Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-06 / 93. szám

6. OLDAL B 0 D A BEM UTATKOZIK 2002. Április 6., szombat Ősi kultúrák nyomai A bronzkorról több lelet is vall, a halomsíros kultúra népe is járt ezen a tájon, tudnak római sírkövekről, őrtoronyról, hídról és útról, sőt kőeszközökről. Az egyik vándorló népközösség olyan kerámiát készített, amely­nek a szájszélén turbánként tekercselt a dísz. A későb­bi magyar királyi területet 1241 -ben említi először oki­rat. A falunév a szláv Buda változata. Létezett Kisboda, mit nemegyszer ágyúztak törökök. Elhagyott templom­alapok fedezhetők fel a Pusztaszentegyház-dűlőben, sőt a Bótos-kútnál. Elpusztult faluelődről mesélnek a régiek a Hamvas-domb, a Tsz-kút kapcsán, míg a Pénz-gödörben rejtett érmék után szoktak kutatni a gyerekek. A dűlőnév-jegyzék említ Török­várat, Vár-hegyet, sőt Béka-várat. Az első kettő formáján jól látszik, hogy erődített hely, amelyek virágkorukban föld- és palánkerősségek voltak. A török hol feldúlta, hol megerősítette őket, és a faluhatár magaslatairól, így a Csontavas részből sokszor lőtte Kisbodát. A csatározás okát még nem tudták kideríteni a helytörténelmet kedvelő lakók. A települést a hódoltság alatt lakták, 1930-ban 660 magyar élt itt. A lélekszám 1940-ben 650, 1992-ben 407, most pedig 425. Üzenet a jövőnek A helytörténeti értékeket megmen­tik, a jövőt is féltve tervez a faluve­zetés. Gondolkodnak azon, hogy a két földvár közül az egyiket láto- gathatóvá teszik, ezért a felületét, köztük a sáncokat megtisztítják az elburjánzott növényzettől. A ková­csoltvas kapukon kívül védett a téglakerítés és az a ház, ahol a fa­lugondnok lakik. Ez utóbbi külön­legessége a fakazettás ablakmélye­dés. Az ún. hajtott házak udvarán, a családi ház mögötti udvarrész zászlóalakban túl megy a telekha­tár-vonalon. A zsákfalu vendégeket vár A helység fejlesztésére az elmúlt 12 esztendő alatt legkevesebb negyedmilliárd forintot köl­tött az önkormányzat. Szépítik a házakat, az utcákat, a műemléki és néprajzi értékű léte­sítményeket, hogy méltó és kellemes környe­zetben fogadják a kirándulókat. A halastava, a kempingje, valamint a méhészeti kis múze­uma egyre közkedveltebb. Kovács Győző polgármester (képünkön), aki már a harmadik ciklusban vezeti a községet, kérdé- , sünkre elmondta, hogy elsősor­ban a falukép-csinosításra, a közművesítésre, valamint a szolgáltatási színvonal javításá­ra legalább negyedmilliárd fo­rintot fordítottak annak szelle­mében, hogy ne vándoroljanak el a lakók, az ide térő vendégek pedig szívesen keressék fel újra a falut. Példás és rangos eredmény­nek számít, hogy az elmúlt évek során valamennyi belterü­leti utcát leaszfaltozták, út ve­zet a temetőhöz is, kialakítot­ták a kábeltévé-rendszert, a te- leházban internetezni lehet. Vonzerőnek számít számos természeti adottság, így az észak-déli fekvésű völgy, amely északon, a mecseki részen sűrű erdőbe torkollik. A völgy­katlan távol bújik meg a nagy forgalmú 6-os főút­tól. Rejtve maradt a természetes zöld környezet­ben, nem éri a térséget tehát semmiféle légszeny- nyeződés. A népesség száma fokozatosan nő, a Csend ut­cai lakótelepre 15-en költöztek be 1998-tól a kör­nyékből és Pécsről. Ez a falurész megtelt, jelen­leg a foghíjakat népesítik be. Népszerűségként értékeli a községirányítás azt is, hogy három né­met és egy holland család telepedett le. Közülük az egyik német letelepedő turisztikai látványos­ságnak is számító mini tavat épített a saját területén. A hírnév tehát erősödik. Bodáról tudnak Finnország­ban, ahol egy ugyanilyen elne­vezésű helység létezik. Part­nertelepülési szerződés kereté­ben immár együttműködnek az erdélyi Csikrákossal, vala­mint az ausztriai Ottnang- Holzleithennel. Nem minden­napi érdekesség, eddig többek között kalocsai és fővári sze­mélyek szorgalmazták, hogy minél előbb tartsák meg a Bo- da nevű famíliák nemzetközi összejövetelét. Régóta szeretnék elérni, hogy a községnek le­gyen végre autóbusz-megállója a 6-os útnál is. A faluvezetőség A polgármester Kovács Győző (46 éves) fuvarszervező. Az alpolgármester: Schlégl József(48) traktoros. Képviselők: Gergulás Imre (58) nyugdíjas, Kasza József (55) éjjeliőr, Kotánczi Ibolya (46) tisztviselő, Szedeczki Elemér (75) nyugdíjas. A jegyző dr. Bunna Gyula. ■ ■ Az oldal a bodai önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor A méhészeti múzeum Ritkaságnak számít a magánerőből kialakított házi méhészeti kismúzeum, amelyet Gráf Ferenc pécsi szak­ember alapított. A pergetés műveleteit is érzékeltető gyűjtemény gazdája bárkit fogad látogatásra, csak azt kéri, hogy a magánszemélyek és személyek előre jelentkezzenek be. A legtöbbször hét végén tartózkodik a portáján a tulajdonos. Ha ő nem érhető el, akkor igényeket elfogad az önkormányzatnál Ujváriné Gárdonyi Anita szociális munkás is. Fotónkon látható a most 81 éves Kotánczi Viktomé, akinek az őseié, így az Oberling- és a László-családé volt ez a paraszti klasszicista stílusban született, és egyben nemesi kúriára is emlékeztető majdnem két évszázados tomácos épület. Ő említette a hajdani nyitott kéményt és a sütőkemencét a speciális tűzhellyel, amelynek a nyomait még felfedezhetik az érdeklődők. A tornácot most is vakító hófehérre meszelték, ahogy évszázadokkal ezelőtt. A helyszínen méhviaszgyertyát is készítenek. __________■ Kerékpárutak a dűlőkön A környezet- és természetvéde­lem, a tájcsinosítás, az idegen- forgalmat fellendítő hagyo­mányápolás érdekében több szervezet fáradozik. A Bodáért Egyesület majd 20 embert tömö­rít, vezeti Bencsik Lászlóné. A sportegyesületet Horvát József fogja össze. A Boda Községért Közalapítvány élén Kozma Csa­ba áll. Fő feladatuk az egészség­ügy, az oktatás fellendítése és az építészeti értékek óvása. A köz­rendért felelős polgárőrség pa­rancsnoka Lajtmann József. A horgászok közösségét Dömötör Ferenc menedzseli. A Bodai Hír­mondó című újság szerkesztője Gergely Gergelyné. A táncegyüt­tes stílszerűen az egyik határbe­li dűlő, a Harinkó nevét vette fel. A tánccsoport-egyesület elnöke Kovács Győzőné. A15 táncos és dalos, akik népviseleti ruhában lépnek fel, eddig szerepeltek Ausztriában, Erdélyben, Horvát­országban, valamint Németor­szágban. A falu önálló jegyző- ségként működik. Központja a 12 helységet összefogó Zöld Völgy elnevezésű kistérségi tár­sulásnak. A kistérség a mező- gazdasági dűlőutakat úgy akarja átalakítani és megerősíteni, hogy azokon kerékpározni is le­hessen. A Zöld Völgy együttmű­ködik a dél-zselici és a Mecsek- aljai önkormányzati társulások­kal. Nyílt közösség A település ősi nyitottságát, helyi közösségi összetartozását valahol a szőlőhegy jelképezi. Mind több pé­csi is vásárolt telket. A hegyi szőlő­kultúra félkarélyban öleli a faluma­got. Aki erre kirándul, keresse fel, hisz szép látványt nyújt a 80 esz­tendeje a Tóth-famíUa által emelt kis Szűzanya-kápolna, ahová hálá­ból emléktáblákat helyeztek el. Mutatósak a szőlőbirtokosok nevét is jelző présházhomlokzatok. Az így jelzett Vátyi-féle présház majd­nem két évszázados. A szőlőhegyi­ek várhatóan idén megkapják a hegyközségbe sorolást, és nincs ki­zárva, hogy az ún. fehérborúthoz csatlakoznak. ■ Virágok útja Az országos kék jelzésű tu­ristaútvonalhoz akar kötőd­ni a falu. Zöldövezeti virág- centrum létesítését tervezik. A település jelentős részén köztéri virágok pompáznak. A legszebb ágyások a tó és környezete öveze­tében láthatók. Idén is kétezer tö­vet telepítenek ki. Nem véletlen, hogy a falucsinosításért sokszor kaptak megyei és országos elisme­rést. Az egzotikus virágdíszek öle­lésében jobban mutatnak a köz­épületek, köztük a műemléki templom, annak új, művészien ki­képzett ablakai, a világháborús emlékmű gránitja, vagy a faluház környezete. Ötletesen helyezték el a cserepeket, így például faragott léceken, felfüggesztett, földdel teli bográcson, néhol pedig köteleken. Az önkormányzat foglalkoztat parkgondozókat. A község szer­kesztőségünkben készülő honlap­ján, amely az internetes újságban tekinthető meg a faluriport-oldal megjelenése után, felvételeket közlünk munka közben Gránitz Attiláméról, Kovács Miklósáéról és Schráber Józsefnéről. Ők a park­ápoló csapat tagjai. A községveze­tőség 15 millió forintot áldoz a ha­marosan kialakítandó virágcent- rumra. Ún. virágkapu már áll a tó melletti zöldövezetben. A referen­ciában készülő virágszobrok egye­bek között madarat, magyar cí­mert és országalmát fognak ábrá­zolni, de megörökítenek szerel­mes nászutas párt is. A virágszo­borparkban sétautak vezetnek majd. A kivitelezési munka idén megkezdődik. A tó és zöldövezete A falutól délre, a 6-os főúttól öt kilométerre húzódó széles és mély völgyet látogatják a legtöbben. Kempingjét főként hollandok és németek keresik fel. Közmunkások kezelik a most már arborétumnak is beillő parkosított részt. Van olyan dolgozó, aki fizetség gyanánt horgászjegyet is kap. Hajdan már volt egy halastó a határ­ban, a mostani 1,7 hektáron terül el, egy bő hozamú gyors patak táplálja. Hangulatos szigetére hosszú híd vezet. A megyében itt kezdődik a horgászati szezon a legkorábban, miután felébrednek a pontyok, az amurok, a kárászok és a csukák. Az utóbbi fajtából nyolc kilós példány is akadt a horogra. Mike Jánosnak hívják a kifogóját. Nem kevesen van­nak azok is, akik személyenként négy kilós pontyot is horgásztak. Amikor pár napja ott jártunk a faluri- portoldalhoz adatokat begyűjteni, Bikali Zoltán szentlőrinci és Ébert György pécsi horgász ült a parton. Ha valaki idegenből érkezik, az ingyen használhatja a sportöltöző zuhanyozóját. Erősen gazdagítják új növényfaj­tákkal a parkosított környéket, ugya­nis nem akarják, hogy a közelben és magasan lévő útról a járművek kipu­fogógáza elérje a partszakaszokat. Nem messze működik a kemping, amely félszáz vendég fogadására is alkalmas. A létesítménynek jó híre van külföldön, elsősorban német és hol­land világ-kirándulók keresik fel. Hangulatos a történelmi emlékpark, amelyben a hét vezér tiszteletére ültetett fák növekednek. Futball- és kosárlabdapálya, sütőhelyek és egy kibontott aleurolit kőzet-fal várják a látogatókat. Megtekinthető a jélenkori temető, a középkori ótemetőre már csak a halmok és a süppedékek utalnak. Az ismeretlen kovács Az őslakók sem tudják, hogy ki volt az az iparos mester, aki a most már védett kovácsolt kapu­kat készítette jó egy évszázada. Kasza Rudolfné sem is sejti, aki az ősi Póka-portán lakik most is (képünkön ő látható két fiatal kö­zött), hogy ki lehetett az alkotó. Valószínű, hogy ugyanaz az ipa­ros formázta meg a Bükkbsdi-, a Kozma-, a Körösztös- és a Völgyi­telek vas bejáratait, amelyek az­óta védettek lettek. Költözések előtt Javában tart a faluház bővítése. A létesítményben jelenleg a község­vezetés helyiségei és a színpaddal is felszerelt kulturális rendezvény- terem található. Most egy olyan résszel egészítik ki az épületet, amelyben az átadás után helyet kap az önkormányzat apparátusa és a posta. Ugyanakkor a felhagyott polgármesteri hivatalba költözik az orvosi rendelő. A volt posta és rendelő helyén viszont a civil közösségek házát hozzák létre, melyben turisztikai vendégszoba, üzletek, falugond­nokság, informatikai csomópont, egyesületek, teleház és könyvtár lesznek. Ezenkívül helyet kap a kis­térségi menedzseriroda, valamint az idősek és a fiatalok klubja. A ki­vitelezési terv megszületett, a pá­lyázat útján pénzt nyertek. Követ­kezik majd a vitelezés, amely vár­hatóan három évig tart. A mind közkedveltebb teleház most is zavartalanul felkereshető, ahol ifjú Kovács Attila közreműkö­désével húsz fős internetes közös­ség végzi a munkáját. A világhálón például rendszeresen szörföznek. A különféle szolgáltatásokat a vál- lalkozók is igénybe vehetik. ■ Ezen a napon alig akadt nagyobb hal a horog végére

Next

/
Oldalképek
Tartalom