Új Dunántúli Napló, 2001. augusztus (12. évfolyam, 208-237. szám)

2001-08-04 / 211. szám

Üf 2001. Augusztus 4., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTURA­Új formák papírból Az origami művelőinek, több mint 200 szakember­nek szerveznek országos ta­lálkozót Pécsett, a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Egy különleges produkció nyitja meg az országos találkozót - tud­tuk meg Pagony Zsuzsannától, az egyik főszervezőtől. A Márkuszínház, a Trixi Kreatív Mozgásstúdió és a pécsi origamisok keleti mesét dolgoz­tak fel oly módon, hogy abban ja­pán harcosok, papírfigurák és ázsiai mozgásjelenetek egyaránt szerepet kapnak. Az origami a modellezéshez hasonlító ősi ázsiai játék, a beteg gyerekek gyógyításától az aján­dékkészítésen át a társasági szó­rakozásig bármire alkalmas. Most új fogásokkal ismerkednek meg a résztvevők, nyolc helyszí­nen 40 új hajtogatást tanulnak meg. A folyamatosan fejlődő já­ték legújabb produktumait hama­rosan a pécsi iskolások is megis­merhetik, elkészíthetik, m. b. e. LANTOS MIKLÓS FOTÓMŰVÉSZ tárlata (Fuldai német települések templomai és kápolnái) várja az ér- deklődőket a pécsi Lenau Házban. A kiállítás augusztus végéig látogatható. ___________reprodukciói m. a. Na gy lökés a dialízisnek Művesekezelés: a megye kiválasztott helyzetben Új elnök a Közművelődési Közalapítványban Hazánkban mintegy 4 ezer ember él vese nélkül, akiknek egy speciális technikai meg­oldás révén hetente háromszor 4-5 órán át tisztítják a szervezetét az úgynevezett dialí­zisközpontokban. A kezelések elmulasztása a szervezetben a salakanyagok felszaporo­dásához, súlynövekedéshez, magas vérnyo­máshoz, vérkeringési és szívproblémákhoz vezet. Sok érintettnél pedig fel sem fedezik, vagy csak későn a vese hiányos működését. Nincs annál riasztóbb látvány, ha valaki fuldoklik, kihagy a szíve, valami nem működik odabent. Az elégtelen veseműködés lassan és kitartóan pusztít, sokszor feltűnő tünetek nélkül következnek a szer­vi szövődmények. Magyarországon 1 millió emberből 330 kap művesekezelést, nyugaton ez a szám közel a dup­lája - tudtuk meg prof. dr. Karátson Andrástól, a pécsi Dialízisközpont orvos-igazgatójától (képün­kön). Nem arról van szó, hogy ennyivel egészsé­gesebbek lennénk, hanem gyengébb a szűrőrend­szerünk, nem kerül minden érintett orvosi felügye­let alá. Baranyában a Pécsi Tudományegyetem Or­vosi Kar Il-es belklinikájának köszönhetően kivált­ságos a helyzet, kimagasló a betegek felderítési aránya, a régió 408 ezer lakosából 210 embert ke­zelnek folyamatosan, ami a nyugati betegellátási szinttől alig marad el. A két pécsi dialízisállomás (a Pacsirta utcaiban 21 ágy, a Veress Endre úton pedig 16 ágy) alig győ­zi már a betegellátást, újabb és újabb ágyakat kell beállítani, s a túlzott kihasználtság higiénés és jár­ványügyi veszélyeket rejt magában. Ha ez így megy tovább, akkor pár hónapon belül elkerülhetetlen az éjszakai, negyedik műszakban történő betegellátás bevezetése., s ez megoldhatatlan takarítási, beteg- szállítási, gépkarbantartási gondokhoz vezethet. Ilyen terhelés mellett szó sem lehet arról, hogy ala­posabb szűrést végezzenek a lakosságon. S ezen még az sem segít, hogy a sebészeti klinikán évente 15-20 beteg kap új vesét (itt is folyamatosan javul a szám, tavaly 19 veseátültetés volt, 2001. első felé­ben viszont már 15-nél tartanak), akik így kikerül­nek a kezelési körből. Nem csoda, hogy már tíz esztendeje próbálkoz­nak a szigetvári kórházban is egy művese-kezelőál- lomás (dialízis központ) létrehozásával - ebből a térségből 30-an járnak Pécsre kezelésre -, de mind­eddig a társadalombiztostási támogatás csak a két működő pécsi egység fenntartását tette lehetővé. A helyzet tehát egyre romlik, pénz viszont nincs a fej­lesztésre. A művesekezelés intézményét 1996-ban privati­zálták, s Baranyában a német tulajdonú Fresenius társaság (az országban 19 állomás van a kezükben, az összes 43 százaléka) vette át a dialízisek irányítását. A bajok gyökere természetesen ezúttal is a pénz, egy-egy kezelőágy kiala­kítása 15-20 millió forintba kerül, ám a társadalombiztosítás csak annyi pénzt ad évente a művesekezelésre, ami a működő egységek fenntartására elég, amortizációval, fejlesztésekkel egyáltalán nem kalkulálnak. Akkor miért éri meg mégis a külföldi befektető­nek ilyen állomásokat üzemeltetni? Erre Zoltán György, a Fresenius Medical Care vezetője úgy vá­laszolt, hogy cége orvosi műszerek gyártásával is foglalkozik, s így még rentábilis a dialízis közpon­tok fenntartása. Mindemellett már nem lenne tart­ható a baranyai állapot, szerencsére az idén, öt év óta először, az egészségügyi tárca a szokásos össze­gen túl plusz 400 millió forintot is tett a dialíziskasszába, s rögtön kedvet kaptak a műveseállomásokat üzemeltető társaságok hálóza­tuk bővítésére. Ennek eredményeként megépülhet a szigetvári állomás is. 100 millió forint körüli beru­házással - a kivitelezésre most adják ki a pályáza­tot, s várhatóan jövőre készül el az objektum - net­tó 680 négyzetméteres létesítményt alakítanak ki a kórház meglévő igazgatási épületének két szintjén 14 kezelőággyal. MÉSZÁROS B. E Öt éve, 1996-ban alapította Pécs Közgyűlése a Közművelődési Közalapítványt. Akkor a kurató­rium elnökének dr. Vonyó Józse­fet, tagjainak Agócsy Erikát, dr. Romvári Ferencet, dr. Bezerédy Győzőt, dr. Szabó Szabolcsát és Pataki Ferencet kérték fel. A Közművelődési Közalapít­ványt alapítói afféle gyűjtő civil szervezetnek szánták. Ha ma­gánszemély vagy vállalkozás pé­csi közművelődési célra szeretne támogatást juttatni, akkor azt az alapítvány közreműködésével te­heti meg úgy, hogy a befizetett összeget az adójából leírhassa. Ha konkrét együttest, közműve­lődési intézményt kíván támo­gatni az adományozó, akkor az alapítvány közvetítő ebben. A közművelődési célra adott támo­gatásokból összegyűlt pénzt a kuratórium a beérkezett igények, illetve pályázatok révén osztja el. Öt esztendő múltán dr. Vonyó József történész, a Pécsi Tudo­mányegyetem Bölcsészettudo­mányi Karának docense meg­növekedett munkahelyi felada­taira és egyéb közéleti tevékeny­ségére hivatkozva lemondott el­nöki tisztségéről, a kuratóriumi tagságot azonban továbbra is vál­lalta. Munkahelyi elfoglaltsága miatt Pataki Ferenc is benyújtot­ta lemondását. Pécs közgyűlése a kuratórium elnöki tisztségével és egyben az alapítvány képviseletével dr. Sza­bó Szabolcs karnagyot, a Leőwey Klára Gimnázium tanárát bízta meg. A kuratórium új tagjának Simon Istvánt, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatóját jelölte a testület. _______ du. Fut nak a képek A hölgy, akinek... Helen Fielding Bridget Jones nap­lója című könyve, amely az igé­nyesebb, okosan megírt lektűrök sorába tartozik, arra az ironikus szituációra épül, hogy a hősnő végül ahhoz a fiatalemberhez megy feleségül, akihez akár már á történet kezdetén hozzámehe­tett volna, ha... Éppen ez a „ha” alkotja a bonyodalmat. Sharon Maguire az így kapott történetszőttest filmjében még ironikusabbá teszi azáltal, hogy bátran felerősíti a regény parodisz- tikus jellegét. Helen Fielding könyve ugyanis tematikusán is, szellemiségében is, az angol ro­mantika egyik jeles szerzőjének, Jane Austinnek Büszkeség és bal­ítélet című regényére hajaz, egy­szerre tudatos komolysággal és leleményes játékossággal. Jane Austin munkái, írja Szerb Antal, a romantikus „ködök és tornyok” korában szinte groteszk módon szűkös szemléletűek és feltűnő­en józanok. Éppen ez a titkuk. „Alig esik bennük másról szó, mint ifjú hölgyekről, akiknek már igazán férjhez kellene men­niük, és titokzatos fiatalemberek­ről, akiknek titokzatossága abból adódik, hogy mégsem akarják el­venni az ifjú hölgyet.” A Bridget Jones naplója (Bridget Jones’s Diary) című filmet nézve az em­ber elámul, hogy mennyire nem változott a világ Jane Austin óta. Az ifjú hölgy, „akinek már iga­zán férjhez kellene mennie”, ki­csit flúgos, kicsit molett, kedves, jóravaló harmincéves lány (plusz egy-két esztendőcske, amit csak azért említek, hogy jelezzem, ez azért változott az angol romanti­ka óta, ott már reménytelen élet­kornak számított volna, itt még nem), aki egy könyvkiadóban dolgozik, és bizakodva tekintget főnökére, Dánielre (Hugh Grant játssza szokott formájában). Ez utóbbi is észrevette Bridget szok­nyáját, ám hamarosan fény derül kettejük felfogásbeli különbségé­re: Bridgetnek, mint tudjuk, nem elég a boldogság, férjhez is sze­retne menni, amire viszont Dániel azt válaszolja, lassíts, Bridget. A lassítások közben is­mételten megjelenik valaki, akit - megint csak Jane Austin jegyé­ben - Mark Darcynek hívnak. (Colin Firth alakítja, talán az ő já­tékában a legerősebbek az ironi­kus tónusok, különös módon ép­pen azért, mert mindvégig visz- szafogott és szűkszavú.) Persze, ma a világ tágabb, mint régen, de nem sokkal: Pá­rizsba nem utaznak el, New Yorkba igen, de minek, így hama­rosan visszatérnek. Bridget kör­nyezetét bolondos figurák alkot­ják, köztük egy kiöregedett tánc- dalénekes, aki vagy húsz évvel .ezelőtt elénekelt egy tűrhető szá­mot, s még ma is folyton azt hi­szi, interjú céljából szólítják meg, holott csupán meg akarják kérni, emelje le székét a mögötte ülő hölgy ruhájának a szegélyéről. A film szatirikus tablót fest erről a világról, kigúnyolva többek közt azt a modoros, kényszeresen szellemeskedő beszédmódot, nyers szavakkal tetszelgő nyel­vet, amit a magyar szinkronszö­veg igyekszik hűen visszaadni, van is miből meríteni. A szerep­lők beszédét parodisztikusan túl­zó arcjáték és felfokozott gesztu­sok kísérik, egy tudatosan végig­vitt vígjátéki koncepció jegyében. Mark Darcy alig rezdülő arca és lakonikus stílusa frappáns-hu­moros ellentéte ennek a groteszk tónusokkal festett világnak. A kedves Renée Zellweger te­hetségesen, kellő öniróniával ko- médiázik Bridget szerepében, jó színvonalú alakításának három csúcspontja is akad: a tűzoltók­nál felvett jelenet, büszke kivo­nulása a kiadótól és végül nagy futása a havas londoni utcán bugyiban-kombinéban. Annyi félresikerült amerikai vígjáték mellett a Bridget Jones naplója rokonszenves, barátsá­gos, vonzó film, jó színészekkel, angolos humorral. Nagy Imre Új napló, tiszta lappal? (Renée Zellweger és Colin Firth) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL A szabálytalan szobrász A nyolcvanas években műtárgyelemzést oktattam rövid ideig a rajz tanszéken. Akkori hallgatóim közül néhányon ma már tudós szobrászművészek. A furcsa meghatározás onnan van, hogy új mó­diként, a művészek ma már a szabad­művészetek doktora címet is megsze­rezhetik a pécsi egyetemen. Érdekes, hogy akiből művész lett, már akkor kitűnt, bár elsődlegesen rajz­tanár-képzésre törekedett a főiskola. Egyik legérdekesebb hallgatóm, szú­rós szemű, mogorvának tűnő, kissé rendezetlen külsejű, hallgatag legény volt. Azt mondták róla, soha semmit nem tanul meg, mégis, magam is ta­pasztalhattam, a lényegét a dolgoknak érzi, tudja. Nemigen befolyásolták a tankönyvi definíciók, mindenhez volt saját megközelítése. Mindez rendjén való, amíg művé­szetről van szó, s tán még a biológiát is el lehet végezni sok intuícióval, de volt egy tantárgy, amely nem tűrte az egyé­ni megközelítéseket. Úgy nevezték honvédelmi ismeretek. A hallgatók leg­többje nem is vette komolyan, hisz az év végi írásbeli vizsgán szinte lediktál­ták a kérdésekre adott választ. Nem így barátom, Bősze. Neki más előismeretei voltak NATO-ról, Varsói Szerződésről, s karakán módon le is írta. A pótzéhán is. Mestere, Bencsik István kétségbees­ve próbált segíteni: kirúgják a legjobb tanítványomat! Az a hosszú tragikomédia méltatlan toliamra, ami nincs. Az ifjút a rendőr­ség azért nem helyezte vád alá, mert nem terjesztette nézeteit, a zárthelyi dolgozat nem nevezhető nyilvánosság­nak. A dékáni hivatal elmeorvosi vizs­gálathoz kötötte, hogy folytathatja-e ta­nulmányait. Az elmeorvos azt mondta: én most adok egy bizonyítványt, hogy folytathatja a tanulmányait, de legkö­zelebb azt írom, hogy elmebeteg. S folytatta. Egy év múlva már azt írta, amit diktáltak, s egyszakos lett. A fordulat éve után is akadt kaland­ja. A felesége elé rohant az állomásra. Krisztusi arc, lobogó haj, lábán olyan Japánból hozott csizma, ami a lábujjak formáját is mutatja. A mellette elhúzó rendőrautóból a rendőrök egyszer csak előtte teremtek a peronon. Hősünk úgy ítélte meg, a hékák nem elég udvariasan szólították meg, s ezt nem is rejtette véka alá. Heves vita, spray, látogatás az őrsön. Hajnalban te­lefon haza a nejnek: Bocs, hogy nem vártalak, de készíts ki pénzt, csak taxi­val tudok hazamenni, s kicsit véres is vagyok. Minden időben ismerte a játékszabá­lyokat, de azok sohasem tetszettek neki. A doktorandusképzés befejezése után három évvel is csak az abszolutóriumig jutott el. Diplomamunkáját már megfa­ragta, nyelvvizsgája még hiányzik. Már egyetemistaként szerepelt a XI. Kisplasztikái Biennálén, felnagyított lábszárcsontokra emlékeztető, organi­kus faragványaival. Később sajátos újkonstruktualista stílust teremtett. Tíz év alatt mindössze három önálló kiállí­tása volt, de harminc jelentős kollektív tárlaton vett részt. A szimpóziumok művésze. ’87-’96 között négy villányi nemzetközi szimpóziumon vett részt, egyszer volt Ausztriában, egyszer Ju­goszláviában, Japánban négyszer, s ott részt vett az 1. Nemzetközi Szobrász­versenyen is Kitakyushuban. Munkáját a pécsi és a szentesi múzeum mellett a Fujimi Városháza gyűjteménye is őrzi. Szobra áll a fujimu szabadtéri Gyűjte­ményben és Kitakyushuban, a Fukuhara Egyetemen. Talán nem vélet­len, hogy Pécsett az Aradi vértanúk út­jára ő épp Aulich Lajos honvédtábor­nok portréját készítette. Kicsit Aulich is rendhagyó, korábban Haynau kártya­partnere volt. Most tagja annak a szobrász team­nek, amely a Jókai tér megújításán fá­radozik. Ám kapott egy lehetőséget, hogy még egy helyen letegye a város­ban a kézjegyét. Olyan feladatot, amely szerintem az ő romantikus egyéniségé­hez illik. Hogy mi ez tulajdonképpen? Egyelő­re még titok, de remélem, a jövő héten elmondhatom. Bükkösdi László i > > / i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom