Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-12 / 279. szám

2003. OKTÓBER 12. RIPORT A pápa Pompejiben búcsúzott el? A hívők arcára kiült a kétségbeesés, amikor a pápa hangja elcsuklott a múlt szerdai, Péter téren tartott beszéd köz­ben. II. János Pál kiszolgáltatottnak, kétségbeesettnek tűnt. A karját kitárta az ég felé, mintha Istentől kérne se­gítséget. Kis idő múlva megkönnyebbült taps morajlott vé­gig a bazilika márványoszlopai között, amikor a Szentatya ismét beszélni kezdett. A hívek aggódnak a pápa egészsé­ge miatt. A legutóbbi hír szerint a pápa olyan gyenge, hogy akár egy könnyű nátha is végzetessé válhat. „A pápa nem tud menni, nem beszél. Egyedül már táplálkozni sem képes. Ennek ellenére rendszeresen együtt étkezik tanács­adóival, és figyelmesen hallgatja őket” - jellemzi egy monsignore a Vatikán nehéz hétköznapjait. ■ A Szentatya már tíz éve Parkinson-kóros, ám a gyógyszerek mennyiségét az utóbbi időben csökkentették, mert egyre kevésbé bizo­nyultak hatékonynak. Fontos fellépések előtt a pápa infú­ziós kezelést kap. Az utóbbi hónapokban bennfentesek tudni vélték, hogy egy papaakivonatot tartalmazó vitaminkészítménytől nyeri vissza az erejét újra és újra. Ám Pompejiben, amely a római civilizáció egyik leg­jelentősebb emlékhelye, és Mária-kegyhely is, ismét ki­pihentnek látszott a Szent­atya, sőt a hangja sem csuk­lóit el. Ugyanakkor több főpásztor már a halálhírét költi, Christoph Schönbom bécsi érsek szerint közeledik II. János Pál halálának időpontja, s Joseph Ratzin- ger bíboros is azt ajánlotta a híveknek, hogy „imádkoz­zunk a Szentatyáért”. S bár Kari Lehman német főpap megrótta a buzgolkodó fő­papokat, kétségtelen, hogy megkezdődött a hatalmi harc, mindenki a pápa- választásra készül, és próbál némi előnyre szert tenni. A hívők viszont inkább azt érzékelik, hogy II. János Pál utolsó erejéig küzdeni akar, ahogy nemrégiben mondta: „utolsó leheletemig szol­gálom az Urat!” A pápa, akinek még ahhoz is volt ereje, hogy a börtönben meglátogassa merénylőjét, Ali Agcát, szembeszállt a nácikkal és a kommunistákkal, és jelentős mértékben hozzájárult a ber­lini fal leomlásához. A meg­választásakor regnáló szov­jet elnök, Leonyid Brezsnyev az alábbi parancsot küldte Varsóba a pápa 1978-as meg­választásakor: „Ne engedjé­tek be az országba!” A lengyel származású pá­pa mégis kilencszer járt ha­zájában. Élvezte missziós kőrútjait, amelyek során az összes kontinensre ellátoga­tott. „Mikor látogatja meg végre a kúriát?” (azaz a kato­likus egyház szenátusát) - kérdezték kritikusai, ám ő nem törődött a szemrehá­nyásokkal. 143 látogatást tett Olaszország-szerte, és az Örök Város püspökeként több száz alkalommal járt Róma különböző templo­maiban. A hívők szeretik a „sietős Szentatyát”, aki közel engedte magához az embe­reket. Elszomorodtak a hí­vek, amikor a pápa szeptem­beri szlovákiai látogatása után (ez volt a 102. külföldi útja) így szólt egy munkatár­sához: „tudom, hogy már nem kelhetek útra.” A megromlott egészségi állapot azonban nem ad okot a visszavonulásra, sőt: a pá­pa szándékosan hagyja, hogy az emberek közvetlen közelről lássák szenvedéseit. János Pál ezt küldetésnek tekinti. Míg az indiszponált elődök elzárkóztak bajaik­kal, a jelenlegi szentatya nem tagadja, hogy a légzése egyre lassúbbá, a hangja egyre gyengébbé válik, hogy sokasodnak a fájdalmai, és a végtagjai is cserbenhagyják. Miközben a hívek aggód­nak, a Vatikánban sokaknak már az utódláson jár az esze. Mindenki a következő pápá­ról spekulál, titokban tippe­ket cserélnek, ám az egészen óvatosak nem nevezik meg jelöltjüket, mivel: „aki pápa­ként kerül a konklávéba, kar­dinálisként kerül ki onnan”. Eme vatikáni bölcsességet II. János Pál két elődjének megválasztása is megcáfolja: 1963-ban és 1978-ban a két favorit: VI. Pál és I. János Pál került a pápai trónra. A rómaiak olasz pápát akarnak. Különösen az Örök Város reformista erői utalnak évek óta arra, hogy „a pápa elsősorban és minden más előtt Róma püspöke.” A lehetséges utódok kö­zött három olasz kardinálist is találunk. Közülük Milánó új hercegprímása, Dionigi Tettamanzi (69) a legesélye­sebb. Őt a pápa Genovából helyezte át a sokkal jelentő­sebb Milánóba. A velencei pátriárka, Angelo Scola, je­lenleg egy olyan püspöki széket birtokol, amely már sok pápát adott az egyház­nak. Őt azonban csak októ­ber 21-én fogják kardinálissá választani. A harmadik olasz jelölt Giovanni Battista, a püspöki kongregáció prefek­tusa; e cím alatt a katolikus egyház „személyzeti főnö­két” kell érteni. Éveken át a pápai állam titkárságán dol­gozott; ő volt II. János Pál jobb keze és a kúria egyik legfontosabb menedzsere. Európai jelölt alig van. A bécsi hercegprímás és domi­nikánus szerzetes, Christoph Schönbom mellett csak Godfired Daneels (70) jöhet szóba. A nem európai szár­mazású kandidátusok közül az utóbbi években sokan visszaléptek, mindössze két jelölt maradt: az afrikai Francis Arinze (70), és a Oscar Andrés Rodriguéz Maradiaga (61). Maradiaga latin-amerikai kardinális ak­kor lépett előtérbe, amikor a pápa az iraki háború ellen érvelt. Felvillannak bizonyos huszonöt évvel ezelőtti ana­lógiák: a szovjet befolyás alatt álló területről érkező lengyel Wojtyla meggyorsí­totta a kommunizmus össze­omlását. A Hondurasról ér­kező Maradiaga pedig a globalizációra és az USA do­minanciájára jelentené a vá­laszt. A latin-amerikai püs­pöki konferencia titkára volt, mindent és mindenkit ismer. Ha a pápaválasztásban poli­tikai motívumok is szerepet játszanak, ő lesz a pápa. II. János Pál hosszú időre befolyásolhatja az utódlás kérdését: október 21-én 30 új kardinálist (köztük Erdő Péter esztergomi érseket) fog beiktatni. E ceremónia során talán megnevezi az általa választott harmincegyediket is, akinek nevét egyházpoli­tikai okokból ez idáig nem volt szabad közzétenni. Ez a személy lehet akár hűséges és befolyásos titkára, Sta- nyiszlav Dziwsz is. A pápai trón várományosai Azok a csodás gyógyulások Arról, hogy léteznek-e csodás gyógyulások, megoszlik az orvostársadalom véleménye. Sokak szerint a gyógyítha­tatlan betegek felépülése mögött nem kell rendkívüli jelenséget keresni, talán rossz volt a diagnózis, vagy sze­rencsés véletlenek összejátszása vezethetett a felépülés­hez. Mások nem zárják ki, hogy létezik gyógyulás a tudo­mány határain kívül is, ám ez sem természetfölötti, inkább a beteg akaratereje, hite lehet a magyarázat. ■ Babits Marcellinát sokan ismerik. Ám' azt már kevesen tudják, hogy az énekesnőnél néhány éve pajzsmirigy- daganatot diagnosztizáltak. A sejtburjánzás az orvosok szerint jóindulatú volt, ám a konzílium kimondta: ha mű­tétre kerül sor, az énekesnő hangja megváltozik, és talán nem is tud majd énekelni. Marcellina ezért úgy döntött, hogy másfelé keresi a gyó­gyulás útját. Kedvese kapcso­latai révén jutott el Kínába.- Totális méregtelenítés­nek vetettek alá - emlékezett vissza. - Gyógyszert még csak nem is lát­tam, csak természe­tes készítményekkel tápláltak: gyógynö­vényekkel, különbö­ző állatkákból ké­szült főzetekkel... Marcellina sze­rint a természet- gyógyászoknak olyan belső energiá­juk volt, hogy akár a kezükben tartott vil­lanykörtét is képesek voltak meggyújtani.- Ha mindez nem ve lem történik, valószínűleg én sem hiszem el - mondta. Az énekesnő háromhetes kint tartózkodás után tért vissza Magyarországra, s amikor orvosai megpil­lantották a legújabb leleteit, hüledez- tek: nem volt mit műteni. A daga­natok eltűntek. Ennek ellenére ■ Kocsis György Gábor pszichológus, a Miskolci Egyetem ad junktusa úgy véli, a megmagyarázhatatlan, csodás gyógyulá­sok hátterében többnyire a páciensek erős akarata, hite áll.- Ha egy beteg motivált, az már fél siker - jelentette ki. - Erre vezethető vissza többek között a hatóanyag nélküli szerek „gyógyító” hatása. Vikár György írt erről könyvet Gyógyítás és öngyógyítás címmel. Persze nem mindenki gyógyul meg, aki ezt akarja A pszichológus szerint szükség van a környezet feltétel nélküli támogatására is, de a hit is óriási lelki előnyt je­lent: a vallásos emberek motivációja a legmegingatha- tatlanabb. Részben ezzel magyarázhatók „csodálatos" felépülések is, amelyeket olyan helyekhez kötnek, mint Lourdes, Fatima, vagy a legújabban gyógyító sugárzá­súnak kikiáltott tápiószentmártoni Attila-domb. Marcellina nem tagadja, hogy felépülésében a szeren­csének is óriási szerepe volt.- Bármennyire is hatásos volt ez a kúra, nem állítha­tom, hogy mindenkinél be­válna. Nekem mázlim volt, hogy épp ez a gyógymód volt számomra a megfelelő. Klausmann Viktor gyógyulá­sa sem hétköznapi történet: az egykori műsorvezetőnek már régóta fájt a háta, s ami­kor egy síelés alkalmával el­esett, alig tudott lábra állni. Az orvosok diagnózisa sze­rint megrepedt a porcko­rongjának a burka, s nyomta a jobb lába felé kimenő egyik ideget. A férfi tavaly év elején már csak feküdni tu­dott. Egy idegsebész el­mondta neki, hogy a beteg­ség 60 százalékban műtéttel javítható, az esetek 25 száza­lékában nem változik sem­mi, a teljes lebénulásra pedig 15 százalék az esély. Ez utóbbi rizikót Klausmann túl nagynak találta, s tájé­kozódni kezdett alterna­tív gyógymódok iránt, így jutott el az örmény Ruben Zaharianhoz. Először két se­géd vette ke­zelésbe, vé­gigmasszí­rozták, át­mozgatva a gerinc melletti izmokat, majd jött Zaharian, s recsegtek- ropogtak Klausmann csont­jai. Hetente kétszer tekerte, csavarta, feszítette őt az or­vos, s másfél hónap eltelté­vel újra tudott járni. Sőt, ma már biciklizik és síel is. Kaszab András berepülő­pilóta szinte mindenféle gé­pet vezetett már, ám egyvala­mivel sokáig ő sem tudott megbirkózni. Az arcán kívül szinte az egész testét pikkelysömör borította. Ká­nikulában is nyakig felöltöz­ve kellett járnia. ­- Tudtam, hogy a pik­kelysömör az orvostudo­mány jelenlegi álláspontja szerint nem gyógyítható. Egy méregdrága holt-tengeri kúrával is legfeljebb csak szüneteltetni lehet a tünete­ket - mondta. - Éppen ezért hatott villámcsapásként, amikor valamelyik televízió­ban azt hallottam, hogy egy ausztrál orvos kikísérletezett egy csodaszert, amely végleg elmulasztja a psoriasist. A püóta nyomozni kez­dett, s megszerezte a készít­ményt. Nyolc-tíz hetes keze­lés után a pikkelysömör el­tűnt a testéről. S nemcsak át­meneti javulásról van szó, hiszen ez három éve történt. Hogy a csodás gyógyulá­soknál mi használ inkább: maga az eljárás vagy a beteg hite, arról az orvosok véle­ménye megoszlik. Sokan ál­lítják: szinte mindegy, hogy valaki alternatív, vagy hagyo­mányos kezelést kap, a lé­nyeg, hogy bízzon az eljárás sikerében. Jó példa erre Moór Marianna, akinél 23 évvel ezelőtt mellrákot diag­nosztizáltak. A színművész nem omlott össze, sőt eszé­be sem jutott, hogy ő ebből ne tudna felgyógyulni. Vé­gigcsinálta a sugárkezelést, annak minden pokoli mel­lékhatásával együtt, s mára teljesen egészséges, mi több, a mellrák elleni kampány egyik hazai harcosa.- Az én kezelésemben nem volt semmi különleges - jelentette ki a színésznő. - Akkoriban még nem voltak alternatív gyógymódok, azt kellett csinálnom, amit az orvosok mondtak, és meg­gyógyultam. ^odriguéz Mara- íiaga latin-ame- ■ikai kardinális Francis Arinze lehetne az első színes bőrű pápa Dionigi Tetta- manzi milánói érsekprímás Az olasz Giovan­ni Battista a pá­pa jobb keze A. Scola pátriár­ka (Velence már sok pápát adott) II. JánospPwktóbef 21-én harmincegy új bíborost nevez ki, s két nappal később ünnepli beiktatásának 25. évfordulóját. A híresztelések ellenére nem akar lemondani, bár több főpásztor szerint már haldoklik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom