Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-24 / 23. szám

8. OLDAL POLITIKAI T A F O R U II 2004. Január 24., szombat Miért tiltakoznak? „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van jövője” (Antall József) A rendszerváltó miniszterelnök jö­vőbe látó gondolata halálának 10. év­fordulóján ismét a közvélemény kö­zéppontjába került. A dicsérő meg­emlékezések mellett kritikus han­gok, sőt tettek is felszínre kerültek. Elsősorban nem a miniszterelnököt kritizálták, mint inkább utolsó gon­dolatát vonták kétségbe: Magyaror­szág keresztény jövőjét. Pedig a népszámlálási adatok is azt mutatják, a magyarok többsége kereszténynek- keresztyénnek vallja magát. Lehet, hogy a népszámlálási ívre a vallási hovatartozást nem min­denki meggyőződéssel írta - gondol­ván arra, hogy azt eseüeg később meg fogják bánni -, ezért ennél töb­bet mondtak a 2002. évi szja 1%-ot felajánló nyilatkozatok. Ebből a sta­tisztikából ugyan kimaradtak a nyugdíjasok, jövedelemnélküliek, kisjövedelműek, tanulók, mégis fon­tos számok: 2002-ben 81,8% vallási felekezet­ik, 18,2% nem vallási felekezet­ik ajánlotta fel adójának 1%-át. A 81,8%-ból _______ 73,4% adta a tör­ténelmi (katoli­kus, református, evangélikus) egy­házaknak és csak 8,4% a több mint 100 egyéb felekezetik. Magyaror­szág jelenleg ezek a számok jellem­zik a felekezeti hovatartozást. Felmerül a kérdés, akkor miért volt a tiltakozás a keresztállítás ellen (Pécsen a kereszt leöntése!) illetve a Tilos rádió miért akarja „likvidálni” a keresztényeket. Megjegyzem a rádi­óban ugyan a „kiirtanám” szót hasz­nálták, de mindkét szó azonos értel­mű és a nácikra jellemző kifejezés. Az Ifjú Magyarok Egyesülete kez­deményezésére a Jobbik Magyaror­szágért Mozgalom támogatásával kezdték el a keresztállításokat 2003- ban 27 helyen, Pécsen is felállítottak. Egy helyen - Orosházán eltávolították (ellopták) a keresztet, Makón, Kecs­keméten és egyéb helyeken tiltakoz­tak az önkormányzatok a keresztállí­tás ellen. Végül, mivel nem akarták, hogy kereszt-elleneseknek bélyegez­zék őket, a rendőrségi engedéllyel fel­állított kereszteket helyén hagyták. Több önkormányzat, - úgy mint Bu­dapesten és Pécsen - nem emelt kifo­gást a keresztek felállítása ellen. Amikor az út mentén egy kereszt­tel találkozunk Krisztusra emléke­zünk. A kereszt az év bármely idő­szakában jelképe a keresztények­nek. Senki sem mondhatja, hogy csak húsvétkor illik a keresztet a ke­resztények jelképének tekinteni. A kereszt állítása ellen miért tilta­koznak? Egyes városi önkormány­zatok azt hozták fel, hogy sérti egyes állampolgárok meggyőződését. Ezeknek a meggyőződése sokkal több ember meggyőződését sérti! Úgy néz ki, egyesek kettős mércével mérnek. A keresztet mindenhol ökumeni­kus rendezvények keretében állítot­ták fel. A Parlamentnél 3000 ember jelenlétében a történelmi egyhá­zak képviselőinek közreműködé­sével történt. Ha segíteni nem tu­dunk - van, aki nem akar -, leg­alább ne bántsuk a másikat. Min­denkinek joga van meggyőződése szerint élni. Vagy nem? Ez csak egyesek kiváltsága? Ursprung János KDNP megyei elnök ___ PÁHTHÍREK________ DR . KÉKES FERENC, a Pécs 1. sz. országgyűlési választókerület ország- gyűlési képviselője január 27-én (kedd) 18 órától képviselői fogadóórát tart Személyben, a Polgármesteri Hi­vatalban illetve január 29-én (csütör­tök) Birjánban a Polgármesteri Hiva­talban szintén 18 órától. MEGALAKULT a gazda-tagozat. Ja­nuár 26-án, hétfőn 17 órai kezdettel tartja a Fidesz Magyar Polgári Szövet­ség gazda-tagozatának megyei alakuló gyűlését a pécsi Katolikus Karitasz ter­mében (Janus P. u. 2.). Vendég: Faludy Sándor, a gazda-tagozat orszá­gos elnöke. (a) KÖRÖMI ATTILA országgyűlési kép­viselő fogadóórát tart január 29-én (csütörtök) 15-17 óráig a városháza 3. emelet 119-es irodájában (Pécs, Szé- chenyi tér 1.).___________________■ Th ürmer Gyula Pécsett Dr. Thürmer Gyula a Munkáspárt elnö­ke pénteken Pécsre látogatott, hogy a párt által kezdeményezett, az egészség- ügyi intézmények privatizációjával kap­csolatos névszavazási kampányt erősít­se. Ez alkalomból aláírásgyűjtést tartot­tak a Kórház téren, a Honvéd kórház­nál, a400 ágyas klinikánál, illetve a Lánc és Veress Endre utcai rendelők előtt, a nap folyamán 1140 szignó gyűlt össze. „Egy olyan kormány, amely egy hónap leforgása alatt megváltoztatja az Ország- gyűlés által elfogadott költségvetést, nem lehet életképes, mennie kell” - hangoztatta az elnök sajtótájékoztató­ján. Úgy vélte, a kormány tagjai iránt az embereknek hamarosan semmiféle bi­zalmuk, hitük nem lesz, hiszen kide­rült, hogy alig két hónapon belül az Eu­rópai Parlament képviselői lesznek. Az elnök szavai szerint a kormány politiká­ja, választási programja legalapvetőbb tétele, a szociális rendszerváltás meg- sértésével teljesen elvesztette hitelét. ■ Kit kell féken tartani? Viselkedjék mindenki embert tisztelő módon Miután 2002. október 23-án a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájánál kifütyültek egyes politikusokat, a kormányzat a gyűlölet- illetve uszítóbeszéd komolyabb büntethetőségét kí­vánta törvénybe foglalni. A po­litikai baloldal harcosabbjai egyenesen a szólás- és a gyüle­kezési szabadság alkotmányos és demokratikus alapjogának korlátozását kezdték követelni. Maga az igazságügyi miniszter is így fogalmazott: „tizenkét éve működő demokráciában élünk, és ebben a helyzetben szűk területen már elfogadha­tó, hogy korlátozzák a szólás- szabadságot”. Azután a szélső­jobb olykor radikálisabb hang­vételét rendre összemosták a mérsékelt polgári oldal hangjá­val, hogy feltüzeljék a közvéle­ményt. Megkérdezem: kit akar­nak féken tartani? Mert, ha mindenkit egyformán, akkor még csak rendben van, de egy­irányúan, a hatalom felől néz­ve nem működhet „gyűlölet­törvény”. Nos, a hangulatkeltés éppen arra jó, hogy bizonyos elemek úgy érezzék, „szabad a gazda”, egyesek nem állnak védelem alatt, támadhatók tetszés sze­rint. „Ki az utcára, demokra­ták! Ki az utcára, antifasiszták! Ki az utcára, rendes emberek!” - fújta meg a harci kürtöt Ta­más Gáspár Miklós most no­vember közepén, mert Hege­dűs lelkészt - az uszítás tényál­lásának híján - nem ítélte el a bíróság a zsidó népcsoportot egyébként valóban sértő, évek­kel ezelőtti írása miatt. TGM hangja, gyalázkodása viszont fenyegető volt és uszító, me­lyet Szegeden egy bírónőt érő zaklatás, más városban a Hege­dűs-perben ítélkező bíró házá­ra leadott pisztolylövés köve­tett. Aztán előjöttek a kereszté­nyek elleni otromba hangok. Hiába igyekeznek egyes publi­cisták ezeket utólag bagatelli­zálni. Nem véletlen, netán al­kohol hatása alatt fogant elszó­lások voltak ezek, hanem okszerű kö­vetkezményei a rendszer- változás kez­dete óta rend­szeresen el­hangzó egy­ház- és vallás- ellenes támadásoknak. Egy rá­dióműsorban először tüzelő­nek ajánlották felaprítani a fris­sen felállított fakereszteket, majd valaki fattyúnak nevezte Jézust, más pedig az éterbe frö- csögte, hogy kiirtaná az összes keresztényt. A pécsi két ke­resztrongálás zárta egyelőre a sort. Uszítások-lázítások ezek is, mind a javából, a keresz­ténység meghitt ünnepének napjaiban, miközben az or­szággyűlés kivajúdta az uszító gyűlöletbeszédet tiltó törvény szigorítását. De, mivel a heves vita után született parlamenti döntés, népcsoportok védelmének örve alatt, lényegében a szólás- és a sajtószabadság megnyirbálásá­ról szól, a köztársasági elnök - aláírás előtt - alkotmánybírósá­gi állásfoglalást kért. Megkapta ezért ő is a magáét, a korábban háttérben állók, most már nyíl­tan színre lépők Budapestről in­dított és külföldi csatornákon át is visszavezetett gyűlöletét. Vé­gül is, kiknek a védelmében ké­szült az új „gyűlölettörvény”, és kinek lesz itt félnivalója, ha életbe lép? Nem szeretem a szavak nyers agresszivitását, a durva támadásokat és kirohanásokat, bárki is tegye azt bárki ellen. Nem szeretem, de soha nem akarnám megakadályozni a bármily mocskos szót, hacsak tettlegességgé nem fajul. De azt sem akarom, hogy nekem intézményesen előírják, hogy mit gondolhatok vagy mondha­tok, és mit nem. Jelen van még az a generáció, amelyiknek éle­tét meghatározta és megkeserí­tette egy kisebbségi fasiszta, majd egy szintén kisebbségi, de mégis bolseviknak nevezett embercsoport. Most kik a meg­mondóemberek, akik kőbe akarják vésni gondolataim és megszólalásom határait? Kik azok, akik előírnák nekünk a normát, és hol húznák meg a vonalat, melyet átlépnünk nem szabad? Viselkedjék mindenki em­berszerető és embert tisztelő módon. Akkor a mondatai sem lesznek olyanok, melyek heves indulatot válthatnának ki. Ak­kor nem lesz sem gyűlölködés, sem izgatás, sem uszítás. Ak­kor társadalmilag ösztönösen kialakult viselkedési és beszéd­normák fogják adni a mintát minden egyes ember számára. Aki aztán vét az így kiforrt er­kölcsi parancsok ellen, méltán szembesül majd a nagy közös­ség, a valóságos többség meg­vetésével. Annál nagyobb bün­tetést sosem kaphat! Dr. Schmidt Pál Felháborodtam! Magánügy - mondhatná bárki - hogy ki, mikor és miért háborodik fel. Igen ám, de amiért én felhábo­rodtam, az már nem magánügy, sokkal több, amit most csak amúgy el akarnak csaklizni tőlünk. Mi is történt? Egyik „multi” cé­günk a januári árjegyzéke mellé kis kártyanaptárt is tett ajándékul. Ezt minden évben meg szokta tenni, s nem is volt vele baj - eddig. Naptá­roknál először mindig azt nézem, hogy október 23-a milyen napnak van feltüntetve. Eddig mindig nem­zeti ünnep volt, akárcsak március 15-e. De most már nem az, hanem a Köztársaság Napja. Én eddig azt hittem, hogy a „mul- tikat” elsősorban a profit érdekli és sokkal kevésbé a magyar nép ünne­pei. így nyilván az sem fontos ne­kik, hogy 1956-ban volt egy forradal­munk, amit vállaltunk, pedig a győ­zelmi esélyünk a nullával volt egyenlő. A szabad vüág úgy cserben hagyott bennünket, hogy azt már jobban nem is tehette volna. A multikat az sem érdekli, hogy évtizedeken keresztül ezt a napot el kellett felejteni, mert ha netán meg­említettek ben­nünket, ellenfor­radalmárok, hő- zöngő lumpen elemek voltunk, akik megkapták azt, ami nekik megjár. Veszé­lyeztettük az im­már szárba szökkenő és egyre szebben virágzó szovjet-ma­gyar örök barátságot, na meg az egyre jobban izmosodó népi de­mokráciát. Ha már a történelmünkbe bele­ártja magát egy „multi”, akkor tud­hatná, hogy volt itt már köztársa­ság, mégpedig tanácsköztársaság. Ezt a „dicsőséges” állapotot rangos elvtársak kutyulták össze, mérhe­tetlen kárt okozva hazánknak. A második világháborút követő­en a népköztársaságot kaptuk meg, a „szovjetből” idevezényelt elvtár­sak munkájának gyümölcseként. Ez már ismerős, hisz a Magyar Nép- köztársaság nevében hozták meg ítéleteiket a rendszernek kiválóan parírozó bíróságok. Ha kellett, ha­lált, ha kellett, a börtönéveket oszto­gatták számolatlanul. Ment simán minden, mint a Kozma utcai Gyűj­tőfogházban olajozott drótkötéllel az akasztás. Aztán jött a váltás és a köztársa­ság immár nép nélkül a miénk lett. Szűrös Mátyás több mint tíz eszten­deje ezt egy október 23-i napon je­lentette be, hogy kellőképpen örül­hessünk. És most meg rányomtat­ták a naptárra, hogy még jobban örülhessünk. Én nem vagyok híve az ilyen naptáron keresztül történő történe­lemoktatásnak. Illetlenségnek tar­tom. A franciák nemzeti ünnepe jú­lius 14-én van, a Bastille lerombolá­sának emlékére. Ha egy „multi” ar­ra vetemedne - ne azt ünnepeljétek, hanem mást, amit én mondok, va­lószínűleg elküldenék valahová. Az 56-osokkal nincs gond - volt a miniszterelnökünk egyik meg­nyilvánulása -, mert úgyis kihal­nak. De azért ezt egy „multinak” is illene kivárni. Illene tudnia, hogy ez a nap mit is jelent az 56- osoknak, a magyaroknak. Akasz­tásokat, sortüzekben megöltek so­kaságát, kegyetlen megtorlást, százával kiosztott börtönéveket, megalázását jobb sorsra érdemes embereknek és kétszázezer ván­dorbotot. Talán megérti a „multi” is, hogy ezt a napot egy „Köztára­ság Napja” feliratos abrosszal nem lehet eltüntetni. Bangó Géza 56-os Várjuk a kisgazdákat Nem akarjuk a Dunántúli Napló olvasóit a Kisgazdapárt újjászer- vezési problémáival zavarni, de nem mehetünk el szó nélkül az előttünk ismeretlen Hegedűs Pé­ternek a DN 2004. január 17-én Kisgazda tévút címmel megjelent cikke mellett. A cikk szerint megdöbbenve olvasták Hangya Antalnak a ja­nuár 10-én megjelent értesítését, felhívását a Kisgazdapárt újjá­szervezéséről. A Fővárosi ítélőtábla 1. Kny. 52.224/2003/3. szám alatt hozott végzése szerint a Kisgazdapártot dr. Deák Péter országos elnök jegyzi. Az ítélőtábla végzése el­len fellebbezésnek helye nincs. Hangya Antalt és a megyei újjá­szervező testület tagjait az Orszá­gos Elnökség bízta meg. A Réti-féle kisgazdavezetés 2003. február 16-a óta már nem legitim! Az általuk írt újságcik­kek, levelek csak a megtévesz­tést szolgálják. Úgy látszik, ne­kik ez a fő céljuk. Hiszen volt le­hetőségük a párt demokratikus újjászervezésére, de nem éltek vele. Most a Megyei Újjászervező Testület vezetésével lehetőség van az újjászervezésre, és mi régi kisgazdák ezt meg is tesszük. A legitim, az ítélőtábla végzé­se szerint megbízott megyei kis­gazdavezetés várja régi-új tagjait minden csütörtökön 13-17 óra között székházunkban, vagy megbízott újjászervezőinken ke­resztül, személyesen, telefonon, levélben. 7621 Pécs, Széchenyi tér 18. Tel.: 06-70-3893-583. E cikk tartalmával egyetérte­nek: Katona Attila, Aczél Attila, Szendrő Annamária, Szűcs Erika, Kallinger István, Németh István, Kishalmi Erzsébet, Androvics András, Hangya Antal és még több helyi szervezet vezetője és tagsága. Katona Attila, az Újjászervező Testület tagja Áll a bál Kisgazda tévút címmel jelent meg írás az ŰDN 2004. január 17-i szá­mában Hegedűs Péter által jegyez­ve. A cikk egy részével egyet lehet érteni, különösen ami a címet ille­ti. A többi pontosításra szorul, csu­pán azért, mert Hegedűs Péter ak­kor még nem volt az FKgP közelé­ben és informátorai is messze jár­tak a kisgazda eszméktől. 1. A csődbe vitt FKgP újjászer­vezése nem 2002. október 12-ével indult, hanem már jóval előbb, amikor még Torgyán és zsoldosai uralták a Belgrád rakparti székhá­zat. Tápiószentmártonban még a tavaszi hóolvadás előtt összeültek azok a kisgazdák, akik nem értet­tek egyet a pártvezér politikájá­val. Köztük voltak kizárt, felfüg­gesztett és még aktív országos ve­zetőségi tagok, parlamenti képvi­selők. Ezt követte a Kecskemétre ösz- szehívott egyeztetés, amelynek résztvevői között Gyimóthy Géza, dr. Réti Miklós, G. Nagyné Maczó Ágnes is megjelent. Itt mutatta be a kisgazdavezetőknek dr. Deák Jó­zsef Hegedűs Péter újságírót. (Ba­ranyát egyik megbeszélésen sem képviselte dr. Kurucsai Csaba.) Közben Torgyán felmentette a párt baranyai vezetőinek azt a részét, akik nem értettek egyet politikájá­val. Ezzel a sajátjának tartott pár­tot verte szét, amit a későbbi parla­menti választások egyértelműen bizonyítottak. Minden választási körzetben utolsó lett az FKgP je­löltje, a 6. sz. (siklósi) körzet kivé­telével, ahol Béda Pál lett az utol­só. (Itt egyébként a leváltott me­gyei elnökség favoritja, Kékkői Zoltán ismét nyert.) 2002. május 4-én valóban nem láttam sem Hangya Antalt, sem dr. Kurucsai Csabát a MOM- székházban tartott Országos Nagygyűlésen és Nagyválasztmá­nyon, ahol megtörtént Torgyán trónfosztása, hacsak nem a hátsó sorokban voltak. (Ettől ők még le­hetnének jó kisgazdák.) Itt válasz­tották meg a dr. Réti - dr. Deák - Hegedűs triumvirátust. Már a ró­mai birodalom idejéből tudjuk, hogy ez mindig diktatúrába veze­tett. Sajnos, az út most is erre tar­tott. 2. A felek nem tartották be a há­romoldalú megállapodásukat. Ki­adtak több személynek azonos jo- gosultságú meghatalmazást, majd ezek közül önkényesen kiemeltek egyet és megbízták megyei elnök­nek a jó torgyáni diktatúra recep- túrája szerint. 2003. február 16-án Deák bankot akart robbantani, de nem volt hozzá muníciója, mert azok, akiket Torgyán pártfőügyész segédjeként el­takarított a párt­ból, nem hittek neki. Áll a bál. Torgyán mód­szereit alkal­mazva olyan táncosokat ke­resett, akik mostanában nem voltak a parketten. Mi, akik már akkor is kisgazdák voltunk, amikor a jelen­legi párbajozók még azt sem tud­ták, kik a kisgazdák vagy más pár­tokból (SZDSZ) ócsároltak ben­nünket, nem kívánunk részt venni a sárdobálásukban. Inkább támo­gatunk egy olyan pártot, amely rö­vid kormányzása alatt megpróbált segíteni a földet művelő gazdák­nak. (Elgondolkodhatnak azok a tév­útra került kisgazdák, akik hata­lomvágyuk vagy egyéni anyagi ér­dekeik miatt nem támogatták a jobboldalt. Nekik is köszönhető, hogy az MSZP jelenlegi tej-üveg- zseb kormánya olyan, mint Mó­zes, életükben nem látjuk meg az ígéret földje gyümölcseit.). 3. Kedves Péter! Torgyán már terelt bennünket. Kérünk, hogy te egy másik nyájacskát terelj, mert Baranyában mi egy másik akol fe­lé tekintgetünk (ha már birkának nézel bennünket!) Azon tejterme­lők MiZo-ügyéről, akik bátran for­dultak a Csabához, majd talán ő mesél, nem a Seherezádé. Dr. Ács Imre Kisgazda Polgári Egyesület Múlt, jelen és jövendő A Magyar Szocialista Párt Pécs vá­rosi szervezete szabadegyetem so­rozatot indít a párt városi székházá­ban (Tüzér utca 3/1.) „A múlt, je­len és jövendő fontos kérdései” címmel, amelyre pártállásra való te­kintet nélkül minden érdeklődőt szeretettel várnak. A sorozat előadásain való rész­vétel ingyenes, s az első ünnepé­lyes nyitó előadást dr. Ormos Mária akadémikus, történész tartja január 26-án, hétfőn 16.30-kor. A profesz- szor asszony előadásának címe: A történettudomány a múltról. Az előadást konzultáció követi. A programon részt vesz Stenczer Bé­la, a Pécsi Nemzeti Színház művé­sze, aki Vörösmaty Mihály Gondo­latok a könyvtárban című versét fogja elmondani. A szabadegyetem második elő­adásának időpontja és előadója is ismert, február 9-én dr. Harsányi Iván történész, a Pécsi Tudomány- egyetem emeritus professzora az európai globalizációról fogja a hall­gatósággal a véleményét megoszta­ni. A szabadegyetem szervezői úgy tervezik, hogy az előadássorozat előreláthatóan május közepéig tart, kéthetente, hétfői napokon és azo­nos időpontban várják az érdeklő­dőket. K. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom