Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)
2002-10-15 / 282. szám
2002. Október 15., kedd LAPÁNCSA B E MUTATKOZIK 9. OLDAL Lapáncsa nem a világ vége w if • Villány ■ b Kisharsány Nagytót- P falu ^ iNagytiarsány Pedig ott van, a határszélen. Ez volt a háború utáni fejlődésének egyik gátja. A másik, hogy a polgárosodást megvalósító sváb családok többségét kitelepítették. A kényszerű eltávozottak azonban még ma is szívesen emlékeznek szülőfalujukra, adományokkal segítik fejlődését. A máig egyetlen díszpolgárjukat is a Németországba „zsuppolt” falubeliek közül választották. elköltöznek az emberek, a lakos- zen foghatók a magyar állomáMagyarbóly 0 Kislippc c ságszám évek óta változatlan. Az egészséges ivóvíz vezetékes rendszerét összefogva a sok.- Szóval nem vagyunk a világ végén, amit el akartunk érni, azt Siklósnagyfalu L. , o OKistapolca * Egyházasharasíti Döcögős, kátyúkkal megtűzdelt út vezet már Magyarbólyba is, el lehet képzelni, milyen lehet a térségi központnak számító faluból kivezető út. A keskeny aszA kitelepítetteknek emlékművet állítottak faltcsík minősíthetetlen állapotát a tulajdonos, a Közútkezelő Kht. is többször elismerte, ám amikor a felújításról szó esett, az illetékesek csak a karjukat tárták szét: a bekötőutak nagy része felújíA LAKOSSÁGSZÁM ALAKULÁSA fő, 500 448 1 430 M 284 11 232 1930 1945 1946 1970 2002 A FALU GAZDÁI. A polgármester Kiefer Ferenc (52 éves, vállalkozó), alpolgármester Kiss Ferenc (45, traktoros). Az önkormányzati testület tagjai: HenglJánosné (45, egészség- ügyi dolgozó), Deák Lajosné (46, varrónő), Krizsán János (47, gépkezelő) és Boros Jánosáé (45, adminisztrátor). A körjegyző dr. Szabó Jánosné. A település önkormányzata nem működtet bizottságokat, a részfeladatokat a képviselők végzik el. Nincs jelentős számú nemzetiség a faluban, éppen ezért kisebbségi önkormányzat megalakítására sem volt eddig igény. A falu egyedüli díszpolgára a település szülöttje, ám jelenleg a németországi Göppingen- ben él és Baden-Württenbergi Tartományi Tanács reszortfelelőse, Julius Schmidt. ■ lapancsa. dunantulinaplo. hu. Az oldal a lapáncsai önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor tásra szorul, pénzük viszont egyre kevesebb. A zötykölődés után igencsak meglepődik a vándor, aki nem hivatali kötelezettségből tesz látogatást a településen, hogy milyen takaros kis faluba érkezett. Igaz, itt kénytelen is hosz- szabb időt tölteni, mert ha nem kerékpárral közlekedett, tovább már - főleg csapadékos időben - nem mehet, ugyanis Lapáncsa hivatalosan zsáktelepülés, a Karasica-patak híd- ján túl már csak földúton lehet eljutni a legközelebbi nagy településre, Beremendre.- Ettől függetlenül nem szenvedünk hiányt semmiben - ad választ a polgármester, Kiefer Ferenc arra a kérdésre, hogy az elzártság nem jelent-e egyben bezártságot is. - Az autóbusz ösz- szeköt bennünket a külvilággal, a bekötőút ugyan nagyon rossz állapotban van, de azért lehet közlekedni személyautóval is. A falu - nyugodtan mondhatom - komfortos, az itt lakók jól érzik magukat lakóhelyükön. Ezt már csak azért is mondhatom, mert innen az utóbbi időszakban nem Kiefer Ferenc polgármester szomszédos településsel, Ilocs- kával még a kilencvenes évek elején valósították meg, jelentős állami támogatással. Igaz, akkoriban még a lakosságnak is be kellett „szállni” a fejlesztésbe, mára már mindenki letudta az erre felvett kölcsönt. Az elektromos hálózatot nemrég korszerűsítették, a lámpatestek cseréjével jelentősen csökkentették a közvilágítás költségeit. Telefonellátottságuk a nyolcvanas évekhez képest nagyot javult, ezenkívül önálló kábeltelevíziós rendszerrel rendelkeznek 1997 óta. Ez utóbbira elsősorban azért volt szükség, mert a határhoz közel már igen nehetulajdonképpen már meg is valósítottuk. Ami még nagyon hiány„bAlsószentmárton zik, az a csatornázás, ám ez sem elérhetetlen cél. Korábban voltak ugyan kezdeményezések, tervezetek a megoldásra, mindez azonban jórészt állami támogatások híján nem jutott el az elkészült tervek végrehajtásához. Abban reménykedünk, hogy a jövőben a környezetvédelem nagyobb támogatottságban részesül, s akkor a csatornázás is közelebb kerül a megvalósításhoz. A látogatók is elismerik, szép ez a falu, az egyetlen utcában lévő házak, az ingatlanok előtti közterek ápoltsága, a virágosítási versenyben elér eredmények azt bizonyítják, az itt lakók jól érzik magukat településükön. Nem véletlen, hogy innen nem vágynak el az emberek, sőt egyre többen telepednek vissza az innen elszármazottak. A polgármesteri hivatalt nemrég újították fel A FALU TÖRTÉNELME A község neve az írott fonásokban először 1349ben bukkant fel Lap- panch változatban. Valószínű a magyar laponya, lapály, mocsaras terület jelentésű főnévvel tartozik össze, s alapszava a lapos szavakéval azonos. A középkorban Lap- panchés Gálwége néven szerepelt. Itt végződött a Dunától húzódó gát. Lapáncsa és Magyarbóly között a török időkben nagy csata volt. Bizonyba ezt, hogy 1827-ben a dárda uraság ásatást végeztetett, amelynek során nagy mennyiségű csontot találtak, magyar és török katonák holttesteit, fegyvereit, aranyat és más kincseket. Később volt a Veterán család birtoka, majd az Eszterházyaké lett. A török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett. 1760 körül népesítették be német lakossággal. 1850 körül római katolikus magyarok érkeztek ide. 1930- ban 23 magyar, 423 német és két egyéb nemzetiségű lakosa volt. 1970ben 252 magyar és 32 német élt itt. Templomát 1781-ben szentelték fel a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. A lakosság nagy része katolikus vallása Bölcsőde, óvoda és általános iskola nem működik a településen. Az utóbbit 1975-ben szüntették meg, a gyerekek minden nap a magyarbólyi körzeti általános iskolába járnak, a község népessége az elmúlt évtizedekben 50 fővel csökkent. A lakosság 3 százaléka német nemzetiségű. Az itt lakók többsége általános iskolát végzett, néhányan középiskolában és felsőfokú intézményben szereztek bizonyítványt. A templomra sokat költenek Valamikor önálló plébániával is jén, vagyis a települések önálló rendelkezett a község, ami rangot gazdálkodásának bevezetésekor jelentett a településnek ugyan- annyiban javult a helyzet, hogy úgy, mit a vásároztatási jog. ezentúl már nem csak a hívők, ha- Beremenden kívül itt volt egyedül ilyen egyházi intézmény, ami egyben jelezte is a település körzeti fontosságát. A háború után a község helyi jelentősége olyannyira csökkent, hogy ennek következtében szinte minden közhivatalt elvittek innen. A plébánia sem volt kivétel, annak ellenére, hogy az akkori falu lakossága rendkívül rossz néven vette az intézmény megszüntetését. Amíg a plébánia működött a településen, addig többé-kevésbé a hívők segítségével megoldották a A község temploma templom kisebb-nagyobb felújítását, a nagyjavításokra már nem a polgárok képviselőjeként ekkor sem tudtak pénzt össze- az önkormányzat is támogatta az gyűjteni. A kilencvenes évek ele- egyébként nem a feladatköréhez tartozó, sokkal inkább a tulajdonos egyházközösség kötelezettségeinek megoldását. A hívők „perselyforintjaiból” évtizedek alatt sem gyűlne egyébként össze any- nyi pénz, amely a szükséges felújítások költségeire fedezetet nyújtana. Igaz, Galambos Ferenc kanonok, aki egykoron itt teljesített szolgálatot, jelentős adománnyal járult hozzá a templom felújításához, ám még ez sem volt elegendő a szükséges tatarozási költségekre. A felújítás számlaösszegét még az is növeli, hogy az építmény műemlék jellegű, tehát csak megfelelő szakhatósági engedéllyel lehet a munkálatokat elkezdeni. Ez pedig mindenhol költségnövelő, viszont pályázatokkal erre pénzt is lehet szerezni. Kaptak is támogatást, meg is lehet nézni a különböző forrásokból elkészült, a temetőben lévő templomot, a környéken talán ez az egyedüli építmény, amelyet kívülről teljes mértékben felújítottak. Kultúrház és futballpálya A településen tavaly először tartottak falunapot, ám a közösségi összejöveteleket az évenként megtartott búcsú és a november első vasárnapján rendszerint vidám hangulatban megrendezett, általuk csak egyszerűen „zabá- lós” búcsúnak nevezett rendezvényt minden évben megtartják. Kétségtelen szükségletként adódott, hogy a tulajdonképpen csak szerény kivitelezésű rendezvényekre alkalmas kultúrházat felújítsák. Sikerült is a Sapard-prog- ramból támogatást nyerniük, igy manapság már nem jelenthet gondot, hol tartsák a közösségi rendezvényeket. A jövő tervei között szerepel egy focipálya kialakítása, ki is szemeltek erre egy faluszéli területet, már tárgyalásban vannak a gazdával és a bérlővel, hamarosan megszületik az egyezség.____________________■ A művelődési házban tartják a rendezvényeket A csatornára szükség van A komfortosság megteremtése a falu vezetőségének elsőrendű célja. A zsáktelepülés megszüntetésének lépéseként azt szorgalmazzák, hogy megépüljön a Beremendig tartó kerékpárút. Az a véleményük, hogy aki a faluból tovább akar utazni, az csak turista vagy természetjáró leltet, ugyanis itt nincs olyan vállalkozás, vagy cég, amelyik igényelné a termékei gyártásához az alkatrészek vagy a késztermék elszállítását. A gáz bevezetéséről egyelőre lemondtak, vélekedésük szerint sokkal előbbrevaló a csatornázás. Valamikor már volt elképzelés a több környező településsel együttes beruházásra, azonban ez állami támogatás nélkül nem valósulhatott meg. A környezetvédelem, no meg a szennyvízelszállítások díjának fokozatos növekedése is indokolná a csatornázás mielőbbi megvalósítását, erre azonban már csak a következő években kerülhet sor. A településen is nyomott hagyott a rendszerváltás okozta munkahely-megszűnés, ám korántsem olyan katasztrófát oko- zóan, mint azt például a többi Dráva menti faluban. Itt ugyanis a legtöbben a cementműben dolgoztak, a tulajdonos itt is „racionalizált”, az átszervezés miatt több százan váltak munkanélkülivé. A faluban ez csak azért nem okozott szociális válságot, mert a felmondással eltanácsolt dolgozók nem sokkal később Villányban munkahelyet találtak. A jelenleg nincs is szociálisan ellátott a faluban, annak ellenére, hogy a néhány cigány család is él a településen. A családfő, vagy valaki a családból biztosan dolgozik, a munkahelyet leginkább a villányi termelőszövetkezet biztosítja. ■ A gyerekek öröme A játszótér létesítésének szükségességét a falu népe nem vitatta, hiszen abban mindenki egyetértett, az óvodából, iskolából hazatért lurkóknak szükségük van a kikapcsolódásra, mozgásigényüket ki kell elégíteni. A településen évek óta volt játszótér, ám a játékszerek a használat folyamán olyannyira elkoptak, hogy balesetveszélyessé váltak. A polgármester - mivelhogy faipari vállalkozás tulajdonosa - vállalta az új játékszerek elkészítését és felállítását. Arra is volt gondja, hogy nemcsak fából készült játékszert, hanem kötélből font hálót is összeállítson és felszereljen a téren. A gyerekek egyébként is a középpontban vannak a faluban. Az iskola ugyan már régóta megszűnt a településen (az épületet hasznosították, itt működik a polgármesteri hivatal, meg az orvosi rendelő), a gyerekek Magyarbólyba járnak általánosba, az utazási költségeket természetesen a település fedezi. Az is természetes, hogy a hogy a gyermekek a szeretet ünnepén vagyis karácsonykor ajándékban részesüljenek. Iskolakezdéskor az általános iskolások 5, a középfokú intézményben tanulók 8, a felsőfokú iskolába járók pedig 12 ezer forintos támo- gatásban részesülnek. ______________________■ A játszóteret társadalmi munkával alakították ki l * I h V
