Új Dunántúli Napló, 2003. április (14. évfolyam, 89-117. szám)

2003-04-10 / 98. szám

KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL 2003. Április 10., csütörtök Tanszékvezető kerestetik Épp tíz éve hozták azt a törvényt, amely sze­rint a 65. születésnapját követően senki nem tölthet be magasabb vezetői posztot egyetemi berkekben. Ám mindennek értelmében ponto­san lehet (ne) tervezni is egy-egy tanszék, in­tézet első emberének utódlását is. A Pécsi Tudományegyetem személyzeti osztálya minden tanév elején elkészíti a személyügyi határ­idős feladatjegyzéket, amiben mint belső teendő szerepelnek a leendő kinevezések, vezetői meg­hosszabbítások, illetve a váltások. Mint Horváth Ju­dit elmondta, a megbízatások általában június 30- ával járnak le, elvileg fél év van az utódlás eldönté­sére az intézet- illetve tanszékvezetők esetében. A pályázatok a legtöbb esetben azzal a kitétellel jelennek meg, hogy a jelölt a PTE dolgozója kell A PTE INTÉZET- ÉS TANSZÉKVEZETŐINEK ÉLETKORI MEGOSZLÁSA 2003-BAN Környezeti kincseink Környezetünk kincseinek felku­tatása címmel tudományos di­ákpályázatot írt ki a Duna-Drá- va Cement Kft. beremendi gyá­ra. Az üzem az elmúlt esztendő­ben ünnepelte 30 éves évfordu­lóját, és ennek kapcsán hirde­tett környezetvédelmi munkák­nak versenyt. A megmérettetés­re Dél-Dunántúl három megyé­jéből, Baranyából, Somogyból és Tolnából három tucatnyi is­kolás küldött színvonalas dolgo­zatot, és a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóságának szakem­berei is ott voltak a zsűriben. A hivatalos eredményhirdetés a bó elején volt Kovácshidán, ahol a. diákpályázat első díját Ferincz Árpád. (Kaposvár, Táncsics Mi­hály Gimnázium) szerezte meg, Az elfeledett Ordai berek című munkájával. Második lett Széli László és Soós Balázs a barcsi Dráva-Völ- gye szakközépiskolából, és a do­bogóra állhatott Romferd Nor­bert is a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumból. A sajtódíjat Szalai Kornélia (Pécs) kapta, és különdíjban részesült a Dunántúli Napló munkatársa, Békéssy Gábor is. ___________ M. B. E. le gyen - ennek, mint megtudtuk, elsősorban anyagi okai vannak, elvégre egy „külső” ember Pécsre csábítása mindig költségesebb, mint egy helyi kinevezése. De ettől függetlenül akadnak tel­jesen nyílt pályázatok is, amikre viszont a tapasz­talat szerint nem szoktak tolongani a jelentkezők; az utóbbi években egy esetben, a bölcsészkaron fordult elő, hogy külső pályázó nyert el egy kated­rát. Ebbe persze keményen belejátszik az, hogy a nyílt pályázatokat is többnyire már egy bizonyos személyre írják ki. Mivel egy-egy tanszékvezetőről pontosan lehet tudni, mikor tölti be majd 65. életévét, akár már né­hány évvel korábban megkezdődhet a megfelelő utód keresése, amit más egyetemeken úgy nevezett „keresőbizottságok” végeznek. Pécsett ez a gyakor­lat még nem túl honos.- Ad hoc jelleggel fel szoktunk állítani efféle ke­resőbizottságot - mondja dr. Lénárd László, az or­voskar dékánja, a PTE kinevezésre váró, megvá­lasztott rektora -, de ezek mindig csak az adott tan­szék ügyére koncentrálnak. Tudom, hogy a debre­ceni egyetemen működik állandó keresőljizottság, talán érdemes lenne elgondolkodni ezen gyakorlat meghonosításán. Egyébként éppenséggel az orvoskar az, ahová a korábbi hagyománynak megfelelően igyekeznek már országos nevű, külső professzorokat az ürese­dő tanszékek élére állítani: valaha így került Pécsre Szentágothai János vagy Romhányi György, az utóbbi években Horváth Örs-Péter, Dóczi Tamás vagy éppen Papp Lajos. II. K. Közeledő Latin-Amerika A IV. Latin-amerikai Hét zaj­lik április 4. és 11. között Pé­csett a PTE és számos társ- és partnerszerv rendezésében. A tudomány és a művészet szá­mos területét érintő rendez­vénysorozat jelentős esemé­nye volt dr. Fischer Ferenc tanszékvezető egyetemi ta­nárnak, a Latin-Amerika Köz­pont igazgatójának néhány országról tartott előadása is. Ha valaki a 24 milliós Mexikóváros­ba készül, véletlenül sem gondol arra, hogy a repülőgépből látni fog­ja Grönlandot, az észak-amerikai Nagy-tavakat. Legalább 14 órát kell repülőgépen töltenie. Maga Mexi­kóváros egy hajdani roppant tó medre, 70-80 kilométeres sugár­utak szelik át. Globális problémák sújtják, például nincs elég jó ivóvíz. A világ minden új keletű pozitívu­ma és negatívuma fölfedezhető itt. Dr. Fischer Ferenc professzortól a Civil Közösségek Háza zsúfolt nagytermében megtartott előadása kapcsán mégis azt kérdeztük, mit kezdhetünk mi magyarok a távoli Latin-Amerikával. A professzor, aki a pécsi Magyar-Spanyol Baráti Tár­saság alelnöke is, elmondta, hogy ez a távolság az internet korában egyre viszonylagosabb. Az EU tár­sult tagállama Mexikó és Chüe is. Sokan tudják ezt? Aligha!- A Latin-Amerika felé vezető kapu ugyan Ibéria, de már most látni lehet, hogy különösen a csat­lakozás után megnő majd az ér­deklődés hazánk iránt az érintett spanyol nyelvű országok körében - mondja a professzor. - A gazda­sági, a kulturális az egyetemi és egyéb kapcsolatok földuzzadására számíthatunk. A spanyol nyelvet félmilliárd, a portugált százmillió ember beszéli. A pécsi egyetem rendezvénysorozata, amely a szűk tudományosság és a. tágabb ide- genforgalmi-földrajzi-kulturális igényességnek és érdeklődésnek egyaránt meg kíván felelni már meglévő egyetemközi latin-ameri­kai kapcsolatokra épül. Magam történészként, kutatóként főkép­pen a chilei-német katonai kapcso­latok II. világháborúig tartó inter­vallumával foglalkozom. A chileie­ket „Dél-Amerika poroszainak” tartják. Önmagában is a világ egyik legérdekesebb országa. És a leg­hosszabb is. Madridtól Moszkváig érne... hosszantüag. BEBESSI K. MERÉSZ FORMÁK, ÉLÉNK SZÍNEK. Az ANK Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola vizuális tagoza­tának hallgatói mutatkoznak be a Pécsi Galéria Pincegalériájának új kiállításán. A tárlat április 27-ig láto­gatható.___________________________________________________FOTÓI MÜLLER ANDREA Peet: új hullám a rockban A Kispál és a Borz együttes egykori dobosa, Csülök új csa­pattal, a Peettel mutatkozik be ma 20 órakor az Ifjúsági Ház­ban. A siklósi posztrock együttes a Szigeten és egy pak­si tehetségkutató versenyen is nagy feltűnést keltett. Úgy hiszem, ma az a legjobb jelző, amit egy fiatal rockegyüttesről el lehet mondani, hogy nem lehet a stílusát egyetlen nagy öreg csapat mellé sem besorolni. A siklósi Peet igazi peetes hangszerelésben, sa­játos gitárkezeléssel játszik, dalla­mos rockzenét adnak elő, de még­is eredeti módon. Különleges elektronikus betétekkel, angol nyelvű szöveggel mennek a szá­maik. Bizonyára újszerűségükre figyeltek fel Pakson is, míg a Szige­ten az volt róluk a vélemény, hogy a legjobb hazai csapat, amelyik­nek még nincs önálló CD-je. A három éve a Műidig Más pé­csi formációból alakult Peet szá­mos vérfrissítésen ment át, és úgy is jellemezhető a társaság, hogy a Kispál és a Borz fiókcsapata, hi­szen Lovasi unokaöccse (Tóth Pé­ter) itt gitározik, és most már itt dobol Csülök is. Bizonyosan na­gyot alakítanak majd, hiszen a koncertről videoklip készül. Az esten egy vendégénekesnővel is kiegészül a hattagú társaság, a Meztelen ebéd együttesből Angyal Dorka ugrik be, és kivetítőn Gróf Balázs diái festik meg a hátteret. _____ ___ M. B. E. Mag yarul - magyarán Mit ér, ha magyar? A magyar sorskérdések között meg- Jós Ferenc és Bobula Ida munkás­különböztetett helyet foglal el a ma- ságára. gyár nyelv múltjának, jelenének és A címben megjelölt tárgyra tér- jövőjének méltatása, bírálata. Közü- ve hadd idézzem Kosztolányit, aki lük is kiemelkedik nyelvünk erede- szomorúan olvasta egy cseh falra- tének kutatása. Mintha a reformkor gaszon (plakáton), hogy a magya- támadna fel, amely a nemzetté vá- raknak már nincs semmijük, csak lás megalapozásaként, jeleként a fokosuk, pödört villás bajuszuk és magyart a négy ősnyelv egyikének paprikájuk. Váratlan vigaszként tartotta, és szenvedélyesen tiltako- kezébe került ahogy írja „a vélet- zott a halzsírszagú rokonság ellen, len jótékony szeszélye folytán” (A magyar művelődéstörténet szá- Frankel Ágoston Lajosnak, a cseh mon tartja ugyan az ún. „ugor-török születésű és cseh anyanyelvű köl- háborút”, amelyet Hunfalvy(?) és tőnek az önéletrajza. A nevezett Budenz vezérletével a finnugor ro- költő 1836-ban fölkereste vatikáni konságot valló és hirdető csapat ví- könyvtárban monsignore Mezzo- vott a Vámbéry Ármin vezényelte fanti bíborost, aki nyelvzseni híré- török sereggel. Tudjuk, hogy ebből ben állott, mivel hatvan nyelven a küzdelemből az ugorok kerültek beszélt és írt. Ötpercenként válto­ki győztesen, s azóta az egyetemi gatták a nyelveket. Németül kezd- nyelvészképzésben a finnugor ősz- ték, csehül folytatták, és héberül szehasonlító nyelvtudomány alapo- fejezték be. Ekkor hangzott el a só­zó tárggyá vált. Azóta mintha nem kak által ismert vélemény: „Tudja, kapott volna kellő hangsúlyt az a tu- melyik nyelvet tartom az olasz és a dományos tétel, amely szerint a görög után minden más nyelv nyelvrokonság nem azonos a fajro- előtt leginkább dallamosnak és konsággal.) verselés szempontjából a legin­Ennek a felemásságnak lehet a kább fejlődésre képesnek?” - Fe- következménye az ún. délibábos lelt is rá imigyen: „A magyart. A nyelvészkedés, amelyről Zsirai magyarok, úgy látszik, még nem Miklós írt erős kritikával. A csúcs- tudják, micsoda kincs lakozik pont annak hirdetése, hogy a bib- nyelvükben.” liai ősszülők, Ádám és Éva magya- Kosztolányi csak annyit fűz rul beszéltek, vagyis az ősnyelv, hozzá: „Könnyes örömmel továb- amelyből az összes többi szárma- bitóm ezt a híradást, én, aki a zott, a magyar volt. Napjainkban is vértanúk nyelvén írok.” (Pesti parázs vita folyik a nyelveredet Napló) kérdéséről. Gondoljunk Badiny Rónai Béla Hétköznapi stációk az én Európámról Tízéves lehettem, amikor először találkoztam azzal a könyörtelen ténnyel, hogy az ország, ahol és amibe(n) születtem egy jóval na­gyobb „közösségnek”, Európa ke­leti felének a KGST-s köldökzsi­nórján lóg (akkor a felnőttek úgy tudták, gondolták: elszakíthatat- lanul). 1956. november elején tör­tónt. A kisvárosba, ahol éltem, be­jöttek az oroszok. Ezt onnan tud­tam, hogy egyik nap kora délután, miként tónéztem az ablakon, ott állt egy tank, s csövével éppen az ón iskolámat célozta. Egyszer c?ak fölnyílt a fedele, kibújt egy sihederforma szeplős srác és - jtózzel, lábbal - ennivalót kért tő­lem. Én meg fogtam egy hagymát, tnegpucoltam, kidobtam neki és néztem. Beleharapott, elvörösö­dött, káromkodott egyet és sze­meivel visszalövellt. Riadtan csuktam az ablakot, bebújtam az égy alá, szipogva, remegve vár­tam. Anyám este talált rám, ré­mülten. A tank másnap eltűnt. Jó évtized múlva - immár egye­temig hallgatóként - én „látogat­tam” meg őket. A Nagy Szovjet- unió akkor még fényesedett, mi fdig Ukrajnába mentünk árkot ásni. Túrtuk a földet. Az emberek azt hitték, hogy olyan munkaszol­gálatosok vagyunk, akik a SZU egyik tartományából jöttek, s ked­vesen, szeretettel beszélgettek ve­lünk, hoztak meleg ételt, vodkát. Mi is beszéltünk magunkról, a leg­vidámabb barakkról, s közben fél­tünk, tekingettünk jobbra-balra, nehogy beáruljanak bennünket, nehogy meghallják, mert akkor... Ugyanannak az évtizednek a vé­ge felé nemzetközi táborban vol­tam a Balatonon. Egyik délelőtt a szocreál ebédlő leghátsó asztalá­nál ülő kisebb csoport tagjai föl­pattantak a kopott padokról, s mindent, ami kezük ügyébe került (töpörtyű, májkrém, kenyérdara­bok, később a tányérok) felénk kezdték dobálni, üvöltöttek és anyánkat szidták. Először nem ér­tettük, s majdnem össze is vere­kedtünk, aztán - megtudván, hogy mi történt aznap hajnalban - meg- juhászkodtunk, s lehajtott fejjel ar­rébb somfordáltunk. És szégyell- tük magunkat. A srácok-lányok csehszlovákok voltak, az időpont pedig 1968. augusztus 21., a lero- hanásuk utáni másnap. Este együtt söröztünk velük. A béke - közöt- nal szinte, ahogy átléptük a határt, tünk - helyreállt. A barátság? Aztán megálltunk itt-ott, a tragikus A hetvenes évek közepén vol- sorsú, szörnyűségesen elhanyagolt, tam először Jugoszláviában. Tito lerombolt falvak olajos ízű kiskocs- már rég nem volt láncos kutya, sőt mája előtt cujkát inni. És körbefog- a 3. világ első embereként tündö- tak bennünket rögvest a szegény- költ. A montenegrói hegyekben szagú gyerkőcök (néha felnőttek is), csákányoztunk néhány hetet. Nem mi pedig - magunk előtt restelkedve bántottak bennünket ott se szóval, - elővettünk néhány szappant, oda- se tettel. Csak fitymáltak, megvetet- adtuk, s tovább döcögtünk a félmé- tek, hisz a „lágerből” jöttünk or- ternyi kátyúk között. Szemünkbe kánkabátban, nylonszatyorral. Ők csillant egy könny, visszanéztünk: pedig a szabad világ fölkent tagja- ott álltak még, szívszorítóan tisztán, ként önfeledten, vidáman, mámo- s bizakodóan integettek. Nekik rosan flangáltak a zágrábi prome- könnyű volt az álmuk, nádon, s ha arra került a sor, gú- Ahogy oldódott a jég, rövi- nyosan mosolyogtak csak azon, debb-hosszabb időre el-ellátogat- ahogy a létező szocializmust pró- hattunk Európa jobbik (?) felére, báltuk (igaz, egyre kevesebb hittel) Kisebbrendűségi pakkjainkkal magyarázni. Es a terülj-terülj asz- málházva, ámultunk a patyolat- talkámos fogadások után keserű tiszta utcákon, a virágkavalkádas volt a csönd a - nekünk szupermo- alpesi házakon, az áruházak tórá­déin - szállodai szobában. katainak csillag-özönén, beles­tünk a kapitalista fertőt árasztó kaszinók, bárok éjszakai kulcs­lyukain, s félve léptünk a történe- Ki ne járt volna Székelyföldön? lem során összehordott műérté- (Aki eddig nem tette, tegye - ha tét- kék lenyűgöző oltárai felé. Irigy- szik „honfiúi/lányi” kötelességből.) kedéssel vegyes szomorkás csaló- Én a 80-as évek elején voltam elő- dással aztán - szegény „rokon- szőr. Mentünk, s (merem így mon- ként” - megkerestük a legolcsóbb dani) megigézett minket a táj, a tér- soppingot (árleszállítás), vettünk mészet döbbenet-gyönyöre, azon- valamiféle halomnyi kacatot, s irány a határ. Hazaértünk, a „hova szer mindennapi hideglelését a is tartozunk - hova is tartozzunk” metró labirintusaitól a kukásautók érzéssel ittunk egy-két whiskyt, s hajnali csörömpöléséig. Kicsit forgolódtunk egész éjszaka. megnyugodtam, s visszatérve a Immár több mint tíz éve annak, belvárosi forgatagba, az ámorillatú hogy a rendszerváltás harmatsza- kisvendéglőben elfogyasztott bá- gú hajnalán külföldi tanácsadók, ránysültet egy pohár bordeaux-ival szakértők garmadájával találkoz- öblítettük le. Csak apróságokat vá- hattam. Jöttek igét osztani, úgy sároltunk, ezt-azt, ajándékot, hi- kezelve bennünket, mint valami szén ami ott van, az nálunk is min- afrikai törzset, tanítani akartak - den kapható. S különbség közöt- szinte becsületünkbe gázolva - az tünk immár alig tapintható... egyszeregyre, egészen addig, hogy miként kell fogni a villát. * .. * (M eg jókat ettek-ittak, aztán visz­szarepültek.) Forrt bennünk a te- Megérkeztünk. Én, így: félel- hetetlenség mérge. Kikértük volna mekkel, bizonytalansággal, tóta- „szellemünk” sértését, de csak szítottsággal, tóvetettséggel cöve- magunknak morogtunk keserűn: kelt zegzugos, kanyargós, porlep- ennyit mi is, de náluknál - lehet - te, sáros utakon. S tudom, ahova sokkal többet tudunk. megyünk tovább, az még nem a Egy-két évvel ezelőtt a „világ fő- rév, csak rész. Része annak az al- városában” töltöttem kis időt. A földi sík, s a dunántúli dimbes- fény, a pompa lenyűgözött való- dombos táj alkotta alig több, mint ban. De jártam a külváros kosz- 93 000 négyzetkilométernek, amit szál, szeméttel spékelt mellékutcá- úgy hívnak: Magyarország, az én in, s láttam'a szegény koldusok hazám, ami nélkül csonka (len­garmadáját, ahogy oldalogva, ne) az öreg földrész, sunnyogva nyújtják kezüket ala- S, mondd, Te, hogy jöttél? Gye- mizsnáért, s, hogy az utca emberé- re, ülj ide, mesélj, aztán indul­nék közömbössége miként bénítja junk: vár bennünket „a vén Euró- a demokrácia vegytiszta tégelyeit, pa, a büszke nő...” s éreztem a majdnem kasztrend- Csefkó Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom