Új Dunántúli Napló, 2002. december (13. évfolyam, 327-354. szám)
2002-12-24 / 350. szám
VI. OLDAL K A R Á C S 0 NY 2 0 0 2 A szívsebész kíváncsi a szív titkaira Az ujjaikkal látnak A műhelyben a kerámiaégető kemence melege fogadja a betérőt. A család - az anya, az apa és a két gyerek. Feri a fazekas és nővére, Melinda, aki szintén fazekas, mellette szőnyegszövő - csendben dolgozik. A két gyerek szinte vak: fényt és árnyékot érzékelnek csak. A mesterségeket a bonyhádi Kézműves Szakiskolában tanulták Kürthy György fazekastól és Lőrincz Etel textiltervező iparművésztől.- A látó emberek számára szinte hihetetlen, hogy az aranymetszés szabályainak mindenben megfelelő korsók, tálak, tányérok kerülnek le a korongról.- Mi az ujjainkkal látunk - mondja Feri. Ebben a szakmában pontosan az a szép, hogy érezni lehet az anyagot, a formát, az arányokat. A raktárba katonás sorban Miska-kancsók, sárközi és óbányai tányérok, szilkék, tejes köcsögök sorakoznak másfajta anyagból készült tárgyak szomszédságában.- Hozzám a népi fazekasság áll közel - folytatja a raktárban a fiú -, de más technikákkal is dolgozunk, mert például az öntéssel, félporcelánból készült dolgok eladhatóbbak. Jobban szeretném, ha a mezőtúri bokályokat, a sárközi tányérokat, az ófalusi csuprokat készíthetném. Ezeknek azonban sajnos nincs piaca. Karácsony előtt az öntött dísztárgyaink kelendőek, de nem gazdagodunk meg belőle.- A tárgyak szinte mindegyikén díszítések vannak. Ezek hogy kerülnek rájuk, ehhez látni kell?!- Apukám mázaz, díszít, ő rakja a kemencét, ő árazza be az árut, ő köti az üzletet. Anyukám szivacsok retusál, csinálja, amit kell.- Amikor a gyerekek tanultak én velük együtt haladtam - veszi át a szót Budi István, az édesapa. A tudnivalókat fel kellett olvasni, segítséget kellett adni a gyakorláshoz, rám ragadt egy-két fortély. Ma már a kerámiakészítésből él az egész család. Kissé elkeseredetten folytatja:- Hét év után most először érezzük, hogy talán bajban vagyunk. Anyagi és egyéb okok miatt lemaradtunk egy pályázatról, pedig már az is sok pénzünkbe került, míg beadtuk. Szép terveink voltak. Mindent megtettünk azért, hogy előbbre tudjunk lépni. Egyelőre nem sikerült. Az édesanya asszonyosabb hévvel magyaráz:- Szépítjük a dolgot, de filléres gondjaink vannak. A héten, ha nem tudunk anyagot venni, befejezhetjük a munkát. Év vége van, jönnek az áram- és gázszámlák, a ránk kirótt vállalkozói kötelezettségek. És akkor hol van még a karácsony. De nem vagyunk elkeseredve. A magyar ember mindig feltalálja magát. Voltunk már nehezebb helyzetben és kilábaltunk belőle. Szerencsénk, hogy valamennyien optimisták vagyunk. Amíg dolgozni tudunk, nincs semmi baj, a Jóisten is majd csak megsegít bennünket. Melinda közbeszól: - Meglátjátok, úgy is lesz. Nálunk mindenki tud valamit. Ez is aranyos, ugye?- és rámutat egy fenyőtobozból készített Mikulásra. - Én készítettem. Sajnos a szövőszék mellé már nem ülhetek le, megviselte a gerincemet, s igazán a kézzel szőtt szőnyegeimet nem tudtam eladni. Amikor hiányzik a gyapjú tapintása, kötögetek, az nem olyan megterhelő. Meg különben is: én lettem a családban a konyhatündér. Most nem a színeket kell felismernem, hanem a fűszereket az * illatukról. Amikor elkészítettem az ebédet, hátramegyek és ott sertepertélek a keramikusműhelyben. Időközönként ott is hasznomat veszik, segítek fülezni. Három látáscsökkent és más egészségügyi gondokkal küszködő ember egy családban, náponta vívják csatájukat a talpon maradásért. A szülők reménykednek abban, hogy a nehézségek ellenére Feri és Melinda nem ábrándul ki tanult mesterségéből. Erre a fiuktól rögtön visszaigazolást kapnak:- Nem értek máshoz - szól közbe a fiú. - Ha alig látok is, fazekas vagyok. Ez a tanult szakmám, s amíg tudom, csinálom. Ha úgy hozza a sors, hogy csak virágcserepet korongozhatok, ezt fogom tenni. Soha nem adom fel. PÁL ÁGNES Budi Ferenc a korongnál Dr. Szabó Zoltán végezte az első magyarországi szívátültetést. A szívtranszplantáció volt a befejezése közel 40 éves aktív orvosi pályafutásának, amely egy új szakma, a szívsebészet honi kialakulásának időszaka volt. Az ötvenes évek végén, amikor az első nyitott szívműtéteket végezték a lehűtött, mozdulatlan szív munkáját saját készítésű, később Amerikából kapott szívmotorral helyettesítették.- A szívet kikapcsoltuk, s gép tartotta fönn az agy és a többi szervek vérkeringését: nehéz ezt másként mondani: tulajdonképpen megöltük a beteget. - A szívsebész nyugdíjazása óta egy német-magyar cégnél dolgozik: az egészségügyhöz kapcsolódó kutatásokkal és némi marketingmunkával foglalkozik. Ma is olvassa a legújabb szakkönyveket, és kongresszusokra jár. - Megváltam a klinikától, de elszakadni nem tudtam. Sokáig furcsa volt, hogy nem mehetek reggel kilenckor operálni, mint ahogy megszoktam. De ma már nincs az a szorító érzés, ha elsétálok a kapuja előtt. Időnként bejárok, a régi betegeimmel is összefutok, látom az arcukon az örömöt. A műtét után sajnos nem minden operált szívbeteg mosolyog vissza. Volt egy transzplantáltunk, aki olyan depressziós állapotba került, hogy abbahagyta az immunrendszert elnyomó gyógyszerek szedését. Az ilyen betegnél spontán kilökődhet a beültetett szerv, ami tulajdonképpen orvosi segítség nélkül önmagán végzett aktív eutanázia. Szívműtétet követően gyakorta előjönnek az emberi problémák: a családi válság és egyéb krízistünetek. Pszichológus segíthet.- Miként élte meg a küzdelem tragédiába torkolló élményét?- A halált nem lehet megszokni. A szívbetegek gyalnan „elmennek” és „visszajönnek”. Régebben sok, ezzel kapcsolatos élményem volt, mert a technika viszonylagos fejletlensége miatt sokkal több volt az újraélesztés. Volt, hogy már másfél órája végeztük a szívmasszázst és még mindig nem jött vissza a beteg. Emlékszem, egy görög lányt operáltam: már vagy egy órája masszáltam a saját kezemmel, amikor indulatosan fölkiáltottam: „Hát gyerekek, ez nem megy!” Dühösen ráütöttem a szívre, és... megindult. - Mindenért meg kell szenvedni. Szabó Zoltán a vallásos ember számára könnyebb az élet-halál kérdése- Nemcsak nekünk, azoknak is, akik ezt elviselték. Emlékszem, volt eset, amikor a műtét alatt szívmotor tartotta fenn a keringést: a betegnek azonban olyan volt a bal szívkamrája, hogy a műtét után sem lehetett leválasztani a motorról. Egy ideig próbálkoztunk: levettük, visszatettük... Borzalmas. Volt, akit föl is ébresztettünk, kérdésünkre bólogatással felelt. Tudtuk, hogy él. Kimentem, elszívtam még háromnégy cigarettát: jöttek, kérdezték, hogy mit csináljanak, mert dönteni kell. A döntés, hogy mikor állítjuk le a motort, egy ember hozza meg. A felelősségért csak én mondhattam ki. Sőt, ha nem én voltam az operatőr, akkor is fölhívtak, hogy mi történjen. Rettenetes dologok ezek. És ott volt egy fiatal, csinos 28 éves lány, akinél a műtét után a kamra nem tudta rendesen mozgatni a billentyűt. „Végigjátszottam” a 3-4 órát. Aztán ki kellett menni a szüleihez és azt mondani, meghalt a lányuk. Ezek a konfliktusok végigkísérik az ember életét. Ma azonban már alig akad rá példa. Ballonpumpával vagy műszív átmeneti ráhelyezésével rendezni lehet a keringést.- Nem volt véletlen az a sok cigaretta...- Lehet. Akkor valóban az volt, ami levezette. Azt az érzést soha nem lehetett megszokni. Napok kellettek, míg a mély depressziós állapotból kijött az ember.- Vannak-e véletlen fordulatok - ha úgy tetszik -, csodák a szívsebészetben?- Hogyne volnának. Leggyakrabban azoknál, akik a műtét után nem ébrednek föl, és akiről már lemondtunk, egyszer csak hirtelen megfogja a nővér kezét. Az agyhalál más. Annak megvan a végső, bostoni definíciója, megvannak a jelei. Az egész szervátültetés erre épül. Azonban olyan széles az agy- károsodás skálája. A természettudomány elveszi a hitet, ilyenkor mégis így fohászkodom: Édes Istenem, most segíts, hogy jöjjön föl!- Különösen a sebészorvosok vélik úgy, hogy az évek múltával erősödik a hitük.- Talán inkább kétkedővé tesz. Én a jezsuitáknál tanultam és végtelenül tisztelem a mélyen vallásos embereket, a lélek és a szellem kettőssége azonban, az, hogy hol lakozik és mennyire megfogható a lélek, kétkedővé tett. A vallásos ember számára sokkal könnyebb az élet-halál vagy a betegség, mert a hit a végső stádiumban is reményt nyújt. A kor előrehaladtával azonban lassan megszűnik a haláltól való félelem. Hajnaltól napestig futok magam is, és nemcsak azért, mert valamit mindig csinálni kell. Barátaim, akik nyugdíjasként hirtelen leálltak, meghaltak. Van egy filozófiám a pozitív stresszről, ami negatív. Sok magyar ember nemcsak a mértéktelen cigarettázás vagy étkezés, ivás és mozgáshiány miatt hal meg. Szombatonként a klinika melletti közértben láttam, ahogy megvették a Sympho- niát, a szalonnát, a kenyeret, három-négy üveg sört, amitől nőtt a hasuk, de dolgoztak hét végén is, majd leültek a tévé elé, és semmi mozgás... Ezek az emberek potenciálisan veszélyeztetettek a szív- és érrendszeri betegségektől. Ha egy ilyen ember abbahagyja a munkát, leteszi a lantot, akkor jön a negatív stressz. Teljesen inger- szegény környezetbe kerül, ahol. pedig a negatív stressz megy át pozitívba, s ez az ingerszegénység okozza a korai halálukat. Az agyi tréning, a futás, a korai fölkelés, a 12 órai munka tartja az emberben a ritmust. Ezt hívom én negatív stressznek. Megfigyeltem, hogy a vallásos vagy kemény akaratú betegeknél kevesebb volt a szövődmény. Akik féltek, izgultak, azoknál gyakoribb volt a halálozás is.- A szívsebészetben ma már sokkal távolabb van a halál lehetősége, mint a kezdetekkor. A fejlett technika lehetővé tette, hogy az élet minőségének a visszaadása legyen a legfontosabb szempont. Szinte mindent DR. SZABÓ ZOLTÁN 1929. október 23-án Pécsen született. 1954-ben a POTE-n szerzett orvosi diplomát, majd 3 évig a pécsi II. számú sebészeti klinikán Kudász professzor mellett dolgozott. 1957-től Budapesten dolgozott a városmajori ér- és szívsebészeti klinikán 37 évig. 1992 januárjában elvégezte az első hazai szívátültetést. 1996-ban Széchényi-díjat kapott. Megkapta a Köztársasági Érdemrend Közép- keresztjét a csillagokkal. 1970-ben Batthyány-Strattmann emlékéremmel, 2002-ben a Hazám kitüntetéssel ismerték el szakmai, illetve társadalmi tevékenységét. 2000-ben Patalom, majd Sásd díszpolgára lett. Nős, egy fiúunokája van. meg lehet már operálni. Azt kell nézni: mi ad jobbat az élet minőségében. E nélkül ugyanis nincs sok értelme.- Meddig élhet az ember?- A genetikailag kódolt életkor legfelső határát százharminc-száznegyven évre teszik. Nagyon elöregszik majd a föld. Kérdés: ki fogja eltartani az embereket? VÁRNAI ÁGNES Munkahelye egész Európa: A Pannon GSM mobiltelefon-társaság új vezérigazgatója, Klaus Rasmussen most rendezkedik be Magyarországon. Menedzserként hozzászokott, hogy családjával együtt külföldön tölti a karácsonyt. Szeret külföldön dolgozni, s izgalommal várja az ismerkedést országunkkal is. %- Önnek ez az első karácsonya Magyarországon. Mit tervez a család?- Valóban így van, de úgy döntöttünk: elmegyünk síelni Ausztriába. A karácsony napját ott töltjük, a két ünnep között Budapesten leszünk, az új esztendőt pedig régi barátaink körében Dániában köszöntjük.- Együtt lesz az egész família?- Igen: a feleségem, 9 éves kislányunk, Emily, a 14 esztendős Mathias és Nicolas, aki 16 éves; egyébként a kisebbek már eddig A cégvezető - elmaradhtatalan munkaeszközével FOTÓ: EUROPRESS/KERÉK ÁGNES is itt jártak az amerikai iskolába Nagykovácsiba, s a bátyjuk januártól csatlakozik hozzájuk.- Nagy cégek topmenedzsereivel gyakran előfordul, hogy nem tudnak együtt ünnepelni a családjukkal. Önöknél ez hogy volt eddig?- A helyzet az, hogy nincsenek nagyon szilárd hagyományaink, gyakran előfordul, hogy utazunk ilyenkor, vagy sítúrára megyünk karácsonykor, mint legutóbb is Franciaországba.- Magyarországon a karácsony nagyon családias ünnep. Ez Dániában, vagy csak az ön családjában nincs így?- Dániában is családi esemény a karácsony, de miután mi keveset vagyunk együtt, az otthon ülés helyett inkább közös kirándulásokra, közös utakra megyünk , ilyenkor. Ráadásul a két fiam - tőlem eltérőFolytatás a ¥il* oldalort L t
