Új Dunántúli Napló, 2001. július (12. évfolyam, 177-207. szám)

2001-07-20 / 196. szám

I 2001. Jűuus 20., PÉNTEK OTTHONUNK 13. OLDAL Az egyszerűség fényűzése Némely lakás berendezésénél mindent „be­dobnak”: ötletet, színt, formát, olyannal vi­szont ritkán találkozunk, amely látványos elemek nélkül, csupán finomságával, me­legségével, s végső soron derűjével hat. Könnyű helyzetben voltak vendéglátóink, hiszen újonnan épített otthonuk berendezéséhez két segí­tőjük is akadt. Az egyik a ház asszonyának bátyja, aki történetesen dizájnbútorok forgalmazója, s így mintegy tálcán kínálhatta fel a neves olasz gyártók termékeit, a másik Visy Borbála építész, aki ezúttal lakberendezőként szerepelt. A konyha színei megegyeznek a bútorokéval, így a nyitott terű hangulatot áraszt- A családunkban Árpád, a bátyám a műszaki em­ber - kezd a lakás történetébe a háziaszszony. - Ő fa­ipari mérnök, bútorokat forgalmaz, tehát számunkra nyilvánvaló volt, hogy számíthatunk rá. Az első se­gítséget a tervezés stádiumában kaptuk. Amikor elénk tették a rajzokat, azokon nem egészen há­romméteres belmagasság szerepelt. Nekem ez nem tűnt fel, és a férjem sem kevesellte, Árpád viszont azt mondta, ha lehet, kérjünk még húsz centit. A három méter elvben nem kevés ugyan, de ehhez a nagy, egybefüggő térhez mégsem lesz elég. Szerencsésen sikerült kivívnunk az arasznyi légtémövelést, és úgy gondolom, ez a kis plusz jelentős pozitívumot hozott a lakásunkba. Aki nem ért hozzá, az alaprajzról sok mindent nem érzékel, de a bátyám az általuk hasz­nált számítógépprogram segítségével többféle nézet­ben tudta ábrázolni a lakást. Kezdettől fogva beren­dezési terveket gyártott nekünk, amelyeken térben láthattuk a falakat, a bútorokat, bátran kísérletezhet­tünk a nappalinkkal, az étkezőnkkel, a konyhánk­kal. Egy ideig az is kérdés volt, milyen burkolatunk legyen. A férjem a kő mellett voksolt, s igen dereka­san kiállt az álláspontja mellett, én viszont ragasz­kodtam a parketta melegéhez. Árpád ebben is a se­gítségünkre sietett, az ő révén döntöttünk a kőrispar­ketta mellett. Valójában úgy is fogalmazhatnék: itt mindvégig hármas szülés folyt. Már a tervezőasztalon fejtörést okozott, miként oldjuk meg az amerikaikonyha és a nappali közötti burkolatváltást - folytatja vendéglátónk. - Egészen pontosan azt az áthághatatlannak látszó akadályt, hogy a bárpult síkjának meghosszabbítása a terasz­ajtóba fut bele, ami nem elegáns megoldás. Végül abban maradtunk, hogy a kőburkolat és a parketta találkozásához ívet szerkesztünk, és aztán ugyan­ezt az ívet fölvetítjük a plafonra is, ahol íves álmen­nyezetet alakítunk ki. Ezzel több legyet ütöttünk egy csapásra. Eltüntettük a szellőzőcsövet, helyet teremtettünk a süllyesztett halogéneknek, és a húsz centivel alacsonyabb mennyezettel barátságosabbá tettük a konyhát. Ráadásul az ívről jutott eszünkbe, hogy a gránitpult sarkát lekerekítsük, ezáltal az egyterű nappali, ha csak finoman is, de - egyéni módon - elkülönül a konyhától.- Szerencsés vagyok, hogy ilyen jó ízlésű megren­delőktől és ilyen jól tervezett lakásban kaptam meg­bízást - veszi át a szót Visy Borbála. - Eltalált arányú terek, kellemes belmagasság, földig engedett francia­ajtók, amelyeken dől befelé a fény: csupa remek adottság. Gondot csak az jelentett, hogy ennek a tá­gas, napos lakásnak szinte nincsenek belső válaszfa­lai. Az egész nappaliban egyetlen használható felület akadt, s annak a berendezésén bizony hetekig „görcsöltem”. Mégpedig azért, mert itt, az ülőgarnitúrából jól lát­ható helyen kellett elhelyeznem a két „fekete lyukat”: a nagy képer­nyős tévét és a jelentős méretű kan­dallót. Hosszas tépelődés után fal­fülkeszerű polcrendszert tervez­tem, amelybe a tévé szinte beleül, s amelyben viszont a kandalló „leve­gőhöz jut”. Ha már szóba került a tűz háza, be kell vallanom, hogy azt Terence Conran belsőépítészeti könyvéből lestük el; a ház asszo­nya ragaszkodott hozzá. Még meg­próbálkoztam néhány saját skiccel, de végül el kellett fogadnom, hogy Conran jobb nálam: a finoman dí­szített, fakeretes kandalló ezekhez a meleg színű bútorokhoz igazi te­litalálat. Akadt némi gondom a füg- gönyözéssel is, ugyanis a francia­ablakok egyazon szobán, sőt egy falon belül is néhol szögletes, né­lakás egésze azonos hol íves lezárásúak voltak. Nem tűnt egyszerűnek megtalálni az ide illő megoldást, de a vékony csíkos római rolókkal végül sikerült. Ebbéli örömömben még egy kis színjátékot is kitaláltam: más-más színű csíkozásúakat tettem a nappaliba, a dolgozóba és a konyhába. A színeket egyébként a háziakkal együtt alakítottuk ki. Úgy gondoltuk, ha már ilyen szép, na­pos ez a lakás, legyenek a bútor színei is déliesen de­rűsek. A ház asszonyának bátyja a HIE Office Design vezetője, így az nem volt kérdés, milyen darabok ke­rüljenek a falak közé, legfeljebb az, pontosan me­lyek, és hogyan. Szerencsés módon a legjobb pilla­natban kapcsolódtam be a munkába, akkor, amikor a lakás még csak a tervezés stádiumában volt. Ennek köszönhetően köthettem össze járdával a lakás két különálló teraszát, és jelölhettem ki a lámpák és kon­nektorok helyét - mindezt már a bútorozás szem­pontjait figyelembe véve. Az is a kezemre játszott, hogy a megbízóim előző - nagyon kellemes, de egé­szen más léptékű és hangulatú - lakásából semmit nem lehetett, és nem is kellett ide áttelepíteni. így itt valamennyi bútor és lámpa azt a nívót képviseli, amelyet nagyra tartok. Ennek köszönhető, hogy csak a kandalló- és tévéfalat, valamint az Árpád terve alapján készült, nagyon szépre sikerült kék-zöld für­dőszoba bútorát kellett egyedileg elkészíttetni. Ha már szóba kerültek a háziak, el kell mondanom, hogy sok örömem volt a közös munkában. Mind­annyian arra vágytunk, hogy ez minden magamuto­gatás nélküli, nyugodt lakás legyen, az a fajta otthon, amelyben nincs semmi fölösleges „díszbútor”.- Ezek nem olcsó darabok, mégsem rí le róluk az áruk - és ez határozottan előnyükre szolgál - szakí­tom félbe egy pillanatra a beszámolót.- Ezen a modern berendezésen nem az aktuális trend, s nem is a pénz kivagyisága, hanem a mérték- tartás időtlensége érvényesül. Ezek a bútorok hol­nap is érvényesek lesznek, ezekből nem szeretnek ki két év múlva a lakók. Az érintés puha szépsége A szép formájú, politúrozott ajtók és a mély ablakok tanús­kodnak arról, hogy valaha gazdagon díszített, műemlék jellegű épületben járunk. Az egykori püspöki palota kony­hája ma lakás - itt él három gyer­mekével Farkas Márta, aki nem kevés leleménnyel és fantáziával rendezte be a szuterénhelyiséget. Régen kiselejtezett, olcsó búto­rokkal és tárgyakkal, sok-sok nö­vénnyel és virággal, jóformán fil­lérekből, a két kezével teremtett különös hangulatú otthont.- Hogyan lehet három majd­nem felnőtt gyerekkel ekkora alapterületen, ilyen harmoniku­san együtt élni?- A kis lakást megpróbáltam min­denkinek a saját életéhez igazítani, hogy a lehető legpraktikusabban használjuk ki a teret. Úgy kezdő­dött, hogy a gyerekszobában három szintet teremtettem: az alsó szinten játszottunk, a dobogón lehetett ta­nulni, mert ott állt a nagy asztal, a galérián pedig az ágyak voltak.- A nemezkészítésbe néhány évvel ezelőtt fogtál bele. Hogyan találtál erre az anyagra?- Tulajdonképpen véletlenül. Bár mindig is tudtam, hogy az érintés nagyon lényeges dolog, ez igazán akkor tudatosult bennem, amikor megismerkedtem Zágoni Zsófia textiltervezővel. Tőle kap­tam egy kevés gyapjút, és úgy gondoltam, ha már az utamba ke­rült ez az anyag, valamit csinál­nom kell vele.- A szekrényen kívül a széke­ket, fotelokat is posztóval takar­tad. Hogykészül egy-egy darab?- Mindig a kárpitozással kez­dem, a régi foteljaimat is magam hoztam rendbe. Égy barátom sze­rint olyan ez, mint a szobrászat, és igaza van. A kárpitozással egészen más lelket és külsőt lehet adni a széknek vagy a fotelnek. Tőlem függ, müyen formájúra, mennyire puhára, lágyra készítem. Afrikkal dolgozni csodálatos érzés, az maga a varázslat. Mert az afrik illatozik, szinte kinn vagyok a mezőn, hal­lom a madarak hangját. Mikor a szék teljesen kész, akkor kerül rá a posztó. Ez mindig személyre szól, ezért nagyon fontos, hogy szoros kapcsolatban legyek azzal, akinek éppen készítem. Tamásnak például növényekkel díszített huzatot csi­náltam, hogy ha az ujjaival végigsi­mítja, minden kis növényt jól érez­hessen rajta. De a barátainknak is készítettem már fotelhuzatot, szi­várványt, meg csillagokat hímez­tem rá. A szivárvány a teljességet sugározza, ami egyensúlyban tartja a lelket, a csillagok pedig az álmo­kat és a vágyakat jelképezik. ■ A panel is alakítható Vendéglátónk, Hajnalka öt évvel ezelőtt költözött a fővá­roshoz közeli település lakótelepére. Választása egy megle­hetősen tágas - hetvenkét négyzetméteres ám némileg lerobbant panellakásra esett, de mint mondja, eredendően is ilyet keresett. Részben azért, mert a felújítandó lakások mindig olcsóbbak, másrészt mert tudta, legyen bármilyen állapotban, mindent ki fog cserélni benne, és amennyire csak lehet, átalakítja. A lakásból feleslegesnek ítélt fa­lak, ajtók, beépített szekrények tűntek el, a szűk helyiségeket tá­gas, egybenyitott terek váltották fel. Merész ötlettel - hogy a ter­mészetes világítást nélkülöző helyiségek is fényt kapjanak - a belső, térelválasztó falakra is ab­lakok kerültek. így vált világossá az előszoba, amely a nappali fe­lől étkező, a gyerekszoba, sőt a fürdőszoba is, amely - közvetve - az előszobából kap fényt. Az ablakok kivágása és az ajtónyí­lások kiszélesítése csak egyik, bár tagadhatatlanul a legna­gyobb felfordulással, zajjal és porral járó mozzanata volt a fel­újításnak. Ezt követte a burkolatok, a szaniterek és csempék cseréje, a festés, tapétázás, illetve a beren­dezkedés, végül minden, a pa­nelre jellemző, a betonépítkezés­ről árulkodó jegy eltűnt.- A teherhordó és szerkezeti­leg érinthetetlen falak kivételével semmi sem maradt meg az ere­deti állapotból. A lakás lerobbant állapota mást talán visszariasz­tott volna, de nekem tökéletesen megfelelt. A mérete is optimális­nak tűnt, ráadásul panel volta el­lenére is éreztem benne azt a képlékenységet és bizonyos fokú szabadságot, amelyet kerestem. A bútorokat úgy választottam, hogy ne legyenek túl drágák - mert ez mégiscsak egy panella­kás -, de ne kelljen eldobni őket akkor sem, ha majd egyszer má­sikba költözünk. Ami tehát a be­rendezést illeti, addig nem vet­tem meg semmit, amíg tökéletes­nek és persze megfizethetőnek nem éreztem. így aztán rengete­get járkáltam. A szüleim és a párom sem ér­tették, miért nem vagyok gyor­sabb, s nem veszem meg az első, nagyjából megfelelő fotelt vagy ágyat. Nem biztos, hogy ez di­cséretes tulajdonság, másokból könnyen türelmetlenséget vált­hat ki, de nem tudtam másképp gondolkodni. Ezért hiányzik még ma is - öt évvel a beköltözés után - egy-egy lámpa, képek a fa­lakról, vagy a polc az étkező sar- káből. De az is igaz, hogy öt év­vel ezelőtt egyedül költöztem ide, most pedig már hárman va­gyunk, tehát az igények is vál­toztak, olyannyira, hogy éppen nagyobb lakást keresünk, ezt pe­dig el akarjuk adni. A kezdet kezdetén vett fenyő­bútorokhoz újakat csináltattunk a gyerekszobába, sőt a kislá­nyod! születése előtt újrafestet­tük az egész lakást. Amikor a barátaink megtud­ták, hogy lakótelepen, panelban élünk, nagyon sajnáltak. Hiába mondta a párom, hogy ez nem olyan, mint a többi, és hogy mennyire szép, nemigen hittek neki. Ám amikor először jártak itt, kellemesen csalódtak. Mint mondták, nem gondolták, hogy egy panel ennyire átalakítható, és hogy viszonylag egyszerű esz­közökkel - többnyire „Szigedi” fenyő- és nádbútorokkal, coun- trys hangulatú kockás textillel és színekkel - ennyire otthonosan belakható. Jelszavuk: „Vedd és vidd" Számos érvünk van! Interfruct áruház Pécsett Akik a Kertváros felől gépkocsival Pécs bel­városa irányában közlekedtek néhány hónapja a felüljáróról letekintve egy gyorsan épülő objek­tumra figyelhettek fel. Rövid idő múlva ott nyílt meg a vásárló közönség előtt június 7-án, a Me­gyeri üt felől megközelíthetően, az ország 18-ik Interfruct Cash & Carry élelmiszer nagykereske­dő áruháza. (Azóta már kitárta kapuit a 19-ik is!) Négyezer négyzetméter alapterületen, ötezer féle árucikkel várják a vásárlókat.- Azt kívánjuk .biztosítani, hogy a láncolatunk többi áruházához hasonlóan nálunk is igényes legyen a vásárlók kiszolgálása - fogalmazza meg törekvéseiket Sándor János áruház vezető. - A kínáló polcrendszerek között tágas hely áll a köz­lekedésre, jól áttekinthető az áruk terítése, feltűnő az árakról .a tájékoztatás. Azt ta­pasztaljuk, hogy mindezeket kedvezően fo­gadták a hozzánk betérő vásárlók. Számítógépes nyilvántartásuk biztosítja vásárlóik legfontosabb adatainak rögzítését, a számlaadást, egyben a jövedéki termékek eladásának rögzítését. A nagyvásárlók a bir­tokukban lévő számlák alapján jogosultak az áfa-visszatérítésre.- Azt tapasztaljuk, hogy úgy a viszontela­dók, mint az egyéni vásárlók mind jobban megismerik áruházunkat, szívesen vásárol­nak nálunk, elismerően nyilatkoznak azok­ról a kellemes körülményekről, melyekkel várjuk őket - összegzi eddigi tapasztalatait az áruház vezetője. Több olyan kezdeményezésük van, me­lyek a vásárlók folyamatos megnyerését se­gítik. A nagyvásárlóknak 150 ezer forint után 2 százalék, 250 ezer forint után 3 szá­zalék árengedményt adnak. Két hetente szórólapokon tájékoztatják a kereskedőket, a vendéglátó egységek üzemeltetőit a külön­böző akciós ajánlataikról. „Számos érvünk van...“ hirdeü a legutóbbi, július 16-a és 28- a közötti akciós árakat feltüntető nyolc ol­dalas színes nyomásban megjelenő kiadvá­nyuk, egymást követve sorolva a különböző termékek kedvező árait. Széles választékát nyújtják a mélyhűtött termé­keknek. Érdeklődésre számítanak a friss zöldség- és gyümölcs kínálataikkal is, az áruház vezető­jének tájékoztatása szerint azokat a napi legked­vezőbb piaci árakon árusítják. Bőséges az italvá­lasztékuk is, az üdítőktől kezdve a hazai és kül­földi sörökön keresztül a borokon a színvonalas rövid italokig minden megtalálható. Dolgozóik mindenben a vásárlók rendelkezé­sére állnak, segítik őket az áruházon belüli eliga­zodásban, a keresett termékek megtalálásában, a gyors, figyelmes kiszolgálást biztosítva hozzájá­rulnak, hogy mind többen keressék fel őket, ez­által is helyt állhatnak az áruházak közötti tisz­tességes versenyben. (hirdetés) < 4 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom