Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)

2003-09-14 / 251. szám

2003. SZEPTEMBER 14. RIPORT Dicsekedtünk-e a Trabanttal? Bambi, Tisza cipő, pécsi kesztyű, Márka-kupak. Kék fény, Önök kérték. Jaffa, Pirx kapitány, Zamat kávé és Radeberger sör. Hofi. Katarina Witt és Gojko Mitic nevével fémjelzett sajátságos sztárkultusz. Ez volt a közelmúlt. S napjainkban is ezek az emlékek kerül­nek újra a fókuszba. A Nobel-díjas magyar írónak, Kertész Imrének azonban nincs ínyére a kommunista blokkot megidéző nosztalgiahullám. A politológus, a humorista és az átlagember megértőbb nála. Kertész úgy véli, ahogy ak­kortájt a legvidámabb ba­rakkban éldegéltünk, az ma­ga volt az igénytelenség: el­fogadtuk a Trabit és a hét­végi vityillót, cserébe vígan tapicskoltunk Kádárék pos­ványában. A jelenkori honi politika egyik alakítója, Kuncze Gábor szerint a No­bel-díjas író nem mérte fel helyesen, mire volt sansza, lehetősége a kor emberének. - Amint megtehette, a ma­gyar kisember nyomban fel­emelte szavát, sőt tett is az elnyomó hatalom ellenében. Erre bizonyítékul szolgál­nak 1956 és 1989 történései. Tény azonban, hogy a hétköznapokban az állampolgárok többsége relatíve biztonságban tud háttá magát és családját, mivel­hogy is­meret­len fogalom volt például a munkanélküliség - állapítja meg Kuncze. A politikai elemző többé-kevésbé egyet­ért Kertésszel. Karácsony Gergely állítja: a magyar vá­lasztói kultúrát máig a Ká­dár-éra gondolkodásmódja határozza meg, ezért lehet 2003-ban is vitatéma a múlt. - Sajnos, amit az író állít, jó­részt alátámasztják a nyolc­vanas évek végén készült vizsgálatok, felmérések - jegyzi meg. Hozzáteszi: a Kádár-rendszer noha jóléti államnak mutatta magát, va­lójában csak a szocialista blokk országaival egy­bevetve volt nyerő. A viccbajnok, Nagy-Bandó And­rás figyelmeztet: a puha rémuralom­ban nem posvány­ba süllyedtek az em­berek, hanem belenyom­ták őket. Akifiek Trabantja volt, az aligha dicsekedett* vele, hiszen szeretett volna inkább egy Lada Akinek Ladája volt.- Mit tehettek volna, ha nem érik be a Trabanttal és a hét­végi házzal? Kínált volna Mercedest a Merkur? - tuda­kolja, majd kijelenti: nem voltunk büszkék a hétvégi házra, de örültünk annak, hogy egyáltalán volt. - Ker­tész úgy beszél, mintha mindezt kívülről szemlélte volna. Hitelesebb lett volna, Az átkosban is akadt olyan nevettető, aki keményen kritizálta a rendszert. Hofi Géza hajdani aranyköpései azonban még napjainkban is igaznak tűnnek ha így fogalmaz: „beértük Trabanttal és hétvégi ház­zal...” Bandó szerint akik a posványból kijöttek, a szagát sem nosztalgiázzák vissza. - Akiknek ez „trendi”, azok­nak azt kívánom, próbálkoz­zanak Kubában vagy Észak- Koreában. Esetleg járjanak el Recskre követ tömi, az is olyan jópofa. A nosztalgikus hangulatot Kuncze sem szív­leli, ámbátor biztosra veszi, hogy a szocialista időket visszaidéző hangulat hamar le fog csengeni,, és egyúttal végérvényesen lezárul a tár­gyalt korszak. - A Trabantra annak idején öt évet kellett várni. Most viszont bármi­lyen típushoz hozzájutha­tunk a Merkur jóindulata nélkül. Ez a tény önmagában jelzi: nincs mit visszasírni! Az átkos idők korona­tanúja, Berecz János beval­lása szerint maga is blokk­beli autóval rótta az utakat. Igaz, nem Trabival vagy Wartburggal, hanem a rivá­lis lengyel „pöfögővei”, azaz kis Polskival. Később Lada Samarára váltott. A retro- hangulat mégsem hozza lázba, jobban érdeklik a je­lenkori hírek és a múltról szóló visszaemlékezések. - Amit Kertész mondott, fel­zaklatott - vallja. - Úgy ér­zem, elvetette a sulykot és elképeszt, mennyire lenézi honfitársait. Ez bizony nem vall nagy íróra... Az expoli- tikus arra is kitér, milyen igazságtalannak tartja a toll- nok Kádár Jánossal kapcso­latos vádját, miszerint a szoci idők jelképe, az „Öreg” tömeggyilkos volt. - Ilyen alapon Szent Istvánra, Ferenc Józsefre és Horthy Miklósra is aggathatnánk efféle jelzőt - summázza az MSZMP KB hajdani titkára. I „Kádár János tömeg­gyilkos volt, aki meg­várta, amíg a tizenhat éves gyerekek tizen­nyolc évesek lesznek, hogy kivégezzék őket (...) Magyarországon ugyan csak négy évig volt sztálinizmus, de ezután a puha dikta­túra arra kényszerí­tette az embereket, hogy belesüppedje­nek a posványba. Megtették, és beérték a legolcsóbb alamizs­nával. A Trabanttal és a hétvégi vityillóval. És még büszkék is voltak rá (...) A demokrácia Magyarországon isme­retlen fogalom, és a kutyának sem kell (...) Magyarország ma nyo­morúságos politikai pártok uralma alatt él." (Idézet Kertész Imre Népszabadságnak adott interjújából.) A szocreál nosztalgiahul­lámról szólva Karácsony ki­mondja: annak nincs politi­kai tartalma. - Ez csak divat. Az emberek már nem "kíván­ják vissza a szocializmust, inkább kalandoznak a múlt szép pillanataiban. Úgy ér­zik, volt abban valami báj, amikor még mindenki Tisza cipőt viselt és Túró Rudit majszolt. Lényegre törőb- ben: a ma élők számára a kö­zös szolidaritás élménye hiányzik, s ezt a hiányt, úgy fest, a múltban kutatja és találja meg az átlagmagyar. Szabó Zoltán Attila Sportházasság: röpke boldogság Nem könnyű az élsportolók élete, szinte az egész fiatalsá­gukat edzőtáborokban töltik, s a magánéletükben sem kár­pótolhatják magukat. Amilyen nehezen teremtenek kapcso­latokat, olyan könnyen vége is szakadhat a szerelemnek, hiszen aki meccstől meccsig él, annak már nem sok ener­giája marad a viszony ápolására. Nemrég a német futball­válogatott kapusa, Oliver Kahn, 16 éve tartó házasságát bontotta fel egy 21 éves lány kedvéért. S nem ő az egyedüli: Bertie Vogts német szövetségi kapitány 24 éves, példás házasságból menekült egy frelburgl hölgy karjaiba. Nálunk sem kell sokáig kutakodni hasonló eset után: Noszály Sándor, a Nagy Ő szerint abban, hogy eddig még soha nem volt szerelmes, a profi teniszezők életmódja is ludas. ■ - Még soha nem voltam igazán szerelmes - jelentette Id nemrég Noszály Sándor, amikor kiderült, hogy ő a nagy Ő, vagyis az új tévé- széria sztárja. Az egykori ma­gyar teniszcsillag szerint ez nagyrészt annak a számlájára írható, hogy 14 és 27 éves ko­ra között állandóan utazott, így nem volt ideje komoly kapcsolatok kiépítésére.- Könnyen alkalmazko­dom, másrészt viszont nehéz­nek is mondható a természe­tem. Nincsenek rigolyáim, sőt a partneremnek maximális függetlenséget biztosítok, ám én is nehezen viselem a kö­töttségeket. Szeretem a saját életemet élni, kompromisszu­mok nélkül. Ez nagyrészt az egyéniségemből fakad, ám az, hogy ilyen vagyok, való­színűleg a folyamatos utazá­sok és versenyzések hatására alakult ki. Noszálynak 20 éves korá­tól 6 évig már volt egy tartós kapcsolata, ám ezt akkor el­rontotta. Példája korántsem egyedi. A profi teniszezők vándorló életmódjával együtt jár a mindennapos csábítás: hol egy hostess próbál a kö­zelükbe férkőzni, hol egy ra­jongó, - Persze vannak hűsé­ges típusok, mint amilyen például Stefan Edberg volt, ám a többség fiatal, s szereti kitombolni magát. Ilyen mondjuk Moya. De említhet­ném Boris Becker példáját is, aki már abbahagyta a teni­szezést, a Barbarával kötött házassága mégis ráment a rengeteg fellépésre, mivel ő sem tudott nemet mondani az alkalmi partnereknek. A nagy Ő amon­dó: ha az ember pro­fi teniszező, szinte törvényszerűen zűrös a magánélete. A barátnők előtt két út áll: vagy minden versenyre elkísérik kedvesüket, vagy pe­dig féltékenységi jele­neteket rendeznek. Án sokszor e kettő együl sem képes megmentéi a kapcsolatot.- Egyelőre nem tudom, mi vár arra a lányra, aki a já­ték végén mellettem marad - árulta el Noszály. - Ha való­ban „bejön nálam”, talán még azt is elfogadom tőle, amit eddig senkitől. De ha csak tetszik, nem fogok neki nagy érzelmekről beszélni. Temesvári Andrea is is­meri a teniszezők életének árnyoldalait, szerinte a nők­nek nehezebb. - A férfiaknál ez a dolog valamivel egysze­rűbb, ők másképpen vannak beállítva: bárhol is tartózkod­nak, egy-egy éjszakára ki- csaponghatnak. Egy nő ese­tében ez nem ilyen egyszerű. - Temesvári szerint az élsportoló höl­gyeknek azért is nehezebb, mert a társadalmi normák alapján általában a nők iga­zodnak a férfiakhoz - és nem fordítva. Márpedig ritka az olyan férfi, aki feladja a saját karrierjét, hogy állandóan versenyről versenyre röpkö­dő kedvese mellett lehessen. Arról már nem is szólva, hogy a teremtés koronái a „kitartottság” érzését is nehe­zen viselik.- Jobb híján maradnak a telefonkapcsolatok, vagy a kényszermegoldások - mon­dta Temesvári Andrea. - Ilyen például az, amikor egy teniszezőnő az edzőjével jön össze.^Lehet, hogy nem ő a nagy Ő, de éppen ő van kéz­nél... Détári Lajos több mint tíz évet töltött külföldön. Magyar játékostársa soha nem volt, örömét, baját csak a családjá­val osztotta meg.- Egy légiós életében elen­gedhetetlen, hogy nyugodt családi háttérrel rendelkez­zen. Külön öröm volt, ha ott­hon ki tudtam kapcsolni a fo­cit, egy-egy séta, bevásárlás igazi feltöltődést jelentett. Ha akadt is családi vita, azt soha nem vittem ki a pályára, és persze a csapatbeli gondokat sem zúdítottam haza. Nem szabad a kettőt összekeverni. Détári szerint nincs recept a jó párosításra, hogy szakma­beli vagy éppen civil a partner. Nyilván ha szakmabeli, azaz élsportoló, akkor jobban tole­rálja a sűrű edzésekből, verse­nyekből adódó kevés együttlé- tet. Persze megeshet, hogy egy civil is el tudja ezt viselni. Neki annak idején szerencséje volt, a felesége kívülről-belül- ről ismerte a futballt. Détári exfelesége ugyanis Komora Imrének, a Budapesti Honvéd egykori edzőjének a lánya. Simóka Bea öttusázó, né­hány hete nyert csapatban világbajnoki aranyérmet. Sportcsaládban él, félje, Kállai Ákos válogatott öttusázó, egy leányt nevelnek közösen. Simóka amondó: a siker alapja a rendezett háttér.- A vb-cím körűibe-1 lül 80 százalékban an­nak köszönhető, hogyl otthon minden rend- l ben van. Életünket pe-1 dig teljesen kitölti a kis­lányunk. Persze az, \ hogy a férjem szakma­beli, a sport szempontjá- ’ ból előnyös, hiszen nem csak meghallgatni tud, hanem tanácsot is ad. Eddig még soha nem súgott^ rosszul. ■ - Egy versenytől versenyig élő sportolónak nincs alkalma megtanulni, hogyan kell ismerkedni, kap­csolatokat teremteni - állítja dr. Bilkei Pál pszicho- J lógus. - Ha egy kívülállóval kerül össze, szinte min dig a sportoló a domináns személyiség, a másik félnek csak a segítő, kiszolgáló szerep jut. A pszichológus szerint az élsportoló életében ~ a legkritikusabb időszak az, amikor visszavonul. Nem véletlen, hogy ilyenkor nagyon sokan el­válnak. A társ felelőssége, hogy miként segít az egykori versenyzőnek, hogy az ne érezze magát elveszettnek, feleslegesnek. A nagy O, vagyis Noszály Sándor is csak kergette eddig a boldogságot, de nem találta

Next

/
Oldalképek
Tartalom