Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)

2002-06-22 / 168. szám

I 2002. Június 22., szombat 7. OLDAL KULTÚRA - R I PORT MESTEREMBEREKTŐL leshettek el fortélyokat tegnap az érdeklődők a pécsi Szent István téren, ahol a Művészeti és Gasztronómiai Hetek keretében papírmerítők, gyöngyfűzők és fafaragók mutatkoztak be _________________________________________________________________________________________________________FOTÓI MÜLLER ANDREA Fa lvédő-kiállítás és gasztroshow Főzött: Fabrice Gonet nyelvész, kóstolt: Darvasi László író A Sétatéren végigszaladó ruhaszárító kötél megrakva régi fal­védőkkel. A fura tárlat az elmúlt évszázad Kárpát-medencei életének beszédes tanúja. A megnyitó után estébe nyúlik a Pé­csi Művészeti és Gasztronómiai Fesztivál gasztroshowja. Futnak a képek Sötét betűkkel írva Lentről a tűz, fentről a Nap hevíti a fazekakat. Francia, dél-afrikai és arab szakács főz. A hatalmas asz­talt értelmiségi társaság üli körül. Zajlik a kerekasztal-beszélgetés. Különféle szakmák képviselői ké­szülődnek a különben amatőr fő- zöemberek produktumainak kós­tolgatására. Darvasi László író - törökszent­miklósi lévén - nyitja meg a Sétaté­ren az ottani, egyedülálló falvédő­gyűjtemény 97 darabos tárlatát. Mielőtt odaül a kerékasztalhoz, majd belekanalaz a fesztiváü cse­megékbe, beszélgetünk. Most je­lent meg a Lojangi kutyavadászok című, kínai novellákat tartalmazó, tizenegyedik kötete. Szív Ernő né­ven is ír. A könyvek kisebb hánya­da e névhez kötődik. - Szív Ernő otthonosabban mozog a világban, Darvasi bambább, lassúbb, magá­ba fordultabb - mondja. - Mégis, Szívként sohasem írok Darvasi he­lyett, Darvasiként azonban gyak­ran beugróm Szív dolgait intézni. A szegedi Délmagyarországnál és az Élet és Irodalomnál dolgozom. Az élet nem tud annyira besűrű­södni, hogy egy ilyen helyzetet, mint ez a falvédő-kiállítás, kihagy­jak. Magam, alföldi gyerekként az öreg tarhonyából és az öreg leb­bencsből készült ételeket vélem etalonnak. A slambuc híres és ne­héz alföldi eledel. A kínai novellái keletkezése nincs kapcsolatban a táplálkozás­sal. írói húzás ez, szellemi dolog. Persze, vaskos előkészületekkel. A kínai elemek el­lenére a közép- kelet-európai vi­lág jelenik meg a novellákban. Ebben a kínai közegben egyfe­lől minden bru­tális, ugyanak­kor elképesztő­en kifinomult. Kalligrafikus rajzolatú maga a táj is. Külön beszéde van a lombnak, a leveleknek. Itt is kettősség van. Alapvetően két csoportba soroló­dunk. Van, aki főz, van, aki kóstol­gat. Ha hazamegyek, és édes­anyám elém rakja az ételt, már a harmadik kanálnál megdicsérem. Ennek elmaradása óriási sértés volna. Szerepelvárás ez. Az ember elvárja, hogy dicsérjék, akár a főzt- jét, akár az írását. Egyszóval azt, amit életében szíwel-lélekkel csi­nál. Fabricé Gonet nyelvész, nyelvta­nár, az Alliance Francaise pécsi igazgatója „Ratatoulle” nevű ételt főz padlizsánból, cukkiniből, pap­rikából, paradicsomból. Olívaola­jon párolja őket. Előkészíti a mus­tár fővárosát idéző Dijon „Dizsoni nyúl” elnevezésű gasztronómiai attrakcióját is. - Hogy van ez Fran­ciaországban? Az ember áll a spar- heltnél, és miközben egy elméleti problémán töprengve főz, a fele­ség, a család, csak nézi, várja, hogy elkészüljön az étel? - kérdezzük. - Ez nem egészen így van - mondja. - Ámbár, felénk a férfiak ugyanúgy szeretnek kitűnni ínyes tudomá­nyukkal, mint a magyarok. Provance-i létemre elárulhatom, szerintem a francia konyha nem a világ legjobb konyhája. Mégis Franciaország a gasztronómia ha­zája, ahol a szakácskönyvek a könyvkultúra szerves részei. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a 19. században olyan francia gaszt­ronómiai alapművek jelentek meg, mint például az „ízlés fiziológiája”. A ételek sorjában elkészülnek, a magvas videófilmek lefutnak, lanyhul a kerekasztal lendülete a Rózsakért féltetős hűvösében. Es­teledvén megjelennek a látótérben első falatok. Ki-ki elhallgat, és a tányérjába mélyed. bebessi k. Zenei finomságok és kalandozások A Szélkiáltó Együttes vezetője, Lakner Tamás ezúttal a Bach Énekegyüttes és a Pannon Vo­lán Rt. Bartók Férfikarának közös zenei kalandozását ve­zényli a Csontváry Múzeum­ban vasárnap, a 11 órakor megrendezendő hangverse­nyen. A Szélkiáltó Együttes nem kapott meghívást az idei Pécsi Gasztro­nómiai Fesztivál zenei program­jába. Ezt többen különösnek tart­ják. Helyette Lakner Tamás, az együttes vezetője az ugyancsak általa vezetett kórusoknak, a Pan­non Volán Rt. Bartók Férfikará­nak és a Bach Énekegyüttesnek a közös koncertjét vezényli a Csontváry Múzeumban vasár­nap. A két kórus együttes prog­ramjának a címe Zenei finomsá­gok, amelyek a Pécsi Gasztronó­miai Fesztivál témakörében, a művészet és a gasztronómiai ösz- szefüggéseinek területén való ka­landozást helyezi kilátásba az ér­deklődők előtt. Az ismert zenei szakember elmondta, nem tudja, hogy maradhatott ki a meghívot­tak közül éppen az általa vezetett Szélkiáltó, amelynek komoly bor­dalos műsora is van. - Ez utóbbi­ban az Albert Ferenc forgalmi igazgató tiszte­letbeli elnökle­tével és az én művészeti ve­zetésemmel működő Pah- non Volán Rt. Bartók Férfika­ra ugyancsak jeleskedik. Az együttesek kö­zös szerepeltetése valódi rene­szánsz csemege és zenei látvá­nyosság lehet - tette hozzá. - A produkció a kómsok közötti iz­galmas zenei párhuzamokra épül. Önmagában ugyanaz a ze­nei korstílus másképp jelenik meg egy férfikar és másként a Bach Énekegyüttes vegyeskari előadásában. Éz arra is emlékez­tethet, mint amikor ugyanazt az ételt kétféle fűszerezéssel tálal­ják. A finom érzékelés az azonos fajtájú, de különböző helyeken termett, különböző évjáratú bo­rok között is különbséget tesz. Magával a fesztivállal igen régi a kapcsolatom. Örülök, hogy a mű­vészetek aránya az egyéb progra­mokhoz képest idén nemhogy csökkent volna, hanem inkább növekedett. Ebben is emlékeztet a rendezvény a reneszánsz korra, amikor a művészetek egyik fon­tos céljukként a magas szintű jó­létet szolgálták. B.K. David Lynch egyszer azt mondta, a rejtélyesség használ a fűmnek, a zavarosság viszont árt neki. Ezt akár a rendező tömör ars poeticá­jának tekinthetjük, amelyhez mindig is tartotta magát: titokza­tos, ám kristálytiszta logikájú mű­vei igazolják ezt. Ilyen a Mulhol- land Drive is: lenyűgözően izgal­mas és tökéletesen tudatos, min­den képkocka a helyén van, mint egy jó zeneműben a hangjegyek. A cselekmény két szálon indul: két szólóhangszer játszik egy-egy domináns dälamot, aztán talál­koznak, váratlanul pozíciót cse­rélnek, miközben a zenekar szó­lama sötét felhőként borul a meló­diákra. A film zenei szerkezete jel­zi, hogy a mű logikája nem a cse­lekmény linearitásában mutatko­zik meg, nem a fabulában, ami itt a két lány, a szőke, rendezett lelkű Betty és a sötét hajú, emlékezetét vesztett Rita históriája lenne, ha­nem abban a rendszerben kere­sendő, amely a történet elemeit szüzsévé, az elbeszélés merészen indázó füzérévé szervezi, aminek egy pontján bekövetkezik a két lány szerepcseréje, személyiség­váltása, a Betty-Diane, illetve a Rita-Camilla metamorfózis. Mind­ez azt is jelenti, hogy csalódni fog­nak azok a nézők, akik eleje- közepe-vége történetet várnak Lynchtől, sőt, még azok is, akik hajlandók lennének ugyan a ren­dezővel való együttműködésre a cselekmény összerakásában, de elvárnák, hogy az így, közösen el­készített képnek egyértelmű meg­fejtése legyen. Nos, üyen végeredmény való­színűleg nincs, viszont hallatlanul izgalmas verziók képzelhetők el. Feltételezhető, hogy a két nő egy és ugyanaz a személy, erre utalhat Betty hirtelen eltűnése a Silencio színházból (mulatóból, under­ground art moziból?) való hazaté­rés után, de az is lehetséges, hogy két nőről van szó, ha nem négy­ről, s ez esetben a kék kulcs Camilla halálát jelenti, ám azt sem lehet kizárni, hogy amit látunk, azt Diane rémálmaként, esetleg lelki dilemmái kompenzáló kive- tüléseként lehet értelmezni, így magyarázhatóvá válik a holttetem életre kelése. (Ez esetben előnyt élveznek azok, akik ismerik Bergman Personá-ját!) Vagy csak a filmben forgatott film jelenetei elevenednek meg előttünk? Sőt, ha jól belegondolunk, akkor... Szóval sok minden eszünkbe jut­hat a vetítés idegtépő lassúsággal és könyörtelen tudatossággal ki­bontott két és fél órájában, hát még utána. (Ördöglakat!) Nincs bizonyosság semmiben? Abban, ami igazán lényeges, na­gyon is van. Nyilvánvaló például, hogy a színészek kitűnően játsza­nak, mert zseniális karmester irá­nyítja őket. Laura Elena Harring (Rita/Camilla szerepében) igazi felfedezés, tépett lélek és femme fatale. Naomi Watts (Betty/Diane) metamorfózisok sorát éli át, s hogy hány arca van ennek a kis szőke nőnek, szemlé­letesen példázza az a jelenet, amit kétszer játszik el, a belülről faka­dó átlényegülés elképesztő egy­szerűségével. És még valami. A film egyik mellékesnek tűnő eseménye egy hamburgersütödében játszódik, ahol egy epizódszereplő előadja, hogy álmában egy szörnyű alakot látott, aki a vendéglő hátsó fala mögött rejtőzik. És ez a valaki tényleg ott van. Alkalmasint ő az ördög maga. S ha itt jelen van, ak­kor máshol is megtalálható. Meg­szállta Los Angelest, az Angyalok városát. Ő a titokzatos Cowboy, és ő Mr. Roque, a könyörtelen gengszter, valamint az a kendőbe burkolózó hölgy, aki bekopogtat a lányok lakásába, továbbá (?) az a kék hajú alak, áld kimondja a film utolsó szavát. Ő szövi a talányos szálak misztériumjátékot idéző sötét szőttesét. Veszett a világ? Nagy Imre Egy öregember emlékirataiból Szent Iván tüze Morfondírozom: hol találhatnék egy megfelelő bodzaágat? Kipufo­gógázoktól, gyomirtó vegyszertől, a civilizáció más gyilkos hatásai­tól menteset. Olyant, ami alkal­mas lenne, hogy Szent Iván tüze fölött megpácoljam, s lábamon a daganatot vele kigyógyítsam. Mert vasárnap ismét megrak­ják a Barbakánnál Szent Iván tü- zét. Igaz, elsősorban a szerelme­sek örömére, de engem a tűz gyó­gyító ereje valamiért már jobban vonz. „Tyűzet megrakájuk, négyszög­re rakájuk. - Egyik szögin űrnek szíp öregasszonyok, - Másik szö­gin űrnek szíp öreg emberek, - Har­madikon űnek szíp hajadon lá­nyok, - Negyediken űnek szíp ifjú leginyek. ” - énekelte a falu népe hajdan, az év leghosszabb napját követő estén, a legrövidebb éjsza­kán. Közben tisztesfüvet, borzékot (bodzát), árvacsalánt, székfűvirágot, papsajtot, ürmöt, illatos füveket lógattak a füst fölé, s a hosszú dalok szünetében ezt mondták: „Szén’Pál, szén’Péter, - Füstöd meg a füvecském, - Tisztesid meg, hasznosid meg, - Majoránna bukros légy. ” Mire a tűzugrásra sor került, az emberek lelkileg tisztultak, való­ban szépek, a fűvecskék haszno­sak lettek. Egy híradás szerint a magyarok már a XI. században tüzet gyújtot­tak Szent Iván előestéjén. De arab és bizánci források már korábban, a pogány magyarok tűzimádatá- ról írnak, s a tűzkultusz a napév fordulópontjához kötődő rítusok része volt. (Persze a tűzimádat félreértés, mint pogányságunk is). Eurázsia mérsékelt égövű zó­nájában nem érzékelhetők közvet­lenül a napfordulók. Ezek ünneplé­se, a hozzájuk fűződő mitikus-alle­gorikus szimbólumok, az ókori kö­zel-keleti népektől indultak ki. Ők a matematika, csillagászat, naptár- készítés terén is úttörők voltak. A napmítoszok csak később hono­sodtak meg a Római Birodalom­ban. E kultuszok virágkora a Kr. u.- i első négy évszázadra esik, amikor magyarul beszélő eleink valószínű­leg az eretneknek bélyegzett manicheizmus hitében imádták Krisztust, a fény megtestesülését. A szentivánéj néprajzi hagyo­mányai között van egy tipikus magyar sajátosság, ami hiányzik a nyugat-európai és a környező szláv népek folklórjából. Ez a Szűzanya sajátos megjelenése a népi énekekben. Keresztelő Szent János ünnepének éjszakáján minduntalan a fényszülő isten­anyáról is énekelnek. . „Elmek anyám, elmek, Máriját szolgálni, - Máriját szolgálati, Szent Fiját dajkálni. ” „ Haja gyivó megirik - A levele lehullik - Koppán gyivó mogyoró level alatt, - Ahol a nap nyugszik, Ott Mórija alszik napfékötyig!" Mária tehát ott alszik napkelté­ig, ahol a nap nyugszik. De érde­kesebb kozmikus utalást is ka­punk: „Lassan csendíjetek én apró de­ákjaim, - Hogy aludjék Mária napfelköltig. - Arany hajó Mária rendítsd alább a napot, - Hozd esté­re a holdat a hol az nap elnyugszik, - Máriában elnyugszik. - Roppanj gyivó, mogyoró levél alá. ” A minduntalan felbukkanó dió- és mogyorólevélbőldett avar rejté­lyét nem ismerem, de az nyüván- való, hogy Mária megjelenését a hajnallal hozzák párhuzamba, másrészt az éjjeli égbolt mozgató­jának tartják. Baranyában így éne­keltek: Ó fényességes szép hajnal - Akit így köszönt az angyal: - Üdvöz- légyjeljes malaszttal. ” Ő bizony, ősi istenanyánk, a fényszülő Babba Mária, akinek ne­vét a csángók a mai napig megőriz­ték, akinek felkeltét jpünkösd haj­nalban ma is lesik. 0 a magyarok Boldogasszonya, akinek Szent Ist­ván országát az oltalmára bízta, s akinek a kultusza olyan erős volt a római rítusú kereszténység felvéte­le után is, hogy Szent Gellért azt ja­vasolta a pápának, azonosítsák a Szűzanyával. így lett nyugatnak is Boldogasszonya. Mindenütt énekelték a tűz kö­rül, hogy magas a rutafa... ” Holott nálunk csak cserje a ruta. Ám Etel­köz délkeleti határán már valóban fanagyságú a ruta. Ez is keletre utal. Az olyan anyának, akinek meg­halt a gyereke, nem volt szabad gyümölcsöt ennie Szent Iván-na- pig. Ekkor cseresznyét osztoga­tott a tűz körül, nem csak a gyere­keknek. Egy tálból cseresznyéztek. Az itt elfogyasztott cseresznye a gyermekáldást segítette elő. A tűzbe almát dobtak, hogy az elhunyt rokonok is élvezzenek a gyümölcsből. A sült almától a gyerekek egészségesek maradtak. Baranyában a sírokra is tettek sült almát. Bőd Péter a XVIII. században írja, hogy akkor a János-nap nap­fordulat-ünnep volta köztudomá­sú volt. „Néhol kerekeket forgat­tak annak emlékezetére, hogy a nap immár a maga ábrontsának felső Pontyára fel-hágott, s mégis fordult. ” Ézek tüzes kerekek vol­tak. A négyszögre rakott tűz is a nap abrontsának (ekliktikájának) csillagászati fordulópontjait jelzi. Tisztító és termékenységfoko­zó hatása volt a tűzugrásnak. Könnyű volt jósolni belőle. Aki egyedül lendült neki, megnézte, ki előtt érkezik majd az ugrás után a földre. Akik kézen fogva ugrottak, életre szóló kötést tet­tek. Ezek mágikus erejének meg­érzéséhez tudni kell, hogy valaha ez az ünnep, a májusi közösülési és férjhez menési tilalmak felol­dása volt. Ezért dúlt májusban a szerelem, s vesztették el fejüket nyár közepén a lányok a széna­szagtól. Keresztelő Szent János ünnepe a tűzugrás, vagy pogány rítus ma­radványa? Csak egy jó buli? Egyre megy. Mindenkinek az, aminek megéli. Annak örülök, hogy a szervezők azt ígérték, rossz idő­ben sem maradnak el a legfonto­sabb mozzanatok. Bükkösdi László Barátság? Szerelem? Hasonmás? Hasadt személyiség? (Laura Elena Harring és Naomi Watts)

Next

/
Oldalképek
Tartalom