Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)

2003-09-04 / 241. szám

6. OLDAL AUGUSZTUS 2 0 - A I KITÜNTETETTEK 2003. Szeptember 4., csütörtök A Magyar Köztársaság Arany Erdemkeresztje Érsek Sándor- Harmincöt éve vagyok katona, harmincegy éve szolgálok ebben a laktanyában, gyakorlatilag csak az iskolaidőt töltöttem távol. Ezt a ki­tüntetést úgy veszem, hogy talán nem hiába voltam katona és talán nem végeztem rosszul a dolgomat.- Vegyük sorra a főbb ódlomáso- kat!- Komlón érettségiztem ’68-ban a Kun Bélában, augusztusban be­vonultam a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol négy évvel később gépesített lövész szakon végeztem. Pécsre kerültem az akkori lövész­ezredhez, s amíg akadémiára nem mentem 1979-ben, ott teljesítettem szolgálatot szakaszparancsnok­ként, zászlóalj-parancsnok politi­kai helyettesként, és ez idő alatt az Ifjú Gárda megyei parancsnoka is voltam. Az ifjúsági mozgalom meg­határozó volt, mert nagyon sok em­bert ebből az időszakból ismerek, legalábbis Pécsett, s miután ezek a kapcsolatok inkább társadalmiak voltak, ma is élők. Megszűnt '87- ben a lövészezred, akkor alakult a tüzérdandár, természetes volt, hogy ide kerüljek, akkor neveztek ki parancsnokhelyettesnek, a politi­kai osztály vezetőjének.- Jött a rendszerváltás...- Szinte újra kellett kezdenem, de a parancsnokok, a közvetlen kollégák átsegítettek mindenen. Akkor alacsonyabb beosztásba ke­rültem mint '75-ben, ráadásul telje­sen új szakterületen, de mindenki maximálisan támogatott. így lép­kedhettem előre folyamatosan a be­osztásokban, és hét éve vagyok személyügyi főnök, alezredesként. A munkánk abból áll, hogy a teljes állomány munka- és személyügyi dolgait intézzük, de ide tartozik a kulturális tevékenység, a csapatha­gyományok, a nemzetközi és egyéb kapcsola­tok ápolása.- Több ezren megfordultak már ebben a laktanyában. Lehet mindenki­re emlékezni?- A tiszteket és tiszthelyette­seket, a közal­kalmazottakat még nyugdíjasként is, hátulról, már a mozgásukról is megismerem. A sorkatonákból csak azokat, akik valami miatt ki­lógtak a sorból. Vagy nagyon fe­gyelmezetlenek voltak, vagy ki­emelkedően jók.- Félretéve a kitüntetést: hogy ér­zi magát most, hogy bizonytalan a tüzérdandár sorsa?- Csak terveket ismerünk, konk­rét döntést nem. Viszont ismerjük az-állományunkat. Olyan jól kép­zett fiatalokkal vagyunk körbevé­ve, akiknek, úgy látjuk, bizonyta­lan a sorsa. De ez a bizonytalanság annyira reális, hogy jelenleg 31 fő van, aki szolgálatinyugdíj-képes a hivatásos állományból, tehát elérte a 25 év szolgálati jogviszonyt. A többiek, ha nem kapnak beosztást a Magyar Honvédség egységeinél, tartalékos állományba kerülnek. Amit nemcsak parancsnokként saj­nálnék. BALOGH Z. A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovag keresztje Dr. Somogyi Károly Komló nyugállományba vonuló címzetes főjegyzője a közigaz­gatásban végzett több mint négy évtizedes munkája elismerése­ként vette át a kitüntetést. A Zala megyei Sümegcsehiben élő cipészmester 1937-ben született fia iparos szeretett volna lenni. Mindig szerelt valamit, így történt vele ’45- ben az a gránátbaleset is, amely mindkét kezét csonkolta. Tervei szertefoszlottak.- A baleset után édesanyám mondta: tanulnod kell, ha jutni akarsz valamire. Addig nem ra­jongtam az iskoláért, de a tapolcai gimnáziumban már tanultam, a pé­csi jogi karon pedig summa cum laude végeztem. Sokáig gondol­kodtam, hogy a jogi pálya melyik területén keressem hivatásomat, de a pécsi tanács hívó szava döntött. '59 őszétől nyolc évig a gyám­ügyön segítettem a rászorulók ügyes:bajos dolgain. Megnősült, jöttek a gyerekek. Olyan állás kellett, ahol több a kere­set. 1967 őszén került a komlói ta­nács igazgatási osztályának élére, négy évig. Az első év ingázása után a család Komlóra költözött, akkor még úgy gondolván, ideiglenesen.- 1971-ben lettem vb-titkár, majd a rendszerváltástól jegyzőként foly­tattam munkámat idén július 1-jé- ig. Végig ugyanabból az irodából irányítottam azt az apparátust, amelyet mára én építettem fel. So­kat köszönhetek nekik, de én is büszke vagyok arra, hogy közülük többen szép karriert értek el szerte az országban. Komló kisváros, az emberek közvetlenek, egyre több barátra leltem, hát maradtunk, im­már véglegesen. Hűséges típus vagyok. Két tanácsel­nök, három pol­gármester mel­lett dolgozott, mindegyikük­kel jól kijött. Azt vallja, a politiká­val foglalkozza­nak azok, akik azt vállalták, a jegy­ző a munkájukhoz teremtse meg a jogi hátteret. Élete legszebb idősza­kának az utóbbi 13 évet tartja, ugyanis szerinte jegyzőként egy ki­csit pedagógusnak, pszichológus­nak is kell lenni. Legnagyobb hibá­jának azt tartja, hogy mindent maga akart megoldani, sokszor nem kérte kollégái segítségét.- Szeptember 1-jétől „élve­zem” a munkanélküliség előnye­it. Vettünk egy házat Mecsek- falun, amely felújításának irányí­tása rám szakadt. Meg aztán itt a négy unoka is, szinte az egész nyarat velük töltöttem. Azért vég­leg nem szakadok el hivatásom­tól, két jegyzői testületben is to­vább dolgozom, de ígéretem van arra is, ha kipihentem magam, ta­nácsadói szerephez juthatok a hi­vatalban. Elégedett ember va­gyok. Hogy idáig eljutottam, azt a szüléimén kívül vezető óvónő­ként a közelmúltban nyugdíjba ment feleségemnek köszönhe­tem. DEÁK G. Magyar Köztársaság Ezüst Erdemkereszt Nagypál Imre A kitüntetéssel Nagypál Imre, az APEH Baranya Megyei Igazgató­ságának ellenőrzési igazgatóhe­lyettesének kiemelkedő és sok­oldalú szakmai munkáját is­merték el.- Szerencsés időben kerültem az adóhivatalhoz, ezért az úgymond klasszikus időszakot is ismertem, majd pedig elejétől a napjainkig szakmai szempontból is nyomon követhettem a piacgazdaság kiala­kulását, megerősödését - avatott be szakmai karrierjének egyik alapve­tő tényezőjébe Nagypál Imre. Az elismert adózási szakember, aki a Pécsi Tudományegyetem köz­gazdaságtudományi karán szerzett diplomát, később pénzügyi szak­közgazda minősítést, 1980 óta áll az APEH alkalmazásában. Az öt­éves revizori tevékenységet 17 év vezetői munka követte a megyei vállalkozások tevékenységét ellen­őrző osztály élén, illetőleg ellenőr­zési igazgatóhelyettesként. Okleve­les adószakértő és könyvvizsgáló, előbbi képesítését hasznosítja is az adóztatási gyakorlatban.- Munkám során a kezdetektől magamévá tettem a hivatal által a közelmúltban írásban is rögzített gondolatot - demokratikus társada­lom nincs adózás nélkül. Ennek szellemében munkámat csak a tör­vényesség és a szakmaiság elvei­nek érvényesülésével végezhetem, ezek mellett még az esetenként fel­merülő feszültségek oldását szolgá­ló konfliktuskezelést emelném ki irányelveim közül - ismertette szakmai hitvallását az igazgatóhe­lyettes. Nem csak gyakorlati adózási szakemberként tevékenykedik, a megyében elismert oktatója a szak­ma szabályainak, gyakran megúju­ló ismereteinek. Tanít a közgazda­ságtudományi karon, a FEEFI-n, de rendszeres szereplője az adótanácsadók, szakértők és könyvelők to­vábbképzései­nek, a gazdasági érdekképvisele­ti szervek adó­zási tájékoztató fórumainak, ugyanakkor több tankönyvként használt kiadványban publikál.- Nagyon szeretem a munká­mat. Mindig is nyitott voltam a szakmai fejlődés iránt, fontosnak tartottam a munkatársi kapcsolato­kat. Köszönettel tartozom az igaz­gatóság munkatársainak, külön büszke vagyok arra a 130 fős csa­patra, amely Baranyában az ország egyik legképzettebb ellenőrzési gárdája, jól tudom, hogy a szemé­lyemre nézve roppant megtisztelő elismerést csak úgy kaphattam meg, hogy a kollektíva támogatá­sa mindig ott volt a háttérben - mondta Nagypál Imre. Munkatársai mellett a szakem­ber családja, felesége, végzős épí­tész fia, és másodéves iparmű­vész lánya osztozik a magas álla­mi kitüntetés örömében. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje Vásárhelyi Miklós Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje Dr. Tóth József A közszolgálatban végzett közel két évtizedes érdemdús mun­kájának elismeréseként kapta Vásárhelyi Miklós a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. A Magyar Állam- kincstár Baranya Megyei Területi Igazgatósága nyugalmazott igazgatóhelyettesének, főtanácsosként ma is aktív dolgozójá­nak a pénzügyminiszter adta át a kitüntetést. Összességében hat éven át állt az egyetem élén dr. Tóth József, tanszékvezető egyetemi tanár, a földrajztudományok doktora.- Az átvétel pillanata több szem­pontból is különösen emlékezetes számomra. Nagy meglepetésként ért, amikor a Kincstár hazai területi szervezeteinek hagyományos sportvetélkedőjén, a 13. TÁH Ku­pán kiszólítottak, és László Csaba pénzügyminiszter átadta a díjat. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a kollégák között, tapsuktól kísérve vehettem át a kitüntetést - idézte fel az ünnepi pillanatot Vá­sárhelyi Miklós. A közgazdász végzettségű és közigazgatási irányultságú szak­vizsgával rendelkező szakember közel 20 évig tevékenykedett a köz- igazgatásban. Munkahelye nem, csak annak elnevezése változott, hi­szen az Illetményhivatal, a TAKEH, a TÁKISZ, a TÁH és a Ma­gyar Állam- kincstár ugyan­azt a szervezetet jelentette.- Ha maga­mat is beleszá­mítom - egyszer fél évig megbí­zott igazgatója voltam a hivatalnak -, akkor össze­sen hat igazgató helyettese voltam a pályafutásom során - mondta tréfá­san a kitüntetett. - Szakmai szem­pontból azonban mégsem erre, ha­nem a '91 óta államháztartási és in­formatikai irodavezetőként végzett munkára vagyok a legbüszkébb. A 61 éves szakember ma is aktív. Mint elmondta, részmunkaidőben vezető főtanácsosként több feladat elvégzésére is koncentrál. Ő szer­keszti a Baranya megyei önkor­mányzatok számára hasznos szak­mai információkat tartalmazó szak­mai újságot, szerzőként, illetve a ta­nácsadó testület tagjaként közre­működik a Belügyminisztérium or­szágos lapjának, a Jegyzőnek elké­szítésében. Ő a felelőse a közigaz­gatási minőségbiztosítási rendszer­nek, a CAF elterjesztésének. Külö­nösen büszke a térinformatika te­rén elért eredményekre, jelenleg a települési önkormányzatok pályá­zati kiírás orientált körzetesítése „virtuális kistérségbe” programon dolgozik Siklós vonzáskörzeté­hez kötődően. K. E. Tucatnyi könyvet írt, s mintegy 300 szakcikket publikált. Kitüntetése indoklásában az egyetemvezetői és szervezői érdemek helyett egy ko­rábbi tudományos eredménye sze­repel: a földrajzi információs köz­pont országosan egyedülálló meg­szervezése.- Valószínűbb, hogy mégiscsak az egyetemi integráció idején is vi­selt nehéz keresztet jutalmazták egy középkereszttel - vélekedik a rá jellemző bölcs humorral, öniróniá­val. A tudományos műhely-teremtés pályája kezdetétől kíséri. Egy ha­sonlata szerint az ő talentuma sta­bil, mert olyan, mint a suszterszék: az egyik lába vezetői, a másik kuta­tói, a harmadik oktatói tehetség. A dékánsággal együtt számítható ki­lenc vezetői év után azonban csak remélni meri, hogy az valóban nem billeg, ugyanis túlságosan is a „funkcióláb” fölött volt a nagyobb teher. Cegléden született 1940- ben. Szegeden szerzett bioló­gia-földrajz sza­kon diplomát. 1964 és 1973 kö­zött a JATE-n ta­nított. 1973-84- ig Békéscsabán az MTA Földrajztudományi Kutató- intézet Alföldi Osztálya vezetője, utána 1992-ig Pécsett az MTA Regi­onális Kutatások Központja főigaz­gató-helyettese volt. 1987-től tan­székvezető egyetemi tanár a PTE ál­talános társadalomföldrajzi és urba­nisztikai tanszékén. 1998-tól a Föld­rajzi Intézet igazgatója. 1994-től 1997-ig a PTE Természettudományi Kar dékánja, 1997-től a JPTE, 2000- től 2003 augusztusáig a PTE rektora volt. Újabb ciklusra nem pályázott.- Amikor unszolásra a JPTE élé­re kerültem, az volt az elszánásom, hogy humánus vezetési stílust való­sítok meg, mindig igyekszem meg­találni a konszenzust - emlékezik. - Csak egy ciklust terveztem be, de meggyőztek, hogy az új struktúra új vezetővel együtt sok lenne egy­szerre a PTE-nek. A hatalmas intéz­mény élén eltöltött hat év eljuttatott a meggyőződéshez, hogy ennyi elég, mert a szakma lassan háttérbe szorul. Most a kutatásba kívánok beleerősíteni. Doktoriskolám is van, felelősséggel tartozom közel száz fi­atalért. A hátralévő vezetői lehető­ségeimet tehát az intézet igazgatá­sára, a további éveimet pedig 2010-ig a doktoriskola irányításá­ra szeretném használni. d. i. Pro Caritate-díj Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje Siposné Dobosi Gizella Koltai Dénes Az országban mindössze ketten vehették Mádl Ferenc elnök­től a Pro Caritate kitüntetést, az egyikük volt Siposné Dobosi Gi­zella. Több mint két évtizedes intézetvezetői munkáját ismerték el, amit a Mozsgói Fogyatékosok Otthonának élén töltött. Mivel fiatalkorában nem volt lehe­tősége a tanulásra, Siposné Dobosi Gizella munka mellett (Szigetvári Konzervgyár, járási közigazgatási hivatalok) végezte el iskoláit, töb­bek között a Gyógypedagógia és a Tanárképző Főiskolát. 1980. május 16-tól vezette a mozsgói intéz­ményt, ami akkor még időskorúak otthona volt, és a 140 lakó egy lela­kott, a szennyvíz-alámosás miatt megsüllyedt épületben élt. És az új igazgatónő munkához látott.- Talán négy pontban tudnám összefoglalni az elmúlt évtizedek főbb mérföldköveit. A legsürge­tőbb volt a teljes rekonstrukció, ami két részletben végül is 1989-re fejeződött be. Végre lett megfelelő számú fürdőszoba és központi fű­tés. Ez a munka profilváltással is járt, az idősek helyett felnőtt értel­mi fogyatékosok kerültek hoz­zánk. Mivel a régi kastélyokat, mint tudjuk, nem szociális otthon­nak tervezték, ráadásul a miénk is műemlék jellegű, sok mindent nem lehetett benne variálni, ezért a melléképületben hoztunk létre egy emelt szintű gondozóházat. Itt 12 lakót tudunk elhelyezni, két­ágyas szobákban, külön fürdőszo­bával, közös helyiséggel. Fontos­nak tartottam, hogy a dolgozóink folyamatosan továbbképezzék ma­gukat, most is sokan járnak tanfo­lyamokra, főiskolára, ezért nincs is nagy fluktuáció. És még szintén fontos volt a foglalkoztatás beindí­tása, hiszen ezzel nem csak lefog­laljuk a lakókat, hanem egy kis be­vételre is szert lehet tenni. De mindez már csak a múlt. Siposné Dobosi Gizella Mozsgótól messze kerülve már a nyugdíjas napokat éli. | Amit nagyon r JÉSflHH nehéz meg­szoknia, hiszen minden lakót külön-külön na­gyon szeretett, ezért havonta Siposné Dobosi Gizella egyszer meg is látogatja régi munkahelyét, ami - mint mondja - máig feltöltő­dési ad neki. És vajon mit gondolt akkor, amikor átvette a kitüntetést?- A társadalomnak el kell ismer­ni, hogy a szociális gondozók ne­héz munkát végeznek. Ez az élet­forma nagy pszichikai megterhe­lést jelent, sok áldozatot, ezért volt nagy öröm látni, érezni, hogy meg­becsülték az erőfeszítéseimet!- Az első gondolat mi ilyenkor az em berben? A „köszönöm, megérde­meltem”, vagy a „miért kaptam”?- Hm... Ha jól emlékszem, 32 éve dolgozom a diploma óta, és minden valószínűséggel az elmúlt évtizedekben egy-két olyan dolgot sikerült megvalósítanunk, ami in­novációnak számít. Szakok, szak­mák jöttek létre, a felnőttoktatás felértékelődési folyamatában volt valami szerepünk. Nemcsak az in­tézetigazgatóról van szó, ezért min­dig többes számot kell használjak. Szóval felismertem például ezelőtt majdnem harminc évvel, hogy fel­nőttoktatás-elmélettel kell foglal­kozni. Ma több felnőtt tanul, mint gyerek.- A munkájuknak nemcsak helyben, de az egész országban mérhető a hatása...- Olyan paradigmaváltás van a képzésben - a tudásalapú társada­lom nemcsak szlogen, hanem talán az egyik legnagyobb kihívása a XXI. század elejének -, ami megha­tározza egy ország értékét, teljesít­ményét, függetlenül a földrajzi el­helyezkedésétől vagy politikai kö­tődésétől. A felnőttoktatás nem­csak egy intézmény, hanem szol­gáltató ágazat is. Ha tudásalapú a társadalom, akkor ennek értéke van, és hatalmas teljesítményeket képes produkálni. Japánban példá­ul minden 100 emberből 56 rend­szeres tanuló.- Tökéletesen elégedett azzal, amit csinált?- Na nem...- Mit tenne utólag másként?- Lehet, hogy kevesebbet ütköz­tem volna. Habitusból fakadóan vonzom az ütközést és a konflik­tust; lehet, hogyha kevesebbet üt­közők, többet tudok elérni, és egészségesebb maradok, vagy a birkózásra fordított energia is szak­mai energiává vált volna. Biztos, hogy amióta ilyen nagyban megy a Felnőttoktatási és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet, talán egy kicsi­vel kevesebb fordítódik a tudomá­nyos teljesítményre és publikációk­ra, ami nagyon hiányzik. Amikor „igazán” jól ment a FEEFI - persze, most is jól megy, csak terü­letileg diverzifi­kálódott -, 19 konzultációs központunk volt az ország­ban. Ezeket minden hónap­ban végig kellett járni, nemcsak úgy, hogy: Na bekukkantok, meg­nézem a birodalmat... De minden­nel együtt azt hiszem, büszke lehe­tek arra, hogy az országban min­den tízezredik állampolgár a pécsi egyetem FEEFI nevű intézményé­ben szerezte a diplomáját, ami sze­rénytelenség nélkül nagyon nagy eredmény. B. Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom