Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)

2001-12-02 / 328. szám

4 ★ RIPORT ★ 2001. december 2. Elherdálja sztárjait az MTV Sorra tűnnek el a képernyőről a magyar televíziózás legendás személyiségei. Az MTV-ben mára hiába is keresnénk azokat a műsorvezetőket, illetve bemondókat, akiket még ma is egy ország kedvel. Vagy kirúgták őket, vagy olyan körülményeket teremtettek számukra, hogy ők mondták: elég volt. Endrei Judit­nak a távozása után még az arcképét is eltávolították a folyosó faláról, Kudlik Júlia pedig a hírek szerint maga vette le azt. Kudlik Júlia nem beszél, de a képét már levették a falról Réz András esztéta szerint a klasszikus televíziózásban nem számít a kor. Sőt: egy közszolgálati adónak kifejezetten jól jön, ha régi, ismert személyiségeket tud felvonultatni a képernyőn.- Amíg a televíziózás szakma volt, egy kezdőnek végig kellett járnia a sza­márlétrát. Ma már bárkit bevisznek az utcáról, éppen csak kisminkelik, adás­ba kerül, s azt hiszik, őt már nem is kell tanítani, úgyis megszokják a nézők. Az MTV már régóta nem tudja eldönteni, hogy micsoda is ő tulajdonképpen. Azt sem tudják, már mi a közszolgálatiság. Hol a politikát szolgálják, hol pedig ré­mes nosztalgiaműsorokat készítenek. Holott normális körülmények között a közszolgálati adó az etalon, a minőségi mérce... Kovács P. József negyven eszten­deig dolgozott a Magyar Televízió­nál. Maradt volna még, ám úgy alakult, hogy el kellett jönnie.- Sajnos az MTV megpróbál azonosulni a kereskedelmi adók karakterével - mondta a május­ban még életműdíjjal elismert té­vés személyiség. - Ugyanazokat a fogásokat, illetve képi világot sze­retné megjeleníteni, mint a ver­senytársak, s ennek váltunk áldo­zatává mi, bemondók. A bemon­dó ugyanis a vezetők szemlélete szerint értékes műsorperceket vesz el, amiket így nem lehet rek­lámmal megtölteni. Én viszont mindig hittem a közszolgálati misszióban, hogy szükség van egy személyes láncszemre a mű­sor és a nézők között, megkockáz­Kovács P. nem akar eltűnni tatom, hogy még a véleményemre is kíváncsi az, aki a televízió előtt ül. Ehelyett az utóbbi időben kap­tunk tíz másodpercet. Bemondó lettem, akinek nincs mit bemon­dania. Ezt már nem vállaltam. Kovács P. József állítja, hogy nincs benne tüske . Mint mondta, minden adónak van egy műsor­politikája, amit vagy elfogad az ember, s akkor ott dolgozhat, vagy nem - ám akkor el kell jönni.- Én kezdeményeztem a válást, közös megegyezéssel bontottuk fel a munkaviszonyomat - idézte fel a szakítást. - A korom alapján jogosult vagyok előrehozott nyug­díjra. Egy rádióban biztos hallható leszek, s talán lesz olyan televízió is, amely hasznosítani tudja a ta­pasztalataimat. Kertész Zsuzsanna épp egy éve tűnt el a közszolgálati adóból. Mint mondta, ő sem érti volt mun­kaadója koncepcióját.- Az MTV-nek ki kellene hasz­nálnia, hogy volt olyan időszak, amikor monopolhelyzetben su­gárzott. Az emberek azokat az ar­cokat kedvelték meg, akiket most eltávolítottak/ Engem még ma is megállítanak az utcán, hogy miért nem látnak a képernyőn? A bemondónő szerint szükség lehet a megújulásra, ám a királyi tévében ma a fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket is.- Lehet, hogy a mi generációnk nem annyira modern, mint azt a jelenleg divatos televíziós irányza­tok megkövetelnék, de még min­dig van egy nézői réteg, amelynek a mi stílusunk a szimpatikusabb. Jómagam nem okolom a Magyar Televíziót semmiért, minderről csupán az a két ember tehet, akik ezeket a döntéseket meghozzák. Endrei Judit - Kudlik Júliával együtt - sokáig az MTV „vezető arca” volt. Több nyelven beszél, s olyan sikeres műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Paraván, a Ho­mokóra, a Leporelló, vagy a Nap­közi. Utoljára 1998. október 12-én láthattuk őt a közszolgálati csator­na adásában, jelenleg a Satelit te­levíziónál dolgozik.- Azokat a produkciókat, ame­lyeknek tevékeny részese voltam, egytől egyig megszüntették - em­lékezett vissza a népszerű műsor­vezető. - Kikoptak alólam a műso­rok. 1998 nyarán ugyan felajánlot­tam további szolgálataimat az MTV akkori vezetőségének, ám ők nem tartottak rám igényt. Endreinek nagyon rosszul esett, hogy a másik oldalon „ki­hűlt a szerelem”, ám mivel ekkori­ban vállalt szerepet egy nagy rek­lámkampányban, valamint egy könyvet is megjelentetett, anyagi­lag nem rendítette meg a szakítás.- Azt hittem, gyorsan elfelejte­nek. Ám két és fél év „láthatatlan­ság” után is rengetegen hiányol­jak. Ez számomra azt bizonyítja, hogy a sokszínűségbe mi, régi te­levíziósok is beletartozunk. Saj­nos ma divat egy bizonyos koron felül öregnek tekinteni az embere­ket. Holott a világ boldogabbik fe­lén nem szégyen az őszülő halán­ték, vagy néhány ránc az arcon. Sőt, ezek a hitelességet növelik. Endrei Judit állítja, a Satelit te­levízióban felszabadultan dolgoz­hat. Nem akarták átformálni.- Szerencsére ez semmiben sem különbözik az úgynevezett „nagy” televíziótól. Azaz, egyvala­miben mégis: ha most mondanák azt, hogy abba kell hagynom, már nem érintene annyira fájdalma­san. Megedződtem... Endrei Judit nem mondta, de amikor eljött az MTV-től, a folyo­sójuk faláról - ahol minden be­mondó portréja megtalálható - az ő képét levették... Baleczky Annamáriával adás előtt 18 perccel közölték, hogy nem tartanak igényt a munkájára.- A szövegemet olvastam át épp, amikor elém tettek egy pa­pírt. Nem néztem meg, azt hittem, az is egy felkonferálni való infor­máció. Már indultam volna befelé, amikor a főnököm szólt, hogy ma nem kerülök adásba. Először nem is értettem. Azután szóltak, hogy nézzem meg, mit adtak a kezem­be. Az állt rajta, hogy a csoportos létszámleépítés keretében várha­tóan egy hónap múlva megszün­tetik a munkaviszonyomat. A bemondónő először nem is tudta elhinni, hogy ez történt ve­le. Utólag már úgy látja, nem vé­letlen, hogy a közlésnek ezt a for­máját választották. Úgy véli, tart­hattak attól, hogy ha nyugodtabb körülmények között hozzák tu­domására a hírt, esetleg nem nyugszik bele könnyen a döntés­be. így azonban csak két válasz­tása volt: vagy mégis konferál, vagy távozik az épületből. Ba­leczky az utóbbi megoldást vá­lasztotta, s azóta sem járt az MTV székházában.- A közszolgálati adó műso­raiba néha még belepillantok, de mindig elkeserít, amit látok. Mintha nem is értenének ah­hoz, amit csinálnak. Egy barna hajú lány van, aki minden szempontból tehetséges, de saj­nos nem tudom, hogy hívják. Látja, nem a sértettség beszél belőlem, mert aki jó, azt el kell ismerni. A többi viszont tényleg katasztrofális... A hírek szerint Kudlik Júliától is megvált a Magyar Televízió - bár ezt a hírt hivatalosan nem erő­sítették meg. Szerettük volna megszólaltatni a népszerű műsor­vezetőt, ám ő azt mondta, hogy nem szeretne nyilatkozni. Más forrásokból úgy tudjuk, hogy az ő arcképe is eltűnt a folyosó falá­ról - egyesek szerint nem kizárt, hogy maga vette le. D. T. Lagzi Lajcsi, ahogy a felesége látja* Vajtó Lajos meghívására el­ment egy Lajos-napi bulira, ahol megismerte azt az em­bert, akivel azóta is él. Be­mutatták neki Galambos La­jost, akiről Boglárka nem tudta, hogy kicsoda. A bará­tai magyarázták el neki, hogy ez a férfi Lagzi Lajcsi néven az ország egyik legna­gyobb sztárja.- Noha ismertem azokat a nótákat, amelyekre mi is mulattunk egy-egy házibu­lin, de nem tudtam, hogy az előadóval hozott össze a sors - idézte fel első találkozásu­kat Boglárka. - Igaz, nem is érdekelt, hiszen Lali stílusa, kedvessége és azok a nagy, igéző barna szemei, ame­lyekkel rám nézett, azonnal levett a lábamról. És a mesének indult talál­kozás a buli végeztével sem ért véget. A fiatalok beültek egy kávézóba, ahol néhány pohár tea és egy tányér liba- töpörtyű mellett órákig be­szélgettek. Egyszer Boglárka véletlenül az órájára nézett, Lajcsi pedig hazakísérte a lányt, aki egy teásdobozra felírta magának Lajcsi tele­fonszámát. Randevúk, találkák, ki- sebb-nagyobb ajándékok kö­vették egymást, ám Boglárka kicsit félt a kapcsolattól, hi­szen amíg ő őszinte szeretet­tel viseltetett Lajcsi iránt, ad­dig úgy érezte, a sztár nem veszi őt elég komolyan. Fél év is eltelt, míg elhatározta, hogy Lajcsit választja. És hogy miért kellett hat hóna­pig várniuk a boldogságra?- Nem mindig tudom az érzéseimet kimutatni. Bár én még ma is azt mondom, La­lival szemben ez nem így volt - vallja Boglárka. - Soká­ig nem tudtam és nem is akartam megszokni, hogy amikor végre találkozunk, akkor ő, mint a nagy sztár, nem csak az enyém. Bármi­kor odajöhetett hozzánk egy idegen, és kedvesen elbe­szélgetett velük is. Lajcsi is érezhette, hogy mi mehet végbe szíve höl­gyében, ezért több turnéra magával vitte őt, sőt még a senki által sem látott napló­jába is betekinthetett Boglár­ka, aki ekkor jött rá, mennyi­re fontos Lajcsi számára. Ez volt az a pillanat, amikor iga­zából megismerte.- Nagyon féltékeny típus vagyok, és ezt mind a mai napig nem tudom levetkőz­ni, noha tudom, hogy a fér­jem nem szolgált erre rá - vállalja Boglárka. - Mégis, ha valamilyen gyanús telefont vagy üzenetet kapok vagy hallok, azonnal hevesebben ver a szívem, azonnal rossz­ra gondolok. Ilyenkor egyet­len ember van, aki meg tud nyugtatni, és az Lali. Amikor végre sikerül beszélnem vele személyesen vagy telefonon, végtelen türelemmel elma­gyarázza, hogy neki rajtam kívül senkire sincs szüksége, nem tagadom, igencsak el­szégyellem magam. Ám a következő, hasonló esetnél kezdődik minden elölről. Házasságkötésük és vi­dékre költözésük után pedig szinte minden idejét leköti a háztartás, a három pici gyer­Úgy tűnik, valóban készül a Dáridó utáni időkre Galambos Lajos, azaz Lajcsi. A népszerű sztár három évig szeretné még csinálni műsorát, utána másban is szeretné magát kipróbálni és többet szeretne len­ni a családjával. Legalábbis erre utal mostani lépése, miszerint egy forint éves bérleti díjért 99 évre sze­retné megkapni az igmándi erőd használati jogát - ahol jelenleg egy római kori kőtár és a Klapka György Múzeum működik -, mert egy gyógykomplexumot szeretne létrehozni fürdőkkel, szállodával és kul­turális centrummal. Lajcsi az ajánlatát már eljuttatta a komáromi polgármesterhez, aki örömmel fogad­ta a sztár terveit. Nem véletlen persze Lajcsi ilyen irányú terve, hiszen befektetőként már részt vállalt a komáromi orosz laktanya átalakításában, ahol egy tízlakásos társasházat adtak át fiatal pároknak. Rá­adásul nem egyszer lépett már fel a városban jótékonysági rendezvényeken, legutóbb például a városi kórházat is segítette egy drága műszerrel. Zatykó János, Komárom polgármestere kijelentette, az önkormányzat szívesen támogatná a sztár el­képzeléseit saját lehetőségén belül, és ha a képviselők áldásukat adják Lajcsi tervére, akkor a város le­mondana ingyenes használói jogáról. A sztár komáromi székhelyű cége a település legjobb adófizetője, ráadásul a városnak reklámnak sem lenne utolsó, ha Lajcsi beruházási szándékai megvalósulnának. A végső szót azonban a tulajdonos, jelen esetben a magyar állam nevében a Kincstári Vagyoni Igaz­gatóság mondja ki az ügyben. És itt lesz a kutya elásva, hiszen nem mindenki fogadta kitörő örömmel Lajcsi ötletét. Dr. Molnár Zoltán vezérigazgató ugyanis még megvitatásra alkalmasnak sem találta a Dáridó Produkció ajánlatát, mondván egy forintért nem osztogatnak komoly ingatlanokat mek nevelése. Boldog és hi­hetetlenül büszke a férjére. Sosem felejti ez azokat a koncerteket, amikor elkísér­te Lajcsit, aki minden fellé­pésen énekelt neki egy dalt. Kicsit sajnálja, hogy már vé­ge van ezeknek az időknek, hiszen Lajcsi most már egy másik Boginak énekel. A kis­lányának. (...) A három kis örökmozgó érkezése nemcsak Boglárka életét változtatta meg gyöke­restől, hanem az édesanyjáét is, aki ha teheti, mindig meg­látogatja őket a vidéki há­zukban. Boglárka jól emlék­szik azokra az időkre, ami­kor bizonyos nevelési kérdé­sekben fiatal lányként nem értett egyet édesanyjával, az mindig azt mondta neki: „Fi­am! Majd te is mindent meg­tanulsz, ha lesznek saját gyermekeid. Na akkor majd jobban érted majd anyádat!” Hát igaza lett. A nagymama egyébként odáig van az uno­káitól, de természetesen mindhárom gyerekben felfe­dezni véli lánya vonásait. Amikor jön, szinte ki sem látszik az ajándékok mögül, mindennel elhalmozza a kicsiket. Amikor a három csöppség alszik, akkor bi­zony előfordul, hogy Boglár­ka egy-két dologban kikéri édesanyja véleményét, de a legfontosabb nevelési kérdé­sekben mindig Lajcsival be­szél, és közösen döntenek. Ám rájuk nem teljesen igaz a mondás, hogy amíg az első gyereknél halálra izgulja ma­gát a szülő, a másodiknál ru­tinból veszi az akadályokat, addig a harmadikat már „a kutya neveli fel”.- Valószínűleg az életem végéig sem leszek rutinos szülő, mindig túldramatizá­lok mindent, ami a gyerme­keimmel kapcsolatos - jelen­ti ki a háromgyerekes anyu­ka. - Istvánkánál is ugyan­úgy aggódom, mint tettem azt Boginál vagy Lalikénál, egyiküket sem tudom lazán kezelni. Nagy szerencse, hogy van egy tündéri gyerek­orvosunk, dr. Válóczi Fe­renc, aki akár az éjszaka kö­zepén is kijön hozzánk. Kétségtelen, hogy ami­kor a gyerekek nyűgösek, fáradtak vagy valami beteg­ség bujkál bennük, az édesanyjuk karjaiban ke­resnek vigaszt. Ám amikor kalandra vágynak, a leg­többször este 9-kor hazajö­vő Lajcsiba csimpaszkod­nak. Ilyenkor ugrás be a befűtött autóba, majd nyo­más az apjukkal őzikét, nyulat vagy rókát nézni. Mivel Lajcsi sokat dolgo­zik, így az esti kitérőt Bog­lárka is elnézően kezeli. Boldogan hallgatja férje és a rácsimpaszkodó gyerme­kei viháncolását. Nehéz lenne a gyerekeknek nemet mondani. Lalika egyébként érzékenyebb a nővérénél, bújósabb is, ám Bogika ha ránéz az apjára azzal a nagy barna szemeivel, és hízelegve közli vele, hogy „de apa, hiszen megígér­ted”, akkor Lajcsi majd el­olvad a gyönyörűségtől. (Részlet A Dáridó és ami mögötte van című könyvből)

Next

/
Oldalképek
Tartalom