uránia moziban bemutatott honi alko­tásokra lehet szavazni, és a leg­látogatottabb magyar film pro­ducerét filmgyűrűvel díjazzák. 2003-ban a csupán november végén bemutatott Kontroll című filmet nézték meg a legtöbben, összesen 2574-en. Ezért a Feszti­vál 35 Filmünnep nyitó gáláján Hutlassa Tamás producer vehet­te át a filmszalagot imitáló fe­hérarany gyűrűt.- Hadd kéjem meg arm, mondja el mi egy producer dolga úgy igazából Mert azt mindenki tudja, hogy pénzt szerez, de biztos csinál mást is...- Valóban, a közvéleményben a producer gondolatai csak a pénz körül forognak. Pedig meg kell mondjam, a munkámnak ez a leg­unalmasabb része, elvégre kétesé­lyes a dolog, vagy adnak pénzt, vagy nem. Kulimunka. Ami ennél sokkal érdekesebb, az olyasmi, hogy miképp lehet jó viszonyt ki­alakítani a rendezővel, azon ügy­ködni, hogy kellemes hangulat uralkodjon a forgatáson, hogy a stábból a lehető legtöbbet ki lehes­sen hozni. Ez már szép feladat!- Az első lépést ki teszi meg?- Itt is két variáció létezik. Vagy van a producernek egy jó forgató- könyve, amiből filmet akar készít­tetni, és ehhez keres rendezőt. Ilyenkor ő a nagyfőnök és diktál szinte minden fronton. A másik út, és ez a jellemzőbb, amikor a rende­ző keresi meg a producert, hogy van egy isteni forgatókönyve, sze­rezzen rá pénzt. A Kontrolinál is ez történt. Ez esetben azonban előre tisztázni kell, hogy kinek mi a döntési területe. Általában úgy fest, hogy a pro­ducer vállalja a szervezési teen­dőket, és a mű­vészi kérdések­ben - a produ­cer tudtával - a rendező a kompetens. Vagyis azt lehet mondani, hogy a producer nem csupán pénzt hajt fel, hanem az ötlet születésétől a film végéig, sőt, még utána is, a bemutató körü­li ügyek intézésében is aktívan részt vesz. Én legalábbis biztosan.- Elolvas egy forgatókönyvet és megtetszik. Rögvest érzi benne a si­kert?- Az biztos, hogy ehhez a szak­mához jó orr kell. Az is igaz, hogy vannak bizonyos patronok, „recep­tek”, lehet tudni, hogy manapság a vígjáték a magyar közönségnél be­jön. Igazság szerint a Kontrolinál is számítottunk sikerre, nyilván, de talán nem ekkorára.- A díjak (hiszen a Kontroll a magyar filmkritikusoktól is elhozott néhány elismerést) könnyebbé te­szik-e a következő munkát?- Azt hiszem, sajnos, az ilyesmi egyelőre még nem sokat segít. Nincs meg a díjaknak a kellő presztízsük. Személyes elismerés­ként kell elkönyvelni, ami melen- geti az ember lelkét. ______méhes k. Fut nak a képek Képnovellák A mozgóképi novella, amelyet kisfilmnek, szkeccsnek, rövid­filmnek szoktak nevezni, a mű­vészi sűrítés és a nyelvi kísérlete­zés különös lehetőségeit rejti. Nálunk igen becses hagyomány­nyal bír. Fontos műfaj, amely olyan maradandó értékeket ter­mett, mint Fluszárik Zoltán Elé- giá-ja, Mátis Lilla In memóriám H. P. című alkotása, vagy Szabó István ifjúkori szárnypróbálgatá­sai. Efféle munkákat azonban, sajnos, moziban egyre ritkábban mutatnak be. Ezért örültem, hogy a Pécsi Filmünnep vetítése­inek sorozata két ilyen művel kezdődött. A kolozsvári születésű, Len­gyelországban, Lódzban tanult Lakatos Róbert Ördögtérgye című mozidarabja, néhány kibontatlan motívumtól és elnagyoltnak tűnő megoldástól eltekintve, érett és ígéretes alkotás. Előjátéka egy tervezett, s remélhetőleg hama­rosan elkészülő opusnak, de ön­magában is megáll a lábán. Ez a mindössze tizennyolcperces film a rendkívül gazdag gyimesi mon­davilágból meríti tárgyát. Két le­genda társul benne izgalmas lát­ványegységgé: a „szépasszo­nyok” története, amely a magyar néphit lidérceinek, boszorkánya­inak témakörével is érintkezik, valamint egy titokzatos kovács­mítosz. A látomás eredeti, a törté­netnek jellegzetes hangulata, egészséges levegője van. A sze­xuális tematika természetesen si­mul az archaikus hiede­lemvilághoz. Az elbeszélés humora is tetszik. A pityó­kalevessel kapcsolatos dia­lógusok szellemesek, az éppen tojást tojó tyúk meg­fordítva fényképezett, s ez­által a hanyatt fekvő sze­replő nézőpontját érzékel­tető képe sziporkázó villa­nás. A film szimbolikáját azonban helyenként leegy­szerűsítőnek vélem, mint­ha a rendező olykor egy vá­rosi, az archaikus népi tu­datformák világában járat­lan közönség ízléséhez, szűkösebb értelmezési ho­rizontjához kívánt volna al­kalmazkodni. Az Ördögtér­gye értékei azonban meg­nyugtatóan jelzik, hogy La­katos Róbert tervezett nagyfilmje elkészítése során bi­zonyára meg fog maradni a tiszta néphagyomány stílusvilágán be­lül. Nem olyan nézőkre számít, mint amilyenek Szép Ernő egyik regényében a zsindelyesi polgár­asszonyok, akik visszavitték a patikusnak a rezedaparfümöt, mondván, becsapta őket, mert drága pénzért olyan szagot mért nekik, amilyen van az ő kiskert­jükben is dosztig, így hát a pati­kus kénytelen volt petróleumot, jódot, fogszeszt belekeverni a ké­szítménybe, hogy imponáljon a finnyás hölgyorroknak. Remé­lem, Lakatos Róbert nem így tesz, s megmarad a rezedánál. Schilling Árpád Határontúl cí­mű filmje a Krétakör Színház közreműködésével készült. Té­mája az erőszak, amely az egy­mást követő jelenetek során egy­re áttételesebbé, hogy úgy mond­jam, rafináltabbá válik, és mégis, vagy inkább éppen ezért, egyre döbbenetesebb. És egyre inkább abszurd. Először lelőnek valakit a mezőn, aztán „csak” kifoszta­nak egy nyomorultat, végül pe­dig, megalázó procedúra után, futni hagynak egy menekülőt (vajon meddig?), s látszólag még meg is ajándékozzák: elvett, majd elégetett rongyai helyett mindenféle ruhaneműt aggatva rá, amelyeket az fura teherként cipel futás közben. A jelenetek egyáltalán nem színpadiasak, sőt, sajátos képi realitással ren­delkeznek. Amikor például a be­vezető felvételen lelövik az egyik szereplőt, az áldozat mintha ko­rábban esne össze, mert egy má­sodperccel később halljuk csak a dörrenést, kicsit meg is lepő­dünk, de aztán rájövünk, hogy ez így hiteles, mert a kamera távo­labbról szemléli az eseményeket, A gyimesi néphagyomány groteszk figurája: elbe­szélő és szereplő egy személyben később jut el hozzá a lövés hang­ja. Apróság, de figyelmet és mi­nőséget jelez. Ezek a nagyon különböző tár­gyú és eltérő ízlésvilágé képno­vellák egyaránt a műfaj hazai tra­díciójának megőrzéséről tanús­kodnak. Nagy Imre Egy öregember emlékirataiból Szelet kiabálunk... Szelet kiabálnak, de nem széllel béleltek - mondtam negyedszázada, ha meghívásukra biztattam az akkor még népművelőknek ne­vezett művelődési menedzsereket. Aztán ’83- ban megnyerték a TV-ben a Ki mit tud? egyéb kategóriáját, s már a fél ország ismerte őket. A győzelem után, az MTV Pécsi Körzeti Stúdió­jában, Gombár Jánossal, önálló tévéműsort készíthettünk a Szélkiáltó Együttesről. A zenét stúdióban, a képeket a villányi szoborparkban rögzítettük. Sajnos fekete-fe­hér technikával. A műsor a Szélkiáltó-kánon­nal indult. Ezt a kis dalt harminc év alatt több ezer embernek megtanították. Első hallásra semmitmondónak tűnhet a szöveg, de aki énekli is a kánont, megérzi ars poétikájának humánumát: „Szelet kiabálunk, s az minden álmunk, hogy te is énekelsz velünk. Szélben jár a dallam, s minden kis dalban együtt éne­kelünk!” A közhelyhalmazoktól hemzsegő pol-beat dalok divatja idején, e dalocska, nagy szavak helyett, az együtténeklés örömére biztatott. A Ki mit tud? zsűrijét nem ez hatotta meg, ha­nem a szellemes zene, s hogy kitűnő verseket énekeltek. Ez azóta is unikum. Miközben mindent elönt pódiumon, tévében, rádióban a gagyi, a Szélkiáltó együttes gyönyörű ma­gyar nyelven írt, szabatos, veretes szövegeket szerettetett meg közönségével. S miközben már a diákok is alig olvasnak verseket, költő­ket, költeményeket lopnak a fülünkbe, szí­vünkbe harminc éve. Fanni lányom óvodás korában ismerte meg dalaikat, s egyetemista­ként is boldogan dúdolja őket. Népszerűségüket a vidám verseknek kö­szönhetik. De mindig szolgáltak lírai s meg­rendítő élménnyel is. Meghatóan nézem a kopott felvételen Csorba Győző karácsonyvá­ró versének derűsen áhítatos képeit. „Csörög a fagyos föld, hideg van...” éneklik, s a rit­must Bocz Gyula hegybe faragott két szobrán verik ki. Egyszerre van jelen muzsika, költé­szet, képzőművészet, a föld mágiája, miszté­riuma. S Ady megrendítő verse, az Imádság, há­ború után. (Uram háborúból jövök én, s mindennek vége, vége.) Lajdi Tamás érzelemgazriag basszbaritonjával sosem tud­tam betelni. Bár a forgatás idején már kima­radt az együttesből Mohácsra költözése mi­att, kérésemre ő énekelte a dalt, s kísérte ma­gát csellón, mint később a kislemez felvételén is. Műidig homályos lesz a szemem, ha hittel teli hangon búgja: ...békíls meg magaddal s magammal mert csak te vagy a béke. A következő tévéműsorhoz, a Bukfenchez is meghívtuk Lajdit, Weöres: Rózsa, rózsa, rengeteg... c. versében annyit énekelt: ha csá kollak, védd magad! Ezt sorban mindenki énekelte, de nekem hiányzott volna, ha utol­sónak nem tőle hallom. Pedig akkor már na­gyon szerettem Rozs Tamás hangját, aki Lajdi helyét elfoglalta. Rozs sokszínűbb, sajátos humora van, átitatva a jazzel, bravúros scat énekes, jó dramaturgiai érzékkel. A Szélkiál­tón kívül más társakkal is sikerrel játszott s játszik. Feledhetetlen a klip, amit Heltai: Kan­tinos kisasszony című versének zenés válto­zatából rendezhettem Rozs előadásában és főszereplésével. Keresztény Béla nem iskolázott zenész. Tervezőmérnök. Nagy érzéke van a szöveg és zene struktúrájából kibontható akusztikus humorhoz. (Marabu, Táncol a hold) Főisko­lás korában a Marcipán együttest vezette, mi­kor társai végeztek, átállt a konkurenciához. De erre már csak mi, legöregebb emberek emlékszünk. A ’84-es felvételen dús, fekete körszakállával úgy fest, mint egy oroszlán szeladon, a Bukfenc végén felesbe már saját kis bubáját ringatja, a Buba éneke alatt. A szoborparkban Fenyvesi Béla külsőre is trubadúrnak tűnik korszakán övezte lovagi bajszával, leomló hajával. Nem csak Balassi versét adja elő romantikus áhítattal, egy har­monikaformát mutató szobor két szélén, Galambosi László: Lepke dalát úgy éneklik Sólyom Katival, hogy az maga a tiszta idill: „Fényes lepke voltál kékkel csókolóztál a sze­relem szirmaival arcomhoz lobogtál." Só­lyommal több közös pódiumműsoruk volt, ezért kapott helyet a művésznő a róluk ké­szült tévéprodukcióban is. Béla egy ideig Andy Rouse-zal duóban a Simply English együttes fele volt, aztán új zenészek jöttek Andy mellé, s Béla barátsággal visszavonult, hogy több ideje maradjon számítógépére, s a Szélkiáltóra. Fenyvesi egyik szerzeményét csak azért is­merem, mert abból is klipet rendezhettem. Demokazettának szánták. Béla megnyerte a KISZ békedalpályázatát. A „Lesze még mene­dék?" így kezdődött: A tábornokokat már mind eligazították... Aztán a győztes dalt nemkívánatos műsorszámnak nyilvánították. Én sajnálom, hogy nem éneklik ma is. A Szélkiáltót Lakner Tamás alapította főis­kolásként. A Ki mit tud? alapján egy bohócos, túldimenzionált mozgású (Törpetánc) ze­nészt ismert meg benne az ország holott el­ső szerzeményei József Attila bensőséges szeretetében fogantak. E kettősség aztán jel­lemző lett az együttesre. A meghitt líráság, a keserédes és a felszabadult vidámság egy­aránt sajátjuk. Feldolgozásaikban a gyermek­versek rejtett tartámát képesek érzékeltetni a felnőttek öröme. A tévéreklámok sújtotta gyermekekkel, ellenméregként, Weöres-ver- seket kellene hallgattatni, a Szélkiáltó Együt­tes előadásában. Lakner tíz éve klónoztatta magát, hogy egyszerre három helyen lehessen jelen. Á Szélkiáltó mellett vezényli a Bartók Férfikart, szervezi a Bordalfesztiváokat, vezeti a Bach énekegyüttest. A PTE Művészeti Karának ad­junktusaként karvezetést tanít. A négy színes egyéniség egységes csapat a zene és a költészet népszerűsítésében. Or­szágszerte, s Európa számos váosában bű­völték a közönséget. Nem véletlen, hogy a Magyar Kultúra Napján a Csokoná-díjjá tüntették ki őket, s az sem, hogy a díj átvétele után azonná Ajká­ra rohantak. Koncertezni. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom