Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)
2003-08-02 / 209. szám
2003. Augusztus 2., szombat RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A Új ciklus, új rektori csapat Dr. Lénárd László, a PTE új rektora bemutatja helyetteseit Az egyetemet hosszú távon a minőség fogja besorolni, méghozzá jövő májustól már az Európai Unióban. E kihívásoknak való megfelelésen túl a gazdálkodás átalakítását emelte ki programjából a PTE tegnap hivatalba lépett új rektora. Tisztségének négyéves ciklusát tegnap nyolc órakor kezdte meg a Pécsi Tudományegyetem új rektora, dr. Lénárd László orvosprofesszor, 10 órakor pedig már sajtótájékoztatón mutatta be a PTE rektori vezetésének új csapatát. Mint mondotta, a rektorhelyettesek új feladatköre igazodik a rektori pályázatában lefektetett programhoz, tervekhez, az egyetemen folyó, előkészített, illetve remélt fejlesztésekhez, az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeihez, lehetőségeihez, a kreditrendszer bevezetésének kiteljesítéséhez, ugyanakkor a folytonosság fenntartásának előnyeit is kamatoztatja. A következő egyetemi ciklusban a PTE-nek hat rektorhelyettese lesz. Az Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum rektori szándéktól független választás alapján betöltött elnöki tisztségével eleve együtt jár a rektorhe- lyettesség. Dr. Kosztolányi György professzor személye tehát adott volt a vezetői körben. A többi rektorhelyettes esetében pályázatot írnak ki, ám akár a szenátusi vélemény ellenére is a rektor döntheti el, kit kíván maga mellé vezetőtársnak. Dr. Lénárd László az általa felkért és már megbízott rektorhelyettesek bemutatásakor hangsúlyozta, hogy az elkövetkező években előtérbe kerül a PTE gazdálkodási helyzetének javítása. Egyebek közt ezért kérte fel általános rektorhelyettesnek dr. Vörös József professzort, a KTK tanárát. Az EU-csatlakozás miatt kiemelten fontos pályázati ügyek összefogása mellett az egyetemfejlesztés programját rektorhelyettesként továbbra is dr Sipos Béla, a KTK professzora felügyeli. Hübner Mátyás, a PMMFK főiskolai tanára az új ciklusban is beruházási rektorhelyettes. A bölcsészettudományi karról dr. Bókay Antal egyetemi tanár tölti be az oktatási, dr Komló- si László Imre pedig a tudományos rektorhelyettesi tisztséget. Az egyetem főtitkára továbbra is dr Kóbor Gyula. D. I. np // // 1 ✓ 1 1 ✓✓ //• Tuno emlekek őrzői Deák Zsuzsa textilképei a Pécsváradi Várban A Hosszúhetényben élő Deák Zsuzsa grafikus textilképeiből nyílik kiállítás vasárnap 17 órakor a Pécsváradi várban. A különleges technikával készült, álomszerű művekben a művész a múltat idézve alkot véleményt korunkról. Hosszúkás kis kutyák rohannak elő a hosszúkás kert mélyéből. A hosszúhetényi nadrágszíjparcel- lás porták egyikén él Deák Zsuzsa grafikusművész. Világa látszólag megegyezik az itt élőkével, azonban annak egy némileg javított változata. A drapériával letakart számítógép magában is egyfajta ítélet. A kézhez simuló hasznos, ma már régiségnek látszó tárgyak, eszközök, edények förmagazdag sokasága, a régi bútorok az emberi lét szelídségét őrzik a manapság már mindenütt ott settengő ordas erőkkel szemben.- A Koronás turul című munka egy kerecsensólyom. így Attila egyik szimbólumállata volt - mondja Deák Zsuzsa a körülöttünk sorakozó másfél méteres alkotások egyikéről. - A másik a kutya. Innen ered például a „kutya fejű tatár” szólás. Nekem egyre fontosabb az, hogy magyar vagyok. Ha előre vetítek bizonyos dolgokat, úgy találom: a múlt legalább szépnek álmodható... A jövő ezzel szemben tele van visszatetsző vonásokkal. Hovatartozását a - maga és a művei helyét kereső - művész a világgal is tudatni akarja. Idén 1500 éve halt meg Attila. Rá emlékeztet ez a munka. Ebbe a fogalmi világba tartozik a Magyar turáni motívumok című, egészen friss, ceruzás grafikai sorozatom is. A nadrágszíjparcella egyben egy kis magyar botanikai és kertészeti univerzum. Magaslatra, partoldalba képzelné az ember a falura honosuk, születetten városi művész otthonát. Ezzel szemben itt vagyunk a település kellős közepén, a nagy forgalmú főút mellett. A szomszédban Bocz Gyula minap elárvult háza.- 17 éve élek itt - folytatja a művész - földközelben. - A kor alap- problémái abból erednek, hogy elzárjuk magunkat az őselemektől, a tűz, a víz, a levegő és a föld áldott hatásaitól. A napsugárzásnak az elvékonyodott ózon miatti „gyilkos” voltáról, a víz és a levegő él- vezhetetlenségéről, a leaszfaltű- zott föld „halottságáról” szóló sirámok özönében itt még mindig lehet élni. Figyelni. Hallgatni. Csendben lenni. Azt a technikái civilizációt kompenzálja ez, ami ez idő szerint embereket késztet napszámra számítógép, vagy ami még rosszabb, tv-képernyő előtt üldögélni, miközben elfelejtenek élni. BEBESSI K. Futnak a képek Lila orchideák Robert Musilnál olvastam a katonai parancstovábbítás egy esetéről a hadseregben. Az eredeti közlemény így szólt: „Század: irány a nagyerdő!” Mire azonban, többszörös közvetítéssel, az ukáz eljutott az érintettekhez, már így hangzott: „Százhat zsivány agyonlövendő!” A parancsnokságon kiadott felszólítást ugyanis egymás után minden távírász egy kicsit félreértette, s végül képződött egy új parancs, mint Karinthynál a Herz- féle szalámi. Ez a történet az Adaptáció (Adaptation) című filmet nézve jutott eszembe, amelyben egy Laroche névre hallgató amatőr botanikusról, aki az orchideákra specializálta magát, riportot, illetve könyvet ír egy Susan Orlean nevű szép- és újságírónő, akiről, azaz a könyvéből forgatókönyvet készít Charlie Kaufman, ebből pedig majd filmet forgatnak, amit éppen most már látunk is. Mindenki adaptál, átformál, átdolgoz, közben pedig az eredeti (figura, dolog, esemény) füstöt vet. Csak az orchideák maradnak, ha egyre lilább változatban is. Azazhogy - nincs is ereded (figura, dolog, esemény), hiszen az élet lényege sem egyéb, mint állandó adaptáció, az élőlények, a szervezet folyamatos alkalmazkodása a lét feltételeihez. A biológusoknak pedig főjön a fejük, ha meg akarják találni az evolúció hiányzó láncszemeit. És akkor még nem is szóltam a filmben említett irodalomprofesszorról, aki egyben sorozat- gyilkos, áldozatait vékony szeletekre darabolja. Módszerét dekon- strukciónak nevezi. Charlie Kaufman is dekonstruál. Ennek eredményeként szegény Susan Orlean (szép- és újságírónő) végül kábítószeres bűnözővé lesz szeletelve, és a nagy igyekezetben a derék Charlie még önmagát is kettévágja, megteremtvén egy ikertestvért, Donald Kaufmant, a közönség nyelvén értő, sikeres filmírót, hogy ezzel dinamikusan ellenpontozza félszeg, állandóan hezitáló-nyűglő- dő énjét. Az aiterego, a hasonmás alkalmazása jól ismert irodalmi fogás, amelynek ezúttal az a külön haszna is megvan, hogy lehetőséget biztosít Nicolas Cage számára egy kettős szerep (s egy skizoid személyiség) eljátszására. Kaufmant egyébként nyilván az motiválhatta ebben az önikresítésben, hogy a Casablanca librettóját, amit ő a filmtörténet legjobb forgató- könyvének tart, szintén egy ikerpár írta, Julius és Philip Epstein. Nem is rossz munkamegosztás: egy művésziélek meg egy fifikás technikus. Valójában minden filmet így kellene megírni. Alighanem ebben summázható a rendező, Spike Jonze alkotói-filmcsinálói hitvallása. Vagyis Charlie Kaufmané, a film főhőséé, aki tényleg a film forgatókönyvírója, és valóban Susan Orlean könyve alapján dolgozott. De az is lehet, hogy az egészet csak kitalálta. Mi az igazság? Ezt kérdezte Stumm tábornok is Musilnál, aki rendet akart csinálni a civil-ész világában. De ne kövessük a példáját! Mert a kitalálás ezúttal felettébb leleményesen történt. Az adaptációk ve- tületei furfangosan metszik egymást, s a dekonstrukciós szeletel- getések még a humort sem nélkülözik. (Persze, hogy nem, hiszen éppen ez lenne a darabolókés filozófiája. A humor.) Meryl Streep pedig változatlanul igen fotogén jelenség. Olyan, mint a jó festmény, minél régibb, annál szebbnek látjuk. Realisztikus játékával kitűnően ellenpontozza Nicolas Cage iróniáját, aminek következtében az adaptációk közötti átjárások még izgalmasabbak. A lila orchideák is szépek, sőt, Laroche szerint még szellem is lakozik bennük. Igaz, a század nem megy a nagyerdőre, de a zsiványoknak annyi. Nagy Imre „Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással” ___________________________________________________________Egy öregember emlékirataiból Le sz még szőlő, lágy kenyér? Jó pár éve unokaöcsémnek még szőlője volt Sásdon. Egy szüreten hosszasan keresgélte a legnagyobb fürtöt, hogy elhozza nekem, kis musttal, óborral együtt. Tudván, hogy szívesen eszem szőlőt lágy kenyérrel főételként is. Másnap meghozta a szüreti ajándékot. A fürt beterítette a fél konyhaasztalt. Nekiálltam ollóval szétvágni, hogy a szűk hűtőkapacitás ellenére el tudjam pakolni. Norbi csak nézte, nem segített. Mikor már négy gyümölcsöskosár tele volt, halkan mondta: ez volt a legnagyobb. Ha ott marad, ahol termett, még hetekig lehet büszkélkedni vele. De nekem akart kedveskedni, ám én a panellakás törvényei szerint cselekedtem. Szégyelltem magam. Tíz év múlva is nyomaszt az emlék. Pedig csak arról volt szó, hogy a mindent aszaló, rothasztó panelban más a rend, mint a présházban vagy a kamrával bíró téglaházakban. Más ház, más szokás. Mint, hallom, kötelező lesz a fitneszedzők számára a szakvizsga. Itt az ideje! Mégis csak felháborító, hogy szakvizsga nélkül edzik az ember lányát a konditermekben. (A fiúkról nem is beszélve.) Végül is egy konditerem, nem bank. Nem is brókercég! Mert oda, mint hallom, kifejezetten a szakmunkás-bizonyítvány hiánya kell, az érettségi, a közgázegyetemi és kettőskönyvelői szakvizsgák hiánya mellett, hogy valaki vezető beosztású, igazgató rangú bróker legyen, aki egyedül dönthet, hogy kitől, kinek, s mennyit lop. Persze van olyan pénzintézet is, ahol egyetlen kifizetés, átutalás sem történhet meg ellenjegyzés nélkül. Más utal, mint aki a tőkét gondozza, s más ellenjegyez, a belső ellenőr meg les. Ezek a konzervatív bankok. A modern bankban ezt a hagyományos játékot csak néhány többdiplomás balekkal csináltatják. Az operatív munkára brókercéget alapítanak, s a VIP-ügyfelek- kel való triblire felvesznek egy kellőképpen alulképzett bizalmi legényt, aki szabad kezet kap. Gondolom, mindez csak a statisztika miatt van. Ha mégis lebukna szegény ember - amitől Isten ments, amíg lehet, falazunk - akkor sem mondhatjuk, hogy a fehérgalléros bűnözés növekszik. Mással nemigen magyarázható a kivételezés. Már a felvétel sem lehetett egyszerű. Nyilván alvilági körökben köröztek egy pályázatot, mely szerint alig rovott múltú, sokat próbált, végbizonyítványokkal nem rendelkező úr kerestetik befektetési ügyletre, „bátorság” jeligére. Sokan jelentkezhettek, mert valami miatt elterjedt, hogy ma Magyarországon, pénzügyi területen, a verőlegényeknél is jobban keresnek. Hát, még amit találnak! így aztán tódultak a jeligések. Elvégre az ember csak egy ideig marad bankközeiben, utána miniszter lesz, vagy elnök. A jelentkezők tesztkérdése az volt: mennyi többször öt? Az Attila gyerek azt mondta: ha akarom, vemhes... Ez elég mélyértelműnek bizonyult. Mert az egyértelműség felettébb veszélyes dolog. Vannak ugyanis jó bankárok, és vannak rossz bankárok. A jók a saját pénzüket fialják, a rosszak a másét. Nálunk bizonyíthatóan több a jó bankár, mint a rossz, de akad néhány mélyértelmű is. A brókerekre ugyanez áll. Az is lehet, hogy egyik bank ilyen, a másik olyan. Innen a panelból nem látok bele. Állítólag van Európában kormány, amelyben jó, ha egy bankár akad. Ez a kormány mégis gazdaságélénkítő adótörvényeket hoz, és saját pazarló költekezéseit szorítja meg. A gazdasággal foglalkozik, a személyeskedést a tea idejére hagyja. Ellenzékük sem a leleplezést tartja elsődleges kötelességének, hanem konstruktív gazdasági terveket népszerűsít. Nem akarom elhinni, de egyesek szerint olyan kormány is van, amelyben három bankár is akad, mégis a gazdaságot s a nép nagy részét megnyomorító adópolitikát erőltetnek. Gazdagságról ígérgetnek, aztán azt magya- rázgatják, míg regnálnak. S közben főidőben egymásra mutogatnak az ellenzékükkel. De ők mind jó bankárok. Csak én, innen a panelból, ezt sem érthetem. Pedagógusként nyugdíjba ment barátom mesélte, hogy nyugdíja alig elég a gyógyszerekre és kiegészítőkre, kérvényezte, hadd kapjon közgyógy- ellátási kedvezményt. Bár a nyugdíja pár forinttal magasabb, mint ami szerint ez megjár, méltányossági elbírálást kért. A körzeti orvosnál két papírra írták föl havi gyógyszereit. Egyikre, ami közgyógyra is járna, másikra, amire nem kaphat közgyógy- kedvezményt. Ezeket a patikában, ahol törzsvendég, beárazták. Pechje volt. Közgyógyra csak 8200 Ft jött ki. Ez százalékban kevés. Igaz, a másik oszlop 42800 Ft-ot mutatott, még áremelés előtt, de a törvény szellemében az utóbbi nem számít, kérelmét el kellett utasítani. Vagy írasson más gyógyszereket, ne olyant, amire szüksége van, olyant, ami még közgyógyra is kapható. De hát pedagógus volt a szerencsétlen. Nem ezt tanította. A buszon mesélték, hogy az Attila gyerek Bécsben nevetett, amiért azt hiszik, nála vannak a milliárdok, amiknek most bottal sem ütik a nyomát. Pedig nála alig egymilliárd, ha van, legföljebb. Nálam itt Pécsett alig ötezer Ft ha van, legföljebb. De mi a fenét is akarnék a két és fél diplomámmal? Csak az a mondás ne járna folyvást eszembe: „Amelyik társadalomban az improduktív szféra büntetlenül lubickol a jólétben, s közben a társadalmi javak előállítói megélhetési gondokkal küszködnek, az nem szocializmus, nem kapitalizmus, hanem egyszerűen, halálra ítélt társadalom. ” Kitől idéztem? A helyes megfejtők között három lejárt kárpótlási jegyet sorsolok ki. Á megfejtések bárhová beküldhetők! Bükkösdi László
