Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-10 / 9. szám

2004. Január 10., szombat KULTÚRA - R I P ŐRT 7. OLDAL TEGNAP MEGALAKULT a Múzeumi Baráti Kör Egyesület Pécsett. Az alakuló ülést Tasnádi Péter, a Megyei Közgyűlés alelnöke és Huszár Zoltán, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója vezette a Megyeházán. A találkozó célja, hogy a megalakult civil szervezet- tel a múzeumok iránti közérdeklődést és a civil támogatási kedvet megerősítsék. ______________________________________fotó; löffler péter Sz ékelyhídi Balázs meg a Megasztár megmérettetés Brass-show Párizsban Székelyhídi Balázs, mint mondja: nyugodt. Arra, hogy az sms-ekkel beszavazza-e a közönség a Megasztár döntő­jébe, szerinte 50 százalék az esélye. Persze, azt hozzáteszi, hogy a szavazás egy kicsit a városok versenye is - vajon odaállnak-e a pécsiek egy pé­csi srác mögé? A tévécsatorna honlapján veze­tett, amúgy sehová be nem szá­mító internetes szavazás legin­kább egy dolgot bizonyít, hogy rengeteg embert érdekel az ifjú sztárjelöltek vetélkedése: pénte­kig több mint hetvenezren vok­soltak a hat jelölt valamelyikére. A 23 éves Székelyhídi Balázs a budapesti szállodában épp túl van kései reggelijén, amikor be­szélni tudunk vele.- A mai nap még laza. Tizen­egykor ruhapróba, háromkor színpadi próba. De a szombat húzós lesz. Megmondom őszin­tén, még mindig teljesen felfog­hatatlan az egész. Balázs tábora - a honlap alap­ján - nem csekély, sokan úgy gondolják, hogy szinte csorbát szenvedne a döntőbeli küzde­lem, ha a pécsi szakácsfiú nem mutathatná meg, hogy mit is tud.- Persze, hogy töprengek néha azon, hogy mi lesz a szavazás eredménye. Szerintem 50 száza­lék az esély - véli kissé elgondol­kozó hangon. - De azt hiszem, hogy bár a holnapi szereplés még befolyásolhatja az eredményt, az én esetemben már csak jó irány­ba. Szerencsére nem vagyok egy izgulós fajta, ugyanazt fogom csi­nálni, amit eddig is. A fiatalembert családja kísérte el a megmérettetésre, ám nap­közben rendszeresen találkozik a másik öt jelölttel.- Nem, nincs köztünk semmi­féle rivalizálás. Inkább nagyon is jól elvagyunk egymás társaságá­ban, hiszen, azt lehet mondani, egy csónakban evezünk. A nagy kérdés: a döntő. Mi lesz, ha bejut?- Csúcs lenne. Tudom, hogy ott már mindenféle zenei felada­tokat kapnak majd a versenyzők. Én egyet ígérhetek, ott is mindent csak a saját stílusomban fogok előadni, legyen az Beatles vagy bármi egyéb, biztos, hogy nem a popstílust fogom nyomni. Ez bizonyára megnyugtató a Balázs-rajongóknak, akik termé­szetesen többnyire pécsiek, sőt, nem egy netes beírás szól arról: „Pécs a Tiéd!”- Nagyon jól esik. Tudom, hogy a pécsiekben van erő. Azt hiszem, hogy a szavazás némi­képp a régiók vagy városok ver­senye is. Hatunk között két buda­pesti is van, nyilván, hogy ott sokkal több ember él. De szerin­tem a pécsiek sem fogják hagyni magukat! Egyszóval: a mai műsor ideje alatt tényleg jöhet a szombat esti (sms-)láz! m. k. A pécsi Daniel Speer Brass réz- fúvós-együttes előbb Bukarest­ben, majd Párizsban ad újévi koncertet a kulturális külképvi­seleteken. A Bukaresti Magyar Intézetben pénteken léptek fel különleges brass-show műso­rukkal, a Párizsi Magyar Intézet­ben pedig egy héttel később ad­nak reneszánsz, barokk és kor­társ szerzeményekből összeállí­tást. A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumának intézetei azért választották a pécsi rézfú­vós szextettet, mert a klasszikus zene, a dzsessz és a könnyedebb muzsika is megtalálható reper­toárjukban, ráadásul sok moz­gással jelmezes showműsorban játsszák el a számokat. Carmen- showjuk például, amely mind­két helyszínen hallható és látha­tó, tulajdonképpen egy operált opera, úgy is fogalmazhatnánk, A Pécsi Rádió és a Pécsi Szimfo­nikusok tavaly megkezdett mű­sorsorozata a jogutód Pannon Filharmonikusok Pécs zenekar­ral idén is folytatódik. A Pannon-Koncert Tükör vasárnap délután öt órakor kezdődő adá­sában a Pécsi Filharmonikusok 20 éves jubileumi hangverse­nyét hallhatják a komolyzene dél-dunántúli barátai. Az idén január 3-án a Pécsi Nemzeti hogy komolytalan komolyzene, parodisztikus hangvételű kosztü­mös darab. A társaságról tudni kell, hogy már nem kvintett­ként működ­nek, Péter Zol­tán dobossal szextettre bő­vült a csapat - a többiek: Hor­váth Zoltán- trombita, Ham­mer Gábor- trombita, Pétersz Árpád- kürt, Sör­főző Zoltán- harsona, Maronics Zsolt- tuba. A Daniel Speer Brass emellett olasz és angol meghívásnak tesz eleget az idén, míg Baranyában igen ritkán találkozhatunk velük, legközelebb várhatóan a megye­bálon lépnek majd fel. Színházban megrendezett kon­certen a zenekar két korábbi ve­zető karmestere, Howard Wil­liams és Nicolas Pasquet, vala­mint a mostani zeneigazgató­karmester, Hamar Zsolt vezé­nyelte az élmúlt két évtized leg­sikeresebb műveiből válogatott műsort. A hangversenyen Vass Ágnes és Jandó Jenő működött közre szólistaként. __________________________as M. B. E. Szimfonikus-jubileum a Pannon-Koncert Tükörben Egy öregember emlékirataiból Korbács Rég örvendeztem újsághírnek annyira, mint amikor olvastam, hogy a pécsi rendőrök karácsony előtt, visszaszorították a városban a zsebtolvajlást, sőt, egy külföldi bandát megfutamodásra késztet­tek. Az élősdi férgek közül legjob­ban az elesetteket és gyámoltala­nokat is kifosztó zsebeseket utá­lom. Ezért a megkímélt áldozatok nevében köszönöm és gratulálok az akciókban részt vett zsaruk­nak. Remélem a főkapitányi dicsé­retet már bezsebelték. S bízom benne: egyikük sem csípett el ak­kora halat, hogy baja lett belőle. Mert Pécsett, valaha, ez is előfor­dult. Igaz, a mai nagy halak nem az utcán rabolnak. A közelgő Tüke-díj átadás tisz­teletére, helytörténeti ismereteink gyarapítására, szemezgetek a vá­ros történelméből. Kétszázkilencven éve, a mai Szé­chenyi teret piactérnek nyüvánítot- ták, s az is maradt a XX. sz. elejéig. Itt volt a bűnösök nyüvános meg­szégyenítése, megfenyítése vagy ki­végzése is. Mindezeket hivatalos közegként, irigyelt fizetéssel, a váro­si cigány végezte. Korbácsa leltári tárgy volt a városi tanácson, s mint közeg feltéüen tiszteletet érdemelt. Büntetés terhe mellett, tilos volt őt gúnyolni vagy munkájában akadá­lyozni. Bizony sokszor az ő erejétől függött a büntetés súlyossága. 1770-ben egy robosztus favágó nyerte el a „városi cigány” rangot. Bár lelküsmeretesen látta el felada­tát, közkívánatra hamar lecserélték. Egy szerencsétlen parázna asszony, a tőle elszenvedett botütések után hetekig feküdt élet-halál között. Hiá­ba védekezett szegény közeg azzal, hogy ha csak tessék-lássék módra üt, rá vernek huszonötöt hanyag munkavégzésért. Hiába, mindig is nehéz volt a hivatalos ember élete. Más időben, a város tekintélyes polgára, Josics Péter kereskedő el­vette a városi cigánytól a korbácsot a pécsi utcán. Úgy vélte, túlságosan tüntet a hivatalos személy, a félel­metes szerszámmal. A tanács be­idézte a renitens polgárt. Hivatali közeg elleni erőszakért szerették volna elítélni. Ám Josics eskü alatt azt vallotta, hogy egyáltalán nem volt tudomása a korbács hivatalos jellegéről. (Apokrif dokumentu­mok szerint, esküjét így kezdte: „Esküszöm! Mi az hogy? Naná! De mennyire nem volt tudomásom arról”...) Bár az idő tájt a hamis es­kü még halálos bűnnek számított és nem jópofaságnak, mint manap­ság, a gazdag garázda szavának hinni kellett. De, hogy az igazság ne szenvedjen csorbát, háromnapi börtönre és ötven botütésre ítélték a cigányt, mert nem nyújtott felvilá­gosítást Josicsnak, a korbács hivata­los jellegéről. Tán nem tanulság nélkül való e két és fél száz éves történet. A gya­korlat néha kísért, csak a botütések elmaradását fájlalom. No nem a pa­ráznákat büntetném, de példáid a zsebtolvajokat. Előbb ötven bot, az­tán takarodjon ki a városból. Ez is hatékony eszköze lenne az erkölcsi nevelésnek. S tán nem röhögnének olyan nagyon a markukba, akiket tetten érés után, a törvény szelle­mében szélnek eresztenek. Bár január 21-én az első Tüke-díj átadásával ünnepeljük Pécs szabad királyi várossá válását, az év eleje zavarba ejtő történelmi események kerek évfordulóját is rejti. Ezúttal csak nagy költőnk és hős hadvezé­rünk, Zrínyi Miklós, 1664-beli dicső­séges téli hadjáratára gondolok. Pécs ebben az időben virágzó tö­rök kereskedelmi város, jelentős iparral, díszes, cseréptetős házak­kal, övezve gyümölcsöskertekkel és szőlőkkel. A mohamedánok mellett jelentős számú keresztény él a fala­kon belül. Jezsuita atyák működé­séről, vüági papról, valamint unitári­usokról, kálvinistákról tudunk. I. Lipót felfüggeszti Wesselényi Ferenc nádort helytartói és Zrínyi Miklós horvát bánt országos fővezé­rt tisztségéből, de három nap múlva már egyesülnek, Zrínyi és Batthyá­ny Ádám dunántúli főkapitány ka­tonái, a gr. Hohenlohe és gr. Leslie vezette birodalmi csapatokkal, s Pécs ellen indulnak. Január 28-án a Zrínyi vezette magyar, horvát, rajnai sereg betör a városba, de a várat nem tudja elfoglalni. A harcokban részt vevő Eszterházy Pál így di­csekszik: ,JNincs olyan ékesen szóló, W‘ M Futnak a képek Ili Esőlány Sartre Az undor című regényének van egy híres részlete, amelyet „gesztenyefa-jelenet" -ként szoktak emlegetni. A hős, Antoine Roquentin, aki egyben az elbeszélő is, egy parkban leül egy padra, s ahogy ott szemlélődik, hirtelen mintha szétfoszlanának előtte a dol­gok, „a gyökér, a park rácsa, a pad, a pázsit ritka füve", s azt érzi, megvi­lágosodik előtte a lét képtelensége, értelmetlen abszurditása. „Én vol­tam a gesztenyefa gyökere", írja, és mélységes undor fogja el a céltalan tenyészetet érzékelve:,.Minden léte­ző ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg." Mintha Sartre egzisztencializmu­sának emberi kvalitást, méltóságot nem nélkülöző, ám fagyos ateizmu­sát, szemléletmódjának léthidegét érzékelnénk Az ördögök (Les dta- bles) című francia filmben. Hősei testvérek, két kamasz, egy fiú s egy lány, akiket anyjuk egykor egysze­rűen kitett a járdaszélre. Azóta zord lelencházakban tengődnek, ahon­nét folyton elszöknek, és csavarog­nak a nagyvilágban. Eközben bűn- cselekmények sorát követik el: be­törnek, rabolnak, gyújtogatnak, még fegyveres erőszakot is alkal­maznak olykor. Ha van abszurd élet, „létbevetettség", akkor ez az. Két kitaszított, elhagyott, magányos gyerek. Ki jön majd értük? A gyám­hatóság? A rendőrség? Talán az ör­dög, hogy a múlt század legna­gyobb filmrendezőjére, Bressonra utaljak, mert alighanem e film címe is ezt teszi. Ám a történemek létezik egy má­sik megvilágítása is. Felbukkan vá­ratlanul az anya, aki magához ven­né a fiút, Josephet, de a lányt to­vábbra sem vállalja. Chloe ugyanis súlyos beteg: autista. A témát feldol­gozó ismert mozidarab szimboliká­jával kifejezve: esőlány. Az orvos szerint is intézetben a helye. Joseph azonban hallani sem akar arról, hogy elhagyja nővérét, mert az meg­halna nélküle, hiszen még az ételt is csak tőle fogadja el. Joseph úgy érzi, felelősséggel tartozik nővéréért, az ő családja - Chloe, s azért szöknek el, hogy együtt maradhassanak. A lánynak van egy gyakran ismétlődő kényszercselekvése: színes kövek­ből, üvegdarabkákból egy ház mo- zaikképét rakja ki. Egy elképzelt ott­hont. Vándorlásuk során ezt az ott­hont keresik. Christophe Ruggia filmjét - a gyerekszereplők kiváló alakítása mellett - ez a megdöbbentő kettős­ség avatja értékes alkotássá. Az ál­landó lebegés a rémséges tettek és a gyengéd érzelmek között, ahol el­választhatatlan a rettenetes magány és a családi összetartozás kiolthatat- lan vágya. A bűn és a feloldozás. Az ítélet és a kegyelem. Úgy vélem azonban, hogy ehhez a témához, a benne rejlő élmény bonyolultságá­hoz, a létundorhoz s ennek ez eset­ben elválaszthatatlan cáfolatához, szigorúbb, tartózkodóbb rendezői felfogás, statikusabb, eszköztele- nebb fényképezés s főként puritá­nabb cselekményszövés illett volna. Mintha túl sok lenne az esemény, a kaland, a bűnök halmozása. A vér­fertőzés motívumának kezelését például stílustörésnek tartom, a be­mutatás nézőpontja erkölcsileg is vitatható. Azt gondolom, hogy a rendező talán túlzottan is „ütős drá­mát" akart csinálni, ahelyett, hogy hagyta volna a témát, a helyzetet, a képeket önmagukért beszélni. Ami a legszebb jelenetek során, így a zárókép esetében is, hiánytalanul megtörténik. Betörnek egy házba (mintha ez lenne a keresett otthon), kimennek a kertbe, ahol Chloe hin­tázni kezd, de leesik. Joseph, aki korábban súlyosan megsebesült, s vérzik, egy székbe roskadva elma­gyarázza neki, hogyan kell a hintát lendületbe hozni. A lány megérti, újra felül, ügyeskedik, s önfeledten emelkedik a magasba. Testvére bol­dogan nézi. Mintha Az undor fáinak lombjai közt, áttörve, mégiscsak feltűnne egy darabka égbolt. Talán... .Nagy Imre A testvérek szerepében Adélé Haenel és Vincent Rottiers ki el tudná mondani, hogy milyen óriási zsákmányhoz jutottak: nincs toll, amely le tudná írni a nagyszerű épületek kirablását... Eleség annyi voü, hogy okos gazdálkodással har­mincezer embert táplálhatott volna egy éven át.” Négyszáz boltot raboltak ki, s bár támadás előtt parancsba adták, hogy a keresztény lakosokat kímél­ni kell, levagdaltak boldogot, bol­dogtalant, asszonyt, gyereket, a zsákmányért a magyarokat is. Ré­szeg katonák henteregtek szerte az utcákon. Rengeteg bort, amit nem tudtak meginni, elfolyatták. Pocsék­ba szórták a lisztet, gabonát, húst is. Az Erdélyi Krónika tudósítása sze­rint a horvátok és magyarok kezd­ték a garázdálkodást. A zsákmány erősen motiválta a harcosakat. Zrí­nyi mielőbb az eszéki hadi híd el­foglalására és felégetésére, akart menni, hogy a török utánpótlást ne­hezítse. Ez volt a hadjárat fő célja. De nem mert elindulni, mert tisztjei féltek, hogy a szövetségesek addig elfoglalják a várat, s az ott talált zsákmányt egyedül nyelik le. Ek­kor a lovagias von Hohenlohe, grófi becsületszavát adta, hogy amíg Zrínyi odajár, nem veszik be a várat. Nem is vették be, mikor visszajött a bán, akkor sem, fel­gyújtották hát a várost, s elvonul­tak. Most büszkélkedjem, hazafi­ként, a magyar és keresztény ka­tonák hadi sikerén, vagy lokálpat­riótaként siránkozzam városom hajdani pusztulásán? Nehéz megtanulni, hogy min­dent csak saját korának mércéjé­vel szabad mérni. Egy azonban nem változott. A politika alantas­sága. Mert az is az 1664-es év kró­nikájához tartozik, hogy a híres törökverők, Zrínyi Miklós és Péter egész évben nyaggatták XIV. La­jos francia királyt egy Habsburg- ellenes szövetség érdekében. Ám a nagyhatalmakban már akkor sem bízhattunk. Válaszul, Zrínyi akarata ellenére, a szövetséges csapatok júniusban föladták Új- Zrínyi várat. Inkább a töröké le­gyen. Montecuccoli, a császári csapatok élén ott táborozott a kö­zelben, de nem avatkozott be. A várat aztán Köprülü felrobbantat- ja. Öt hónap múlva egy Habsburg címerű vadkan, vadászaton halál­ra sebzi a költőt. Nem mindegy hogy kik között élünk, s kikkel járunk vadászni. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom