Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-02 / 149. szám

6. OLDAL 2003. Június 2., hétfő ZÖLD TŰKOR Visszatérő forrásvizek A források megsínylették a száraz időszakot hogy a hozamuk Pécs város vízel­látását is szolgálta, illetve segíti a mai napig. Köztük a két legna­gyobb a Vízfőforrás és a Tettye. A Az egyik forrásokban leggazdagabb hegyvidékünk a Mecsek, hiszen közel száznyolcvan megnevezett forrás található itt, nem beszélve az időnként bő vizet adó, és még kiépítésre váró vízfeltörésekről. A dél-dunántúli jellegzetes szigetegység for­rásainak vízhozama azonban nem állandó. Az idei tavasz né­hány csapadékmentes hónapját különösen a többségben lévő karsztforrások sínylették meg. Még a gyakorta erdőjáró, idősebb, többet megélt és megfigyelt embe­reket is meglepte, hogy több olyan forrásnak is elment a vize, amely- lyel úgymond soha sem volt baj. A kiépített forrásaink közül félszáz­nak „kút” a neve, köztük a legis­mertebbek az Anyák-kútja, a Bü- dös-kút, Rigó-kút vagy a Hideg­kút, evvel is jelezve, hogy odaérve bármikor vízhez juthatott e kutak­nál a vándor. Különösen a Keleti- Mecsek területén található számos kis és közepes hozamú vízkilépés, míg a Közép-Mecsekben vannak a legnagyobb vízfeltörések. Néme­lyikük olyan bőséggel adakozó, Cserjeirtás Nagy-mezőn Jelentős bQtanikai értékeket rej­tenek a két település között elte­rülő Nagy-mező, Aranyhegy le­gelői, felhagyott szőlői, gyümöl­csösei, bokorerdő-foltjai. A terü­letet 1966-ban védetté nyilvání­tották. A legeltetés felhagyásával azonban egyes gyepes részeket erőteljesen kezdtek benőni a gyorsan terjedő cserjefélék - tudtuk meg Nagy Gábortól, a te­rületet kezelő Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága táj­egységvezetőjétől -, ami viszont veszélybe sodorta a füves élőhe­lyek fajait. A DDNPI úgy döntött, élő­hely-rekonstrukciós munkákba kezd a területen, s ehhez igény­be vettek KAC-támogatást is. En­nek eredményeként mintegy hat hektáron végezték el a cserjék irtását. Ahol a terület erdővel érintkezett, erdőszegélyt alakí­tottak ki, a magányos őshonos fafajok egy-egy - énekesmada­raknak is menedéket nyújtó - bokor-sziget révén kaptak védel­met. A felesleges növényzet ki­vágása után a füves élőhelyekre a DDNPI állatállomány telepíté­sét, a legeltetés újbóli beindítá­sát tervezi. Az összeállítás a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával készült. Összeállította: Mészáros Attila Nyugati-Mecseket a területen foly­tatott bányászati tevékenység vi­selte meg, s mostanában a múlt század eleji-közepi mennyiségek­hez képest szegényesebb, elapa- dóbb e térség kútjainak, forrásai­nak kínálata. Baronek Jenő, a Dél-Dunántúli Regionális Természetbarát Szövetség elnöke maga is észlelte a forrásokon keresz­tül az idei tavasz csapadék- hiányát, hiszen még a bővi- zűek között is akadt olyan, amelyik átmenetileg elapadt. Az elmúlt hetek bővebb eső­zése folytán azonban végre- valahára föléledtek a Mecsek forrásai is, s amint azt a ter­mészetbarát szakember la­punknak elmondta, nem akad már kiapadt kút az ösvények mentén, sőt várható a vízhoza­mok növekedése is. Mi történt az atomreaktorban? Radioaktív hasadványtermékek bugyborékoltak ki a vízen keresztül Tábor a fák alatt Évek óta nagy az érdeklődés a Me­cseki Erdészeti Rt. Árpádtetői erdei iskolája iránt - idén eddig több mint 2500 kisgyerek látogatott ide -, s ez az érdeldődés nem lanyhul a nyári szünet idejére sem. Immár hetedik éve folytatódik a „tanév”, mégpedig árnyas lombú fák alatt. A lehetőségek azonban egyelőre csak egy turnus, 30-35 kisgyerek foga­dását teszik lehetővé. A „tanterem” idén is Zobákpusztán lesz, június 23-tól kezdődően. Az Áipádtetői erdészeméi (72/518-120) á táborba jelentkezők szép és hasznos isme­reteket adó egy hetet tölthetnek el itt. Adorján Ritától, az erdei iskola vezetőjétől megtudtuk, messze nem iskolaízű a nyári tábor. Kirán­dulások, vetélkedők, játékok, esti tábortűz, hajnali madárles várja az érdeklődő kisdiákokat a Mecsek hegység egyik legszebb részén. Prérikutyák városa Közel 30 köbméter homokot mozgattak meg a pécsi állat­kert prérikutyái. Az 50 egyedből álló kolónia másfél hét alatt várost épített magá­nak. Nemrégen kerültek a mecseki zoo-ba állatcsere eredményeként az Észak-Amerikában honos prérikutyák. Létszámában ez a leg­nagyobb hazai kolónia - tudtuk meg Pintér Tibortól, az állatkert he­lyettes igazgatójától -, ennek meg­felelően jókora tömegű anyagot és területet kellett nekik biztosítani, hogy eredendő viselkedésmódjuk­ban megfelelően a, Mecseken is megépíthessék saját városukat. A föld alatú járatrendszer éléstá­rat, ellőhelyeket, a vélt ellenség megtévesztésére pedig csapdákat, bakjáratokat rejt magában. Mind­össze másfél hétre volt szükségük, hogy a mintegy 90 négyzetmé­teres területen berendezzék la­kóhelyüket. Mi­után kívülről ezek nem látha­tók, a zoo mun­katársai a láto­gatók jobb tájé­koztatása érdekében részletes tér­képet készítettek a prérikutyavá- rosról. Az apró termetű rágcsálók lé­nyegében a környezetvédelem út­ján költöztek Pécsre, amennyiben részesei annak a folyamatnak, amelynek sorána a nagyobb testű állatokat felcserélik a kisebbekre. Ennek okán költöztették már el a szarvasokat, a szürke marhákat és a bivalyokat is, s várható, hogy a pumáktól is meg kell majd válni. Aki a városba látogat, szuvenírt kap: egy olyan aprócska uránpasztilla mását, amely­ből egy darab egy teljes háztartás energia­szükségletét fedezi. Most ilyen pasztillák so­kasága hever a kettes blokk egyik pihentető­medencéje mélyén, mint turisták pénzei a Trevi-kútban. De micsoda különbség... A reaktor egy-egy fűtőeleme mintegy két és fél méter hosszú, alig 1 centiméter, vastag cirkóniumrúd, amely­ben a dúsított urániumpasztillák vannak. Ezek hatszö­gű kötegeket képeznek, és az úgynevezett fékező vagy moderátorrudakká, továbbá a hűtő- és moderá­torközegként működő vízzel együtt alkotják a reaktor magját. Amikor a fűtőelem kimerül, kötegenként ki­emelik. Atommaghasadás már nincsen, de úgyneve­zett radioaktív utóbomlás még zajlik, ami rendkívül erős sugárzással és hőfejlődéssel jár. Ezért a kiemelt elemeket egy pihentető medencébe helyezik és vízára­moltatással hűtik. Egy részüket később más helyre visszahelyezik a reaktorba meghatározott forgási rend szerint, a leginkább elhasználódott kötegeket pedig fel­színi ideiglenes tárolóba helyezik. Az átrakás időigényes folyamat, a reaktor állása veszteség, a dolgozók számára többlet sugárterhelés. Ezért az évek során a folyamatot igyekeztek megrövidí­teni, állítólag a gyártó orosz cég javaslatai alapján. Ez sikerült is, a reaktorok kihasználtsági mutatói nemzet­közi viszonylatban a legmagasabbak lettek, amit a pro­paganda úgy adott el, hogy a paksi erőmű a világ leg­jobbjai között van. A reaktorok eredetileg 440 mega­wattos teljesítményét pedig 470-re turbózták fel. Úgy tűnik, ezért kellett most nagy árat fizetni. A re­aktorokban addig ismeretlen lerakódások keletkeztek, a tisztító eljárások pedig újabb hibákat generáltak. A pihentető medencében egyben üsztítani is kellett az oda behelyezett fűtőelemeket, erre viszont nem a gyár­tókat, hanem a francia-német Framatome-céget bízták meg, amelyik soha nem dolgozott korábban ilyen fűtő­elemekkel. Feltehetően nem gondoskodtak a fűtőele­mek megfelelő hűtéséről, nem figyelték megfelelően a fizikokémiai paramétereket, ráadásul hideg vizet en­gedtek a felforrósodott fűtőelemekre, amelyeknek bur­kolata megrepedt, a pasztillák egy része szétszóródott és felhalmozódott a medence fenekén. Ezenkívül lö­késszerűen radioaktív hasadványtermékek - nemes­gázok mellett cézium és jódizotópok - bugyborékoltak ki a vízen keresztül, majd a csarnok légterén és a ké­ményeken keresztül a környezetbe jutottak. Szuperkritikus konfiguráció? A dolog veszélyessége abban rejlik, hogy amíg a tá­rolómedencében rendezetten elhelyezkedő fűtőelem- kötegek esetében a hasadási láncreakció nem indulhat be, addig a rongálódások miatt kaotikussá vált rend­szer esetében ez nem zárható ki. Hivatalosan ugyan azt állítják, hogy ez nem történt meg és nem is fog megtörténni, de nyilvánvaló, hogy pontosan ettől tar­tanak. Ez magyarázza, hogy az egyébként technikailag nem túl bonyolultnak tűnő feladat megoldása (körül­belül 4 tonna anyagot kellene kiszedni egy 12 m mély kútból) talán másfél évet és nemzetközi segítséget is igényel majd. Csak az anyag jól kalkulálható radioak­tív sugárzása nem okozna ekkora gondot, bár az óriási mennyiségű szennyezett víz és egyéb hulladékok elhe­lyezése külön fejtörést fog okozni. Ezerszer meg kell gondolni, mihez nyúlnak, mit hogyan mozdítanak el. Ezért kevernek neutronelnyelő anyagot (bórsav) a víz­be. Ezért minősült - az OAH egy vezetőjét idézve - •technológiai „bakinak”, hogy olyan vegyszert (hidra­zint) kevertek a medence vizébe, aminek hatására az habzani kezdett. (A buborékokban lévő telített vízgőz jóval kevésbé fékezi a neutronokat, mint a yíz, balsze­rencsés esetben ez épp elég lehet ahhoz, hogy a hasa­dási folyamat elszabaduljon...) És mi lesz, ha elszabadul? Számos példa volt már arra, hogy egy hasadóanya­got tartalmazó rendszer egy-egy pillanatra véletlenül szuperkritikussá vált ott, ahol nem lett, volna szabad. A szemtanúk furcsa csattanást hallanak, villanást is lát­nak, van, aki úgy érzi, megégett. Pedig ilyenkor nincs látható fény- és hőhatás - az óriási lökésszerű sugárter­helés inadekvát ingerválaszokat vált ki. Akik'ezt észle­lik, azok egy része halálra van ítélve - kialakult a sugár­betegség. Sokat hangoztatták: a paksi erőmű más mint a többi Ha a folyamat „szempillantásnál” tovább tart, akkor általában oszcillálva (ki-bekapcsolódva) folytatódik, bár szerencsére nem korlátlanul. Durrogás, villogás, hőmérséklet-emelkedés és legfőképpen halálos sugár­zás a közelben lévőkre. Miután Pakson az egész víz alatt van, szennyezett víz és gőz töltheti ki az egész csarnokot. Tehát ilyenkor nem lehet tenni semmit, tűz­oltónyelven szólva: térdre, imához. Japánban két éve órákig fortyogott a dúsított uránt tartalmazó pokoli massza, majd magától megnyugodott. Két ember halt meg, telephelyen kívüli következmények nem voltak. Ez a katasztrófa-szcenárió. Talán megússzuk. Az üzemzavar hatásai Május 11-én hajnalban a Paksi Atomerőmű rövid időre a hatósági korlátok többszörösét bocsátotta ki, többek között jódizotópokból. A sajtóhírek elemzése alapján emiatt Paks térségében a külső gammasugár­zás dózisintenzitása rövid időre a többszörösére emel­kedett - a riasztási szint körülbelül a normál háttér 4-5- szöröse, ezt viszont nem érte el. A szél déli volt - Bu­dapesten az egyetemek által üzemeltetett mérőhálózat igen érzékeny detektorai nagyságrendileg 10-20 száza­lékos rövididejű emelkedést mutattak ki, ez egyértel­műen jelezte az eseményt, de megjegyzendő, hogy a hosszú távú természetes ingadozások nagyságrendje ennél is nagyobb lehet. Tehát a lakosság nem volt ve­szélyben. Paks bizonyára nem fog „felrobbanni” a szó fizikai értelmében. Az anyagi kár azonban mindenképpen óriási lesz. Erkölcsi értelemben kipukkadt a perfek- cionizmus propagandája, miszerint ez az atomerő­mű sokkal jobb, mint a többi. Amely Teller Ede vállveregetéseire épült, továbbá arra, hogy Magyar- ország kiváló atomfizikusokat adott a 30-as, 40-es években a világnak, pontosabban Amerikának. De Paks nem ennek a terméke. Dr. Kóbor József VEDETTSEGRE VARVA II. A Nyugati-Mecsek kincsei A Nyugati-Mecsek állandó vízhozamú patakjait általában ligeterdők kísérik. Ezek nem mindig égerligetek, hanem előfordul, hogy a kör­nyező társulások fafajai alkotják a növényzetet a jellegzetes, mean- derező patakok két oldalán. A völgyek lábánál a kanyargó patak le­rakja hordalékát, szervesanyag-utánpótlást biztosítva az ott megtele­pedő növényeknek. E tápanyagban dús termőhelyeket kedvelik a Me­csek ritka, önmegporzó nőszőfű fajai. A kiterjedt erdőségek mellett azon­ban nem csak fás társulásokkal talál­kozhatunk. Az erdőirtások után ki­alakított kaszálók, legelők mára igen értékes területekké váltak. A száraz és üde gyepterületek rendkívüli bota­nikai és zoológiái értékeket rejtenek. Napjainkban sokszor éppen az efféle másodlagos élőhelyek megmentése jelent nagy problémát. Abaliget és Hetvehely környékén a lassan beerdősülő legelők még sza­bad tisztásain tavasszal csodálatos orchideáfajok több százas állomá­nyai ejtik ámulatba a figyelmes szemlélődött A sokszor fél méter ma­gasra is megnövő bíboros kosboro­kat a változatos színezetű tarka kos­borok követik, majd a fokozottan vé­dett, rendkívül nehezen észrevehető méhbangó bontja ki jellegzetes méz­ajkát, végül nyár végén, ősz elején a szintén apró termetű őszi füzérte­kercs felfedezése teszi próbára a ku­tatókat, kirándulókat. A kosborfélék mellett tavaszi hérics és a Szent Lász­ló tárnics növeli e vidék változatossá­gát. A szélesebb völgyek alján mocsár­rétekkel, magassásosokkal találkoz­hatunk, de ezeknek főként zoológiái értékük jelentős. A mélyből a sziklapárkányokig A rengeteg barlang, üreg rendkí­vül jó lehetőséget biztosít a barlangi denevéreknek a megtelepedéshez. Az Abaligeten rendszeresen megren­dezett denevérkutató táborok pontos képet adtak az előforduló fajokról. Szaporodási időszakban legnagyobb számban a vízi denevérek népesítik be a környéket. Több fokozottan vé­dett denevérfajunk: a nagyfülű, a pi­sze és a tavi denevér is jelentős egyedszámmal képviselteti magát. Az Abaligeti-barlang biztosít pihenő- ‘ és telelőhelyet a Dél-Dunánttá egyet­len nagy patkósom! denevérkolóniá­jának. Az Abaligeti-barlang és a Vízfő- barlang karsztvizével táplált két mes­terséges tórendszer a szaporodóhe­lye a környék erdeiben telelő barna varangyoknak, barna ásóbékáknak, erdei békáknak. A tavakat körülvevő közutak jelentette veszély kikü­szöbölésére az MME Baranyai Cso­portja rendszeres békamentő táboro­kat szervez. A DDNPI segítségével Orfűhöz hasonlóan Sikondán is évente több ezer béka menekül meg az autókerekektől a lelkes természet- védők munkája nyomán. Az orfűi tavak kapitális harcsái mel­lett a fokozottan védett vidrák is meg- megdézsmálják az intenzív horgászat érdekében feldúsított halállományt. Bő vízhozamú patakok A hűvös bükkösök odvas fáiban fekete harkály s kék galamb költ, egy-egy elszáradt, patakos-szurdok- völgyi facsonkról pedig a ritka kis légykapó énekét hallhatjuk. Az egész évben bő vízhozamú patakok köveiről hegyi billegető hullámzik to­va és néhol jégmadár bukik zsák­mány reményében a víz alá. Ezen az élőhelyen találkozhatunk a Mecsek egyik fokozottan védett, endemikus rovarfajával, a mecseki őszitegzessel. A korhadó tölgyfák gyökereiben orrszarvú bogár lárvája fejlődik, a fa- kitermelések sarangjain pedig a cso­daszép havasi cincérekkel találkoz­hatunk. Az erdei utak pocsolyáiba sárgahasú unkák rakják le kora ta­vasszal petéiket, és az erdőszéleket kísérő bokrosokban erdei sikló kutat zsákmány után. A déli, száraz, köves oldalakat jár­va a búbos banka furcsa „uppogása” közben megtermett zöld gyíkok me nekülnek lépteink zajára, de há óva­tosan közlekedünk, a ritkább rézsik­ló napozását is megfigyelhetjük. A zárt erdőkön kívül is érdekes, ritka állatfajokkal találkozhatunk. Az útbevágások leszakadt partfalában gyurgyalagok költenek. Az öreg gyü­mölcsösök környékén éjjelente füles kuvik füttyögését hallgathatjuk, de ha nedves rét is van a közelben, ak­kor a fokozottan védett haris mássá összetéveszthetetlen hangja nyújt él­ményt az éjszaká megfigyeléshez. A Nyugati-Mecsek az egyik legjelentő­sebb magyarországi élőhelye a szin­tén fokozottan védett, endemikus magyar tarszának. A száraz, fél­száraz és üde gyepek dúsabb növény­zetű részein találkozhatunk e rendkí­vül ritka szöcskefajjá. A Bükkösd kör­nyéki felhagyott kőbányák pedig esz­ményi költőhelyet kínálnak az egyre jobban szaporodó hollóknak. Védelem: jelen és jövő A Nyugati-Mecsekben csak két országos jelentőségű védett terület található. Az 1941-ben védetté nyil­vánított Abaligeti-barlang természet- védelmi terület mindössze egy hek­táros, bejárat áatti területével nem igazán szolgája a barlang bemosódó szennyeződésektől váó védelmét. A környékén táálható vátozatos élővi­lág bemutatására 1999 tavaszától egy tanösvényt működtet igazgatósá­gunk, melyen több féle útvoná kö­zül váasztva bármely korosztáy hasznos ismeretek birtokába juthat. A Jakab-hegy Természetvédelmi Te­rület főként geológiá és kátúrtörté- neti értékek védelme érdekében jött létre. A védetté nyilvánítás időszaká­Az Abaligeti-barlang 1941 óta védett ban elkészített, és mai időkre teljesen tönkrement geológiá tanösvényt 1997 végén a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság felújította, és régé­szeti értékeket bemutató táblákká is kiegészítette, érdekes és tanáságos kirándulást kínáva ezzel az odááto- gatóknak. A térség legújabb ismeret- terjesztő létesítménye az orfűi Vízfő Tanösvény. A bemutatott értékek nyilvánváó- vá teszik a hivatásos és amatőr ter­mészetvédők, kutatók mind sürge­tőbb feladatát, mégpedig a karsztvi­dék és környékének mielőbbi védet­té nyilvánítását, az egységes Mecseki Tájvédelmi Körzet létrehozását. Nagy Gábor, tájegységvezető, DDNPI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom