Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)
2002-04-07 / 94. szám
2002. ÁPRILIS 7. Több mint szafari ___________________________________________________________________ARCKÉP t i Andries Venter bélyeggyűjtő kisfiú volt, amikor először hallott a magyarokról. Negyven év elteltével az immár Afrika-szakértőként ismert, tapasztalt diplomata nagykövetként dolgozik Budapesten. Andries Venter Született: Johannesburg, 1951. október 15. Nős, három gyermek apja. 1974-77: a Gazdaságfejlesztési Hivatal közgazdásza, Pretoria 1977-83: a KwaZulu Fejlesztési Vállalatvezető menedzsere 1984-87: a Külügyminisztérium fejlesztési főosztályának igazgatója 1987-91: a Külügyminisztérium ügyvezetője majd főigazgatója 1992-95: Dél-Afrika misszióvezetője Kenyában 1994-95: Dél-Afrika állandó képviselője az ENSZ környezetvédelmi programjában (UNEP), Nairobiban 1994-95: Dél-Afrika állandó képviselője az ENSZ településfejlesztési központjában, Nairobiban 1996-2000: a Külügyminisztérium észak-afrikai és regionális főosztályának főigazgatója 2000-: Dél-Afrika nagykövete Magyarországon, Romániában és Horvátországban. Dél-afrikai Köztársaság Terület: 1221037 négyzetkilométer Lakosság: 34,5 millió. Népek: bantu néger (67%), búr (12%), mulatt (10%), angol (8%), indiai (3%). Gazdaság: ipari-agrár ország. Egy főre jutó GDP: 2670 dollár. Kivitel: arany, uránérc, gyémánt, gyapjú, déligyümölcs, azbeszt, szén, vegyszerek. .........— .................................................................................. ke zik. Több közép- és- Nagykövet úr mikor találkozott először azzal a szóval, hogy magyar?- Ez elég különösen alakult. Diplomataként egész pályafutásomat Afrikában töltöttem, és soha nem gondoltam arra, hogy egyszer majd Kö- zép-Európába kerülök, így aztán először akkor kezdtem komolyan foglalkozni Magyarországgal, amikor megkaptam nagyköveti kinevezésemet. Egyébként - mint ismeretes - Dél-Afrika hosszú ideig meglehetősen zárt, elszigetelt társadalom volt,' kevés kapcsolattal a külvilággal.- Nem is hallott korábban rólunk?- Azt azért nem mondanám. Gyerekkoromban bélyeget gyűjtöttem, s apám magyarázta el, mit jelent a bélyegeken a Magyar Posta felirat. Később az olimpiák és a sportrendezvények kapcsán figyeltem fel a magyarokra.- Ki döntötte el, hogy nagykövetként Budapest lesz az állomáshelye?- Az államelnök. Ő határozott úgy, hogy 2000 őszétől én képviseljem Dél-Afrikát Magyarországon, továbbá Romániában és Horvátországban.- Kinevezése úgynevezett politikai megbízás?- Van ilyen gyakorlat nálunk is, de én karrierdiplomata vagyok. Kinevezésem összefügg azzal a szándékkal, hogy az 1994. évi fordulat után a köztisztviselői kar összetétele megfeleljen az ország demográfiai összetételének. Az a körülmény, hogy én fehér bőrű vagyok, beleillett a külügyminisztérium káderpolitikájába.- Mégis: személy szerint miért esett önre a választás?- Tényleg nem tudom. Eddigi diplomáciai pályafutásom során nagy súly- lyal esett a latba, hogy közgazdász képzettségű vagyok, s főleg olyan - afrikai - országokkal foglalkoztam, amelyek gazdasági problémákkal küszködtek. Ennek talán szerepe volt a választásban, hiszen Magyarország és a másik két szomszéd ország is jelentős társadalmi-gazdasági átalakuláson ment át, alapvető strukturális változások zajlottak le.- Magyarországnak van mit tanulnia az ön tapasztalataiból, vagy épp fordítva?- Azt hiszem, ez kétirányú dolog. Kölcsönösen hasznosak lehetnek egymás tapasztalatai - akár a gazdaságról, akár olyan problémákról van szó, mint például az egészségügy, amely Magyarországon, de Romániában is reformokra vár. Egy másik izgalmas téma az integráció. Magyarország arra készül, hogy tagja legyen az Európai Uniónak, és sorra kell tárgyalnia a megfelelési fejezeteket. Hasonló feladattal találkoztam akkor, amikor hazatértem Kenyából, s a külügyminisztériumban olyan kérdésekkel foglalkoztam, hogyan csatlakozhatnak a kontinens országai az Afrikai Unióhoz.- Eddigi pályafutását tekintve - hiszen a nagyköveti megbízáson kívül részt vett az ENSZ környezetvédelmi illetve letelepítési programjaiban, foglalkozott az Afrikai Egységszervezet regionális kérdéseivel - ön az egyik legilletékesebb annak jellemzésében, hol tart ma Afrika déli fele a fejlődésben és a társadalmi átalakulásban.- Nem túlzás azt mondani, hogy hatalmas változások mentek végbe. Négy éven át tartó kemény tárgyalások eredményeként haladó alkotmány született országomban, s egész sor súlyos társadalmi problémát sikerült csökkenteni vagy részben megoldani - olyanokat, mint például az ivóvízellátás • vagy a szegénység. 1994-ben például 14 millió ember nem jutott hozzá folyóvízhez, s a lakosság nagyobb része számára elérhetetlen volt a villany. Azóta több mint hatmil- lióan csapból nyerik a vizet, és azóta évente több mint 250 ezer háztartásba vezették be az áramot. Egymillió új ház épült. Ami az intézményi átalakulást illeti, a legfontosabb az, hogy létrejött a sokpárti demokrácia. Örvendetes, hogy hasonló változások zajlanak le a Dél-Afrikával szomszédos országokban is.- Ezek szerint ma már nem igaz, amiről még néhány éve írt a világsajtó, hogy Afrika egy leírható kontinens?- A földrészen izgalmas változások mennek végbe. Nem olyan régen még elképzelhetetlen volt, hogy egy afrikai országban valamely politikai erő alkotmányos úton jut hatalomhoz; ma ez már természetes. A gazdasági kibontakozást is meggyőző érvekkel lehet bizonyítani, márpedig ez £ megalapozója a demokrácia erősödésének; ez az alapja annak is, hogy le- küzdjük Afrika egyik legnagyobb problémáját, a szegénységet. A leglényegesebb - véleményem szerint - az, hogy Afrika maga kezdi megtalálni az eszközöket saját problémáinak megoldásához, s nem kifelé kacsintgat segítségért.- A Dél-afrikai Köztársaságban több, nagyszámú etnikai csoport él együtt, bantuk, angolok, indiaiak... Hogyan sikerült ön szerint megoldani a hatalommegosztást?- Dél-Afrika nagy ország - 13-szor nagyobb a területe, mint Magyarországé. 11 hivatalos nyelven beszélnek.- Ön is?- Én angolul és afrikaans nyelven beszélek. Visszatérve a kérdésére: úgy vélem,- az egyik legfontosabb változás az, hogy az utóbbi években a hatalmi posztok elosztása nem a bőr színe, a nyelvi vagy az etnikai hovatartozás szerint, hanem elsősorban a pártok erőviszonya alapján történik. Szeretnénk tovább erősíteni ezt a folyamatot.- Dél-Afrika gazdag, de mindenképpen nagy erőforrásokkal rendelkelet-europai ország - titokban - még az apartheid idején megkezdte a hidak építését Johannesburggal. Hogy látja: a magyar illetékesek - politikusok, vállalat- vezetők - mennyire vannak tisztában a kapcsolatban rejlő lehetőségekkel?- Ha a nemzeti jövedelem egészét tekintjük, Dél-Afrika ma még inkább fejlődő, mint fejlett ország. Néhány szektor az élenjárók közé tartozik, másutt nagy a lemaradás. Azt tapasztalom, hogy az európaiak egyelőre inkább csak a kiépült infrastruktúrával rendelkező nagyvárosokra koncentrálják a figyelmüket, és kevésbé érdeklődnek a vidék lehetőségei iránt. Ami gazdasági kapcsolatainkat illeti, súlyos örökség az, hogy mindkét fél korábban meglehetősen elszigetelt ország volt; egyik fő feladatomnak azt tekintem, hogy a magyar vállalkozók felfedezzék Dél-Afrika egészét, és éljenek az ottani lehetőségekkel. A számok biztatók: csupán az eltelt másfél év alatt, amióta nagykövet vagyok, az árucsere hathétszeresére nőtt. Az üzletemberek kezdik megismerni egymást - ugyanúgy, ahogy az egyetemi emberek már sok vonatkozásban megtalálták az együttműködés kölcsönösen hasznos formáit. Az például, hogy mosonmagyaróvári agrárszakemberek közös kutatási programokban vesznek részt dél-afrikai kollégáikkal, egyben a jövő megalapozása is. A távolság nagy a két ország között; ennek ellenére több mint kétezer dél-afrikai turista járt tavaly Magyarországon - főleg Budapesten...- És magyar turista?- Úgy tudom, négyezer körül van a számuk. Fontos, hogy már megkezdték charterjáratok indítását Budapest és Durban között, s úgy becsülöm, a magyar látogatók száma az év végére elérheti a tízezret.- Bizonyos vagyok benne, hogy 18 hónap alatt sokfelé járt Magyarországon. Milyen a magyarok Dél-Afrika- képe?- Keveset tudnak az országról, az emberek képzeletében leginkább az afrikai állatvilág él; ez valószínűleg a National Geographic-nak és a hasonló tévécsatornáknak köszönhető. Azon például mindig megdöbbennek a hallgatóim, ha elmondom: Dél-Afrika a világ hetedik legnagyobb villamosenergia-termelője. Vannak azonban olyanok is, akik kiválóan ismerik az országot: meglepetéssel tapasztaltam, hogy sok magyar, aki fiatal korában emigrált Dél- Afrikába, s ott dolgozott a nyugdíjig, hazatelepült, és most itt él. Nagyon izgalmas velük találkozni.- Magyarország melyik tája áll önhöz a legközelebb?- Sokarcú ország az önöké; szülőhelyemre leginkább az Alföld emlékeztet. Ami az egyes tájegységeket illeti, Budapest, mint város, különleges élmény: fekvése, hangulata páratlan. Emellett nagyon szeretek a híres borvidékekre járni, Szekszárdra, Egerbe, Badacsonyba...- Van valamilyen együttműködés a dél- afrikai és a magyar borászok között?- Intézményes nincs, de egyéni-baráti kapcsolat igen. S létezik egy sajátos rokonság: az egyik legnépszerűbb dél-afrikai bort Pongrácznak hívják; úgy tudom, ez eléggé elterjedt magyar vezetéknév.- Szavait saját élménnyel is megerősíthetem: Fokváros mellett találkoztam László Gyula bácsival, akit a modern dél-afrikai borászat egyik megteremtőjének tartanak.- Ő valóban elismert szakember nálunk.- Engedjen meg egy személyes kérdést: családja is itt van Budapesten?- Igen. Két fiatalabb gyermekem, a 18 éves fiam és a 15 éves lányom itt jár az amerikai iskolába.- Magyarul megtanultak?- A magyar nyelv nem könnyű. Mindenesetre vannak magyar barátaik.- Nem tudom, mennyi ideig tart egy nagyköveti megbízatás Dél-Afri- kában, de érdekelne, mi az, amit a hátralévő időben még szeretne el- érni-megvalósítani.- Az átlagos kiküldetési idő négy év; elég kevés ahhoz, amit még tenni akarok: szeretném, ha közreműködésemmel erősödnének a kormányközi kapcsolatok, ha az emberek jobban megismernék egymást, ha fejlődne az árucsere; szeretném, ha tovább mélyülne a tudományos-oktatási együttműködés, ha szaporodnának a kulturális csereprogramok. Van bőven teendőm. CsAk Elemér A korábbi kiküldetések emlékei
