Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)

2002-06-22 / 168. szám

6. OLDAL LOT H Á R D B E M U T ÁTKOZIK 2002. Június 22., szombat Két járadékos • A község két legnagyobb munkál­tatója a Belvárdgyulai Mezőgaz­dasági Rt., amely 15-20 embernek ad kenyeret, valamint az építő­iparban generálkivitelező munká­kat is vállaló Corrado Kft., ahol a közel 30 foglalkoztatottnak körül­belül a negyede falubéli munka- vállaló. A településen 105 házat szám­lálnak, egy-két kivétellel vala­mennyi lakott, a családok szinte mindegyikénél nem elhanyagol­ható jövedelemkiegészítést is je­lent a konyhakert. A porták több­ségében a baromfi és a sertés sem hiányzik, úgyhogy a húsellátás egy része is megoldott. A község egyetlen, takarosán kialakított boltjában minden megtalálható, igaz, csütörtökön nem szállítanak kenyeret, ezt az itt élők már meg­szokták, ehhez igazodnak. A földek aranykoronaértéke 7 és 20 között ingadozik, a mező- gazdasági nagyvállalkozás a kü­lönbségeket korszerű agrotechni­kával igyekszik kiegyenlíteni. Szá­mottevő, földművelésre épülő magángazdasága (családi gazda­ság) azonban csak Ruzsics Mi­hálynak és Gerdesics Csabának van a lothárdiak közül. Ruzsicsék a több lábon állás mintapéldá­nyai, a búza és a kukorica mellett néhány éve a lencsével és a bab­bal is intenzíven foglalkoznak, de szép szilvásak és bodzaültetvé­nyeik is vannak. Gerdesicsék a zöldségkereskedés mellett fenyőt nevelnek nagyobb területen, és a meleg déli lejtőket megháláló ba­rackosaik is vannak. A munkanélküliség igazán * nem jellemző erre a gondozott kis falura. Aki helyben nem talál munkát, Pécsett helyezkedik el, az ingázók a falu munkaképes ko­rú lakosságának körülbelül a felét teszik ki. A nyugdíjasok aránya magas, a lakosság 40 százaléka, két ember szorul rendszeres jára­dékra. Lothárd, a csendes falu Lassan, de biztosan növekszik Pécsről ide települők száma, a vándorlási folyamat logikus következménye a megyeszékhely közelségének, a kitűnő közlekedésnek, valamint az igen jó kommunális szolgáltatásnak. A Pécstől alig 12 kilométerre lévő zsákfaluban minden csendes, délelőttönként még a kutyák sem ugatják meg az idegent. De nem sokat változik a helyzet délután és este sem, a lothárdiak otthon­ülő emberek, a faluhelyen szoká­sos ház előtti kispadon „trécse- lés” a településen teljes mérték­ben hiányzik. Szorgos kezű émberek lak­ják, akik a nap minden idősza­kában találnak elvégzendő munkát ma­guknak, nincs idő a közösségi életre. Azért a falunapot meg­tartják, de még erről az össze­jövetelről is rendszerint hi­ányoznak né- hányan, hiába, június végefelé sok a munka a földeken, meg a kiskertekben, az öntözés, a permetezés, a kapá­lás, nem igazodik az ünnepek­hez.- Ide csak azok jönnek, akik szeretik a csendet és a háborítat­lan nyugalmat - magyarázza az újkori bevándorlók indítékát a polgármester, Csobán Ferenc. ­A LÉLEKSZÁM ALAKULÁSA LOTHÁRDON B 265 248 2401 1992 1996 2002 H Fel is ment szépen az ingatlan ára, tíz évvel ezelőtt még alig tud­tak eladni takaros családi házat 800 ezer forintért, manapság már építési telket sem kapna ezért a pénzért. Természetesen a lothárdi ön- kormányzat nem próbálja a hát­ráltatni a letelepedést, ám azt se nagyon szeretné, ha túlságosan nagyra nőne a falu, hiszen akkor éppen a legfőbb vonzerejét veszí­tené el, a csendet, a nyugalmat. A lakáspiac, a kereslet-kínálat per­sze önműködően szabályozza a lehetséges betelepülők arányát, hiszen manapság már egy kétszo­bás pécsi panel áráért csak egy felújításra szoruló házat vehet a csendre vágyó honpolgár.- A magunk részéről mindent megteszünk településünk kom­fortosságának javításáért. Az ön- kormányzati utak, járdák kitűnő állapotban vannak, a közvilágí­tást most újítottuk fel, vezetékes víz, gáz adottság. Mi kellene még? Természetesen a csatorna. De ez sem a jövő ködébe vesző el­érhetetlen álom, hiszen benne va­gyunk a pécsudvari gesztorsággal 18 környező te­lepüléssel meg­alakult vízmű­társulásban, amely már az idén beadta a pályázatát álla­mi támogatásra. Az itt élők szinte egy emberként támogatják a be­ruházást, egy­részt, mert szinte minden házban van már fürdőszoba, másrészt, mert a jövőben a „pöce- gödrök” után je­lentős környe­zetterhelési díjat kell majd fizet­ni. Nagy anyagi terhet egyébként sem jelent a csatornahálózat ki­építése, hiszen valamennyien igénybe veszik a lakástakarék hi­telét, tíz évig körülbelül havonta ezer forintot kell törleszteniük. Lothárd egyelőre zsáktelepü­lés, az itt élők attól tartanak, ha ez az állapot megszűnik, az átme­nő forgalom miatt a nyugalmukat is elvesztik. Mert tulajdonképpen nekik erre nincs is szükségük, a tömegközlekedés kitűnő, napon­ta 20 járat (ebből négyet az ön- kormányzat finanszíroz) biztosít­ja a külvilággal az összeköttetést. Ebben az épületben kapott helyet a polgármesteri hivatal A FALU TÖRTÉNELME A feltételezések szerint a honfoglalás előtt a frank-szláv őrgrófság jelentős települése lehetett. Az írásos emlékek szerint *1395-ben Mihály és Ferenc lothárdi középnemesek birtokolják. 1487-ben pedig bizonyos Daha nevű tulajdonosa adja el a birtokot a pálo rendnek. Kolostoruk a török hódoltság időszakában elpusztult. A magyarok a török hódoltság után a 19. század közepétől vándo­roltak a községbe. Az első világháborúban húsz szülötte vesztette életét, a szerb megszállás alatt számos verekedés és gyilkosság is történt a faluban. A harmincas években 84 horvát vándorolt ki Szerbiába. A tanácsrendszer idején az önálló iskola megszünteté­se, és az autóbuszközlekedés rossz színvonala miatt sokan elköl­töztek a településről. A nagymérvű elvándorlás csak a nyolcvanas évek végén hagyott alább. Templom önerőből Az elmúlt évtizedben önkor­mányzati, lakossági hozzájáru­lásból építették fel a római katoli­kus templomot - bár sokan csak imaháznak tartják az évszázada álló harangtorony mellé „ragasz­tott” építményt. Az is igaz, soká­ig húzódott a döntés az építkezés elkezdéséről, többen úgy vélték, az itteni gyüle­kezethez egy nagyobb temp­lom kialakítása lenne méltó. A „nagyzoláshoz” azonban nem volt meg a fede­zet, végül is az imaterem meg­építése mellett döntöttek, kijöt­tek a 3 millió­ból, amelyet jó­részt a falu la­kossága gyűjtött össze. A faluház helyén akkori­ban még csak egy üres telek volt, ez utóbbi 1993-ban ké­szült el saját erőből, 9 milliós költséggel. A templom és a fa­luház a község központjának számít, ugyanis a faluházban ala­kították ki a polgármesteri hiva­talt is. Az épületben bármikor lét­re lehet hozni különféle klubo­kat, de eddig sem a nyugdíjasok, sem a fiatalok nem igényelték a szervezett közösség létrehozá­sát. ■ A falu templomát a hívők és az önkormányzat támogatásával építették fel Kisbuszra pályáznak Iskolakezdésre támogatás A település gazdái A falu fokozatosan elöregedik, hi­szen a lakosságnak csaknem fele az idősebb korosztályból kerül ki. A fiatalok általában nem választ­ják lakhelyül Lothárdot, szüléik­ről ugyan gondoskodnak, de ha meghalnak az öregek, a szülőhá­zat általában eladják, nem költöz­nek ki a faluba. Az önkormányzat kedvező telekvásárlással is pró­bálja a községbe csalogatni a fia­talokat. A közművesített építési telket csak a lothárdiak kapják meg kedvezményes áron, vagyis 1200 négyzetmétert 200 ezer fo­rintért, aminek piaci ára csaknem félmillió forint. Sajnos minimális az érdeklődés, annál nagyobb az építkezésre alkalmas ingatlanra a városiak részéről, ám a lothárdiak elsősorban a helyiek letelepedé­sét támogatja. Az új rendezési tervben viszont már újonnan ki­alakított lakóterületről is szó van, jelenleg csak 3-4 telket tudnak fel­ajánlani az érdeklődőknek. Az ér­tékesítésből befolyt összeget a új építési telkek kialakítására, vagy közművesítésére fordítják. Az elmúlt évtizedek fejleszté­sei alapján elmondható, hogy ez a falu nem alszik, a 11 milliós költségvetésüket, kiegészítve 20 millióra a pályázati pénzekkel, igyekeznek a gazdaságossági sza­bályok szerint elkölteni. Az el­múlt évek leg­nagyobb beru­házása a falu­ház volt, itt ta­lálható a polgár- mesteri hivatal, a kultúrterem, klubszobák, az alagsorban rak­tározzák a gé­peket, berende­zéseket. A baj csak az, hogy a település lakói ritkán használ­ják ld lehetősé­geiket, az ifjúsági klub például azért nem működik, mert a tele­pülésen hiányzik az a korosztály, amely az ilyen társasági összejö­vetelekre igényt tartana. Szinte minden felszereléssel rendelkez­nek, amely egy kis falu közterei­nek, közútjainak karbantartásá­hoz szükséges. Az adminisztrá­ciós munkában is otthonos falu­gondnok, Horváth Jánosné intézi a település gazdasági, gazdálko­dási ügyeit. Az országos foglal­koztatási alapból három ember­nek adnak munkát, akiknek a község közterületeinek rendben- tartása a feladatuk. Nem jönnek zavarba akkor sem, ha járdát kell betonozniuk, hiszen minden építkezési munkához értő szak­A faluház egyelőre csak várja a fiatalokat és az időseket ember irányításával, az ilyen fal­adatot saját közmunkára fogott embereikkel oldják meg. A falugondnoki állás létreho­zását már a kezdet kezdetén tá­mogatták. Az állami támogatás létrejöttével (évente 1,3 millió forint) nem is késlekedtek a közszolgálat létrehozásával, a gondnokság betölti hivatását, a kilencvenes évek eleje óta hi­bátlanul intézik az falu ügyes­bajos dolgait. Hetente egy alka­lommal buszt bérelnek, hogy az anyagbeszerzéstől kezdve, a gyógyszerek kiváltásáig minden megrendelést elintézzenek. Ter­mészetesen gondoltak arra is, hogy saját tulajdonú gépjármű­vel oldják meg az ilyen feladato­kat, ám a költségszámítások alapján nem tudták volna ki­használni. Éppen ezért pályáz­nak az államilag támogatott fa­lubuszra, amelyet majd szintén a falugazdász működtet. Ha megkapják - de értesüléseik szerint az ilyen igényeket nem szokták elutasítani. Az idén egytlen nagyberuházást tervez­nek, szeretnék rendbe tenni a faluba vezető bekötőutat. A Közútkezelő Kht., a tulajdonos meg is ígérte az idei felújítást, s az önkormányzat is félretett a beruházásra 4 millió forintot. Nem fukarkodnak a lothárdiak, ha azt iskolások támogatásáról van szó. Az már természetes, hogy a kozármislenyi, kitűnően felszerelt iskolába a hét minden napján iskolabusz viszi, hozza , a gyerekeket. Ez rendszeres já­rat, nem különjárat, ám az isko­lakezdéshez,, illetve délután az oktatási idő befejezéséhez iga­zodik. A szeptemberi iskolakezdés­kor minden alapiskolába járó gyereknek támogatást nyújta­nak. Három évvel ezelőtt az is­kolakezdés terheit csökkenten­dő szándékkal még 8500 forin­tot fizettek minden iskolába já­ró gyerekeknek, felsőfokú in­tézménybe járók is kaptak tá­mogatást. Az idén ez az összeg már valószínűleg magasabb lesz (az összegről még nem döntöttek), amit minden isko­láskorú gyermek szülei meg­kapnak, differenciálás nélkül, tehát a családok jövedelmi vi­szonyait nem veszik figyelem­be. Próbálkoztak ugyan más módszerekkel is, ám ezek nem váltották be a hozzáfűzött re­ményeket, mármint az igazsá­gosság elvének érvényre jutá­sát, éppen ezért döntöttek az egységes, minden iskolásnak járó juttatásról. Ez persze nem zárja ki a további támogatás le­hetőségét. A faluban két olyan család van, akiknek gyermekeit a fent említett támogatáson felül is segítik. A menzát példá­ul azért fizetik elő a gyermekek­nek, hogy a napi egyszeri meleg ételhez biztosan hozzájussa­nak. A polgármester harmadik cik­lusban Csobán Ferenc (48 éves, vállalkozó), alpolgármester Bán Valéria (30, közgazdász). A település önkormányzatá­nak tagjai: Ruzsics Mihály (42, családi mezőgazdasági vállal­kozó), Horváth Jánosné (44, falugondnok), Orbánná Beck Ildikó (44, köztisztviselő) és Varga Lajos (52, nyugdíjas). Körjegyző dr. Biró Károly. m lothárd. dunantulinaplo. hu ■ Az oldal a lothárdi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor Bérlakás a Széchenyi-tervből Amikor elkészült a faluház, ben- a polgármesteri hivatallal, ne A Rákóczi utcában egymás mellett sorakoznak a felújított házak gondolkoztak azon is, vajon mit kezdjenek a kihasználatlanul ma­radt tetőtérrel. Néhányan ugyan felvetették, legyenek ott lakások, ám a költségvetésük a több mint tízmilliós beruházásra már nem nyújtott volna fedezetet, éppen ezért akkoriban le is mondtak a tetőtér hasznosításáról. A Széche- nyi-terv adta lehetőség azonban újból megmozgatta fantáziájukat, volt, aki figyelmeztette is az ön- kormányzatot, lakások kialakítá­sára lehetőség van állami támoga- • tást igényelni. A Széchenyi-terv- re tehát pályáztak, a 30 százalé­kos önrészt biztosítani tudták, in­doklásuk is megfelelt a kiírásnak, így azután nem volt kétséges, megkapják a 8,8 milliós állami tá­mogatást. A két lakás kialakítása 12 millióba került, ám ezek nem szociális bérlakások, hanem - a A faluház tetőterében két lakást alakítottak ki lothárdiak megfogalmazása sze­rint - az életpálya indulásához nyújtanak segítséget. A lakások igénybevételére mindenki (még a nem lothárdi kötődésűek) is pá­lyázhatnak. A nagyobb alapterü­letű lakásra már megvan a bérlő, lothárdi szülők gyermeke költö­zik ide hamarosan. A kisebbik la- kóiról még nem döntöttek. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom