Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-03 / 2. szám

6. OLDAL HITÉLET 2004. Január 3., szombat Páratlan siker Huszonnégy-huszonötezer em­ber tekintette meg a Bazilikát, 413 osztály járt a római kori sír­kamrákban a Pécsi Advent 2003. tizenhét napja alatt. A leg­népszerűbb tehát az ingyenes idegenvezetés volt december 6. és 22. között. No, meg a koncertek. A 68 kö­zül csupán háromnál nem volt telt ház. 1680-an léptek fel - és se csúszás, se visszalépés, se vita. A gyermekjátszóházhoz szűk­nek bizonyult a Bazilika hittan­terme. Jövőre nagyobbat kell ke­resni. És érdemes intézményesí­teni a kávéházi beszélgetéseket, vagyis a találkozókat pécsi tudó­sokkal, Írókkal, művészekkel. A vártnál viszont kisebb volt az érdeklődés a kézművesek sátrainál és a vendéglátás iránt. A számok önmagukért be­szélnek, a siker páratlan. Ezt a „rohamot” a háromfős püspökségi szervezőgárda és a három külsős szakértő sehogy sem győzte volna. Külön köszö­net a városnak a nagyarányú se­gítségért, a Dunántúli Regionális Marketing Igazgatóságnak a nyugat-európai színvonalú programfüzetért. Nagyon muta­tósak voltak, szakmai telitalálat­nak bizonyultak a hirdetőtáblák is - szinte vezették a látogató­kat. Sokat segítettek a vállalatok, nem pénzzel, hanem amivel tudtak. És a harmonikus együtt­működés példáját adta a sajtó a közös ügyért. A Remény Rádió élőben vagy felvételről közvetí­tette az eseményeket - így azok is részesei lehettek a történések­nek, akiknek éppen nem volt szabadidejük. Páratlan siker? - Több! Fel­szólítás: rendezzük meg 2004- ben is! Lelkigyakorlatok Püspökszentlászlón Január 10-18. Kontemplativ lelkigyakorlat - Imádság, csend, önismeret, kommunikáció, konfliktuskeze­lés, gyógyulás, megújulás. Veze­ti Varga-B. József SJ. Január 23-25. „Hogy áldás legyek mások számára" - Segíts Uram, megta­lálni arcodat testvéreinkben. Ve­zeti Csókay Károly SJ. Február 7-15. Kontemplativ lelkigyakorlat - Imádság, csend, önismeret, kommunikáció, konfliktuskeze­lés, gyógyulás, megújulás. Veze­ti Varga-B. József SJ. Február 17-22. Kontemplativ lelkigyakorlat - „Úgy szeretném, ha valaki meg­fogná a kezem és rátalálnék a for­rásra, mely felüdít szomjúságom­ban”. Vezeti Csókay Károly SJ. Február 17-29. „De ha énrám kincset bíztál, Istenem, mutasd meg, hol talá- lom”. Vezeti Csókay Károly SJ. ■ Európa szegényebbik fele Szegénység Kelet- és Közép-Európában cím­mel rendezett konferenciát a Magyar Katoli­kus Püspöki Konferencia Justitia et Pax Bi­zottsága. A konferencia előadói szóltak a sze­génység változó formáiról, s választ kerestek arra, hogy milyen mértékben felelős a társa­dalmi és gazdasági rendszer és maga az em­ber a szegénységért. Ladányi János, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem tanárának előadásából ki­derült: a különböző módszerekkel végzett kutatások­ból egyértelműen megállapítható, hogy Magyarorszá­gon 700-800 ezer ember él mélyszegénységben. Ez tartós szegénységet, kirekesztettséget, tartós munka- nélküliséget, valójában nyomorszintet jelent. Az e kör­be tartozó alacsony iskolai végzettséggel rendelkező személyeknek szinte esélyük sincs a kiemelkedésre, halmozottan hátrányos helyzetük generációkon ke­resztül öröklődik. A magyarországi cigányság 40 szá­zaléka él mélyszegénységben, míg 20-25 százalékukat egyáltalán nem érinti ez a súlyos probléma. Ugyanak­kor a cigányság több mint 60 százalékának nincs állan­dó munkahelye. Ladányi János rendkívül veszélyes­nek nevezte, hogy a mélyszegénységben élők körében a fiatalok munkanélkülisége kétszer nagyobb, mint egyéb társadalmi rétegeknél. Egyúttal figyelmeztetett: a gazdasági növekedés önmagában képtelen javítani a tartós kirekesztettségben élők helyzetén, ehhez átfogó kormányzati szerepvállalásra van szükség. Tajmel Antal, a Győri Hittudományi Főiskola tanára Szegények és szegénység a Bibliában címmel tartott előadást. Kifejtette: az ószövetségben a szegények közé elsősorban az özvegyek, az árvák, a teljesen eladóso­dottak és az idegenek tartoztak. A szegény sorsa a tel­jes kitaszítottság, barátja is gyűlöli, esdeklésére a ke­Már-már megszokottá vált a hajléktalanok látványa mény elutasítottság a válasz, és a szegény bölcsességét nem veszik komolyan. Szegény lehet a lusta, a henyé­lő, az italozó, szórakozó személy, és akit mohó nyere­ségvágy fűt. Az egyik fő oka azonban az, hogy egy vé­kony, gazdag réteg kíméletlenül kizsákmányolja a tár­sadalom alsóbb rétegeit. A gazdagok lopnak, csalnak, kiforgatják jogaikból a nyomorultakat. Az ószövetség­ben Jahve a szegények védelmezője, aki nem veti meg az ő nyomorukat. A társadalom kivetettjei pedig Őben­ne bíznak és az eljövendő Messiásban, aki elhozza szá­mukra az igazságot. Ugyanakkor benne van a Bibliában a jótékonyságra való figyelmeztetés is, így például a hét és ötvenévenként ismétlődő intézkedések az adósság elengedésére és az adósrabszolgaság eltörlésére. Ez azonban nem nagyon valósult meg a gyakorlatban. Az őskeresztények számára teljesen természetes volt a sze­gények támogatása. Életformájukkal az igazságosság össztársadalmi perspektívájára hívták fel a figyelmet. Bőd Péter Ákos, a BKÁE tanszékvezető tanára azt fejte­gette, hogy a globalizáció mindenütt a világon megráz­za a társadalmat, következményei drámaiak, de sokkot azokban az országokban okoz, amelyekben korábban nem működött fejlett piacgazdaság. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió bizonyos mér­tékig védekezés az elsősorban az Amerikai Egyesült Államok által képviselt globalizáció káros hatásaival szemben. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az EU-hoz való csatlakozással önmagában nem mérséklődnek a gondjaink, nem lesz kevesebb szegény. Bőd Péter Ákos szerint a közgazdaság eszközeivel képtelenség kezelni a szegénységet, roppant lényeges, hogy a nem­zet egésze érezzen felelősséget az iránt, akik a rend­szerváltozás után nehéz, gyakran szinte kilátástalan helyzetbe kerültek. Skrabski Árpád, a SOTE Magatartáskutató Intézet pro­fesszora elmondta: a kutatásaikból egyértelműen lúde- riilt, hogy a szegények hamarabb halnak meg, mint a gazdagok. Különösen aggasztó, hogy a középkorú ma­gyar férfiak halálozása rosszabb, mint az 1930-as évek­ben volt. A nők halálozási mutatója sokkal jobb, mint a férfiaké. Utóbbiaknál komoly rizikófaktor a munka- nélküliség. A nőknél az elsődleges védőfaktor a szoli­daritás és a vallásosság. Az előadó tényként állapította meg, hogy nemektől függetlenül kiemelkedő szerepe van a koherenciának, hogy valaki mennyire él harmo­nikus viszonyban a környezetével. Az életcél, a szere­tet és elsősorban a vallásosság segítségével a legnehe­zebb élethelyzeteket is át lehet vészeim. Goják János, a Justitia et Pax Bizottságának alelnöke, főiskolai tanár a pápai enciklikák alapján mutatta be, miként jelenik meg a rendszerkritika a katolikus társa­dalmi tanításban. Ezek alapján egyértelműen megálla­pítható, hogy az egyház egyaránt elutasította a totalitá­rius rendszereket, a kommunizmust és a nácizmust, de a liberális kapitalizmus súlyos igazságtalanságait is. így például azt, amikor a gazdasági szabadság korlátlanná válik, és nem szolgálja az egyes emberek szabadságát, fejlődését, megakadályozza, hogy kibontakozzék an­nak személyes méltósága. A kapita­lizmus alaptendenciái ugyanazok maradtak, a profit mindenáron való növelése. Különösen térségünkben visszatértek a vadkapitalista módsze­rek, amelyek csak a kevesek jólétével törődnek. Ez azonban elfogadhatat­lan az egyház számára, mert alapelve a szolidaritás, s annak megteremtése, hogy minden egyes ember megőriz­hesse méltóságát, kibontakoztathas­sa képességeit, adottságait. Ennek megvalósítására kellene töreked­nünk, s a politikusok dolga, hogy eh­hez a feltételeket biztosítsa. Zárszavában Mayer Mihály pécsi megyés püspök, a Justitia et Pax Bi- fotó: tóth L zottság elnöke a következőket mon­dotta:- Néhány évvel ezelőtt Frascatiban voltunk Goják Já­nos professzor úrral konferencián. Egy gazdasági elem­ző rámutatott arra, hogy a mai világban a gazdaság a maga vadkapitalista, liberális törvényeivel önállósodott és ezáltal elszakadt a politikától, az ország kormányai­tól. A gazdaság uralja a politikát. Nos, ennek vagyunk tanúi. A gazdaság szüli és fenntartja a munkanélkülie­ket, míg a kormányok tehetetlenül, megalázottan, de nagy öntudattal ígérik a megoldást. A megoldás leg­többször csak alamizsnaosztás. Adunk halacskákat, de nem tanítjuk meg a halászást. Ez csak állami közbelé­péssel: képzéssel, helyes modellek felmutatásával, egészséges közösségek kialakításával, gazdasági és ide­ológiai befolyástól mentes civil szerveződések kialakí­tásával, munkahelyek teremtésével történhet. Az egy­házak nem vehetik át egy az egyben az állam szociális kötelező feladatait, hanem csak azokat a sötét foltokat gyógyíthatják, ahová az állami intézkedés a maga jogi eszközeivel elégtelenek. Az egyház elsőrendű köteles­sége, hogy azokat az értékeket közvetítse az emberek felé, amelyek a jól működő állam előfeltételei: tisztes­ség, becsület, erkölcs, etika, igazmondás, megbízható­ság, szolidaritás, önzetlenség, segítőkészség stb. Álljanak ki a béke ügye mellett! A barátságról II. János Pál pápa újévi üzenete A szentatya 37. Béke-világnapra szóló üzenete az idén a következő: „A békére nevelni - mindig időszerű elkötele­zettség”. A szentatya megállapítja: „Pápasá­gom 25 éve során szüntelenül fel­emeltem hangom az egyház és a vi­lág előtt, hogy mind a híveket, mind a jóakaratú embereket felszólítsam: álljanak ki a béke ügye mellett, járul­janak hozzá ennek az elsődleges jó­nak a megvalósításához, biztosítva így a világ számára egy jobb kort, ki­egyensúlyozott együttélést egymás kölcsönös tiszteletben tartásával". A mostani Béke-világnapi üzenet középpontjában a nemzetközi jog, mint a békéhez való jog - kérdéskö­re áll. A békére való nevelés egyben a törvényességre való nevelés is. Ar­ra van szükség, hogy az egyéneket és népeket a nemzetközi rend tisz­teletben tartása felé irányítsák. A bé-. ke és a nemzetközi jog szoros kap­csolatban állnak egymással: a jog kedvez a békének. A nemzetközi jog által megtett hosszú, történelmi út során olyan egyetemes alapelvek öl­töttek formát, amelyek időben meg­előzik és felette állnak az államok belső jogának, és amelyek figyelem­be veszik az emberi család egységét és közös hivatását. A „jus gentium” nevet viselő normák összessége kö­zül az üzenet a következő alapelvre emlékeztet: „pacta sunt servanda”, vagyis a szabadon aláírt egyezmé­nyeket tiszteletben kell tartani, ele­get kell tenni a bennük foglalt elkö­telezettségeknek. Ennek az alapelv­nek a megsértése mindenképpen il­legális, törvénybe ütköző helyzet ki­alakulásához vezet, annak minden negatív következményével. Fontos enúékeztetni erre az alapvető sza­bályra, különösen azokban a pilla­natokban, amelyekben erős annak a kísértése, hogy az erő jogához folya­modjunk, ahelyett, hogy a jog erejét alkalmaznánk - hangsúlyozza a szentatya üzenete. A nemzetközi jog egyik gyümöl­cse - a második világháború tragédi­ája nyomán - az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapítása volt. Az­zal a küldetéssel jött lére, hogy őr­ködjön a béke és a globális biztonság felett, megtiltva az erőszakhoz való folyamodást. A pápa a könnyen fe- lejtők emlékébe idézi, hogy e tiltás­sal szemben csak két kivétel létezik: a törvényes önvédelemhez való ter­mészetes jog, valamint a kollektív biztonság rendszere, amely a Biz­tonsági Tanácsot ruházza fel a béke fenntartásának illetékességével. A pápa elismeri az ENSZ eddigi tevé­kenységét, ugyanakkor a szervezet megreformálására szólít fel. A Szer­vezet legyen képes valóban hatéko­nyan működni, alapszabályaiban ki­tűzött céljai elérése érdekében, ame­lyek ma is érvényesek. Ez a reform különösen sürgető, ha arra gondolunk, hogy a nemzet­közi jog nem képes megoldást nyúj­tani azokra a konfliktusokra, ame­lyek korunk megváltozott arculatá­ból fakadnak. A pápa a terrorizmus elleni küz­delem számára két fontos irányel­vet ad: Az első politikai és pedagógiai jel­legű: meg kell szüntetni a tenoriz­Egyházi naptárunk minden év január másodikára két görög szent, Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely püspökök ünnepä hozza. E M ki­váló ókori hittudósról számtalan nagyszerű dolgot, erényt, cselekedetet ki lehetne emelni, és példaként szemünk elé áttítani, de mindezek közül most kettejük megrendítő barátsága kapcsán gondolkodjunk el. A zsolozsmáskönyv ezen ünnepre Gergely egy hosz- szabb beszédének egy részletá közli, amelyben a ne­ves szónok barátja, Vazul iránti szeretetéről vall. 330-ban születtek mindketten Kis-Ázsiában. Athénban, egy nívós filozófiaiskolában ismerkednek meg: osztálytársak és-ma így mondanánk - kollégiu­mi szobatársak. Ekkor mélyül el életre szóló barátsá­guk. Amikor püspökök lesznek, életük földrajzilag egymástól messzire ke­rül, de barátságuk megmarad. Vazul 379 januárjában hal meg, Gergely tíz év múlva, 389januárjában. A már említett beszédben Gergely többek között így ír e barátságról: „Úgy tetszett, hogy egy lélek lakik kettőnkben, két testet éltetve egyszerre. ” Sokszor elcsodálkozom azon, főként fiatalokkal beszélgetve, hogy meny­nyire nagy a ma emberében a vágy igazi, őszinte, értékes és értéket adó, szabad, de mégis komoly célnak alávetett barátság vagy barátságok iránt. Az ember személy, nem tud meglenni kapcsolatok, viszonyok nélkül, de néha úgy tűnik, mintha ez az alapigazság a visszájára fordult volna; vannak viszonyok, amelyek nem tudnak meglenni az azokat „kitenyész­tő” többre hivatott (!) ember nélkül. Vton-útfélen ezen torzulásokkal lehet szembesülni: haverok, cimboraság, cinkosság, nem is beszélve az emberi mivoltot oly könnyen és mélyen megsebezni tudó kapcsolatokról, mint „pasizás”, „csajozás". Sokan nem hisznek abban, hogy igazi, embert ne­mesítő, felemelő, tartalmas szellemiséggel és lelkülettel átitató barátság egyáltalán láezhet. Mások számára a célnak való alávetettség nem más, mint két ember önös érdekeinek ideiglenes találkozása Mindenki mást érthet „barátság” alatt, s már a Krisztus előtt élt neves latin szónok, Ciceró is hatalmas és kitűnő művet hagyott ránk e témáról, vagyis ez örök téma, mélyen az ember természetében gyökerezik. Vazul és Gergely Krisztus hitében, Krisztust ismerni és szeretni akarásában, Krisz­tus akaratának megtáelében voltak barátok. „Csak úgy" nem lehet barát­ja senki sem egy másik embernek, kell valami közös pont, ahol a Mem­ber találkozik, ahol „egy lélek lakik kettőnkben”. Ez a pont nemcsak az alapja a barátságnak, hanem a mindenkori irány is, ami által, ami ere­jében a barátságnak mélyülnie, tisztulnia, gazdagodnia kell, mert ha nem akarnák a barátok, hogy kapcsolatuk mélyüljön, tisztuljon, gazda­godjon, akkor megszűnik barátságuk. A barátság célja az emberben van, s nem rajta kívül. Vazul és Gergely Krisztus miatt voltak barátok, mert a Krisztus-hit célja, értelme nem az emberen kívül van, hanem az embert belülről akarja teljessé, boldoggá tenni - mivel az Isten Fia emberré lett. Vazul nem volt eszköz Gergely számára a Krisztushoz vezető úton, hanem Vazulban azt kereste, látta és találta meg, akivé neki magának lennie kellett. Neki nem Vazullá kel­lett válnia, hanem azzá, akit belőle az Isten ki akart hozni, vagyis az igazi önmagává A barátokban kell lennie egymás iránt valamiféle vonzalomnak, szimpátiának, s ez a vonzalom, szimpátia nem más, mint hogy felfede­zem magamat a barátomban, s minél inkább ő rátalál saját magára, minél kiteljesedettebb emberré válik, annál inkább az leszek én magam is. Ezért van szükségünk a szentekre is a hitben. „Mi egymásnak szabá­lyul és mértékül szolgáltunk a jónak a rossztól való megkülönböztetésé­ben” - folytatja Gergely. Miért? Krisztus miatt, aki a jó, az összekötő ka­pocs. Mert csak benne lehetünk teljes és maradandóan boldog emberek, benne a barátság örök. János apostol első levelében olvassuk, hogy amikor az idők végén Krisz­tus megjelenik „hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van” (Un 3, 2). Kajtár Edvárd Taizéi találkozó Hamburgban A 25 éve tartó Bizalom Zarándok­újának idei állomása Hamburg volt, ahol a földrész keresztény fiataljai december 29. és január 2. között közös imával, elmélke­déssel búcsúztatták az óévet és köszöntötték az újat, ünnepelték hitüket. A taizéi ökumenikus közös­ség, amelyet Roger testvér alapí­tott 1949-ben, puszta létezésével a kiengesztelődés jele a megosz­tott keresztények és az egymással szembenálló népek között. A kez­detben csak protestánsokból álló közösséghez 1969-ben csatlakoz­tak az első katolikusok. Ma ki­lencven, különböző felekezetű és származású férfi él együtt a taizéi dombon, mintegy 25 nemzetből. A közösség első európai talál­kozóját 1978-ban Párizsban tar­totta, azóta minden évben meg­rendezik a Bizalom Zarándokút- ját, amely 2001-ben Budapestre vezetett. ■ must kiváltó okokat, az igazságtalan helyzeteket, valamint az emberi élet minden körülmény közötti tisztelet­ben tartására kell nevelni. A második a nemzetközi jog fel­adatát jelöli meg: dolgozzon ki olyan eszközöket, amelyek hatékonyak a megelőzés, a helyzetfelmérés, a bűntettek visszaszorítása terén. A demokratikus kormányok jól tudják, hogy a terroristák elleni erő alkalmazása nem jogosít fel arra, hogy le­mondjanak a jogállam alapel­veiről. Elfogad­hatatlan politikai döntések lenné­nek, ha úgy töre­kednének siker­re, hogy figyel­men kívül hagynák az alapvető em­beri jogokat: a cél soha sem szentesít­heti az eszközöM. A szentatya hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog soha ne tekintsen el az etikai és morális alapfeltételek­II. János Pál pápa tői. A történelmi események azt ta­nítják, hogy a béke építése soha nem hagyhatja figyelmen kívül az etikai és jogi rend tiszteletben tartását, a ré­gi mondás szerint: „Seiya ordinem et ordo servabit te” - Őrizd meg a rendet, és a rend megőriz téged A nemzetközi jog alapvető célja, hogy a fegyverek materiális erejä a jog erkölcsi erejével váltsa fel A szentatya üzenete gazdag evan­géliumi tanítással, a szeretet felsza­badító és újjáteremtő erejének leírá­sával zárul. „A keresztény tudja, hogy Isten szeretetből lép kapcsolat­ra az embenel és szeretetet vár vá­laszként az embertől. A szeretet az emberek közötti kapcsolatok legma­gasabb rendű és legnemesebb formá­ja A szeretet hassa át tehát az embe­ri élet területét, kiterjedve a nemzet­közi rendre is. Csak az az emberiség élvezheti majd a valódi és hosszan tartó békét, amelyben a szeretet civi­lizációja uralkodik” - írja a Szent­atya, a reményre buzdítva: „Omnia Vincit amor”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom