Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-12 / 99. szám

2002. Április 12., péntek RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA CSELÉDKLOZET CÍMMEL Thúróczy Katalin egy idős és egy ifjú csöves találkozásáról szóló darabját mutatja be ma este hét órakor a Pécsi Horvát Színház Bagossy László rendezésében. Darko Curdo szí­nész-képzőművész, a Zágrábi Nemzeti Színház tagja alakítja az öreg hajléktalant, míg a fiatalt Vidákovics Szláven, a Pécsi Nemzeti Színház színésze. fotó: tó™ l. Piacképes művészetek Új szakok indítását tervezik a pécsi egyetemen A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kará­nak Tanácsa az elmúlt év végi egyik határoza­tában egyhangú szavazat alapján kimondta: az intézményfejlesztési tervében megfogal­mazott célok, különösképpen a szakalapítási és szakindítási programok megvalósítása pri­oritást élveznek a Művészeti Kar stratégiájá­ban. Ugyanez a határozat megbízta a dékánt, hogy a feladatok végrehajtását minden lehet­séges eszközzel segítse. A szakalapítási és szakindítási programok megva­lósítása prioritást élveznek a Pécsi Tudomány- egyetem Művészeti Karának stratégiájában, mond­ta ki az intézmény Kari Tanácsa az elmúlt év végi egyik határozatában. Munkatársai segítségével a kar dékánja, dr. Aknai Tamás törekedni kíván arra, hogy a munkaerő-piaci esélyeket a képzésen belül biztosítható formákkal fokozzák. Az új, a jelenlegi­nél „piacképesebb” szakok indítására képes és hi­vatott mesterek meghívása részben már bekövetke­zett, tájékoztatta lapunkat dr. Aknai, velük fog meg­valósulni a 2001-2005-ig terjedő időszak szakmai, művészi paradigmaváltása. Mivel a művészeti kép­zés sokak fejében „művészképzés”, a tanulmányok esetleges módosulása, hangsúlyozza a dékán, egye­seknek kudarcot jelent. A képzés deklarált célja az önálló tanár- és művészegyéniség kialakítása, amit általában nem követnek arányosan az elhelyezke­dés esélyei. Ezért a „beválásnak” színesebb szak-kí­nálattal, speciális képzések biztosítása által lenne kívánatos elébe menni. Jelenleg a kar valamennyi szakja piacképes, az ének-zenetanár- karvezetés kivételével. A nem pi­acképes karvezetés szak helyére részint egyetemi rangú hangszeres képzésnek, részint a zenei infor­matikai, másrészt az egyházzene, népzene szak­pároknak kellene lépniük. A keresletnek megfelelő­en mihamarabb indítani szeretnék a művészetterá­pia, a zenei informatika és vizuális művészeti infor­matika szakot egyetemi szinten, a zenei képzésben pedig a magánének, a hegedű és fuvola szakot, a rézfúvós szako­kat ugyancsak egyetemi progra­mokként. A dékán meg kívánja vizsgálni olyan új szakok indításának lehe­tőségét, mint a médiáiig techni­kák, a modern művészeti muze- ológia, az elektronikus zene­akusztika, és erőteljesebbé kí­vánja tenni valamennyi képzési területükön az iskolarendszerű szakirányú tovább­képzések rendszerét, elsősorban a pedagógus mun­kakörben foglalkoztatottak számára. A Vidovszky László zeneszerző nevével fémjel­zett zenei informatika szak készen áll az indításra mind a személyi, mind a technikai háttér tekinteté­ben, mondja dr. Aknai. A vizuális művészeti infor­matika szak indításával kapcsolatban viszont az a probléma, hogy még nincs a látókörükben olyan minősített oktató, aki élére tudna állni egy ilyen sú­lyú programnak. CS. L Akik a világörökséghez vezetnek Komolyan készülnek a pécsi idegenvezetők, hogy a világörök­ség helyszíneit bemutathassák a remélhetőleg minél nagyobb számban érkező vendégeknek. A három helyszínt felkereső belvárosi örökség-túra kétórás lesz. A pécsi idegenvezetők doyenje, gi találkozóját, hogy egyben meg- Benyovszky Imre szerint a követ- tekintsék a sírkamrákat. Ettől füg- kező időszakban meghatározóak getlenül úgy vélem, hogy nem az lesznek a város turizmusában a idei, hanem megfelelő hírverés világörökségi helyszínek. Készül- után 2003-tól indul meg a nagy nek is, amennyire lehet, nemrégi- zarándoklat Pécsre. De addig lég­ben Kárpáti Gábor régész tartott alább tán utolérjük magunkat az számukra továbbképző előadást, építkezésekkel.- Alaposan kell tudni a törté- Dr. Sárhegyi Erzsébet, a Pécs- nelmet, a művészettörténetet, vé- Baranyai Idegenvezetők és Or- letlenül se mondjon senki se ka- szágjárás-vezetők Egyesületének zamatát vagy katakombát, amiről elnöke arról szólt, hogy az Esze néha hallani lehet. A magam ré- Tamás utcai Örökség Házban széről bizakodó vagyok, és na- ügyeletet tartanak majd, ami azt gyón örülök, hogy például egy jelenti, hogy az előzetesen beje- dombóvári iskolai osztály azért lentkezett csoportok mellett a fo- tartja majd Pécsett az 50. érettsé- lyamatosan érkezőket is fogadni tudják. Egyelőre egy délelőtti és egy délutáni vezetést terveznek a spontán összegyűlő csoport szá­mára. Jelenleg 10-15 fő vethető be, és úgy tűnik, ez a létszám ele­gendő is lesz. Az idegenvezetők továbbkép­zése egyébként folyamatos, a kö­zeljövőben az egyháztól kapnak olyan háttéranyagot, ami az óke­reszténységre vonatkozó vallási tudnivalókat tartalmazza. Az Apáca u. 14., a mauzóleum és a Korsós sírkamra egységesen 500 forintos jeggyel látogatható, a vezetés kb. 2 órát vesz majd igénybe. Ennek egyik oka az,- hogy a helyszínek viszonylag tá­vol esnek egymástól, és a mauzó­leumba egyszerre 6-7 embernél több nem mehet be. M. K. Könyv-jelző könyvpremier Boda Miklós pécsi történeti tanulmányai A Pécsi Művészetek Házában könyvpremieren mutatták be a Stúdium és literatúra című kötetet, amelynek szerzője Boda Miklós irodalomtörté­nész, főkönyvtáros. A szerzővel Jankovits László iro­dalomtörténész beszélgetett, az esten Krum Ádám, a Pécsi Nem­zeti Színház művésze közremű­ködött. A Pannónia Könyvkiadó gondozásában most megjelent kötet tanulmányai mindenekelőtt a pécsi egyetemmel, annak kelet­kezéstörténetével foglalkoznak. könyvtárat hajdan felmérő és ku­tató szerző e téren elért eredmé­nyeivel is megismerteti az olva­sót, továbbá tág teret szentel a le­gendás Janus Pannonius püspök­költő élete és munkássága kevés­bé ismert mozzanatainak, olaszor­szági iskola- és pályatársaival való kapcsolatainak. Boda Miklós szá­mos alkalommal kutatott nagy múltú olasz könyvtárakban, min­denekelőtt a Vatikáni Könyvtár­ban. Kutatómunkáját a Mecseki Fotóklub tagjaként értékes fotó- művészeti tevékenységgel egészít­vén ki, alapos ismerője mind a ré­Boda Miklós a vitatott egyetemi címerrel A kutatás még nem zárult le, nem mondatott ki a végszó sem az intézmény helyét, sem címe­rét, sem pedig a vele kapcsolatos egyéb részleteket ületően. A kö­tet az európai hírű, pécsi Klimó­FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ gi olasz-magyar, mind pedig a Pannóniát Itáliával összekötő ma is élő eleven kapcsolatoknak. Az est jelenlévői emlékezetes ízelítőt kaphattak mindebből. BEBESSI K. _________Hírek__________ KI MAGASLÓ eredményt értek a a Pécsi Művészeti Szakkö­zépiskola tanulói a 7. Országos Kodály Zoltán Szolfézsverse­nyen Debrecenben. A 3. kor­osztályban első helyezést ért el ifj. Szabó Ferenc (felkészítő ta­nára Rába Mária). A 4. korosz­tályosok versenyében harma­dik lett Wirth Márton, negye­dik és különdíjas Somogyi An­na (felkészítő tanáruk Bártfai Zsuzsa). (d) A PTE 2. sz. Gyakorló Iskolá­jában matematikaversenyt ren­deztek a 3. és 4. osztályos ta­nulók számára. A versenyeket öt év óta rendezik abból a cél­ból, hogy minél több tehetsé­ges kisdiákot karoljanak fel Ba­ranyában. A mostani versenyre 71-en jelentkeztek. A 3. évfo­lyamban első lett Engert János Dániel (Bóly), második Markovics Máté (Siklós), har­madik Tóth Gergely (I.sz. Gya­korló). A 4. évfolyam győztese Reisinger Rita (Magyar-Német Iskola, Siklós), második lett Tolnay Alexandra (Siklós), har­madik pedig Veszelka Zoltán (Bóly). (d) ÖTVENÉVES a pécsi Liszt Fe-- renc Zeneiskola. Az ebből az al­kalomból az április 17-én 17 órakor a Művészetek Házában nyíló kiállításon bemutatják az intézmény életéről szóló doku­mentumgyűjteményt. Érdekes színfoltja lesz az évfordulónak az iskola volt növendékeinek koncertje is. ______________________(?) A szamaritánusság kockázata Tóm kandúr, a rajzfilmfigura egérüldözés közben sűrűn kerül olyan kalamajkába, hogy őt meg egy buldog kergeti. Az egyik epizódban a sarokba szorítottan felkap egy fadarabot és messzi­re hajítja. A kutya boldogan lohol érte - beidegződésből, nevel­tetése folytán és amikor a szájába veszi a zsákmányt, a rádöb- benés érzékeltetéseként eb-ábrázolata villanásnyira átvált hosszú fülű szamárra. Ki nem állt még hasonlóképpen lecöve- kelve: becsapták, méghozzá jótékonysági ösztönére alapozva. Nem is az átveréssel okozott szemé­lyes anyagi kár a számottevő. Az ilyen esetek a gyanakvást és az elbi­zonytalanodást táplálják a „célsze­mélyben”: vajon szélhámos volt-e adománygyűjtő, akinek pénzt adott, illetve valóban szélhámos volt-e az, akit elhessegetett? A mai magyar állampolgár egyébként is eléggé belefásulhatott már az adakozási felhívásokba, és még inkább nyűgös azoktól az ut­cai, vásári stb. leszólításoktól, ami­kor odapenderül elé például egy szimpatikus harmincas nő, és fehtil- lant valami igazolványfélét, hogy éhezők javára gyűjt valamüyen ala­pítvány nevében. A Szentírásban olvasott ember ilyenkor például arra is emlékezik, hogy Pál apostol az epheszoszi ke­resztény gyülekezet véneinek ezt mondja: „Minden tekintetben meg­mutattam nektek, hogy milyen ke­mény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni megemlékezve az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: Na­gyobb boldogság adni, mint kapni.” De nem a szélhámosoknak. Csak­hogy azok legtehetségesebbjei ép­penséggel tisztességes embereknek látszanak. Másként az a „szakma” nem is művelhető. A rendőrség olyannal is találko­zott már Pécsett néhány ügyben, hogy idegen város polgármesterétől szerzett „megbízólevélen” alapult a házról házra járó adománygyűjtés. Olyan alapítvány nevében is folyt ilyen, amelyet a rendőrség nem tu­dott „leinformálni”. Akadt olyan is, hogy legálisan működő alapítvány felhatalmazó igazolásával kalapol- tak közterületen. Ez is magában hordozza a bűncselekmény lehető­ségét: vajon a gyűjtő személy meny­nyivel számol el, mennyit rak saját zsebbe? Az elszámoltatásnál kide­rült, a gyűjtő az adományokból élt, illetve abból részesedést szakított le.- Előfordult már, hogy az igazol­tatott adománygyűjtő ellen - tekint­ve, hogy az összeg a 10 ezer forintot nem érte el -, a rendőrség szabály­sértési eljárást kezdeményezett csa­lás miatt - mondja Szilágyiné dr. Szeitz Márta, a Pécsi Polgármesteri Hivatal hatósági főosztálya szabály­sértési, birtokháborítási csoportjá­nak vezetője. Úgy véli, egyesületek, alapítványok üyen adomány- gyűjtésre szol­gáló igazoláso­kat nem is ad­nak ki, ő leg­alábbis még nem találkozott üyennel. Dr. Kiss Lász­ló alkotmánybíró, egyetemi tanár magánemberként mondja: - Bár­melyik alapítvány és egyesület kiad­hat ilyen, tartalma szerint azonosító lapot, amely persze nem hatósági igazolvány. Akkor jár el tisztessége­sen a szervezet, ha az azonosító lap­ra ráírja a cégbírósági bejegyzésé­nek a számát, és fényképpel látja el az igazolást azok számára. Ám az emberek nem szoktak a cégbíróság­hoz futni, ha efféle adománygyűj­tők megállítják őket.- Találkozott már effélékkel?- Engem állandóan pumpolnak. Már nem is vagyok kíváncsi az „iga­zolványokra” sem. Múltkor a Szent Mór utca torkolatától a Király utcán végigmentem sok száz forintomba került. „Az Isten áldja meg a lépteit”- mondták. Ugrattam is őket: „Tu­dom, ezzel azt tudakolnák, hogy er­re járok-e holnap is?” A mai technikai lehetőségekkel nem kunszt megtévesztő igazol­ványt gyártani körpecséttel, fény­képpel, a cégbírósági bejegyzéssel.- A jogosítványunk megvan arra, hogy adományokat gyűjtsünk. Pél­Szent Pál-i levelek A szociálpszichológusok szerint a nem vallásosok számára is meghatá­rozó a kereszténység kétezer éves eszmerendszere a jótékonyság szép követelményéről. A vallásosok számára ehhez plusz előnyként tár­sul beszámításának túlvilági esélye. A jótékonykodásra, a szegények­nek történő adakozásra szólít fel például Szent Pál a Zsidókhoz írt leve­lében is, mondván: „A jótékonyságról és az egymással való közösség­vállalásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyör­ködik az Isten." „A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, részesítsenek javaikban má­sokat, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet." (Első levél Thimoteushoz) dául kiteszünk konténereket a város több pontján, de a leszólításos, há- zalós gyűjtés tőlünk idegen - közli Lőcsei Attila, a Támasz Alapít­vány ügyvezető­je. - Mi senkit nem hatalma­zunk fel arra, hogy nekünk adományt gyűjt­sön. Ha beje­lentkezik ná­lunk valaki ado­mánnyal, akkor kimegyünk érte házhoz, de olyan nálunk nem for­dulhat elő, hogy igazolványokat mutogatunk az utcán. Más szemszögből is nézi a szitu­ációt Burgmann György, az APEH Baranya Megyei Igazgatósága adó­ügyi igazgatóhelyettese, aki környe­zetében olyan esetről is hallott, hogy az adományozótól kértek ta­núsítványként aláírást arról, hogy átvettek tőle pénzt.- Ez semmire nem jó, legfeljebb az adománygyűjtő véli úgy, jó lesz igazolásnak az esetleges elszámol­tatásánál. Igaz, az adakozó leszá­míthatja az adójából azt az össze­get, amit közérdekű alapítványnak adott, de csak bevételi pénztárbi­zonylat alapján. Az adományt átve­vőnek tehát minimum ezt kellene adni. Kis összeg esetén erre persze nem szoktak figyelni, sem igényt tartani. Én ha adok, akkor vagy ma­gánszemélynek adok pénzt, vagy közérdekű alapítvány számlaszá­mára fizetem be, de az utcai ádo- mánygyűjtőknek nem hiszek. Sokan vagyunk ezzel hasonló­képpen, de az ember esendő: beval- latlan „jó tett helyébe jót várj” ala­pon olykor-olykor megfizeti szama­ritánus hangulatának adóját. Több­nyire azonban tüskeként marad benne a kétsége: valóban rászoruló­nak adott? _____DUNAI IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom