Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-03 / 329. szám
16. OLDAL ÓZD FALU B E MUTATKOZIK 2003. December 3., szerda Sokat fejlődött a település Az utóbbi években több olyan beruházás készült el a faluban, amelynek átadása után elviselhetőbb a zsáktelepülésen élők élete. Ennek egy része ugyan nem infrastrukturális fejlesztés, ám egy emlékmű, vagy a ravatalozó elkészülte is elégedettséggel tölti el az itt lakókat. A tizenkét éve egyfolytában polgármester Vass Lajos meglehetősen optimista, tavaly úgy vélekedett, a falu fejlődése csak akkor lesz látványos, ha a zsáktelepülés nyitottá válik, nem kell olyan nagy beruházás ahhoz, hogy ez megvalósuljon, hiszen ha Kisasz- szonyfáig átkötnék a faluból kivezető utat, máris megszűnne a település zártsága, ezen az úton is kapcsolódnának Baksán keresztül a megyeszékhelyhez. Ez ugyan nem valósult meg, és nagy valószínűséggel a jövőben sem lehet rá számítani. Valamikor, még a rendszerváltás előtt volt egy terv, miszerint Szentlőrinctől Siklósig vezetett volna az új út, a harkányi elérhetőséget megvalósítandó, ám ez csak terv maradt. A munkahelyek teremtése egyébként központi kérdés a faluban, itt ugyanis a munkaképes korú lakosság 70 százaléka nem rendelkezik állandó jövedelemmel, a legnagyobb munkaadó a településen az önkormányzat. A polgármester szerint az ön- kormányzat az egyelőre meglehetősen kilátástalan helyzet ellenére is próbálkozik a falu életlehetőségeinek javítására. Az utak, a járdák a körülményekhez képest megfelelőek, működik a művelődési ház, van jól felszerelt orvosi rendelő - hogy csak néhányat soroljunk fel az utóbbi években a falu gyarapodásából. A gyerekek a szomszédos Bogádmindszentre járnak iskolába és óvodába, sokba kerül ez a falunak, a 16 általános iskolás és a 8 óvodás után 2,5 millió forint kiegészítő támogatást kellett az idén fizetniük. Nem sajnáljuk ezt a pénzt - mondja a polgármester -, hiszen jövőnk tőlük függ, hogyan alakítják majd a falu képét, felkészültségük alapján milyen elképzelésekkel akarják átalakítani a települést. Az iskola- kezdéskor az általános iskolásoknak ötezer, az óvodásoknak háromezer, a továbbtanulóknak tízezer forint támogatást nyújtanak. A tankönyv árának felét az önkormányzat fizeti, a három- és többgyermekes családok az étkeztetési díj felét kapják támogatásként, az óvodások ingyen jutnak a napi élelemhez. Ezek az évi költségvetést szinte teljesen kimerítik, ennek ellenére a polgármester szinte biztosra veszi, hogy az idén is kapnak csomagot a gyerekek a hagyományos Télapó-ünnepségen, s karácsonykor sem feledkeznek meg róluk és a nyugdíjasokról. A faluban tavaly avatták a világháborúkban elesettek márvány emlékművét A falu motorja a nyugdíjasklub Hogy mennyire serkentőleg hat a nyugdíjasklub a munkanélküliséggel súlyosan terhelt falu lakosságára, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az Ózdfalui idősek klubja működése. Kétségtelen, a településen nagyon sok a 60 év feletti lakos, akik közül nem egy aktív tevékenységre képes, csak hát valakinek össze kellett fogni, programot kellett adni, meg kellett szervezni egy klub működését - s erre volt alkalmas, a nyugdíjasklub jelenlegi mindenese, titkára Horváth Józsefné. Mindenekelőtt az volt a kérdés a klub működésének megvalósításában, mit lehet kevés pénzből kihozni, hogyan lehet összetartani ezt a meglehetősen heterogén társaságot, ráadásul a programokat mindenkor megzavaró, egészségügyi problémákkal állandóan küszködőket? Végh Lászlóné, a klub kulturális vezetője ezzel kapcsolatban elmondja, hogy a nyugdíjasok világnapjának helyi rendezvényét például azért nem tudták megszervezni, mert ő is beteg volt, s nem volt más, aki az ünnepséget lebonyolította volna. Persze ez egy az elmaradt rendezvények közül, a klub a rendszeres összejövetelek többségét megtartja, sőt ezenkívül igyekszik a település közös ünnepségein is tevékenyen részt venni. Ez egyébként nem csak azt jelenti, hogy a klub tagjai minden megmozduláson részt vesznek, hanem azt is, hogy a szervezésből és lebonyolításból is tevékenyen kiveszik részüket. Nem véletlenül mondta a polgármester, hogy rájuk minden rendezvé- nyen lehet számítani. _________■ Óz d testvértelepülés lesz Kissé váratlanul érte a településen lakókat a turistacsoport megjelenése. A borsodi ipari várost irányító testület ugyanis elhatározta, megkeresi a Magyarországon lévő, a nevében „Ozd”-ként szereplő településeket, s együttműködési szerződést köt velük. Nemes cél, a megvalósításban elsőként szerepelt Ózdfalu, ugyanig hazánkban állítólag van még egy község, amely viseli az Ózd nevet, ám csak áttételesen, nem közvetlenül. De ennek nincs jelentősége, a községben élőknek csak az a fontos, hogy egy náluk- nál jóval nagyobb, városi rangon lévő település szeretné velük az együttműködést megvalósítani. Az ózdfaluiakat már az idén meghívták egy látogatásra, ám betegség miatt erre nem került sor, az ózdiak hiánytalanul megjelentek a falunapjukon, s természetesen újból meghívták a község delegáltjait. Hivatalos kapcsolatfelvétel tehát még nincs, de jövőre szeretnék a kapcsolatot újabb együttműködéssel biztosítani. ■ Szociális földprogram A község sanyarú helyzetét mi sem bizonyltja jobban, mint a csaknem 70 százalékos munkanélküliség. A környező településeken a rendszer- váltást követően a tulajdonviszonyok átrendeződése alaposan megnyirbálta a foglalkoztatást, az ózd- faluiak a környező termelőszövetkezetek megszűnése után munkahely nélküliekké váltak, többségük azóta sem tudott elhelyezkedni. A lakosság jelentős része nem rendelkezik szakképesítéssel, néhányuk- nak még a nyolc általános végzettsége sincs meg, így azután nem lehet csodálkozni azon, hogy ezek az emberek munkahelykeresési akciói általában nem jártak sikerrel. A több mint kétszáz fős lakosság munkaképes korú részének 70 százaléka teng-leng munka nélkül, a legtöbben szociális segélyből, és a gyerekek után járó állami támogatásból és alkalmi munkából él. Jobb helyzettel a jövőben sem számolnak. A település ugyanis zsákfalu, ami ugyan normális esetben nem lenne baj, ám munkahely-keresési szempontból rendkívül előnytelen. Ha valaki mégis találna munkát a közelben, vagy esetleg a környező városban, megyeszékhelyen, megnézheti magát, ugyanis a nap jó része utazással telne el. Bogádmindszenten át kell szállniuk a menetrend szerinti járatról vagy Vajszló, vagy pedig Pécs irányba tartó buszra. Ez viszont nem vonzó perspektíva az itt élőknek, így azután nem kelthetett különösebben meglepetést az erre vetődő idegenek számára az sem, hogy az emberek egész nap itthon vannak, mivel az útiköltséget senki sem hajlandó kifizetni nekik. Az önkormányzat szociális földprogram megvalósításával próbálkozik, hogy legalább a ház körüli föld legyen hasznosítva, Pályázati pénzekből gépeket vásároltak, amelyekkel alacsony fizetségű bérmunkában a családi házak körüli területen a tulajdonos haszonnövények termesztését vállaló, de a nyomott árak miatt eladásra nem alkalmas növények termesztésére alkalmas földjeit megműveli. Az önkormányzat azt tervezi, hogy a néhány milliós törzstőkével rendelkező, a mezőgazdasági termelést végzőket, a család ellátását részben fedező termékek előállítása érdekében, legalább a termőföld megművelését támogatja. Az önkormányzat rendelkezésére álló öthektáros területen megtermelt takarmány (ebben az évben kukorica) árából is a földprogramot támogatják. ■ Elkészült a ravatalozó A település lakosságának hovatovább központi kérdésévé vált, épülhet-e ravatalozó a községben, avagy továbbra is a falutól meglehetősen távol eső temetőben, épület híján, a szabad ég alatti szertartáson búcsúztatják elhunyt szeretteiket. A helyi ön- kormányzat lakossági nyomásra (a testület maga is fel akarta számolni a tűrhetetlen állapotot), s három évvel ezelőtt arról döntött, hogy önálló, teljes infrastruktúrával felépített ravatalozót kell létrehozni. A kérdés már csak az volt, hogy hol? A temetőben lenne a helye, ám a nyughelyeket befogadó terület meglehetősen messze van a településtől, az odavezető út sincs kiépítve, ha az időjárás csapadékossá válik, akkor tulajdonképpen csak terepjáróval lehet megközelíteni. Érdemes-e oda telepíteni a falunak az igen fontos beruházást, ha a megközelítéséhez a több millió forintot felemésztő útépítést kellene mindenekelőtt megoldani. Éppen ezért a testület minden körülményt figyelembe véve úgy döntött, a ravatalozót a falu határában építik fel, a pályázatot pedig a kolumbáriumos temető kialakítására adják be. A pályázatot elnyerték, a temetőt és a hozzátartozó ravatalozót felépítették, az idén a kegyeleti helynek megfelelő kerítéssel látták el. Halottaikat a falu határában lévő, könnyen megközelíthető épületben tartják, majd ezt követően az időjárástól függően, hol autóval, hol szekérrel, súlyosabb esetben traktorral szállítják az örök nyugvóhelyre. Az idén a ravatalozó kerítése készült el Megkérdeztük: mit kellene megoldani a településen? Leginkább munkahelyeket kellene létrehozni Lakatos Gyula nyugdíjas: - Nekem az a véleményem, hogy a falu lehetőségeit sokkal jobban ki lehetne használni, ha az itt élő emberek többségének munkája volna. A megszűnt termelőszövetkezetek ugyanis nálunk munkanélküliséget hagytak maguk után, a faluból nagyon sokan a felszámolás után nem tudnak elhelyezkedni. Valamilyen feldolgozó- üzemre gondolok, hiszen például Bogádmindszenten a volt állami gazdaság üresen álló központi épületében lehetne valami összeszerelőüzemet létesíteni. Balogh Józsefné hivatalsegéd: - Én, ha valami csoda folytán lehetne, eltolnám valahová a házamat, ugyanis elég reménytelennek látom a helyzetünket. Főleg a fiatalság van nagy bajban, hiszen milyen munkalehetőségre számíthat, ha befejezi az iskolát. Én már csak ezért is vagyok pesszimista, mert nekem is vannak gyermekeim, s egyáltalán nem látom még a legapróbb lehetőségét sem annak, hogy a jövőben mit is kezdjenek az életükkel. Gotthár Szimonetta óvodapedagógus: - Én ugyan nem vagyok tősgyökeres Ózdfalui, barátom, akivel együtt élünk, viszont idevalósi. Az a tervünk, hogy itt telepedjünk le, építkezni akarunk. A legnagyobb gond a faluban természetesen a munkanélküliség, sajnos az óvodába járó gyerekek is megérzik a pénztelenséget, a szegénységet. Az itt élők többsége alulképzett, néhányuknak még a nyolc általános iskolája sincs meg, nekik még reményük sincs az elhelyezkedésre. Végh Lászlóné nyugdíjas: - Bizony, bizony a falu legnagyobb baja, hogy az itt élők egy jó része nem tud munkahelyet találni. Mi, nyugdíjasok sem élünk valami jól, hiszen közülünk is többen minimális járandóságból élnek, de legalább van valami jövedelem mögöttünk. A nyugdíjasklubban nem is igen panaszkodnak, sajnos bele kellett törődniük sorsukba. De azért a fiatalokért aggódnak, mi lesz a manapság egyre több tengő-lengő fiatallal, milyen jövőre számíthatnak. Ifj. Vas József vállalkozó: - Kétségtelen, az itt élő emberek többsége valamikor a mezőgazdaságban dolgozott. Most egy agrár- gazdasági üzem, amelyet például én is irányítok, leginkább az élőmunkával taka- rékoskodik, mert az a legdrágább. Tehát hiába alakulna itt a környéken növénytermeléssel, vagy állattenyésztéssel foglalkozó üzem, a munkanélküliségen nem sokat segítene. Én is valamiféle összeszerelőüzemben látnám a megoldást. __________________■ Ózd falu Sumonyő Gyöngyi? Magyartelek Magyarmecske/'0 Ksassisryla Tés9rv °0korág ö Kákics / b /Tengeri ÓZDFALU+ ^Gävlnfo l Bogádmindszéfö^--• /"° „..... HegyszentPáprá d márton Csányoszró öflagycsány A TELEPÜLÉS GAZDAI. A község immár negyedik ciklusban megválasztott polgármestere Vass Lajos, aki 12 év óta küzdelmet folytat - nem is eredménytelenül - a falu fennmaradásáért. Alpolgármester ifj. Nyaka Gyula. A település önkormányzatának tagjai: Horváth József, Vas József, Nagy Sándor és ifj. Bogdán József A faluban - mivel a lakosság jelentős hányada cigány származású - a kisebbségi önkormányzat évek óta megalakul, és jól együttműködik a helyi államigazgatási szervezettel. Az önkormányzat elnöke ifj. Nagy Sándor, tagjai Bogdán Sándor és Csonka József. A körjegyző Takácsné Jauch Ibolya. A háziorvos dr. Andics Lajos, a védőnő Váczi Lászlóné, az állatorvos dr. Lambertus József Iskola- igazgató Tóth István, óvodavezető Csókáné Zrínyi Katalin. A nyugdíjasklub elnöke Bátor Alajos. A plébános Gál Péter, az egy- házközésg gondnoka Hirsch Gyula, a hivatalsegéd Balogh Józsefné, szociális gondozó Orsós Mónika és a falugondnok ifj. Bogdán József______________■ JÁ TSZÓTÉR ES FALUGONDNOK. Évek óta tervezgetik, hogy a faluban játszóteret létesítenek. Ez már csak az utóbbi években azért is fontos kérdéssé vált, mert örvendetesen fiatalodott a település, egyre több az iskoláskorú gyerek, atók a délutáni órákban szívesen eltöltenének egy-két órát - az iskolai feszültséget levezetendő - a játszótéren. Az elképzelések szerint jövőre pályáznának a szabaidő- park kialakítására, mert ha már lúd legyen kövér, az emlékmű mögötti szabad téren kialakítandó játszótér mellett egy labdarúgópályát is kialakítanának. Nagyon elégedettek a falugondnoki szolgáltatással. Amikor az akkori kormány meghirdette a 600 fő alatti községeknek a falugondnok fenntartásának állami támogatását, azonnal jelentkeztek, hiszen a kisbusszal rendelkező, állandó készenlétben lévő falugondnokra nagy szükség van a településen. Azóta - mármint 1997 óta - működik ez az önkormányzati szolgáltatás, viszi reggel az óvodásokat és az iskolásokat, délután hazahozza, a gyógyszerek kiváltásához szállítja a szociális gondozót, felülvizsgálatra is elviszi a betegeket Pécsre, de ha szükséges, a hétvégi orvosi ügyeletre is beszállítja Vajszlóra a sürgős orvosi ellátására szorulókat. Természetesen vannak olyan szolgáltatások, amelyeket már csak térítés ellenében vállalnak, ennek ellenére - és az állami támogatás ellenére - is sokba kerül a szolgáltatás fenntartása az önkormányzatnak, ám nem sajnálják rá a pénzt, ugyanis az itt lakók jó része munkanélkü- li, élelemre is alig van pénzük. ■ ozdfalu.dunantulinaplo.hu Az oldalösszeállítást támogatta a helyi önkomrányzat, a Baranya Megyei Közgyűlés, valamint a Szentlőrinc- Ormánság Takarékszövetkezet. Szerkesztette: Békéssy Gábor l
