Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)
2003-06-11 / 157. szám
2003. Június 11., szerda 2 0 0 3 15. OLDAL P o s Z T TOP DOGS. Urs Wildmer a kirúgott menedzserekről készült darabját a Katona József Színház mutatta be Bagossy László jr. rendezésében (képünkön Rezes Judit). A színészi rögtönzésnek is helyet adó előadás osztatlan sikert aratott. fotó: tóth l. Nem lett bennfentesebb POSZT-sztorik MINISZTEREK. A megnyitón két miniszter is jelen volt [dr. Hiller István és a kulturális tárca korábbi vezetője, Görgey Gábor). Az egyik színész meg is jegyezte: tartalékminiszterrel jöttek, vagyis pótszereposztással is készültek. LA MANCHA LOVAGJA. A fesz tíválklubban, a Palatínus Szállóban programfüzet nélkül pereg nap mint nap a műsor, időnként egy-egy színész rögtönöz valamit a pulpituson. A vendégek viszont már kívülről fújják a La Mancha monológját, mivel közkívánatra estéről estére el kell énekelnie Szakácsi Sándornak, a színészzsűri oszlopos tagjának a számot. EGYENES ADÁSBAN. A POSZT történetében először vasárnap élő közvetítés volt a fesztiválról, egyenesben ment a Duna TV-n Az ördög előadása. Vagyis magyar szerző magyar művét láthatták Pécsről a világ minden táján, Nyasszaföldtől Amerikáig. Idén először szállt be a Hálózat TV is a közvetítésbe, napi fél órában élő adásban megy összeállítás az ország minden pontjára. Egyébként soha ilyen tévés felvonulás nem volt még a találkozón, minden hazai csatorna külön stábbal dolgozik, van olyan adó, amelyik három forgatócsoportot is küldött. LENGYELIÁDA uralja a találkozó nemzetközi vonalát. A szakzsűri egyik tagja Malgorzata Sémii, jön a krakkói Bagatel Színház Jan Nowickivel de a pécsi színház egyik bemutatója, Az im- posztor is lengyel környezetben játszódik. A fesztivál túl a középkategórián Jordán Tamás nem csak az egyik főszervezője, de szereplője is a III. Pécsi Országos Színházi Találkozónak. A szakembert arról kérdeztük, hogy érzi magát ebben a sajátos helyzetben, valamint hogy merre halad a POSZT, milyen irányban bővülnek a keretek, és hol kell változtatni a kialakult formán.- A harmadik évéhez érkezett a színházfesztivál. Nem fáradt még bele a monstre találkozó szervezésébe?- Aki kezébe veszi a POSZT műsorfüzetét látja, hogy mennyi esemény van, ami mögött rengeteg munka áll, de azt senki sem tudja, hogy valójában mennyi. Egy összehangolt team működik Pécsett Simon István vezetésével, aki mellesleg folyamatosan egyeztet és részt vesz a pesti csapat tevékenységében is. Elég csak arra gondolni, hogy az utolsó szögig ismerni kell például egy főiskolai előadás technikai részleteit, elképzelhetetlen, hogy mennyi gond van vele. Ha pedig csak itt derül ki a baj, akkor minden borul. A szállástól a műszaki problémákig, a kellékek lejuttatásáig hihetetlen sok szálat kell csomómentesen fésülgetni. Éppen ezért nem lehet elfásulni benne, ijesztően izgalmas a szervezési része. A programválogatásnál pedig az újdonságok, a meglepő érdekességek frissítik a csapatot.- A találkozó kiegészítő része, az OFF egyre bővül, már kétszáz fölé jutott a rendezvények száma. Van itt felső határ?- A limitet megszabja a pécsi szállodai és a technikai kapacitás, no meg az anyagiak. A költségvetésünket igyekszünk minél jobban kihasználni, az ideinek ez a maximuma. Az sem mindegy, hogy fiaiból mennyit hívunk. Van aki erősen szakmai beállítottságú, és csak a versenyprogram érdekli, de a közönség nagy része a kiegészítő rendezvényekért jön el. Amikor megírtam az első dolgozatot, hogy mit szeretnék, a pécsi városvezetés azért kapott rajta, mert egy nagy fiesztát ígértem. Senki nem adott volna milliókat az összejövetel megvalósítására, ha csak szakmai találkozót hirdetünk.- Mi az igazi dicsőség Jordán Tamásnak? Színészként POSZT-díjat nyerni, egy sikeres, gazdaságos fesztivált rendezni, vagy jó évadot zárni a Magyar Nemzeti Színházban?- A POSZT-on való szereplés engem zavarba hoz. Eddig nagyon vigyáztam, hogy ne érje szó a ház elejét. Például az első szezonban a Radnótiban rendeztem, és szándékosan április elsejére kértem a bemutatót, hogy esélye se legyen a bevá- logatásra. Idén nem gondoltam erre, és nem tettem óvintézkedéseket, de már hallom a sanda megjegyzéseket, miként Balikó Tamást is piszkálják néhányan.- Mikor jön darab a találkozóra a Magyar Nemzeti Színházból?- Magam is szeretnék már legalább egyet itt látni, de az a gond, hogy a pécsi színház nemigen tudja biztosítani azt a technikát, amit a nálunk játszott darabok használnak.- Nem erősödött a nemzetközi jellege az idei fesztiválnak.- Csínján kell bánni ezzel a törekvéssel. A nemzetközi jelleghez legalább hat-nyolc társulatot kell meghívni. Ennek a következménye, a jóval nagyobb költségeken túl, hogy az eddigi időtartamot megtartva felére csökkentené a hazai versenyprogramok számát. Ugyanakkor a közönség inkább a hazai évad színe-javára kíváncsi.- Tervezi-e, hogy a kiemelkedő off-programokat a Nemzetibe is elhívja?- Nem fontolgatok ilyet, bár nincs kizárva. Nekem ott most a fő feladatom, hogy legyen egy csapat, kialakuljon a műhelymunka és saját arculata legyen a társulatnak.- A POSZT beállt, fog itt még bármi jelentősen változni?- A szakma, a közönség is úgy ítéli meg, hogy ez egy sikeres konstrukció, kár lenne rontani rajta. A legfőbb változtató erő, hogy a támogatásban jelentősen haladunk előre. Említettem korábban, hogy úgy vagyunk a POSZT-költségvetéssel, mint az autóvásárlással. Ha megvannak a milliók az új kocsira, akkor rögtön egy drágább, jobb márka után ácsingózunk. Úgy gondolom, a színházfesztivál elérte az erős középkategóriát, egy Volkswagen Passat szintjét az autóvásárban. _______________________________MÉSZÁROS B. ENDRE A fiatal tanárnő nem érzi, hogy a közönségzsűri tagjaként színházi bennfentessé vált volna. Ezzel együtt úgy véli, több hozadéka is van e funkciónak: büszke rá a családja és a baráti köre, továbbá minden előadásra van egy szuper helye... Bucsányi Erikának eddig nem volt szerencséje a „bedobálós” szelvényekkel. A Pécsi Nemzeti Színház április 22-i Rómeó és Júlia előadásán kitöltött jelentkezési lapja viszont 100-ból a POSZT 5 fős közönségzsűrije tagjainak sorába juttatta.- A Baján élő családom roppant büszke rám, és azok a barátaim is, akik, hallva a beválogatás hírét rögtön arra gondoltak: így talán nagyobb esélyük lesz bejutni még egykét helyre... Ami természetesen abszurdum. Az előző két találkozót főleg az off-programokon kísértem végig, most viszont minden előadásra van egy szuper helyem - ironizál finoman a 27 éves angol szakos tanár. Úgy érzi: azzal, hogy zsűritag lett, nem került közelebb a színházi világhoz. - Nem lettem ettől bennfentesebb, bár most naponta találkozom az eddig csak messziről ismert arcokkal. Egyszerűen nézem és élvezem a jobbnál jobb előadásokat. Persze, a végén döntenünk kell, de egyáltalán nem nyomasztó a felelősség. Vitáink viszont egészen biztosan lesznek - mondja. Annál is inkább, mert az 5 fős közönségzsűri más és más korosztályból tevődik össze, így az egyik a hagyományos színházat preferálja, míg más a modem felé is hajlik. Valamivel túl a találkozó félidején egyelőre nem kristályosodott még ki konkrét elképzelés - mondja Bucsányi Erika. B. Z. HAYDN ÉS MOZART A BAZILIKÁBAN. A Pécsi Bazilika zenekarát Szamosi Szabolcs vezényelte a POSZT első estéjén. _______fotó: tóth l. A csönd, a sötétség és a mozgás hatalma A művészetben a süketek hallanak, a vakok látnak, a bénák járnak, minden fogyatékosság teremtő és magasrendű erővé válhat - fogalmazta meg egykor Püinszky János. És a III. POSZT igazolja a gondolatot, vakok, süketek és értelmi fogyatékosok vezetnek el bennünket olyan világba, ahová a színművészet jelenti az átmenetet. Végtelenített reklámfeliratként kígyózik a betűsor a színpad fölött, a digitális táblán rögtön egy meghökkentő mondat: Kellemes kikapcsolódást kívánunk önnek, és telefon- készülékének! Pedig a mobil hangja nem sok vizet zavarna a Csönd Színház előadásán, hiszen itt minden némajátékkal és feliratozással zajlik, a színészek Molnár Ferenc Liliomát a süketnémák jelbeszédével mutatják be - ezt láthattuk múlt pénteken a Bóbita Bábszínházban. Az első sorokban a hallássérült emberek átszellemült arccal figyelik, hogy itt minden nekik szól, és a hangot értőknek kell lefordítani a kézjátékot. Miként a némafilmek idején, a mozdulatok, a gesztusok beszélnek, és ahogy az ember belesodródik a történetbe, szép lassan rádöbben, hogy a süketnémák napról napra ezt játsszák. Kezükkel rendre képeket formálnak, és minden mozdulatuk egy apró történet megértését célozza. Csak egy balettos tudja elképzelni, milyen ez a színésznek! Mintha úgy kellene táncolnia, hogy a kezét lekötik. Mert a színészek itt nem artikulálhatnak, nincs sejtelmes suttogás, vagy idegtépő sikítás, csak a csönd. És kézmozdulatok, melyek a kódolt jelbeszédet kiegészítve tovább vonaglanak, még nagyobb kifejezőerővel visszaadva egy simoga- tás, egy érintés, vagy egy félszeg közelítés árnyalatait. Igen, a süketnémák hétköznap is színészkednek, mert erre kényszeríti őket a sors. És kötelezően jó színészek, mert ezen múlik a boldogulásuk. Minden párbeszédük felér egy színpadi jelenettel, így még döbbenetesebb, amit a Radnóti Színház művészei produkáltak múlt pénteken a Bóbita Színházban. Mert Csányi Sándor, Pokor- ny Lia és társaik nem csak betanulták a jelbeszédet, de olyan hiteles mozgássorral toldották meg azt, hogy bárki szöveg nélkül is tökéletesen megérthette Liliom szomorú történetét. Nem volt véletlen a hatalmas taps, azaz, hogy a süketnémák sajátos ünneplése következett, két karjukat magasba tartva rezegtették a kézfejüket. A bemutatót követően Bakos Éva, az egyik szereplő tömören így összegezte az újfajta játék lényegét: Jó lenne, ha ez az előadás ablak lenne, kilátással egy sokunk számára alig ismert világra.” Ismerősöm meséli, hogy vak rokonával sétált lefelé egyszer egy tízemeletes épületben, amikor áramszünet lett. Döbbenten tapogatózott, keresve valami fogódzót, mikor a társa megszólalt, valami baj van? Ekkor döbbent rá, hogy a másik embernek mindenkor ez az állapot a természetes, ez az alap, innentől kell különböző új ingerek segítségével tájékozódnia. És talán rosz- szabb a helyzetük, mint a süketnémáknak, mert ilyenkor eltűnik a biztonságérzet is, és korlátozódik a mozgás. Ilyen visszafogott alapokról sokkal fogékonyabbak leszünk a megszokott érintésekre, külső jelekre, hangok és illatok hatására. Ezt az érzést élhetjük 4L tapasztalhatjuk meg pénteken a Bóbita Bábszínház Kamaratermében, ahol a Vakrepülés Színjátszó Egyesület játssza el Donáti István: Az éjszaka tapintása című művét. Misztikus, romantikus történet ez, mely nem a szokványos módon kerül bemutatásra. A sötét színházban ülő néző két látszólag mindennapi fiatal szerelmi románcának lesz tanúja. Mégis van benne valami rejtélyes. A „néző” ugyanis minden érzékszervét igénybe veheti a mű befogadására, kivéve a szemét. Az előadás során az író a néző fantáziájára bízza a szálak kibogozását. Egy fiú eltűnt és kedvese a keresésére indul Görögországba, sok kalanddal, amelyben a nézők is részt vesznek. A sötétben utazás és a megérkezés különleges felfedezéseket rejt, és az út végén végül a szerelmesek sorsa is megpecsételődik, a darab az élet nagy igazságainak kinyilatkoztatásával végződik. A néző számára sok addig homályos dolog válik világossá, ahogy a besötétített teremben is hirtelen fel- gyúlnak a fények. Még egy formabontó színházi előadást láthatunk június 13-án, pénteken 15.30-kor a Baltazár Színháztól a Színház téren. Az 1998. februárjában alakult Baltazár Színház az egyedüli hivatásos színtársulat Magyarországon, amely értelmi sérült színészeket foglalkoztat. A színészek színházi munkájukért havi fizetést kapnak, szakmai tudásukat folyamatosan fejlesztik a Baltazár Színház Alapítvány által működtetett színiiskolában. Nagyon fontos számukra, hogy minél szélesebb nézőközönség lássa darabjaikat. Fő céljuk, hogy magas színvonalú előadásaikkal a színházba járókon kívül olyan embereket is a nézőtérre csalogassanak, akik eddig ezt nem tették, de szociális érzékenységüket a Baltazár Színház darabjai felébresztik. Három meghökkentő és mégis mindennapi nézőpont tehát, ahogy még a legbennfentesebb színházrajongó sem szemlélte eddig a csodákat kínáló deszkákat. MÉSZÁROS B. ENDRE Lengyel Tamás és Csányi Sándor 1 I I )
