Új Dunántúli Napló, 2002. augusztus (13. évfolyam, 208-237. szám)

2002-08-10 / 217. szám

6. OLDAL M E R E N Y E BE MUTATKOZIK 2002. Augusztus 10., szombat Jönnek a fiatalok Merenyére Mozsgó Somogyhatvan Szúlimáno 5 pSomogyviszlöj a . „ keresztúr o Csertő .. Somogyapáti O : MERENYE--------—— O'---: W Patap oklosi Tófezentgyörgy o Basal A falu csak a 6-os útról, Szigetvár felől közelíthető meg, a köz­ségen túl csak földút vezet Somogyhatvan felé, vagyis a község zsáktelepülés. Lakott helyként évtizedek óta Merenyéhez tar­tozik Ceglédpuszta, bár eredeti lakói nagyrészt már elköltöz­tek innen. Postája Görösgalpusztán van, iskolája nincs, a gye­rekek Nagydobszára járnak. Idegenforgalma a közeli, horgá­szok körében igen népszerű tó miatt növekedett meg. Aprócska falu, karbantartott, fel­újított házakkal, kertekkel - tipi­kus baranyai agrártelepülés, az itt élő embereket mindig is a me­zőgazdaság tartotta el. A nagy­dobszai termelőszövetkezet még jelenleg is jól működik, továbbra is szövetkezetként funkcionál, a részaránytulajdonosok többsége ugyanis a szervezetnek adja bér­be földjét. Nagy megrázkódta­tást ennél fogva nem is jelentett a gazdasági átalakulás, a terme­lőszövetkezetben a faluból még jelenleg is 30-an dolgoznak. Van viszont egy olyan réteg, amelyik tartósan munkanélküliségre van ítélve, szakma nélküli, segéd­vagy betanított munkásként ke­rült az utcára. Természetesen a rendszeres jövedelemtől elesett emberek megélhetéséről gon­doskodik az önkormányzat, s az államigazgatási szervezet a leg­panziót akart építeni, ám erről az építési tervek és engedélyek megszerzése után lemondott, mert úgy ítélte meg, várható vendégkör belátható időn belül nem teszi nyereségessé a beru­házást. A Makovecz-pagoda használatbavételi engedélyre vár Ceglédpusztán játszóteret létesítettek nagyobb foglalkoztató a telepü­lésen (közhasznú munkát vé­geznek a munkahely-nélküliek). A megoldás persze az lenne, ha az önkormányzat a munkahely-teremtési beruházásokat ösz­tönözné, erre azon­ban nincs módja, ugyanis a potenciális befektetők egyelőre nem rajonganak a községért. A „mer­jünk nagyot álmod­ni” szlogenre itt is volt példa, egy nem a faluban lakó vállal­kozó a tóhoz közel Éppen ezért a település polgár- mestere, Horváth József csak ab­ban bízik, hogy Merenye lakossá­ga az elkövetkező években nem csökken, sőt, emelkedésre is lehet számítani. A falu ugyanis az or­szágban nem ismeretlen hely, ha más nem, a nagyszerű fogásokkal, kecsegtető horgásztó elvitte hírét még a Tiszántúlra is. A falu első embere ugyan még nem elemez­te, miért- is növekszik a fiatalok száma a községben, ám ennek hatásaként és talán gerjesztője- ként is az önkormányzat határo­zatában 100 ezer forint vissza nem térítendő kölcsönt nyújtanak a falubéli új lakást építőknek, vagy a régi lakást megvásárlók­nak. Arra is van lehetőség, hogy a kívülről jöttek is kapjanak ked­vezményt, ugyanis az önkor­mányzat rendelkezik közművel ellátott telkekkel, s ha úgy látja jó­nak, megítélhetik a jelentkezőnek az ingyentelek-juttatást is.- Nincsenek nagy terveink - adja közre a polgármester a jövő­képről alkotott véleményüket. - Arra viszont tudatosan törek­szünk, hogy a falu legalább a jelen hely­zetét megtartva fenn­maradjon. Ez sem lesz könnyen elérhe­tő, egyáltalán nem ül­hetünk a babérjain­kon, hiszen javításra várnak az útjaink, a vízlevezető árkok, a művelődési ház külső tatarozása - hogy csak néhányat említ­sek a jövő feladatai közül. Eddig megol­dottuk a sportöltözőt, a ravatalozó újjáépíté­sét, a művelődési ház Horváth József polgármester vizesblokkját, a polgár- mesteri hivatal tatarozását, kor­szerűsítettük a közvilágítást, a fa­luban játszóteret építettünk, fod­rászüzletet alakítottunk ki. Ezek persze a külső emberek számára nem jelentenek nagy fejlesztést, nekünk - mármint a falu lakóinak - javítja az életminőséget. És ha a település lakossága az elkövetke­ző tíz évben nem csökken, akkor már elmondhatjuk magunkról, hogy nem keveset tettünk az itt lakókért. Az idén nyertünk pályá­zatot az árkok, a hidak felújításá­ra. Három év alatt 7 milliót költ­Becefa ? szent­:sóbet ,P Nágy­Botykapeterd Rózsafa o' Nagydobsza c$ ö oMotvány Kisdobsza aNemes|<e 0 Hóból Ó Kistamási hetünk erre a beruházásra, az idén Ceglédpusztán kezdünk, jö­vőre Merenyén folytatjuk. Ugyan­csak pályázaton nyertünk 450 ezer forintot a hivatal számító- gépparkjának kiépítésére. A polgármester bízik abban, hogy a fiatalok letelepedési szán­déka nem lanyhul, az építkezési kedv még hosszú időn keresztül fennmarad. És ez a tendencia na­gyon biztató, reményeink szerint hosszú távon is befolyásolja a te­lepülés életét. MERENYE LAKOSSAGSZAMA 369 363 350 A FALU TÖRTÉNELME A község feltehetően csak az Árpád-kor kezdetétől volt lakott hely. Az első írásban megtalálható említése 1192- ből való. A falu neve a szláv eredetű Mmja személynév­ből származtatható. Egy 1417-ből való írás szerint a község a budai káptalan bir­toka volt. 1473-ban a Bara­nya vármegyéhez tartozó helységként említik az okle­velek, a szigetvári vár tarto­zékaként sorolják fel akkor már Merenye néven. Az 1571. évi kincstári adólajst­romban Merene alakban for­dul elő, ekkor csak öt házat regisztráltak. A 17. század végére a környék legna­gyobb lélekszámú községé­vé nőtte ki magát. A műem­lék jellegű református temp­loma 1781-ben épült. A csil­lagos, fakazettás mennyeze­tét, szószéket, mózesszéket, padjait Maeyváti Ferenc siklósi asz­talos készítette. A község­hez tartozik Ceglédpuszta, neve első ízben az 1332- 37. évi pápai tizedjegyzék- ben fordul elő. 1486- ban Dombai Ferencnek voltak itt bir­tokai. 1701- 1703 között önálló falu és Frankovics János birtokolja. 1715-ben a falu ismét betelepült, a te­rület Szili Ádám, valamint Bakó Lászlóné tulajdona, majd Festetics Antal vásá­rolta meg. Makovecz-pagoda Iskolabusszal is rendelkeznek A református templom az 1700-as évek végén épült Ünnepek Bár Ceglédpuszta már jórészt nem az őslakosok birodalma, azért a két településrész még kö­zösen tartja az ünnepségeket. A valamikori mezőgazdasági ma­jor lakóházaiból ugyanis már több mint tizet németek vásárol­tak fel, akik viszont visszahúzó­dó emberek, nemigen vésznek részt a település életében. A né­metek „betelepülése” azonban olyan mértékben felsrófolta az ingatlanárakat, hogy a letele­pedni szándékozó, kispénzű fia­talok az új kínálatú házak árát már nem tudják megfizetni. Elő­nye is van viszont a külföldi ide­iglenes lakóknak, a megvásá­rolt, nemegyszer romos épületet újjáépítették, korszerűsítették, javították ezzel is a faluképet. A település hagyományos népi ün­nepségén - amelyet július utolsó vasárnapján tartanak - azonban a ceglédpusztaiak is részt vesz­nek, úgyszintén együttesen tart­ják augusztus első vasárnapján a ceglépusztai búcsút. A falu látványossága lehetne a még a múlt rendszerben épült, Makovecz Imre építész irodája által tervezett, német fafaragók által kivitelezett építmény. Egyelőre nem tud­ják hasznosítani, ugyanis er­re nem kaptak az illetékes hatóságtól engedélyt. Az épület magán viseli a neves építőművész keze nyomát. A rendkívül érdekes megoldású, pagodaszerű épületet az akkor itt táborozó német fafaragók hozták létre, természetesen gyorsított tempóban, úgy, hogy az épület funkcióját meg sem határozták. Akkoriban ezzel még nem is volt baj, látványos­ságnak is beillett, ám a rendszer- váltás után a falu tulajdonába került az összes gondjával együtt. Mindenekelőtt, ha nem akarták, hogy összeomoljon a műalkotás, a faszerkezetet szi­lárd alapokra kellett helyezni. Az építők ugyanis a földbe sül­lyesztett tartóoszlopokat mű­anyag fóliával vonták be, a fa emiatt fokozatosan elkorhadt. Az önkormányzatnak az alapo­zás több millió forintjába került, ám az összeomlást elkerülendő ki kellett szakítani az összeget az amúgy is szűkre szabott költ­ségvetésből. Az építmény fenn­tartása is sokba kerül, ráadásul a településnek semmi haszna sincs az egyébként turisztikai látványosságnak is beillő építé­szeti remekből. A pagodának ugyanis elfelejtettek használat­bavételi engedélyt kérni, az önkormányzat most próbálja pótolni a hiányzó hatósági pa­pírt. Az elképzelések szerint va­lamilyen közösségi épületként akarják hasznosítani. Ehhez vi­szont vizesblokkot is kellene tol­dalékként az épülethez illeszte­ni, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat csak ebben az esetben hajlandó hoz­zájárulni a hasznosításhoz. A faluban a rendszerváltást köve­tően - mint sok más településen - mindenekelőtt a vezetékes ivóvízszolgáltatást kellett létre­hozni. Szerencsére, az akkori kormányzat alaposan megtámo­gatta az elmaradott kistelepülé­sek felzárkózását nagyban előse­gítő beruházást, ennél fogva az it­teni, 22,5 millió forintba kerülő vízmű és vezetékrendszer a lako­soknak csak 15 ezer forintjába ke­rült. A faluhoz tartozó Cegléd­puszta is részesült a szolgáltatás­ból. Orvosi rendelőhöz is jutottak a falutól néhány kilométerre lévő, valamikor majorlakó ceglédpusz­taiak, sőt utcai telefonfülkét kap­tak, a távbeszélő-rendszer teljes kiépítéséhez is hozzájutottak az addig teljesen elhanyagolt telepü­lés lakói. A merenyeiek már a pá­lyázat elindításakor beneveztek a falugondnoki állás, valamint a fa­lubusz állami támogatásának megszerzésére. Pályázatukat kedvezően bírálták el, eddig két buszt „nyűttek el”, a jelenlegit az idén szeretnék lecserélni - termé­szetesen ehhez is igénylik a tá­mogatást. Ugyancsak Cegléd­pusztán felújították a haranglá­bat, de arra is hajlandók, hogy a műemlék református templom felújítását anyagilag támogassák. Iskolabuszt is nyertek, ennek le­cserélése is időszerűvé vált. A jár­műre leginkább az iskolások mi­att volt szükség, ugyanis a cegléd- pusztai gyerekek csak így tudnak a nagydobszai iskolába járni. JÓ HIRE van a horgásztónak Vonzzák a horgászokat A kilencvenes évek eleji robbanás- szerű gazdasági átrendeződés nem okozott nagy tragédiákat a faluban. Igaz, néhányan a megszűnő vállal­kozások miatt munkanélkülivé vál­tak, ám az így regisztráltak aránya elmaradt a környék, de leginkább az Ormánságban munka nélkül mara­dókétól. A legnagyobb munkaadó, a nagydobszai termelőszövetkezet to­vábbra is funkciójának megfelelően működik, a földeken, a hizlaldában 3040 merenyei dolgozik. Idénynek megfelelően dolgozik továbbra is a Szigetvári Konzervgyár, a működte­tő cég is alkalmaz 5-10 embert a fa­luból. Néhányan önálló gazdálko­dásba fogtak, éldegélnek - mondják a helybéliek. A másik nagy foglal­koztató az önkormányzat. Azok az emberek, akik tartósan munka nél­kül vannak, esetenként közmunkát végeznek, leginkább park- és árok­partgondozást. Sajnos a vállalkozá­sok nagy ívben elkerülik ezt a falut, ennek oka elsősorban a zsáktelepü­lés-jelleg. Az ilyen községekről nincs túl jó véleménye a tőkével ren­delkező befektetőknek. A rendezési tervben sem akarnak ipari övezetet létrehozni, arra viszont számítanak, hogy a turizmus fellendül. A 135 hektáros tó (a termelőszövetkezet a kilencvenes évek elején eladta egy német vállalkozónak) a jó fogás re­ményében vonzza a horgászokat, még az Alföldről is idekeverednek a pecások. A jelenlegi bérlő elég jó kapcsolatban van a falu vezetőivel, ilyenkor nyáron havonta 3040 hor­gásznak nyújtanak élményeket. Gondolkoznak azon, hogy belépnek a falusi turizmus szövetségbe, a tele­pülésen is létrehozzák a hálózatot. Ez azonban még csak terv, hiszen ki kell választani azokat a személye­ket, akiknek ingatlanja alkalmas az idegenek higiéniai, étkezési, kényelmi szempontjait kielégíte­ni. ■ A település gazdái Merenye község három cikluson megválasztott polgármestere Hor­váth József (47, vállalkozó), az al­polgármester Szerencsés János (52, autóbuszsofőr). A testületi ta­gok a következők: Farkas László (54, magángazdálkodó), Fejes László (54, szárítókezelő), Gyócsi László (50, műszakvezető) és Né­meth Zsolt (33, falugondnok). Körjegyző (Nagydobsza, Kisdob­sza, Merenye) dr. Horváth Lajos. A település magyar falu, néhány ci­gány családon kívül jelentős szá­mú kisebbség nincs a faluban, ezért kisebbségi önkormányzat sem alakult. ■ merenye. dunantulinaplo. hu Az oldal íj merenyei önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor L t i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom