Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-20 / 108. szám

INTERJÚ Mennyei rabszolgaság Markó Ivánt az isten is táncos-koreográfusnak teremtette, h°gy gyönyörködhessen a produkcióiban. A baj csak az, h°gy a világ igen elfoglalt ura elfelejtett szólni erről még az érintettnek Is. így Markó több évtizedes kegyetlen, önkínzó Hiúnkéval Igazolta a fenti megállapítást. Ötszázszor táncolta Maurice Béjart társulatában a Tűzmadár címszerepét, a mintha tegnap lett volna, valóságos népvándorlás Indult Győr a Markó-féle Győri Balett bemutatóira annak idején, 'izenhét éve balettigazgató Bayreuthban, és új társulatával, a Magyar Fesztivál Balett tagjaival Is már igen sikeres hét Szez°nt tudhat maga mögött. JVeftéz elképzelni, hogy annak Vén tizenkét szigorú szak- /n“er nem tartott alkalmas- ok arra, hogy felvegyenek “Qlettintézctbe. , ' Fel sem merült bennem, °8y tánc nélkül éljem az életem. ' Vissza tudsz emlékezni rá, °8y mi vitt tovább, mi adott Yf*’ lendületet ahhoz, hogy ^gyerekként órákig gyakorolj von a nagy fekete politúros fényetek előtt? , ' Nem azért próbáltam, hogy lvegyenek a balettintézetbe, ha- ezért, mert nem tetszett, . °8y felugrottam, forogtam, milyennek láttam magam a sJ^nyben. Valami olyasmit fettem volna csinálni, úgy sze- tem volna kinézni, mint aho- San az a képzeletemben meg- J*- Elég hamar rájöttem, hogy aez nagyon fárasztó, sőt ke- oí'etlen munkát kell végeznem. rolt n* a^artam' hogy mennyit bí- k- képes vagyok-e egyáltalán I aderre. A teljesítőképességem /^égső határait próbáltam fel- . i rni, mit várhatok az izmaim- ’a testemtől, lelkemtől. ' Kiderült számodra miami? ' Először a nagy elhatározás nvretett me8’ hogy ebből a szór­ja állatból, akit a szekrényben e °k. kifaragom a világ legszebb mberét, egy tökéletes táncost. aragudtam magamra, hogy a 3 ikorlás során hol a bokám, hol .térdem, hol a lelkem jelzett, Drlk ahba kell hagynom a k át, fáradt vagyok, aludnom 1. de ilyenkor mindig rátettem egy lapáttal. Gyűlöltem, ^ 8y nem a fantáziám szab ha­tes! számomra- hanem a gyarló ».rent szűk korlátái között ver­leiík ‘ ^yenkor még kímélet- ebbül gyakoroltam. Repülni ah?rtam- Ez a cél elég erőt adott n°z, hogy ne futamodjak meg. fflfelvettek a balettintézetbe, ^ Ssem nyugodtál meg, sőt b>lábl éreztcd ma8a(l 02 & (j ' ^em tudtam elfogadni azt a ta rvaságot, amit ott tapasztal­ja ■ Csak úgy tudtam elviselni, deíP ny°'c éven keresztül min- o, naP titokban jól kisírtam ma- bámNem tudnám, nem akar- 111 újra végigcsinálni, len önmagádhoz kímélet- mégsem sikerült fel- czned magad másokkal tü J Azt akartam, hogy senki se •bimn annyjra bántani engem, } én magamat. De tévedtem, bpi^ben akadtak tehetségeséb­ől nálam. Engem anyám, hidd jsLnern nagy szavak ezek, meg- ^betett a végtelen szeretettel, dia • ú főztle- minden rezdülése dekIS °ennem él. Én, hála isten­től me8kaPtam mindazt anyám­éi a,Tlit egy fiú megkaphat az hatat nyjától- Nem vitás- hogy d0i nias> számomra szinte fel- a halhatatlan volt a különbség az otfk'ntézetben tapasztaltak és- __ h°n fészekmelege között. ren .^forgalmad, tehetséged, se„.képességeid nem H(.n. e.í,e/c át a nehézségeken, rQ,-"óztak közelebb a tanú- társaidhoz? hcw . hbenten tapasztaltam, idg j^^'nhez csak olaj a tűzre. Az másával nemhogy csökkent volna, egyre mélyült a szakadék közöttünk.- Az operaházban, ahol nö­vendékként már kisebb-na- gyobb szerepeket táncoltál, nem örültek a sikereidnek?- Hiúságból a legnagyobb hi­bát követtem el, amit egy tizen­négy éves kölyök elkövethet. Részt vettern a nagyágyúk házi versenyén. Ők egy lendületből hat forgást tudtak csinálni, én tizenkettőt. A gyűlöletet vágni le­hetett, amikor azután beléptem az operaházba. Tragikus volt a hangulat. Senki nem viszonozta a köszönésemet. Mindent meg­tettek annak érdekében, hogy diplomaosztás után távozzak. BM-feljelentés, fegyelmi, termé­szetesen minden szerepemet el­vették.- Ezt hogyan lehet túlélni?- Addigra már sikerült felvér­teznem magam. A szépet, a jó utáni vágyat nem lehet kiirtani az emberből. Elhatároztam, hogy csak a jóistennek akarok meg­felelni, őt fogom szolgálni.- Ha lennének itt a Földön kihelyezett mennyei opera­házak, nem okozna túl nagy gondot ez az elhatározás...- Talán az emberfeletti fel adatok vállalása vihet kö zelebb a megoldáshoz. Hét éven keresztül öt­százszor táncoltam el Maurice Béjart társu­latában a Tűzmadár címszerepét. Ez való­ban emberfeletti telje­sítményt követelt. Minden egyes előadás végén azt hittem, hogy a szívem kiszakad belőlem, s az is dics­telenül távozik a gyomromból, „Rosszcsont Marcit öt­hetes korában kaptam a táncosaimtól, amikor rettenetes lelkiállapot­ban voltam, mert az előző kutyám, Boby Itt hagyott. Csak ültem az irodámban és bámul­tam magam elé. Egyik este szóltak a tán­cosaim, hogy menjek ki velük a parkolóba. Ott mutatták meg Rosszcsont Marcit, aki azóta őrzi a lelki békémet” amit nem ettem meg. Ilyen álla­potban a lovakat gondolkodás nélkül átsegítik az örök vadász­mezőkre.- Béjart, mondják, nem könnyű ember. Egykori munka­társai zseniális ördögnek, ke­gyetlen kisgyereknek tartják.- Az a fajta uralkodó típus, aki azt szereti, ha tőle függsz mind szakmailag, mind emberileg. Ró­lam tudta, hogy nem adom fel az istenemet, de kényszerhelyzet­ben volt. Nem talált olyat, aki el­táncolta volna helyettem a Tűz- madarat. Őrzök egy zafírcsilla­got, amit tőle kaptam csodálata és szeretete jeléül. A mellé tett kis kártyára ezt írta: csillagot a csil­lagnak.- A csillag azonban új pályá­ra állt, olyan társulatot akart, ahol a saját elképzeléseit való­síthatja meg. Bizonyos tapasz­.............................................................1.1111.1-...... Ma rkó Iván Született: Balassagyarmat, 1947. március 29. Diploma: Állami Balettintézet Jelentősebb szerepei: Tűzmadár, Don Juan árnyéka rajtunk, Jézus, az ember fia, A csodálatos mandarin, A Kékszakállú két arca (mind címszerep), József és testvérei (Jákob), Romantiáda (Vén cigány) Díjak: Kossuth-díjas, Érdemes Művész Család: elvált, gyermeke nincs talataid már voltak, de nem tartottál-e attól, hogy egyéni módszered, amely nálad sikert hozott, nem tud ugyanilyen jól működni másoknál?- A Győri Balettnél választott vezető voltam, ahol alkalmaz­kodnom kellett. Szerencsésebb úgy társulatot építeni, hogy én választom meg, kikkel akarok dolgozni. Ilyen társulat a Magyar Fesztivál Balett.- Konfliktusmentes övezet?- A színház az istenről és a diktatúráról szól. Nem vagyok zsarnok, legfeljebb abban az érte­lemben, hogy mindenkitől meg­követelem a maximumot. Jézus is kiűzte a kufárokat a templom­ból. Meg kell adni a tiszteletet a szent helynek, a színpadnak és a közönségnek! A fiatal tánco­saimnál inkább az szokott lenni a gond, hogy türelmetlenek. Pedig nem lehet rögtön jónak lenni, bármennyire tehetséges is az em­ber. A türelmetlenség görcsöt okoz.- Külön története van, hogy az együttes neve miért Magyar Fesztivál Balett!- Még az ötvenes évek vége felé járt Magyarországon a világ élvonalába tartozó London Fes- tivál Balett. Ez volt az első nyu­gati társulat, amelynek sikerült a vasfüggöny innenső oldalán bemutatkoznia. Produkciójuk nagyon nagy hatással volt rám. Elhatároztam, hogy ha saját társulatom lesz, így fogunk sze­repelni, csak nem a fővárosunk, hanem az országunk nevével fogjuk megkülönböztetni ma­gunkat.- Hetedik éve dolgozik már az együttes. Akik vállalták a közös munkát, egyúttal vál­lalták egy magántársulat min­den nyúgét-tcrhét is...- Az együttes minden egyes tagja olyan csapathoz akart tar­tozni, amelyhez köze van, ahol az agyát, szívét, munkakedvét meg tudják mozdítani. Olyan szólistáim vannak - Bóka Beáta, Nyári Gábor, Issovits István, Misáczi Mónika -, akiket még a Győri Balett iskolájából, hétéves koruktól ismerek. Szinte családi kapcsolat alakult ki közöttünk. Amikor Boby, a kutyám tizenkét éves korában elment, rettenetes lelkiállapotba kerültem. Boby nagyon sokat jelentett nekem. Még külföldre is elkísért, vi­gyázott rám. Csak ültem az iro­dámban, és bámultam magam elé. Egyik nap, úgy este tizenegy körül szóltak a táncosaim, hogy menjek ki a parkolóba, valamit mutatni szeretnének. Kimentem. Pár lépésre papírdobozt láttam, s ahogy fölé hajoltam, egy kö­lyökkutya kezdte barátságosan nyalogatni az arcomat, mintha • csak rám várt volna. Minden fáj­dalom, szörnyűség egyszerre le­szakadt rólam. Az akkor öthetes Rosszcsont Marci azóta már nagyfiú. Táncosaimnak köszön­hetően másfél éve őrzi a lelki békémet. Nagyon sikeresen végzi a feladatát.- Az együttes működéséhez szükséges pénzt ellenben Marci nem tudja előteremteni...- A létfenntartásunk költségeit - bérleti díj, fizetések - nagyjából fedezi a kulturális tárca, ám az új bemutatóinkhoz szükséges ki­adásainkat, tehát körülbelül a dupláját, magunknak kell állni. Szponzorokkal tárgyalunk, és a bevételeinket, ahogyan ma mondják, visszaforgatjuk a vál­lalkozásunkba. Ez történik a Bayreuthban keresett pénzünk­kel is, ahol már tizenhét éve va­gyok balettigazgató. Két világkiál­lításon, Lisszabonban és Hanno­verben is szerepeltünk. Mexikó­ban azt írták rólunk, hogy „a Ma­gyar. Fesztivál Balett utolérhetet­len, Európa legjobb együttese”. A József és testvérei című tánc­filmről, amely egy negyvenöt éves álom beteljesülése volt szá­momra, a CNN hírtelevízió öt­perces - ami náluk maga a világ- történelem! - ajánlót készített. Filmünk nagyszerű operatőr-ren­dezője, Kende János sem tudott volna különbet!- Az egyik legnehezebb fel­adat a hozzáértők szerint egy- egy társulat művészi színvona­lának a megtartása, kivált­képpen az említett körülmé­nyek között...- A legfontosabb, hogy mi, akik a színpadon vagyunk, sze­ressük csinálni azt, amiért meg­születtünk. Tánc nélkül nem tud­juk elképzelni az életünket! Akik az évek hosszú sora óta kitarta­nak mellettem, tudják, hogy min­den rosszat, kellemetlenséget le tudunk dolgozni magunkról. Mint egy rabszolgának, annyit kell gyakorolnunk, hogy szaba­dok lehessünk, ne kösse gúzsba a saját testünk az elképzeléseinket. Gyakran kíméletlen munka ered­ménye, hogy repülni tudjunk a színpadon. A tökéletességet ugyan sohasem érjük el, de min­dent meg kell tennünk, hogy kö­zelítsünk hozzá. A fegyelem, az odaadás, a szeretet segít. A lélek egyensúlya. Hányszor eszembe jut most is: a nagy fekete politú­ros szekrényben egyszerre csak azt láttam, hogy elindult a tér­dem vagy a hasam vagy a vállam, ha kizökkentem a lelki nyugal­mamból. Számomra az egyenes tartás azóta is azt jelenti, hogy je­lez a lelkem: még itt vagy, még tudsz dolgozni, még élvezheted a megszenvedett szabadságodat, a jóistennek még tervei vannak veled, Iván! P. Horváth Gábor L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom