Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-21 / 197. szám

81 2001. Július 21., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA­Az irodalom forintjai A Nemzeti Kulturális Alap­program nyilvánosságra hozta az Irodalom és Könyv Szakmai Kollégium pályá­zatának eredményeit. A baranyai intézmények közül a Csorba Győző Megyei Könyv­tár irodalmi és könyvszakmai rendezvények megtartásához 400000 forintot kapott. Ugyan­ennyit vehet át a Művészetek Há­za az idei év irodalmi műsorai­nak szervezéséhez. A Pécsi Mű­velt Társalgó Egyesület 200000- et nyert a JAK IX. tanulmányi napjainak megrendezéséhez. A Pro Pannónia Kiadói Alapít­vány több könyv kiadásához ka­pott segítséget. Csorba Győző Val­lomások, interjúk, nyilatkozatok c. kötetéhez 400 000, Balia D. Ká­roly Világvége c. novellásköte- téhez 300 000, Pék Pál válogatott és új verseinek kiadásához 300000 forintot utaltak át. 400000 forinttal támogatták Sán­ta Gábor Por-Téka c. tanulmány- kötetét. Nem panaszkodhat az Új Pala­tínus Könyvesház Kft. Öt kötetet támogat az NKA: Kemény István Bújócskáját 300000-rel, Térey Já­nos Paulus c. verses regényét 350 000-rel, Tandori Dezső Aztán kész c. verseskötetét 350 000-rel, Vári Attila Cselédfarsang c. regé­nyét 400 000-rel és Eörsi István Versdokumentumok c. kötetét 300000-rel. Illés Lajos Az új írás hőskora c. könyvét a Halász és Társa Kft. ad­ja ki, erre a munkára 200 000 fo­rint jutott. A Pécsi Tudomány- egyetem Esszék a roma pedagó­giáról címen az Iskolakultúra fo­lyóiratban megjelent cikkek gyűj­teményének egy kötetben törté­nő kiadásához vehet át 300000 forintot. Ugyancsak a PTE kapott 400 000-et Petőfi S. János-Bences Zsuzsa munkájához, A multime- diális szövegek megközelítésé­hez, valamint 400 000-et Szépe György Nyelvpolitika: Múlt és jö­vő c. tanulmánykötetének megje­lentetéséhez. CSERI L. A TINÓDI LANTOS SEBESTYÉN ÁLTALÁNOS ISKOLA tanulóinak rajzaiból láthatnak kiállítást az érdeklődők a szigetvári gyermekkönyv- tárban. A tárlat szeptember elejéig látogathaó. fotó: müller andrea Már bérleten az új színházi évad A nézők negyven-negyvenöt százaléka törzsközönség A Pécsi Nemzeti Színház nyári szünetet tart: a kapuk zárva. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne készülnének az őszre, a 2001/2002-es évadra. Már a bérletajánlat is elkészült. Amennyiben az elmúlt évek színházi repertoárja színes és jó volt, a következő még inkább az lesz. Legalábbis erre lehet következtetni, ha vé­gigtekint az ember az ajánlaton, melyben szatí­ra, bohózat, nagyoperett, musical, elgondolkoz­A nagy sikerű Mesél a bécsi erdő előadást az új évadban is láthat­ja a közönség tató színmű is szerepel, a nagyszínházi és a ka­maraszínházi balettesteken ldvül. Az új bemuta­tók sorából kiemelkedik Puccini Pillangókisasz- szonya (opera), Lehár Víg özvegye (nagyope­rett), Gogol A revizora, Brüchner Danton halála drámája vagy éppen a Valahol Európában musi­cal változata. Mint azt Balikó Tamás színigazgató elmond­ta, evvel a sokszínűséggel készülnek az évadra, amely nyilván megkettőzött politikai töltetű lesz, hiszen 2002-ben Magyarországon általános parlamenti és helyhatósági választások is lesz­nek. Nos, ezért A revizor, ezért a Danton halála (vagy éppen) Spiró György Az imposztor-a. Simon István gazdasági igazgató leszögezte, hogy az idén is úgy tervezik, hogy a bérletesek ne haladják meg azt az évek óta kialakult 40-45 százalékos nézői arányt, ami jellemző a pécsi színháznál. Ugyanis az általában nagy sikerű produkciókkal" (és a közönséggel) szemben illet­len volna ennél több férőhelyet előre lefoglalni. (Évadonként hozzávetőlegesen 130.000 nézővel számolnak, ami nem kevés, ha a színház von­záskörzetére kitekintünk.) A bérleteket ekként úgy állították össze, hogy az évadban 5-6, maxi­mum hét produkcióra szóljon, s lehetőleg átölel­je az új produkciókat és a műfaji sokszínűséget. A Szivárvány bérlet a Pillangókisasszonyt, a Víg özvegyet, Danton halálát, a Valahol Európában musicalt, Az imposztort és egy balettestet tartal­maz. A Kamara bérletbe kerül az „Anna utcai” nyáron hetyukitt^sccT kerülő BoldogfzűHetésna- pot! című bohózat, A revizor, Christopher Hampton Veszedelmes viszonyok és Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című színművek, vala­mint egy balett. Az Egyetemi bérlet nyitóelőadá­sa a Valahol Európában lesz, melyet a Danton halála, egy baletteset, Az imposztor, a Pillangó- kisasszony, A revizor és a Veszedelmes viszo­nyok követnek. A diákbérletek több variációja közül az úgynevezett Beavató bérlet több koráb­bi nagysikerű darabot is tartalmaz a Víg özvegy és A revizor mellett, mint például a Jézus Krisz­tus Szupersztárt, a Carment vagy a Mesél a bécsi erdőt. Simon István szerint nem kell még sietniük azoknak, akik színházi bérletet szeretnének vál­tani (augusztusban nyitnak a pénztárak), de arra mindenképpen figyelniük kell a régi bérle­teseknek, hogy korábbi helyeiket legkésőbb szeptember 4-én, kedden este 17 óráig tudják fenntartani. K.F. A júliusi Echo Megjelent az Echo, a pécsi kritikai szemle legfrissebb száma. A lap középpontjá­ba a Pécsi Országos Szín­házi Találkozó eseményei­nek méltatása került. írások sora veszi számba a vá­logatás és válogatók, a szerve­zés és szervezők rendjét, a kapcsolódó és társrendezvé­nyeket, érintve a balettet, kon- 1 certeket, a mozgásszínházat, a Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivált és az „összművésze- ti” Apollo program eseményeit. Az írások között olvasható a Jani Gabriella énekesnővel és Pelényi Margit építésszel ké­szült interjú, valamint a hatvan éve a Zsolnay gyárban dolgozó porcelánfestő, Istókovits Kál­mánná portréja. A kritikai szemle rovatban tekinti át a lap a jelentősnek ta­lált pécsi kiállításokat, Erdélyi Zoltán építész, Michael Demers amerikai festő, Török András fotográfus, Dieter Roth német művész, a kolozsvári Kudor Duka István festő bemutatóit. Gönczy László komolyzenei koncerteket értékel, többek kö- zött'a Pécsi Szimfonikus Zene­kar és az Egyetemi Kórus által megszólaltatott János passiót, amely a kertvárosi református templomban, vagy a Judás Makkabeust, amely a székes- egyházban került előadásra. Sonkoly Károly művészettörté­nész tanulmányban emlékezik meg a 220 éve született pécsi klasszicizáló építészről, Pia- tsek Józseftől. CS. L. Futnak a képek Shelby, a felejtő Borges egyik elbeszélésének hő­se Ireneo Funes, az emlékező: bámulatos memóriával rendelke­zik, de fokozatosan rabjává válik rendkívüli képességének, annak a kényszernek, hogy gondosan tárolja észleleteit és rendszere­sen osztályozza a befogadott in­formációkat. S mivel nem tud el­szakadni a részletektől, gondol­kodása egyre nehézkesebb és las­súbb. Christopher Nolan angol rendező.Memento című filmjé­nek főszereplője, Leonard Shelby a fend esetnek éppen az ellenke­zője. Ő a felejtő. Brutálisan meg­gyilkolták a feleségét, s az így át­élt stressz, valamint a gyilkos ál­tal a fejére mért ütés következté­ben elvesztette az emlékezőte­hetségét. A gyilkosság előtti ese­mények ugyan felidézhetők szá­mára, de új emlékképeket nem képes kialakítani. Minden kifo­lyik a tudatából, mint a tengerből Idemelt üres hálóból a víz. Tudata csupán másfél-két per­cig képes tárolni az eseményeket, s a film is ekkora terjedelmű felvé­telekből áll, ily módon mintegy le­képeződik Lenny tudatának mű­ködése, miáltal a nézőnek is át kell élnie a fiatalember vergődését a szétfolyó időben. Az elbeszélő azonban, tehát az, aki a nézőnek elmeséli - részint külső, tárgyias, részint pedig belső, szubjektív né­zőpontból - Lenny történetét (és Lenny tudatát mint történetet!), felismerte, hogy ez az esemény­sor vagy eseményhalmaz csak for­dított sorrendben, visszafelé me­sélhető el. A feleségé halálát meg­bosszulni akaró főhős eljut odáig, hogy megöl valakit. Ezt a véres tettet látjuk az első képeken. In­nen indulunk hátrafelé. De lehet-e egy történetet visz- szafelé elbeszélni? - kérdezi a ha­gyományos befogadói tapasztala­tokhoz szokott néző, atót bizo­nyára meglep, hogy váratlanul be akarják vonni egy különös mun­kamegosztásba: az elbeszélés a rendező dolga, ám a történet cse repeinek összerakása a néző fel­adata. Nem kétséges, hogy mind­ez lehetséges. Az irodalomban régen megvalósult, sőt, Ilse Aichinger osztrák írónő a Spiegel- geschichté-ben már fél évszázada radikális és eredményes kísérle­tet tett egy életrajz következetes és megállíthatatlan visszaperge- tésére. Christopher Nolan most bebizonyítja - Alain Robbe- Grillet és Alain Resnais művészi eredményeinek kiaknázásával -, hogy ez mozgóképen is lehetsé­ges, a hátramenetet megtetézve azzal a megoldással, hogy narrá- tori szövőgépe kettős szisztéma szerint készíti szőttesét: fekete­fehér felvételeken egy jórészt múltbeli, előre haladó jelenetsort látunk, színes képeken pedig je­lenként idéződik meg az egyre régebbi múlt, hogy azután a szá­lak összesodródásakor felvillan­jon a szőttes mintázata. Mindennek következtében a Memento nem egyszerűen izgal­mas és újszerű krimi, akár a mű­faj megújítójának is nevezhet­nénk, hanem több ennél: figye­lemre méltó lépés a mozgóképi elbeszélés dekonstrukciója, te­remtő felbontása terén, miköz­ben azt a széttörtség-élményt is sugározza, amellyel a modern ember küszködik. Ebből a szem­pontból mélyen jelképes, hogy a hős rögeszmeszerűen polaroid felvételeket készít minden fontos eseményről, és testére tetoválva őrzi a legfontosabb információ­kat. Erre korlátozódik a múltja - néhány nehezen megfejthető kép, egy-két hol megvilágosuló értelmű, hol elhomályosuló tar­talmú üzenet. Lenny ezekbe ka­paszkodva próbál azonos marad­ni önmagával, s megtenni vala­mit, ami nélkül lénye üres tükör­képpé válna. Am az is lehet, hogy amit lá­tunk, az már egy jóvátehetetlenül széttört tükör által képzett lát­vány, ahol valójában senki sem az, akinek látszik. A fonál elsza­kadt, az orsó visszafelé pereg, a szőttes mintázata felbomlik. 1 Emlékezz! Ki vagy? Vagy? Nagy Imre Natalie, a rejtélyes asszony szerepében Carrie Anne-Moss Egy öregember emlékirataiból Mea culpa Televíziós barátaim, rosszdolguk­ban, portréműsort készítettek ró­lam. Magam is sokszor kísértet­tem a lehetetlent, így nem csodál­koztam az elkészült torzón. Végül is a műsoridőbe, minden csak áta- botában fér bele. Egy dolog ho­zott kényelmetlen helyzetbe. A műsorban, siklósi éveim kapcsán, a hely polgári kultúráját méltatva, azt találtam mondani, hogy ott, nem csak a református papnak, de a katolikusnak is nagy művelt­sége volt. A szülőfalumból lett a város es­perese, címzetes kanonok, ezen a kijelentésen megsértődött. Jog­gal. Nem tudtam elmagyarázni, hogy felületes kijelentésemet konkrét időszakhoz kell kötni, s hogy én a műveltség kisugárzásá­ra gondoltam. Akkortájt féltek már megmu­tatkozni a katolikus papok. Folyt a koholt, államellenes összeeskü­vés felgöngyölítése. Most július­ban épp negyven éve, hogy meg­született nem nyilvános tárgyalá­son, Pécsett a szigorúan titkos bí­rósági ítélet, s későbbi barátai­mat, Csonka Ferenc elsőrendű vádlottat és négy társát fegyházra ítélték. Köztük Károly Róbert teo­lógushallgatót és Bárdfalvi Ferenc zenetanárképzős növendéket. S az állapotokról legyen elég annyi, hogy májusban, a Magyar Püspö­ki Kar körlevelében, többek kö­zött ezt olvashattuk a Vigíliában: „Anélkül, hogy elébe vágnánk a bírói jogszolgáltatásnak, a püspö­ki kar a leghatározottabban elítéli azokat az egyházi személyeket, akik ilyen szervezkedésekben részt vettek, vagy ilyen szervezke­déseket támogattak. ” S mindezen csodálkozni sem lehetett, a kor is­meretében. Ugyanekkor a református egy­ház némely kiválósága már ter­mészettudományos tanokkal kezdte magyarázni a hit alaptéte­leit. S helytörténeti tevékenység keretében hatásuk volt környeze­tükre. Ők tehették. Én csak azt akartam kurtán mondani, hogy abban az időben, amikor a moszkvai mintára indított per nyomozása folyt, Siklóson jó kö- zösségű templomi énekkar műkö­dött, művészi értékű passiókat mutattak be virágvasárnap és nagypénteken, komoly előfizető tábora volt az Új Embernek és a Vigíliának. Ott olvashattam csak Pilinszky-verseket. Ami leszólásnak tűnt, valaki di­csérete akart lenni. Egyébként a drága Csonka Feri, a rehabilitációja után sem lehetett nagyon szem előtt. Eldugták. Kő­vágószőlősön lett plébános. Sze­rencsémre. Amikor, a dél-dunán­túli Árpád-kori templomokról ké­szítettem elő egy tévéfilmet, első­számú szakértőm volt. Akkor már tagja volt a Műemléki Albizottság­nak. Ő szerzett pénzt az uránbá­nyától a bakonyai, a cserkúti, a szőlősi és töttösi templomok res­taurálására. Úgy beszélt róluk, mintha élt volna, amikor épültek. Ha csak fele bekerülhet a műsor­ba, amit tudott és elmondott, a vi­lág szája marad tátva. De hát, ilye­nek a tévéműsorok! Amikor a környékbeli rádium­sugárzás mértéke izgatott, akkor is segítségemre volt. Bár a dolog­nak nem tudtam sosem a végére járni, de a két legérdekesebb in­formációt tőle kaptam. Amikor Kővágószőlősre került, még elő­fordult, hogy a nem kívánt terhes­ségtől úgy akartak megszabadul­ni az asszonyok, hogy a Zsongor- kő alatt, egy bizonyos alakú és színű követ kerestek, azt tüli zacs­kóba tették és ruhájuk alatt a mé- hük fölé lógatva, viselték. A dolog többnyire sikerült, s a praktika korábbi, mint az urán helyi meg­találása. A másik érdekesség, hogy a fa­luban annak az udvarnak a végé­ben mérték a legerősebb sugár­zást, ahol nagy kő állt ki a földből, s ahol még a mérés idején is ott etette a tyúkokat a falu legidősebb asszonya, aki valaha a házban született. Amikor elvesztettem pap barátomat, vigaszom volt, hogy helyére, a nagyszerű hely- történész, volt ibafai pap, Tímár Gyuri került. Talán ő az első falusi plébános, aki a történelemtudományok kan­didátusának mondhatja magát. S volt alkalmam tapasztalni nép­szerűségét, tekintélyét, egyszerű hívei körében. A néhai Csonka csak példa, az évforduló kapcsán. Mert kelle­mes, baráti munkakapcsolat fű­zött a tudós teológus Bán Endré­hez, s az azóta püspökké lett Bíró Lászlóhoz is. S ott álltam, azon az éjféli misén, ahol Cserháti püspök úr Sartre-ot idézte, miközben a szószék alatt részeg suhancok vi­hogtak. A katolikus papok mű­veltségét nem vitatom. A nem ka­tolikusokét sem. Bár a jó suszte­rek között is akad... Mindenesetre, kedves kanonok úr, Sásdon, mea culpa. Bükkösdi László 1 )

Next

/
Oldalképek
Tartalom