Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)

2003-08-02 / 209. szám

8. OLDAL POLITIKAI VITAFÓRUM 2003. Augusztus 2., szombat ■ Újjászervezés előtt az FKgP Ismét Hangya Antal a párt megyei elnöke A Fővárosi ítélőtábla napokban született jogerős döntése értelmé­ben a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt országos elnöke dr. Réti Miklós helyett dr. Deák József. Az FKgP élén történt változás kihat a párt baranyai szervezetére is, amelyet eddig el­nökként dr. Kurucsai Csaba veze­tett. Deák még ez év január 31-én e tisztség ellátására Hangya An­talt kérte fel, jg ^ ak^ ai ^e^gb^ szignálta a párt megyei elnökeként például a Du­nántúli Napló politikai vitafóru­mában megjelent Írásait. Deák Budapesten már át is vet­te a korábbi vezetéstől a párt or­szágos központját. A Baranya megyei szervezet Széchenyi téri helyiségét augusztus 11-én adja át a korábbi elnök - aki e tisztség­re Rétitől kapott megbízást - Hangya Antalnak.- Minden kisgazdát, aki a párt eredeti szellemiségét elfogadja, szívesen látunk, függetlenül at­tól, hogy az elmúlt években me­lyik kisgazda-szerveződésben fejtett ki munkát. A célom a párt egységének megteremtése Bara­nyában is. Szinte teljesen újra kell kezdeni az építkezést, hiszen az 1992-es adatokkal szemben, amikor az FKgP-nek 3500 tagja, 135 alapszervezete volt a megyé­ben, most talán 500 tag van és alig pár szervezet. Hangya Antal másodszor ke­rült az FKgP baranyai szervezeté­nek élére. Először 1991-1994 kö­zött volt elnök. Mint mondja, a Torgyán-korszak előtt az utolsó ebben a tisztségben, akit még de­mokratikusan választottak meg. A megbízást most addig vállalta el, ameddig fel nem épül újból a baranyai szervezet. Erre a jövő év kora tavaszára számít.- Akkor szeretném, majd ösz- szehívni a megyei nagyválaszt­mányt, hogy egy fiatal, agilis kis­gazda-politikust válasszon meg utódomul - kaptuk a tájékozta­tást a párt régi-új megyei elnöké­től. M. A. Emlékfutás A Munkáspárt augusztus 9-én „Emlékfutást” szervez a Hirosi­ma és Nagaszaki elleni amerikai atomtámadás 58. évfordulója al­kalmából. Az „Emlékfutás” az emlékezés mellett felhívással fordul minden olyan embertársunkhoz, aki elítéli a tömegpusztító fegyverek gyártá­sát, tárolását és az esetleges alkal­mazását. Az „Emlékfutás” célja: Emléke­zés az 58 évvel ezelőtti atomtáma­dás áldozataira, a nukleáris és tö­megpusztító fegyverek betiltásá­nak kezdeményezése, az ember és környezetének védelme. Az „Emlékfutás” Pécsett lesz augusztus 9-én, szombaton Gyülekezés, bemelegítés: 9.00-9.50 Pécs, Balokány-liget északnyugti bejárata, Universitas utca. Rajt: 10.00. Útvonal: Balokány-liget - Zsolnay Vilmos út - Rákóczi út - Hal tér (rövid pihe­nő, frissítőosztás) - Kossuth tér - Fürdő utca - Munkácsy M. u. - Széchenyi tér - Janus Pannonius utca. Cél: A Séta tér, a pécsi világ- örökség helyszíne. Az útvonal kb.: 4 km, amely ké­nyelmes kocogással megerőltetés nélkül megtehető. Az első száz résztvevő emlék­pólót kap ajándékba. A célnál érté- - kés tombolatár­gyakat sorso­lunk ki. A legidősebb és a legfiatalabb futókat emlék­lappal és serleg­gel köszöntjük. Ha kedvet érez arra, hogy egészségesen, értelmesen és jó hangulatban tölt­se ezt a szombat délelőttöt, jöjjön közénk, szeretettel várjuk! „Hirosima Emlékfutás” Pécs, 2003. augusztus 9. Futás, kocogás a tömegpusztító fegyverek betiltá­sáért, az emberért és környezeté­ért! Fratanoló János, a Munkáspárt Elnökségének tagja, megyd elnök Egy nyugdíjas töprengései... Kormányunk úgy „helyesbí­tett" - az országgyűlés dönté­se ellenére hogy karácsony előtti kifizetés helyett január­ra halasztja a nyugdíjasok­nak juttatandó morzsát. A mézesmadzagot távolabbra húzták. Pedig a nyugdíjasok voksának elnyerése érdekében megígért és ki is fizetett 19.500 forinttal megkezdődött a „nyug­díjasok felzárkóztatása az euró­pai átlaghoz". Megkaptuk azt, amit az előző kormány nem adott meg. Furcsának találtam akkor is, hogy miért az Orbán-kormány adósságát törlesztik és nem a Horn-kormány által tőlünk el­vont nyugdíj reálértékét állítják helyre. Igaz, akkor nem 19.500- at, hanem kb. 19,5%-ot kellett volna adni, és az már nem mor­zsa lett volna, hanem egy egész szelet. Ennyire azért a „nyugdí­jasbarát kormány" sem szereti a nyugdíjasokat. Mostanában sokat emlegetik az 53. heti bért. Bennem ez is kételyeket támaszt, mert egy hó­nap nem 4 hétből áll, hanem 4,33-ból. Talán a 0,33 hetet meg akarják rajtunk spórolni? Nem bánnám, ha inkább negyed hó­napról beszélnének. A nyugdíjak értéke tovább csökken. Nemcsak a nyugdíja­sokat közvetlenül érintő létfenn­tartási és lakásfenntartási költsé­gekkel, hanem a forint ársáv szé­lesítésével is. Mi is történt a nyugdíjak értékével, ha euróbán mérjük? Ha 235 forint helyett 265 forint egy euró, több mint 11%-os csökkenést jelent. Igaz, hogy ez most közvetlenül nem érint mindenkit, de 2008-ban, ha euróbán adják a nyugdíjat (és a béreket is!), akkor igen. Addig­ra ezt pótolni fogják, vagy a kö­vetkező kormányra tolják át a megoldást? Vészesen közeleg 2008, ami­kor a nyugdíjak euróra lesznek átszámolva. Nem mindegy szá­munkra, milyen lesz a forint- euró árfolyam, mert ennek alap­ján váltják át! Ezt is jó lenne a nyugdíjkorrekcióknál figyelem­be venni. Novemberben vajon számolnak-e ezzel a több mint 10%-os romlással? Mivel az euró bevezetése karnyújtásnyi távol­ságra került, legalább addig, de távolabbra is előre kell tekinteni a tervezéseknél. A100 napos ter­vezésekről át kell térni a közép- és hosszú távú tervezésre is, mert az, ami a NEP-korszakban egyetlen alternatíva volt - Lenin idejében -, az ma már nem kö­vethető. Dani Lajos nyugdíjas pedagógus, Vajszló Munkában a Fidesz Női Tagozata Többért vagyunk és többek leszünk! Ez év júliusában Budapesten a Szent Margit Gimnáziumban megalakult a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Női Tagozata. Nem sokkal később a tagozat megyei szervezete is invitál­ta nőtársait tagjai sorába. A közgyű­lés meghatározta azokat az alapel­veket, melyek nyomán végzi mun­káját és megválasztotta az elnöksé­get, melynek tagjai: Bátori Erzsébet (Pécs), Ferencziné Ambrus Emőke (Siklós), Orbán Júlia (Szigetvár), Mészáros Zita (Mohács), dr. Szandt- ner Gábomé (Komló) és a küldötte két: Keczeliné Vörös Sára (Szentlő- rinc) és Alexovics Béláné (Pécs). A tagozat elnevezésétől sokan idegenkednek, pedig ez nem vala­miféle feminista mozgalom. Mi nem azt szeretnénk, hogy a nők különleges bánásmódban vagy po­zitív diszkriminációban részesülje­nek. Nem szeretnénk a férfiakat „letaposni”, hiszen a női nem fon­tosságát éppen a férfiak erősítik fel. Úgy vagyunk kerek egész, ha férfi­ak és nők együtt, összefogva tudjuk jobbá tenni életünket. Végre eljött az idő, hogy mi nők is részt vállal­junk az élet és a társadalom min­den területén, aktív részesei le­gyünk a közéletnek. A kétkedőket talán azzal tudjuk majd meggyőzni, hogy sok nő kap lehetőséget a tagozaton belül. Mun­kánk középpontjában a család áll. Szeretnénk segítséget nyújtani a fel­növekvő nemzedék útkeresésében, az időskor méltóságának megterem­tésében. Részt akarunk vállalni a kö­zépkorú nők nehézségeinek enyhí­tésében. Felvesszük a kapcsolatot a többi tagozattal, a civil szervezetek­kel, polgári körökkel, egyházakkal. Havonta olyan rendezvénysorozatot indítunk útjára, melyben a kulturá­lis programok mellett megszólalhat­nak mindazok, akik ráirányítják figyelmünket a problémákra és megoldási javas­lataikkal segítik munkánkat. A tagozatba folyamatosan le­het jelentkezni. A Történelem Főutca elnevezésű rendezvénysoro­zaton közel 60-an jelezték csatlako­zásukat. Jelenleg alakulnak a me­gyében a kabinetek és a munkacso­portok. Azt szeretnénk, ha egy jól képzett szakértői gárda segítené te­vékenységünket a közélet vala­mennyi területén. A jelenlegi kormány felemás, koncepciótlan „gyermekbarát” poli­tikája helyett vissza kell térnünk a polgári kormány útjára, a tisztessé­ges politizálásra, hiszen sok az ag­gasztó jel. (A drogtörvény liberalizá­lása, a gyógyszeráremelés, munka- nélküliség emelkedése stb.) Mi el­lenzékből annyit tudunk tenni, hogy valamennyi lehetséges fóru­mon felhívjuk a figyelmet az egyre nyomasztóbb gondokra. Ez nem­csak személyes felelősségünk, ha­nem a jövőnk, gyermekeink sorsa iránt érzett felelősség is. Orbán Júlia a Fidesz Női Tagozatának megyd elnöke Az MDF hajója Lakást a fiataloknak! „Az MDF az egyetlen parlamen­ti párt, amelyik nem görcsöl a hatalom megtartásáért, illetve megszerzéséért, ehelyett tágabb dimenziókban gondolkodik. Rá kell szavazni. Ezt hirdetem bár­merre járok az országban.” Boross Péter Megkérdeztük a messzi ide­genből hazatérő misszionári­ust, hány embert sikerült meg­térítenie. Ezret, százakat, vagy csak tizet? Egyet sem - szólt a válasz. Már az is nagy dolog, hogy a hi­temet meg tudtam tartani. Tisztelt Olvasóink, Tagtár­sak, Barátaink! Nem véletlen a szándékunk, hogy elsősorban tagságunkhoz, a Fórumhoz máig hű emberek­hez szóljunk. Idősebbekhez és fiatalabbakhoz, mindazokhoz, akik a sorsfordító rendszervál­tás folyamán mindvégig az MDF-et, a lakiteleki sátorban megszületett gondolatokat tá­mogatták. A rendszerváltás története a Magyar Demokrata Fórum tör­ténete. Fény és árnyék, sikerek és kudarcok, remények és csa­lódások. Minden, ami emberi, ami életszerű. Az utat végigjár­tuk, sok újat már nem mond­hatnak nekünk. Voltunk kormá­nyon és ellenzékben. Sőt. Vol­tunk a legnagyobb kormányzó­párt, aztán a legnagyobb ellen­zéki párt. Voltunk a legkisebb kormánypárt, most a legkisebb ellenzéki párt vagyunk. El­mondhatjuk, a sors a legkülön­bözőbb helyzetekbe állított bennünket. Tény azonban, hogy a válasz­tást nem mi döntjük el. Hiába vagyunk húsz-egynéhányezren, hazánkban a párttagok száma alig éri el a kétszázezret. S a vá­lasztásra több mint hétmillió választópolgár jogosult. Nem árt, ha ezek a megdöbbentő adatok tovább gondolkodásra késztetnek. A választásokat nem mi döntjük el. De az, hogy meg­maradunk, erősödünk, gyengü­lünk, vagy végleg elolvadunk - elsősorban rajtunk, fórumoso- kon múlik. Tagadhatatlan, hogy nem vagyunk könnyű helyzet­ben. De mikor voltunk? ’94- ben? ’96-ban? ’98-ban? Most kü­lönös szelek lengedeznek: jobbról, azaz a hazai térfélről ütnek-vágnak-szapulnak, odaát- ról meg dicsérgetnek bennün­ket. És nagy a csábítás. De ezt is ki fogjuk bírni. Mert nagy a tét. Sokan csodálattal és irigyke­déssel néztük a lengyel Szolida­ritást. Hol vannak most? Legen­dás elnökük alig egy százalékot kapott az elnökválasztáson. Ilyen világban élünk. Legyen ez intő példa számunkra. Vezető politikusaink sokszor elmondták, hogy nekünk, MDF-eseknek nincs önbizal­munk. A megállapítás helyes, csak hiányos. Mert az önbiza­lom sohasem magányos - társul valamihez. A zongorista ujjá- hoz, a futó lábizmaihoz, az éne­kes hangjához kapcsolódik. Számunkra a jövő csak a meg­maradás: önbizalom abból me­ríthetünk, ha büszkén tekin­tünk vissza hányattatott múl­tunkra. 15 éve ugyanazért dol­gozunk és fáradozunk - nemze­tünkért. Ne felejtsük Párizs jel­mondatát: fluctuat, nec mergi- tur. Hánykolódik, de nem süly- lyed el. VAGYUNK. És még valami fontosabbat, azt, hogy leszünk. Székely Ádám, MDF A szociológusok nemzetközi vizsgálatokkal kimutatták, meg­dőlt az a tétel, hogy fejlődő gaz­daságban annak eredményei „le­csurognak” a szegényebb rétege­kig. Ha nem akarunk dél-ameri­kai típusú társadalomban élni, a felzárkóztatás esélyét a baloldali, szolidaritás elvű politikának kell biztosítani! Piacgazdaságban a lakás is áru, értéke a kereslet-kínálat vi­szonyától is függ. A kormányin­tézkedések azzal, hogy szinte csak a keresleti oldal támogatásá­ra szorítkoznak, maguk is árfel­hajtók, emelik a lakásárakat. Az elmúlt évtizedben ezért is emel­kedtek azok' az inflációt jóval meghaladó mértékben, maguk után húzva az albérleti és lakás- bérleti árakat is. Sokszor az egy év alatti drágulás nagyobb volt, mint amennyit egy átlag kereső házaspár ezen idő alatt félre tud tenni. Az építkezni vágyó, vagy la­kást vásárló fiataloknak kell, hogy legyen telekben és/vagy kp- ben többmilliós induló önrészük, és olyan biztos jövedelmük, hogy vállalni tudják az évi 6-800 ezres törlesztést a megélhetési költsé­geik mellett. Ami azt illeti, az át­lag fiatalok anyagi helyzete ettől megehetősen távol esik. Egyéb­ként meg a támogatásnak mon­dott összegnél többet az építő­anyagok forgalmi adójaként szin­te rögtön vissza kell fizetniük az államkasszába. Az építőanyagok áfája miért nálunk a legmaga­sabb? A vállalkozók által épített tár­sasházi lakások még drágábbak, pedig ott a vállalkozó visszaigé­nyelheti az áfát. Ki érti ezt? A lakáshitelek adókedvezmé­nye igazságtalan, szociális támo­gatásnak értelmezhetetlen. Ha el­veszted az állásod vagy csökken a jövedelmed, még a lakásod is többe kerül. Ez abszurd! Egyébként pont ezzel a ked­vezménnyel tették túl jó befekte­tési tárggyá a lakásokat. Negatív­kamat, a bérbe adásból törleszt- hetsz, tíz év múlva eladod, a tisz­ta nyereség egy lakáson 10-20 millió. Ha ugyanilyen kedvez­ménnyel ugyanilyen spekulációs céllal adják-ve- szik tovább, a spekulánsok támogatása biz­tosított marad. Az ilyen lakás 1! -íj bérbe adását ■ v 2 \ szankcionálni kellene! (Az ■BMiH» adókedvez­mény pénzt hagy a piacon, növeli az inflációt, az előtakarékosság támogatása pénzt von ki, inflációt csökkent. Az ún. lakáskasszák támogatása ezért is bevált módszer Európa több országban). Az adókedvezmény eltörlése miatt megmaradó 30-40 milliár- dot viszont nem költségvetési lyukak tömködésére, hanem ki­zárólag szociális bérlakások tá­mogatására kellene felhasználni. Kedvező változást csak a tö­meges, évi 15-20 ezer szociális bérlakás építése hozhat! (A kíná­lati oldal támogatása.) Ez a 300 ezres munkanélküliség csökken­tésének is jelentős eszköze lehet­ne. Helyi szinteken a közhasznú munkavégzés is összekapcsolha­tó volna a lakásépítésekkel. Egy normális társadalom nem engedheti, hogy a fiataljai számá­ra az önálló lakás elérhetetlen le­gyen, hogy a családalapítás felté­telei ilyen rosszak maradjanak. Dr. Sütő László Baksa Állatok - kutyába se vesszük őket? Az elmúlt időszak sajnálatos ese­ményei rámutattak az állatok ki­szolgáltatott és gyakran sanyarú sorsára hazánkban. A kisebb-na- gyobb sajtóvisszhangot kiváltó, drámai történések ( a televízió­ból országszerte jól ismert esetek mellett helyi ügyeket: a Pellér- den „dobócsillaggal” megsebesí­tett versenyló vagy a komlói ku­tyakínzás példáját is említhet­jük) igazi üzenete nem az, hogy rövid idő alatt ennyi említésre méltó atrocitás történt, sokkal in-’ kább az, hogy ezek az atrocitá­sok egyre inkább képesek felkel­teni az újságírók és a társadalom egy jelentős részének érdeklődé­sét és részvétét. Úgy tűnik, komoly civil kezde­ményezés van kibontakozóban az állatvédelmi szabályozás szi­gorítása érdekében. A kezdemé­nyezés javasolja az 1978. évi IV. Törvény módosítását, hogy az ál­latkínzás bűncselekménynek mi­nősüljön és akár szabadságvesz­téssel is büntethető legyen. Mindez uniós csatlakozásunk miatt is halaszthatatlan: a magyar- országi állapotok Nyugat-Európá- hoz mérten e téren is „balkániak”. Az állatvédő civilek szervezkedé­se kezdetektől élvezte a szabad demokraták támogatását. Perényi Miklós, az SZDSZ által jelölt kör­nyezetvédelmi miniszter szemé­lyesen találkozott a Fadd- Domboriban demonstráló állatvé­dőkkel és elsők között írta alá az aláírásgyűjtő ívet. Gusztos Péter szabad demokrata országgyűlési képviselő pedig - Hankó Faragó Miklós frakciótársával közösen - módosító indítványt terjesztett be annak érdekében, hogy a hobbi­ból tartott, az emberrel együtt élő állatok a jövőben ne minősüljenek haszonállatnak és érdekeiket, testi épségüket a mainál komolyabb eszközökkel védje a törvény. A ja­vaslat az állatkínzáson túl kiterjed az orvvadászatra és az állatviadal­okra is. A tervezet szerint orvva­dászat esetén az is büntethető lesz, aki rendelkezik ugyan fegy­vertartási és vadászengedéllyel, de tiltott helyen vadászik. Az ál­latviadalok tilalma jelenleg csak a kutyákra vonatkozik, a javaslat ki­terjesztené azt minden gerinces állatra (pl. a kakasra is). Egy társadalmat az is minősít, hogyan bánik az állatokkal. A je­lenlétük pótolhatatlan: kitartó társaink örömben, gondban, testedzésben és játékban, gyer­mekeink kedvencei, házőrzők és vakvezetők, rendőrök, biztonsá­gi őrök, határőrök „munkatár­sai”, vagy egyszerűen csak ked­ves négylábú barátaink, akiknek bármikor kibeszélhetjük magun­kat. Megérdemlik törődésünket és szeretetünket és aligha szol­gálnak rá a rossz bánásmódra, hiszen egy állat nem tud „rosszul viselkedni” bármit tesz is, min­dig az ösztönök parancsát és a számára megtanított viselkedési szabályokat követi. Remélhetőleg hamarosan a poli­tikai paletta több szereplője és egy­re több polgár is csatlakozik majd az SZDSZ és az állatvédő civil szer­vezetek kezdeményezéséhez. Ha valami, akkor ez az ügy feltétlenül felette áll a közélet bal-jobb meg­osztottságának, hiszen a politika, a törvény az emberek ügye, az álla­tok csak passzív elszenvedői lehet­nek. Mi, szabad demokrata kör­nyezet-, természet- és állatvédők mindenesetre arra kérünk minden jóérzésű pécsi polgárt, hogy aláírá­sával vegye ki a részét ebből a ne­mes célért folyó küzdelemből. A Misina Állatvédő Egyesület aláírás- gyűjtő akciója szombaton kezdő­dik a pécsi állatkertnél. Mindum Károly önkormányzati képviselő, az SZDSZ Zöld Tagozat elnökségi tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom