Új Dunántúli Napló, 2002. október (13. évfolyam, 268-297. szám)
2002-10-13 / 280. szám
RIPORT 2002. OKTÓBER 13. Fidesz: utcai harcosok? Október 23-án a Fidesz ismét az utcára hívja híveit. Régebben Torgyán József és Csurka István invitálta ilyenkor a kockaköves magyar útra a jónépet. A választások óta azonban Orbán Viktor ex-miniszterelnök él ezzel a vitatható eszközzel. Bőhm Antal politológus szerint az utcaszéli stílus 0. V. vesztét is okozhatja. Illés Zoltán, a Fidesz alelnöke ezt vitatja: szerinte a százezres tömegeket vonzó dzsemborik éppen Orbán erejét, politikusi hitelét bizonyítják. ■ Az utcai hajcihőket a rendszerváltás után Torgyán és Csurka hozta divatba. Lengyel László megfogalmazása szerint: az utcákon évek óta ugyanazok tolonganak. A Híradó-beli képsoroknak köszönhetően arcról, több esetben névről beazonosítha- tóak a zászlókat lobogtató, transzparensekkel „tündöklő” felvonulók. - Az utcai demonstrációkon stabilan 20-25 ezer ember jelenik meg. Velük számolt azelőtt Torgyán József és Csurka István is. Anno ők fütyülték ki Göncz Árpád köztársasági elnököt, és ők zajongtak az ’56-os síroknál, emlékműveknél. Most Orbán leginkább rájuk épít. Nagyobb tömeget azonban csak akkor tudott maga mellé állítani, amikor a jobboldal léte került közvetlenül veszélybe a választások után. Azóta apad a tömeg, csökken a lelkesedés. Már nem is Orbán hívja utcára a tömegeket, hanem az adott helyzet vagy az aktuális események. Ezt előbb-utóbb O. V. is fel fogja ismerni. S amint rá- érez az utcai politika veszélyeire és értelmetlenségére, újra a parlamentbe viszi majd az útja. Idő kérdése az egész... Lengyellel részint egyetért Kende Péter, a Viktor című botránykönyv szerzője. Szerinte Orbán krízishelyzetekben mindig az ösztöneire hallgatott. Most is ezt teszi. Lázasan keresgéli helyét a megváltozott politikai palettán. „Elképzelni sem tudta, hogy veszíthet a választásokon. Miután ez megtörtént, teljes identitás- zavarba került ő és pártja is. Orbán alapszemélyiségéhez azonban hozzátartozik a bozótharc, ráadásul trükközni is szeret. Az utcai randalí- rozás, az EU-ügyekben történő fenyegetőzés, és a két tévé létrehozását követelő blöffje csupán arra szolgált, hogy szerepeljen. A lelke mélyén ő sem hiszi el, amit beszél, de ínyére van a népvezéri szerep.” Kende állítja: Orbán és az őt éltető tömeg egyszerre fog kifáradni. S ha ez bekövetkezik, Viktor a Parlament felé veszi majd az irányt. „A volt miniszterelnök Torgyánnál és Csurkánál sokkal okosabb politikus, ezért fel tudja ismerni, ha eljön a váltás ideje. Nem kétséges, hogy normálisabb, kiegyensúlyozottabb politikával újra révbe érhet. Tíz év múlva talán meghatározó európai politikussá válik” - summázza az író. A Fidesz alelnöke, Illés Zoltán szerint a demonstrációk beleférnek a demokráciába. „Az utcai politizálásra szükség van, törvényes keretek között ez is a szólásszabadság egyfajta bizonyítékául szolgál. Európában gyakran élnek ilyen fegyverrel a civil szervezetek is. Orbán Viktor hívó szavára ma százezrek mennek az utcára. Kivételes képességei, kvalitásai, életútja ugyanis hitelessé teszik őt az emberek előtt rögzíti a „harcostárs”. Boross Péter, az MDF egykori miniszterelnöke nem híve az utcaszéli politikai stílusnak. Értékelése szerint: a mai zaklatott légkörben, amikor az állambiztonsági históriáktól hangos a sajtó, nagy szükség lenne a nyugodt szembenézés képességére. Orbán egykori tanácsadója szerint a választások óta történtek azt bizonyítják, hogy az elit politikai értelemben iskolázatlan! Bőhm Antal politológus óva inti Orbánt a további szabadtéri akcióktól. „Bár polgárháborús veszély nem áll fenn, sokakat riaszt, és félelemmel tölt el a Fidesz politikusaira jellemző indulatos, akarnok magatartás. Az egész pályás letámadás nem fér össze a polgári mentalitással. Ha minden így marad, a mérsékeltebb MDF kerülhet „gólhelyzetbe”. S Orbán előbb-utóbb Csurkáék sorsára juthat. Az utcai ordítozás ugyanis sosem vezet jóra, és politikai süllyesztőbe viheti az ideig-óráig felkapott hordószónokokat.” Szabó Zoltán Attila Orbán Viktor, a vallásalapító 11 Élete első harminckilenc évének második fele amerikai sikertörténet. Elhatározza, hogy nagy ember lesz, s annál is nagyobb lesz, mint amekkorát álmodik magának. Főszereplő. Reális esélye van arra, hogy beiratkozzék a nagy történelmi figurák közé. Erre mi történik? Egy mindenki szerint köny- nyen nyerhető választást elbukik egy mindenki szerint verhető ellenféllel szemben. Azóta senki nem érti. Van egy ember, aki még sohasem veszített, s nem tudja, hogyan kell. Mellesleg jegyezném meg, Horn Gyula sem gyakran látogatta veresége után a Házat, ahogy azt a polgárok miniszterelnöke megjegyezte a minap. Érthető. Ha valaki valahol ELSŐ volt, nem szívesen tér oda vissza sokadiknak. Milyen igazgatóként bemenni egy gyárba úgy, hogy már másé a titkárnő, meg a kocsi? Pocsék, nem is nagyon maradnak ilyenkor a volt vezetők. De politika nincs kettő, csak egy. Vagy mégis? Orbán Viktor azon fáradozik, hogy legyen. Orbánra gyakran ráfogják, nem igazán demokrata. Nem az. A nagyon tehetséges emberek ritkán demokraták, mert meg vannak győződve saját igazukról, ha pedig igazuk van, mit kell megszavazni? Igen, Orbán vezér, nincs mit szégyellni rajta. Orbán vezéregyéniség, ilyennek született, ezért még nem kell A. H. német államvezetőhöz hasonlítgatni, mint azt Pongó tette a Bigben. Orbán Viktornak a demokrácia egy kicsinykét útban van, mert zavarja az álmodozásban. Jézus sem volt demokrata, hiszen egy percig sem tagadta, önmagát kivételesnek, egyedi küldetésűnek tartja, attól még felülmúlhatatlan, amit ránk hagyott. Orbán Viktor nem akar ellenzéki politikus lenni. Az már volt. Jó színész nem szívesen játssza el kétszer ugyanazt a szerepet. A Fidesz ennél szebb és nagyobb már nem lesz. Úgy találták ki, hogy egyszerre legyen kicsi és nagy. Nagy, ha ajánlatot tesz, kicsi, ha osztogatni kell. Eddig elegen voltak ők nagyon kevesen. Most mindenki hozza a másikat, hátha egyszer megtörténik a csoda. Jézus, csoda... nem a politikai elemzések szókészlete. Úgy is gondolhatjuk, ez az ember elbukott és kapkod. Nem tudja, mit csináljon, kivel és hogyan, tehát zavarát kóros nagyzási hóborttal leplezi. Van ilyen olvasat is, de ebben az esetben félreismertük. Ha így lenne, akkor 0. V. soha nem volt igazán tehetséges, csak igazán akaratos. Volt valaha egy zseniális sakkozó, bizonyos R. J. Fischer. Élete egyik nagy partijában a tizenvalahanyadik lépésben elnézte a vezérét. Mindenki felsikoltott, íme az ember, ezt most úgy megverik, hogy csak na... mit szájait ez ott, hiszen nem is tud sakkozni? Aztán valamivel, talán húsz lépéssel később kiderült, nem elnézte, hanem áldozta a vezért, természetesen ő nyert, és mindenki ott hajbókolt a zseni lábainál. Épp attól volt ő a Fischer, hogy olyat látott meg, amit rajta kívül senki más. Mi van, ha ilyen a mi Viktorunk? Mi van, ha a zavar látszat, s mögötte zseniális stratégia van, és húsz lépés, azaz mondjuk három év múlva kiderül, megint neki lesz igaza? Ez is lehetséges. Van a harmadik lehetőség, ami a legvalószínűbb. Ez a valaha lelkes ateista, még mindig fiatal ember rájött, hogy a legsikeresebb közösségteremtő a hit maga. Orbán a legjobb úton halad, hogy bár mozgalom lesz a neve, vallást alapítson. E nagy és szent célért nem kevesebbet, mint vezért kell áldozzon. Ez pedig hatalmas polgári pártja, a Fidesz. A párt, ami ő maga. Nincs fideszes világkép, ideológia, orbáni világkép van. Orbán csodatétele abból állt, hogy egy kudarcra nevelt, önsajnálatra ítélt népnek azt mondta: nem vagy kicsi. Nem vagy szerencsétlen. Nem vagy szegény. Az ember olyan állatfajta, hogy képes hinni. Ugyanaz a téli hideg elviselhetőbb, ha az embernek azt mondják, még két nap, és itt a tavasz. Higgy a jövőben! Higgy a tavaszban, mert én mondom neked! Senki sem kérdezte meg, hogy ha csalással elveszítettük a választásokat, akkor kik és hol csaltak? Kik ültek a választási bizottságokban? Hogyan lehet, hogy a világtörténelem rengeteg választási csalását a hatalmon lévők követték el, csak ezt az egyet nem. Hogyan lehet csalni a hatalom ellenében? Nem kérdezte senki. Csaltak. Ez a kánon része. Kérdezte valaki, hogy a rengeteg Happy, Ezüst, Müli és egyéb ügy tényleg mind rágalom-e. Mind, mind az? A vezetőnk azt mondta, rágalom. Onnantól nincs vita. A kánon része, hogy tisztességes volt a Vegyépszer, Wermer András, mindenki. Most épp egy ajánlott hetilapban olvasom, hogy tízmilliárd futott át a Happyn, és a szerző nehezményezi, hogy eltűnt a pénz. Még mindig nincs, aki megkérdezze, hol van? Hát nem azért loptatok fiúk, hogy legyen belőle tévé (rádió) lap és minden? Nem arra lett a Wermer kitalálva? A közösség alapja a kultikus együttlét. Rendezvények itt, ott, mindenütt. Előadók ugyanazok. Mintha öt Bayer Zsolt lenne, annyi helyen fordul elő. Mondja és mondja. Az ember elmegy egy nyitott térre, és meghallgatja a szentbeszédet. Ugyan a meghívón az áll, hogy előadás, természetesen nem az. Az előadásban érvek hangzanak el azzal a céüal, hogy megnyerjék a hallgató értelmét. Itt az a cél, hogy megnyerjék a hallgatót magát. Legyünk eggyel többen, erősödjünk hitben, legyünk bátrak a követésben. Ez nem politikai műsor, hanem vallási élet. Hitélet. Az együvé tartozók éppúgy másnak, jobbnak tartják magukat, mint egy valamilyen egyház tagjai. S akkor megjelenik az Ember. Már rég mindegy, mit mond. Nem a szöveg tartalma a fontos, hanem a jelenlét. Itt van, és mi vele vagyunk. A polgári kör Orbán titokzatos teste. A vallásalapító,kimérten beszél, szemben az egykori politikussal. Nem akar meggyőzni senkit, tudja, övéi között van, majd a szentségimádás végén mindig ugyanúgy köszön el híveitől. Nem azt mondja, „menjetek békével”, hanem azt „hajrá Magyarország, hajrá magyarok”. Orbán már nem politikus. Közösségi élmény. A Tan maga azoknak, akik követik. Mindenesetre élő Istennek lenni sem kevés. Nem Bethlen és Teleki, nem Tisza és Széchenyi. Megteszi Gandhi is, ha úgy alakul. Bár böjtölni nem fog, ebben biztos vagyok. Erre ott vannak a körök két Bayer-ima között. Siposhecyi Péter- Senkinek nem jutott volna eszébe Kertész Imre, ha a magyar írók közül kellett volna kiválasztani az idei irodalmi Nobel-díjast - írta a hét végén az Izvesztyija című orosz napilap, amelynek magyar esélyeslistáját Esterházy Péter vezette. Pedig Kertész Imre (73) már tavaly is közel állt ahhoz, hogy ő legyen a Nobel-díj százegy éves történetének tizennegyedik magyar díjazottja. A magyar irodalom egyébként máskor is szolgált már Nobel-díjra érdemes produkciókkal: Déry Tibor, Weöres Sándor, Németh László, Konrád György, Nádas Péter, Esterházy Péter közel állt a jelöltséghez, sőt annak idején Illyés Gyulát svéd újságírók hívták telefonon a döntés előtti napokban, biztosra véve Nobel-díját. Nobel-díjas Sorstalanság ■ Kertész Imrét a Nobel-díj előtt egy nappal Hans Sahl-díjjal tüntették ki Berlinben. Az indoklás szerint Kertész Imre a Sorstalansággal beírta magát magát a világirodalomba. Huszonnégy órával később kiderült, hogy a Nobel-díjat odaítélő svéd bizottság is így gondolta. Kertész első regényét, a néhány napja világhírűvé avatott Sorstalanságot 1963- tól 1970-ig írta. Az auschwitzi élményeire épülő könyv 1975-ben jelent meg. A Magvető Kiadó akkori igazgatója, Kardos György azzál utasította vissza a megjelentetését, hogy a Sorstalanság antiszemita. Kertész Imre könyvei mostanáig nem voltak itthon bestsellerek. Csütörtökön a pult alól is elfogytak. A kiadó a jövő hétre ígérte 40 ezer Sorstalanság-kötet piacra dobását. A frankfurti könyvvásár magyar standján csak a Kertész Imre német kiadója által készített prospektus másolatatait osztogatták. Gyorsan összehoztak egy Kertész-kiállítást is. A német könyvpiac is magáénak tudja az író sikerét, hiszen az utóbbi években több német díjat is kapott, ott népszerűbb, mint itthon. A német lapok címoldalon hozták Kertész Imre fényképét, sőt a helyi lapok oldalakon át hozsannáztak. Győrffy Miklós kritikus, irodalomtörténész szerint a német könyvpiac mindig erős volt, és a Sorstalanság akkor jelent meg ott, amikor elérkezett náluk a nemzeti önvizsgálat ideje, ami Magyarországon még várat magára. Itthon sokan nem értették, hogy Kertész Imre miért nem a Magyar írószövetség javaslatára lett befutó. Egyesek szerint Kertész Imre német kiadók általi jelölése a díjra nem azt jelenti, hogy az írószövetség rosszul döntött. Másrészt, ahogyan Nemere István elmondta, az irodalmi Nobel-díjat mindig tekintélyes magánszemélyek javaslatai alapján ítélik oda. Hogy a magyar irodalom profitál-e Kertész díjából, s nagyobb nyilvánosságot kap-e Nádas, Esterházy, Márai, Krúdy, arra egyelőre az irodalmárok sem tudják a választ. Kertész Imre felkérésére az Oscar-dí- jas operatőr, Koltai Lajos filmet rendez. Ötlete már ötéves, a Kertész által írt filmforgatókönyv novemberben jelenik meg könyv formájában Németországban. A koprodukció iránt német és olasz filmesek is érdeklődnek, és szinte biztos, hogy az irodalmi Nobel-díj doppingolja majd az előkészületeket, és aligha lesz gond a produkció több mint egymilliárd forintos költségvetésének finanszírozása. Kertész Imre egyébként úgy nyilatkozott, hogy létrejött az az anyagi biztonság, amelyben nyugodtan írhat, most egyébként a magyar rendszerváltásról szóló regényén (Felszámolás) dolgozik. Ugyanakkor egyik interjújában világpolgárnak nevezte magát, s nem tervezi, hogy hazajön. Talán karácsonykor... Cs. T. < *
