Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)
2003-09-14 / 251. szám
2003. SZEPTEMBER 14. RIPORT Dicsekedtünk-e a Trabanttal? Bambi, Tisza cipő, pécsi kesztyű, Márka-kupak. Kék fény, Önök kérték. Jaffa, Pirx kapitány, Zamat kávé és Radeberger sör. Hofi. Katarina Witt és Gojko Mitic nevével fémjelzett sajátságos sztárkultusz. Ez volt a közelmúlt. S napjainkban is ezek az emlékek kerülnek újra a fókuszba. A Nobel-díjas magyar írónak, Kertész Imrének azonban nincs ínyére a kommunista blokkot megidéző nosztalgiahullám. A politológus, a humorista és az átlagember megértőbb nála. Kertész úgy véli, ahogy akkortájt a legvidámabb barakkban éldegéltünk, az maga volt az igénytelenség: elfogadtuk a Trabit és a hétvégi vityillót, cserébe vígan tapicskoltunk Kádárék posványában. A jelenkori honi politika egyik alakítója, Kuncze Gábor szerint a Nobel-díjas író nem mérte fel helyesen, mire volt sansza, lehetősége a kor emberének. - Amint megtehette, a magyar kisember nyomban felemelte szavát, sőt tett is az elnyomó hatalom ellenében. Erre bizonyítékul szolgálnak 1956 és 1989 történései. Tény azonban, hogy a hétköznapokban az állampolgárok többsége relatíve biztonságban tud háttá magát és családját, mivelhogy ismeretlen fogalom volt például a munkanélküliség - állapítja meg Kuncze. A politikai elemző többé-kevésbé egyetért Kertésszel. Karácsony Gergely állítja: a magyar választói kultúrát máig a Kádár-éra gondolkodásmódja határozza meg, ezért lehet 2003-ban is vitatéma a múlt. - Sajnos, amit az író állít, jórészt alátámasztják a nyolcvanas évek végén készült vizsgálatok, felmérések - jegyzi meg. Hozzáteszi: a Kádár-rendszer noha jóléti államnak mutatta magát, valójában csak a szocialista blokk országaival egybevetve volt nyerő. A viccbajnok, Nagy-Bandó András figyelmeztet: a puha rémuralomban nem posványba süllyedtek az emberek, hanem belenyomták őket. Akifiek Trabantja volt, az aligha dicsekedett* vele, hiszen szeretett volna inkább egy Lada Akinek Ladája volt.- Mit tehettek volna, ha nem érik be a Trabanttal és a hétvégi házzal? Kínált volna Mercedest a Merkur? - tudakolja, majd kijelenti: nem voltunk büszkék a hétvégi házra, de örültünk annak, hogy egyáltalán volt. - Kertész úgy beszél, mintha mindezt kívülről szemlélte volna. Hitelesebb lett volna, Az átkosban is akadt olyan nevettető, aki keményen kritizálta a rendszert. Hofi Géza hajdani aranyköpései azonban még napjainkban is igaznak tűnnek ha így fogalmaz: „beértük Trabanttal és hétvégi házzal...” Bandó szerint akik a posványból kijöttek, a szagát sem nosztalgiázzák vissza. - Akiknek ez „trendi”, azoknak azt kívánom, próbálkozzanak Kubában vagy Észak- Koreában. Esetleg járjanak el Recskre követ tömi, az is olyan jópofa. A nosztalgikus hangulatot Kuncze sem szívleli, ámbátor biztosra veszi, hogy a szocialista időket visszaidéző hangulat hamar le fog csengeni,, és egyúttal végérvényesen lezárul a tárgyalt korszak. - A Trabantra annak idején öt évet kellett várni. Most viszont bármilyen típushoz hozzájuthatunk a Merkur jóindulata nélkül. Ez a tény önmagában jelzi: nincs mit visszasírni! Az átkos idők koronatanúja, Berecz János bevallása szerint maga is blokkbeli autóval rótta az utakat. Igaz, nem Trabival vagy Wartburggal, hanem a rivális lengyel „pöfögővei”, azaz kis Polskival. Később Lada Samarára váltott. A retro- hangulat mégsem hozza lázba, jobban érdeklik a jelenkori hírek és a múltról szóló visszaemlékezések. - Amit Kertész mondott, felzaklatott - vallja. - Úgy érzem, elvetette a sulykot és elképeszt, mennyire lenézi honfitársait. Ez bizony nem vall nagy íróra... Az expoli- tikus arra is kitér, milyen igazságtalannak tartja a toll- nok Kádár Jánossal kapcsolatos vádját, miszerint a szoci idők jelképe, az „Öreg” tömeggyilkos volt. - Ilyen alapon Szent Istvánra, Ferenc Józsefre és Horthy Miklósra is aggathatnánk efféle jelzőt - summázza az MSZMP KB hajdani titkára. I „Kádár János tömeggyilkos volt, aki megvárta, amíg a tizenhat éves gyerekek tizennyolc évesek lesznek, hogy kivégezzék őket (...) Magyarországon ugyan csak négy évig volt sztálinizmus, de ezután a puha diktatúra arra kényszerítette az embereket, hogy belesüppedjenek a posványba. Megtették, és beérték a legolcsóbb alamizsnával. A Trabanttal és a hétvégi vityillóval. És még büszkék is voltak rá (...) A demokrácia Magyarországon ismeretlen fogalom, és a kutyának sem kell (...) Magyarország ma nyomorúságos politikai pártok uralma alatt él." (Idézet Kertész Imre Népszabadságnak adott interjújából.) A szocreál nosztalgiahullámról szólva Karácsony kimondja: annak nincs politikai tartalma. - Ez csak divat. Az emberek már nem "kívánják vissza a szocializmust, inkább kalandoznak a múlt szép pillanataiban. Úgy érzik, volt abban valami báj, amikor még mindenki Tisza cipőt viselt és Túró Rudit majszolt. Lényegre törőb- ben: a ma élők számára a közös szolidaritás élménye hiányzik, s ezt a hiányt, úgy fest, a múltban kutatja és találja meg az átlagmagyar. Szabó Zoltán Attila Sportházasság: röpke boldogság Nem könnyű az élsportolók élete, szinte az egész fiatalságukat edzőtáborokban töltik, s a magánéletükben sem kárpótolhatják magukat. Amilyen nehezen teremtenek kapcsolatokat, olyan könnyen vége is szakadhat a szerelemnek, hiszen aki meccstől meccsig él, annak már nem sok energiája marad a viszony ápolására. Nemrég a német futballválogatott kapusa, Oliver Kahn, 16 éve tartó házasságát bontotta fel egy 21 éves lány kedvéért. S nem ő az egyedüli: Bertie Vogts német szövetségi kapitány 24 éves, példás házasságból menekült egy frelburgl hölgy karjaiba. Nálunk sem kell sokáig kutakodni hasonló eset után: Noszály Sándor, a Nagy Ő szerint abban, hogy eddig még soha nem volt szerelmes, a profi teniszezők életmódja is ludas. ■ - Még soha nem voltam igazán szerelmes - jelentette Id nemrég Noszály Sándor, amikor kiderült, hogy ő a nagy Ő, vagyis az új tévé- széria sztárja. Az egykori magyar teniszcsillag szerint ez nagyrészt annak a számlájára írható, hogy 14 és 27 éves kora között állandóan utazott, így nem volt ideje komoly kapcsolatok kiépítésére.- Könnyen alkalmazkodom, másrészt viszont nehéznek is mondható a természetem. Nincsenek rigolyáim, sőt a partneremnek maximális függetlenséget biztosítok, ám én is nehezen viselem a kötöttségeket. Szeretem a saját életemet élni, kompromisszumok nélkül. Ez nagyrészt az egyéniségemből fakad, ám az, hogy ilyen vagyok, valószínűleg a folyamatos utazások és versenyzések hatására alakult ki. Noszálynak 20 éves korától 6 évig már volt egy tartós kapcsolata, ám ezt akkor elrontotta. Példája korántsem egyedi. A profi teniszezők vándorló életmódjával együtt jár a mindennapos csábítás: hol egy hostess próbál a közelükbe férkőzni, hol egy rajongó, - Persze vannak hűséges típusok, mint amilyen például Stefan Edberg volt, ám a többség fiatal, s szereti kitombolni magát. Ilyen mondjuk Moya. De említhetném Boris Becker példáját is, aki már abbahagyta a teniszezést, a Barbarával kötött házassága mégis ráment a rengeteg fellépésre, mivel ő sem tudott nemet mondani az alkalmi partnereknek. A nagy Ő amondó: ha az ember profi teniszező, szinte törvényszerűen zűrös a magánélete. A barátnők előtt két út áll: vagy minden versenyre elkísérik kedvesüket, vagy pedig féltékenységi jeleneteket rendeznek. Án sokszor e kettő együl sem képes megmentéi a kapcsolatot.- Egyelőre nem tudom, mi vár arra a lányra, aki a játék végén mellettem marad - árulta el Noszály. - Ha valóban „bejön nálam”, talán még azt is elfogadom tőle, amit eddig senkitől. De ha csak tetszik, nem fogok neki nagy érzelmekről beszélni. Temesvári Andrea is ismeri a teniszezők életének árnyoldalait, szerinte a nőknek nehezebb. - A férfiaknál ez a dolog valamivel egyszerűbb, ők másképpen vannak beállítva: bárhol is tartózkodnak, egy-egy éjszakára ki- csaponghatnak. Egy nő esetében ez nem ilyen egyszerű. - Temesvári szerint az élsportoló hölgyeknek azért is nehezebb, mert a társadalmi normák alapján általában a nők igazodnak a férfiakhoz - és nem fordítva. Márpedig ritka az olyan férfi, aki feladja a saját karrierjét, hogy állandóan versenyről versenyre röpködő kedvese mellett lehessen. Arról már nem is szólva, hogy a teremtés koronái a „kitartottság” érzését is nehezen viselik.- Jobb híján maradnak a telefonkapcsolatok, vagy a kényszermegoldások - mondta Temesvári Andrea. - Ilyen például az, amikor egy teniszezőnő az edzőjével jön össze.^Lehet, hogy nem ő a nagy Ő, de éppen ő van kéznél... Détári Lajos több mint tíz évet töltött külföldön. Magyar játékostársa soha nem volt, örömét, baját csak a családjával osztotta meg.- Egy légiós életében elengedhetetlen, hogy nyugodt családi háttérrel rendelkezzen. Külön öröm volt, ha otthon ki tudtam kapcsolni a focit, egy-egy séta, bevásárlás igazi feltöltődést jelentett. Ha akadt is családi vita, azt soha nem vittem ki a pályára, és persze a csapatbeli gondokat sem zúdítottam haza. Nem szabad a kettőt összekeverni. Détári szerint nincs recept a jó párosításra, hogy szakmabeli vagy éppen civil a partner. Nyilván ha szakmabeli, azaz élsportoló, akkor jobban tolerálja a sűrű edzésekből, versenyekből adódó kevés együttlé- tet. Persze megeshet, hogy egy civil is el tudja ezt viselni. Neki annak idején szerencséje volt, a felesége kívülről-belül- ről ismerte a futballt. Détári exfelesége ugyanis Komora Imrének, a Budapesti Honvéd egykori edzőjének a lánya. Simóka Bea öttusázó, néhány hete nyert csapatban világbajnoki aranyérmet. Sportcsaládban él, félje, Kállai Ákos válogatott öttusázó, egy leányt nevelnek közösen. Simóka amondó: a siker alapja a rendezett háttér.- A vb-cím körűibe-1 lül 80 százalékban annak köszönhető, hogyl otthon minden rend- l ben van. Életünket pe-1 dig teljesen kitölti a kislányunk. Persze az, \ hogy a férjem szakmabeli, a sport szempontjá- ’ ból előnyös, hiszen nem csak meghallgatni tud, hanem tanácsot is ad. Eddig még soha nem súgott^ rosszul. ■ - Egy versenytől versenyig élő sportolónak nincs alkalma megtanulni, hogyan kell ismerkedni, kapcsolatokat teremteni - állítja dr. Bilkei Pál pszicho- J lógus. - Ha egy kívülállóval kerül össze, szinte min dig a sportoló a domináns személyiség, a másik félnek csak a segítő, kiszolgáló szerep jut. A pszichológus szerint az élsportoló életében ~ a legkritikusabb időszak az, amikor visszavonul. Nem véletlen, hogy ilyenkor nagyon sokan elválnak. A társ felelőssége, hogy miként segít az egykori versenyzőnek, hogy az ne érezze magát elveszettnek, feleslegesnek. A nagy O, vagyis Noszály Sándor is csak kergette eddig a boldogságot, de nem találta
