Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)
2003-10-12 / 279. szám
8 ARCKÉP 2003. OKTOBER 12. „Nem vagyok udvari muzsikus!” Zorán regi motorosnak számit a honi rockcirkuszban. Az elmúlt harminc évben szinte mindent „túlélt”; megmártózott a rózsaszínű kádban, botladozott a fehér sziklákon, álmodozott a szép holnapról, s közben jött és ment a Metró, a beat, a folk, vasrock, a punk, a pop és a techno. A valaha a Ki Mit Tud?-on feltűnő szerb srác mára a nagy öregek egyikeként (el)ismert, aki ugyan nem kedveli a nosztalgiát, időről időre mégis a múltat megszépítő slágerekkel köszönti generációját. Mindazonáltal a fiatalabbakhoz is eljutnak dalai, hiszen testvérével, Sztevánovity Dusánnal és szövetségesével, Presser Gáborral nem ragadtak le a bevált öntőformáknál. A tempó nem öreguras: Zorán és tsai. közel egy éve járják az országot, egy 74 tagú szimfonikus zenekarral még az Arénában is felléptek, amit egyaránt rögzített a Duna Tv és a Magyar Televízió. Előbbi a Zene Világnapján, fő műsoridőben sugározta a megabulit. A mókuskerék azonban azóta sem állt meg, néhány napon belül ugyanis megjelenik Zorán első DVD-je, aminek előmunkálataiból nevezett is kivette a részét; hangmérnökökkel és szoftverfejlesztő szakemberekkel együtt tervezte meg a majdani- Hírlik, hogy rajongsz a modem technikáért, és általában az új szerkentyűk működési elvére is kíváncsi vagy.- Igen, és ez nyilván abból fakad, hogy eredetileg mérnöknek készültem, és csak hobbiból zenéltem. Ám a sors úgy hozta, hogy végül hivatásos muzsikusnak álltam, s a műszaki kérdésekkel azóta főleg szabadidőmben foglalkozhatom. Figyelem a technika változásait. Közeli rokonságban állok az internettel is. Az országban már az elsők között volt saját weboldalám. Az eltelt években iszonyatos meny- nyiségű anyag került fel oda, úgyhogy éppen a napokban indul az új, úgynevezett dinamikus rendszerben működő oldal, így kezelhetőbbé válik az adatbázis, és megjelenésében is sokkal „pofásabb” lesz. Amúgy azok táborába tartozom, akik a komputerek jótékony hatásáról vannak meggyőződve. Szerintem pozitív hatást tettek a zenére is, hiszen általuk a stúdiótechnikában eddig még nem látott lehetőségek nyíltak meg. Soha azelőtt nem volt annyi lehetősége a fantáziának, mint mostanában, amikor például a számítógép besegít a grafikusoknak, a felvételeket készítő hangmérnököknek, mindenkinek, aki képes lépést tartani az újjal.- Nem minden pályatársad tart lépést a korral. Legtöbbjük húsz éve ugyanazt a dalt zengi.- Ezt én cáfolom. Azt ugyan elismerem, hogy nekünk, az úttörőknek valamivel könnyebb ezüstkorongot. volt a dolgunk, ám a sikerért akkor és most is keményen meg kell dolgozni. Megjegyezném, hogy a Metró-időkben még saját magunk készítettük az erősítőket, az effektberendezéseket és a hangzás beállítása ugyancsak a mi vállunkat nyomta. Azóta sok minden megváltozott, a technika átvette az irányítást. Tény, hogy a fellegekben járó művészeknek lejárt az idejük. A nosztalgia sem az év világom. De azért szerintem a kényszeredett megújulás igénye, vágya sem vezet jóra. Mindennél fontosabb a hitelesség. Engem például sohasem érdekeltek az aktuális trendek. Mentem a magam útján, és úgy érzékeltem, hogy a közönség ezt a javamra írja. Bár látszólag más számít divatosnak, az általam játszott szövegcentrikus muzsika máig érdekli, megérinti az embereket. Ezt bizonyította legutóbbi telt házas Aréna-beli koncertem is. Igaz, nekem nagy szerencsém van, hiszen olyan társakkal zenélhetek együtt, mint Horváth Kornél, Lattmann Béla, Sipeki Zoli vagy Orosz Zoli. És ott vannak a szerzők, Presser és Dusán.- Apropó, Dusán. Hozzá igazán különleges kapcsolat fűz, hiszen nemcsak a testvéred, de immár harminc éve az alkotótársad is. Megesett már, hogy a leendő közös szerzemények mondandóját illetően parázs vita alakult ki közietek?- Noha sokban különbözünk egymástól, a lényegi dolgokban egyetértünk. A lelkünk hasonlatos. Igaz, a sorsunk is összeköt bennünket. De megértem, ha a Zorán szerint a jelenkori viszonyok között a legendás Metró együttes semmire se jutna külső szemlélő másnak lát minket. Dusán ugyanis sosem kedvelte a reflektorfényt, én viszont életelememnek tartom a színpadot. Ráadásul, magam közlékenyebb is vagyok. Ugyanakkor minden sor, amit papírra vetett, számomra is (fel) vállalható, ezért is ragaszkodom hozzá mint szövegíróhoz és alkotótárshoz.- Az elmúlt években olykor a testvérpárok viszonyát is kikezdte a politika. A Dusán-Zo- rán kettős azonban mintha ezekből az adok-kapok derbikből is kimaradt volna.- Dusán nevében nem beszélhetek, de bevallom, a rendszer- váltás óta feléltem az illúzióimat. Pedig az elején én is szerettem volna beledumálni a dolgokba, végül - féltve a függeüenségemet - kimaradtam az egészből. Nem bántam meg már sak azért sem, mert a világnézetem nem kötődik pártokhoz. Ragaszkodom a humanizmushoz. Ja, és nem vagyok hajlandó feladni kritikus énemet. Az udvari zenész mentalitása nagyon távol áll tőlem.- És hogyan viseled a bulvár térhódítását1- Nyilvánvaló, hogy erre a fajta sajtóra is igény van, és természetesen vannak közös „érdekeink”, de az időnkénti pimaszságok felháborítanak és elszomorítanák.- Roppant racionális és célratörő embernek tűnsz.- Pedig bármennyire is gyakorlatiasnak látszom, hirtelen a természetem. Az önfegyelmem és a látszólagos zárkózottságom persze átsegít a nehézségeken, így sokan gondolhatják rólam, hogy hűvös, célratörő figura vagyok. Pedig dehogyis... Inkább a hedonizmus jellemez. Szeretem az élvezeteket, olykor vadul élek. Világéletemben imádtam a nőket, a focit, a finom étkeket és a jó italokat. Táncoltam a kocsmaasztalon is. | Sztevánovity Dusán szerint bátyja sokoldalú személyiség, aki egyszerre ért a zenéhez, a menedzseléshez, és ügyesen lavírozik a médiavilágban is.- Ellentétben velem, ő kimondottan nyilvánossgra termett. Lényeges személyiségjegy, hogy nem irigyli mások sikereit. Sok évtizedes együttműködésünknek is az a titka, hogy sosem vágytunk egymás babérjaira. A közös munkához való viszonyunk alapvetően más: Zorán jóllehet hirtelenebb figura, inkább hajlik a kompromisszumra, míg én makacsabb vagyok.- A jeget dupla whiskyvel is díjazod?- Persze. Charlie-nak remek az ízlése.-S ha a közönség éppen nem látja, akkor odacsapsz az asztalra is?- Néha megesett már.- Mi bőszít fel?- Rosszul tűröm az igazságtalanságot. A mindennapokban érzékelhető kontroll nélküli agresszió szintén megvisel. Elfogadhatatlan számomra, hogy sokan semmibe veszik az emberi normákat, s az adott szót. És ha erre netán valaki figyelmezteti őket, a válasz nyomdafestéket nem tűrő stílusban foghegyről érkezik. Azt hiszem, kevesen néznek tükörbe... Van egy friss történetem, ami mellbe vágott. Egy Hollandiából hazatérni vágyó barátom, miután két héten át járta a hazai tájakat és utakat, belátta: nem szabad véglegesen hazaköltözni, hiszen itthon jobbára csak méltánytalanságok érnék. Mivelhogy teljesen máshoz szokott odakint, teljesen váratlanul érte a mifelénk jellemző gyalázkodó stílus, az állandó anyázás. Más. Felbőszít a mai ál-sztárkultusz is. Néha ugyanis Úgy érzem, a tehetséget és a kemény munkát kevesek díjazzák, és nálunk akárkiből sztárt faragnak. Elképeszt, hogy például a tévés szappanoperákban kik kapnak szerepet, hogy kikből lehet show-bálvány, netán popzenész. Ha valaki bejön az utcáról és kellően nagy a szája, holnap már ünnepük. Sajnos azonban a bóvli térnyeréséhez hozzájárult az ilyesmit elfogadni kész közönség hozzáállása is.- Ilyenkor sem tör rád a nosztalgia?- Mint utaltam rá, távol tartom magamtól az ilyesféle érzéseket. Ámde sajnálom a mai zenészpalántákat, akik ha igényes, élő, minőségi muzsikával próbálkoznak, sokszor falakba ütköznek. Volt rá példa, hogy tőlem is engedményeket kért a kiadóm azért, hogy áttörjük néhány kereskedelmi rádióadó dalainkkal kapcsolatos embargóját. Az említett médiumokban ugye a zenei mixeket tartják sokra. Egy ízben az egyik hazai dj. megpróbálkozott a dalaim zanzásításával, átalakításával is. Amikor azonban meghallgattam a végeredményt,, röhögőgörcsöt kaptam.- Ha most indulna a Metró, lenne sansza a megjelenésre, a közönségsikerre?- Biztosan nem, kizártnak tartom. Szabó Zoltán Attila Sztevánovity Zorán Született: 1942. március 4. Tanulmányok: Budapesti Műszaki Egyetem Páyafutás: a Metró együttes alapítója (1961), énekes-gitárosa (1961-71), 1972 óta szólóénekesként ismert Fontosabb lemezei: Egy este a Metró Klubban (1970), Zorán (1977), Édes évek (1985), Szép holnap (1987), Az elmúlt 30 év (1993), Az ablak mellett (1999), így alakult (2001) Elismerések: Liszt Ferenc-díj (1982), Lyra-díj (1998) k t
