Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)
2002-06-16 / 162. szám
2002. JUNIUS 16. RIPORT Fenyő, a magyar aranypolgár Volt egyszer egy médiacézár. Fenyő János üstökösszerű pályafutásáról, mesés gazdagságáról és likvidálásáról máig legendák keringenek. A néhány év alatt milliárdossá váló egykori (reklám)fotós, aki sokáig csak arról volt nevezetes, hogy egy korabeli kozmetikum népszerűsítéséhez ő fotografálta a hajdani sztármanökent, Sütő Enikőt, a rendszerváltást követően a magyar aranypolgár „jelmezében” tűnt fel. || Üzletemberi tisztességét sokan megkérdőjelezték. Már életében is - leginkább a kulisszák mögött - gyakran „elemezték” fura szokásait, fegyverimádatát, de az útjában állókkal szemben alkalmazott könyörtelen módszereiről is pletykálkodtak. Voltak, akik a magyar keresztapaként tartották számon. A jól értesültek olykor azt suttogták, hogy Fenyő marionettbábuként rángat jobb- és baloldali politikusokat egyaránt. Hírbe hozták modellekkel, tévés gurukkal, rosszul fizetett tudományos agytrösztökkel, neves (nép)tanítókkal, így Ungvárival, Hankissal is. Üzlettársai közé tartozott Gyárfás Tamás és Friderikusz Sándor. A Naptévé alapítójával azonban látványosan „szakítottak”; perben álltak. A népszerű showmannel viszont haláláig baráti kapcsolatot tartott fenn. Fényűző villájában, amelyet a hatóságokat kijátszva egy természetvédelmi területen építtetett meg, napjainkban éppen a nép Fridije lakozik. Bár a „Fenyő-klánnal” kapcsolatot tartó médiaszemélyiségek jobbára titkolóznak, egy frissen megjelent könyv megpróbál a rendszerváltás utáni legnagyobb honi médiabirodalom alapítójáról, annak meseszerű karrierjéről és kiiktatásáról objektív képet festeni. A szer- z ő , Kormos Valéria nem vállalkozott könnyű feladatra. A Nők Lapja, majd a Magyar Nemzet főmunkatársaként hosszú ideig figyelemmel kísérte azokat a módszereket, amelyek a Vico-birodalmat jellemezték. - Fenyő János életútját főként azért tartom érdekesnek, mert sajátos korrajz kerekedik ki a vele történtekből. A Kiiktatás című könyvemmel emlékeztetni szeretném az embereket arra, hogy milyen cinikus és romlott világban élünk. Jelzem, ez nem pletykakönyv! Én mindenekelőtt a magyar közállapotokat vettem górcső alá. Reményeim szerint sikerült egyfajta lenyomatat készítenem a rendszerváltás utáni első évtizedről. Gereben Ágnes történész szerint lényegtelen, hogy Fenyő gengszter volt-e vagy csak egy élelmes ügyeskedő, aki a kínálkozó lehetőségeket eredményesen használta ki. - Fontosabb, hogy a hozzá hasonló adottságú,! módosabb középosztálybeli családokból származó vállalkozók sorra érik el gazdasági sikereiket a közép- és keleteurópai térségben. Sokan közülük amilyen gyorsan (f) elérnek a csúcsra, ugyanilyen sebességgel veszítenek el mindent. Nem egy közülük véres leszámolás után veszítette életét. Vannak azonban olyanok is, akik ügyesen lavíroznak, így az orosz Borisz Berezovszkij például a nagy túlélők közé sorolható. Erre a típusra egyébként általánosan jellemző, hogy a rendszerváltást követően ráéreztek, miképpen lehet a gazdasági hatalmat megszerezni. Ehhez nemcsak bátorságuk volt, de kellő gátlástalanságra, cinizmusra is „szert tettek”. Idővel alkalmassá váltak az erős ember szerepére. Mindmáig nem tudni, négy éve ki és milyen okból likvidáltatta Fenyő Jánost. Több mint ezer személyt hallgatott ki a rendőrség Fenyő-ügyben. Köztük olyanokat is, akik nagy valószínűséggel ismerték a gép- pisztolyos merénylőt és társait. A bűncselekmény helyszínén, illetve a gyilkosok gépkocsijában rögzített nyomok legalább öt különböző személy azonosítását teszik lehetővé akár évtizedek múlva is. A nyomozás mégsem vezetett eredményre: idén februárban végérvényesen (?) szignózták a nyomozást megszüntető határozatot. Bár az aktákat lezárták, országszerte hallani újabb és újabb verziókat, mendemondákat a jól ér- tesültektől. Újabban egy ismert bankárral és egy televíziós személyiséggel kapcsolatban is felmerült a gyanú. De az igazság odaát van... Szabó Zoltán Attila DR. SÜTŐ ENIKŐ, a régi barát szenvedélyes, érzelmes embert ismert meg a médiacézárban. Ugyanakkor elismeri: Fenyő ellentmondásos személyiség volt, aki erősen megosztotta az embereket. - Kezdetben nagyon magabiztosnak, már- már pökhendinek tűnt, nőfaló hírében állt, ámde később, ahogy felépült a birodalma, szerényebbé, visszafogottabbá vált. Laza, felszínes alaknak mutatta magát, de akit közelebb engedett magához általában kellemesen csalódott benne. Hajlamos volt az önmarcangolásra is. Halála előtt nem sokkal úgy éreztem, kezd kihunyni belőle a tűz. Máig szeretettel gondolok rá. FRIDERIKUSZ SÁNDOR nem kívánt lapunknak nyilatkozni sem a Fenyőhöz fűződő viszonyáról, sem a médiacézár halála és annak cége, a Vico szétesése után kialakult, őt is nagyban érintő helyzetről. Csak egy rövidke e-mail üzenet érkezett lapunkhoz, amelyben azt ajánlotta a tv2-től nemrégiben távozott, az RTL Klubbal ma is pereskedő médiasztár, hogy nevében a következőt jelentessük meg: „Friderikusz Sándor irodája nem kommentálta megkeresésünket. TV PICTURES." A könyv egyik szereplője azt állítja, hogy a Fidesz- ben azt feltételezték, Fenyőnek köze volt ahhoz, hogy Fodor Gábor, Ungár Klára, Hegedűs István és Molnár Péter kivált a Fideszből. Úgy vélték, ezt a puccsot ő mozgatta, mi több, még egy zürichi helyszínt és időpontot is említettek. UNGÁR KLÁRA szerint ez annyira légből kapott, hogy még a nevek sem stimmelnek, hiszen Hegedűs nem lépett ki akkor a Fideszből. „Fenyő Jánossal soha nem beszéltem politikáról, nem is találkoztam vele, csak két fotózáson, amikor a '90-es választásra készültek kampányképek illetve velem vettek fel egy interjút a Nők Lapjában. S aki elolvasta a tavaly megjelent Csak egy narancs volt című könyvet, az pontosan tudja, hogy miért és hogyan hagytuk el a Fideszt.” Bordélyházak A napokban vetődött föl, hogy miután a türelmi zónák bevezetése totális kudarccal járt Magyarországon, el kellene gondolkodni a bordélyházak újbóli megnyitásán, ami azonban az ezt tiltó New York-i Egyezmény felmondásával lenne csak lehetséges. A belügyminisztérium szerint az önkormányzatok ellenállása miatt a közterületen, nyilvános helyeken folyó prostitúcióra vonatkozó szabályok alig-allg érvényesülnek. pedig lesznek ■ Most folyik a hatóságok, a társadalom szondázása - a társtárcákkal, -szervezetekkel vették fel a kapcsolatot, hogy fejtsék ki a véleményüket -, ez azonban nem jelenti azt, hogy ez ügyben már konkrét lépéseket is tett volna a belügyi kormányzat. S ha hazánk a felmondás mellett döntene, ez nem azt jelentené, hogy az egyezményben megfogalmazott elvek mindegyikét feladnánk; például az emberkereskedőket, a másokat prostitúcióra kényszerítőket továbbra is szigorúan büntetné a magyar jog. Ha van a prostitúciónak szimbolikus terepe, akkor Budapesten a VIII. kerület az. A Rákóczi tér sokáig az ősi iparág legforgalmasabb „piaca” volt, de visz- szafelé haladva az időben ugyanígy említhetnék az egykori Conti (ma Tolnai Lajos) utca legendás kuplerájait is. Mára szinte teljesen eltűnt a kerületből a közterületi prostitúció köszönhetően többek között a térfigyelő rendszernek. A lányok egy része máshol keresi a napi betevőt, egy jelentősebb hányaduk pedig beszorult az illegális nyilvános házakba. Csécsei Béla, a VIII. kerület polgármestere többször is járt Hollandiában, s így láthatta, hogyan is működik a prostitúció egy olyan országban, amely ugyan nem írta alá a New York-i Egyezményt, ám roppant szervezetten mégis megoldotta eme tevékenység jogi és gyakorlati szabályozását.- Amszterdamban sem lehet mindenhol nyilvánosház, csak a vöröslámpás negyedben - mondta. - Ott azonban van minden a live show-tól a pornómozin át a különböző szexuális segédeszközöket kínáló üzletekig. Még mű kocsisoruk is van. Ez egy elkerített terület, ahol az autósok és a lányok egymásra találhatnak. Egy karitatív szervezet működteti. Csécsei szerint a különböző országok más és másféleképpen kezelik az üzletszerű kéjelgés kérdését. Vannak nemzetek, amelyek alá sem írták a New Yorki-i Egyezményt (például a hollandok és a németek), mégis prímán elboldogulnak. Van, amelyik aláírta, tesz rá, és közben olyan kuplerájok működnek náluk, hogy az hét nyelvben beszél (ilyenek a törökök). Elvileg a franciákra is vonatkozik a nemzetközi egyezmény, néha- néha mégis megsértik. És persze van ország, amely szintén aláírta, de összevissza cselekszik - ezek lennénk mi, magyarok. Hazánkban 1999-ben fogadta el a parlament az úgynevezett maffiatörvényt, amely többek között lazított a prostitúció addigi szigorú jogi megítélésén - például a türelmi zónák kijelölésének lehetőségével. Csécsei Béla szerint ez azóta sok ellentmondást eredményezett. A prostitúció bekerült a szolgáltatások jegyzékébe, ám a számlaadás, adóztatás problémája jelenleg is nyitott kérdés. A türelmi zónák kijelölése is kudarcba fulladt: a polgármester úgy tudja, az egész országban csak egy jött létre, Miskolcon, de azt is megszüntették. Ráadásul a törvény a bordélyprostitúciót nem is célozta meg. Csécsei Béla úgy véli: ha Magyarország valóban szabályozni akarja ezt a kérdést, a jogszabályi és anyagi feltételek biztosításával kellene kezdeni. Először is ki kellene venni a Btk.-ból azt a passzust, miszerint a prostitúció bevételéből az „üzletet” létesítő hölgyön kívül más nem részesülhet. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a tőke egyáltalán pénzt merjen fektetni az „öröm- iparba”. Másrészt törvényben kellene szabályozni, hogy hol nyílhatnak bordélyházak.- Szerintem nem kellene felmondani a New Yorki-i Egyezményt - jelentette ki a polgár- mester. - Ebben az esetben ugyanis öt évig nem nyúlhatnánk a prostitúcióval kapcsolatos jogszabályokhoz. Nekünk csak ki kellene mondanunk, hogy az egyezmény egy bizonyos passzusát nem tartjuk magunkra nézve kötelezőnek. Ez nem olyan nagy bűn, a franciák is nagyon jól ellavírozgatnak... Ezután már nyilvántartásba lehetne venni az örömlányokat, ami mind egészségügyi, mind pedig adózási szempontból elengedhetetlen. Csécsei Béla szerint nem reménytelen a helyzet: ha felkérnének 3-4 szakembert a koncepció kialakítására, majd ezt a törvényhozók megtárgyalnák, a kodifikáció már gyorsan menne. Földi Ágnes, a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. Éppen ezért ő is az egyezmény részleges felmondása mellett foglalt állást.- Csak azokat a részeket kellene felmondani, amelyek jelenleg tiltják a bérleményben folytatott prostitúciót. Ez ugyanis akadályozza a vigalmi negyedek üzleti alapon történő kialakítását. Bordélyházakra egyébként nagyon nagy igény van: csak Budapesten hozzávetőleg száz ilyen kisebb-nagyobb intézmény működik. A rendszeresen dolgozó örömlányok száma 50- 70 ezerre tehető, s ebben még nincsenek benne a külföldön dolgozó prostituáltak. Mindegyiküknek naponta legalább három vendége van, ki lehet számolni a keresletet... Bár hazánkban a prostitúció névleg legális tevékenység, Földi Ágnes mégsem tud olyan lányról, akit ne büntettek volna meg már legalább 200 ezer forintra. Türelmi zóna ugyanis nincs, a védett övezetek listájához pedig nem jutnak hozzá. Az iskolát, templomot még felismerik, de a diplomáciai képviseletek dolgozóinak lakhelye - amint azt nemrégiben a II. kerület példája is bizonyította - már nem ennyire nyilvánvaló. Ha pedig ilyen helyen kapják el a lányokat, szabálysértési bírságot kell fizetniük. Az érdekvédelmi egyesület elnöke tud olyan prostituáltról, akinek több mint ötmillió forintnyi bírsága gyűlt így össze... DR. CZEIZEL ENDRE genetikus szerint kár illegálissá tenni a prostitúciót csak azért, hogy elmondhassuk: nálunk az ilyesmi tiltott.- Az illegális prostitúció legnagyobb veszélyét az ellenőrizetlenségben látom - jelentette ki a professzor. - Régebben akinek bárcája volt és nyilvános házban dolgozott, kötelező volt a rendszeres orvosi vizsgálat. Jelenleg 15 fajta szexuális úton terjedő betegséget ismerünk. Ha a legalitás hozná magával az egészségügyi kontrollt is, mindkét fél biztos lehetne abban, hogy védve van. Ma is lehetnek olyan házasságok, ahol a férj szexuálisan nagy étvágyú, míg az asszonyka kevésbé. Kosztolányi példája jut eszembe, akit a felesége hetente egyszer elküldött a bordélyházba. Valószínűleg úgy lehetett vele, hogy inkább így vezesse le az energiáit, mintsem egy érzelmi kapcsolatba meneküljön... BAJOR IMRE úgy véli, jó ötlet a vigalmi negyed. Régebben ő is járt egy hasonló intézménybe, s állítja: a helynek különleges a hangulata.- Azt nem bordélynak hívták, de mindenki tudta, miről van szó. Az ember nem is mindig a „szolgáltatásért” tért be, hanem mert varázslatos volt a miliő. Sokszor előfordult, hogy munka után bementem és ott ittam meg a sörömet, miközben a lányok csacsogtak, és istenieket dumák tunk. Amszterdamban sem mindenki a szexuális élményért tér be a vigalmi negyedbe, hiszen vannak ott sörözők, bárok is. Szerintem nálunk sem kellene azt megbélyegezni, aki egy ilyen helyre jár. Ha a környezet európai, a dolog minden szégyenérzet nélkül vállalható. Utcán, lakásokban és szállodában 50-70 ezer magyar utcalány dolgozik, s azt senki sem tudja, hogy hányán turnéznak külföldön
