Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-17 / 163. szám

2001. Június 17. ★ ARCKÉP ★ 7

Az üvegzsebű legfőbb ügyész

Polt Péter cseppet sem tűnik szigorú embernek. Semmi esetre sem olyan, mint a sztárokat felvonultató nyugati filmekben az áliamügyészek. Sokkal inkább a kamaszkor varázsából önmaga számára sok mindent megmentő férfinak látszik, aki jelenlegi hivatala ellenére is közvetlen, szívélyes. Igaz, saját magáról, családjáról viszonylag keveset árult el, de szívesen beszélt munkájáról. Konkrét ügyekről nem faggattuk, hiszen azért kerestük fel, hogy olyanokat is megtudjunk róla, amik eddig még nem kerültek nyilvánosságra.

— Budapesten született, ott is dolgozik, mégis azt beszélik, szereti a vidéket, különösen erősen vonzódik Tatához. Van valamilyen különleges oka, hogy kötődik a vizek városához?

— Igen, édesapám született ott, a tóvárosi részen. A szünidőkben gyakran jártam oda nagymamámhoz, ami mindig felüdülést jelentett az ötödik kerület után. Unokatestvéreim, más rokonaim ma is ott élnek, illetve a környéken.

— Ezek szerint nem az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyetteseként járt ott először a legendás laktanyában? Arra az országos visszhangot kiváltó esetre gondolok, amikor a kis- katonák panaszt tettek a kaszárnya rossz körülményeire, s vizsgálata nyomán jelentősen javítottak a sorállomány helyzetén.

— Emlékszem, valóban nem akkor jártam először a tatai laktanyában.

— Netán sorkatonaként is ott szolgált?

— Kalocsán tettem eleget honvédelmi kötelezettségeim egy részének. Előfelvételisként tizenegy hónapot töltöttem ott.

— Milyen rendfokozattal szerelt le?

— Szakaszvezetőként, de jelenleg hadnagy vagyok.

— Civilben viszont a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze. Meglepne, ha azt mondaná, hogy erre vágyott gimnazista korában.

— A Veres Pálné Gimnáziumban még jobban érdekeltek a reál tárgyak, bár a magyart és a történelmet is szerettem. Érettségi előtt döntöttem csupán a jogi pálya mellett. Korábban Veszprémbe akartam menni, a vegyipari egyetemre.

— Miért változtatott az elképzelésén?

— Pályaválasztásom mellett végül is az döntött, hogy több diplomával könynyebb később pályát módosítani, ha ez szükséges.

— Talán a családi hagyomány folytatása is közrejátszott?

— Erre nem gondoltam akkoriban. Nyilván azért tette fel ezt a kérdést, mert viszonylag közismert tény, hogy édesapám is ügyész volt, aki innen, a legfőbb ügyészségről ment nyugdíjba. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy nagybátyám is ügyész volt, nagy- néném férje pedig bíró.

— Szóval, kémikusként kilógott volna a sorból, így viszont családon belül ön futotta be a legnagyobb karriert.

— Az egyetem után az

Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet munkatársa voltam 1980-tól, majd három évvel később tanársegéd lettem a fővárosi egyetemen. Mielőtt

Strasbourgba kerültem volna, tíz évig ügyvédként dolgoztam az egyetemi munka mellett.

— Ha jól tudom, ön volt az első ösztöndíjasunk az Európa Tanács székhelyén. Mivel foglalkozott ott?

— Jól tudja, természetesen nagyon sok mindennel foglalkoztam, hiszen minden érdekelt. A legtöbb időt mégis az angol környezetvédelmi ügyeknek szenteltem, ezt is osztották ki rám.

— Milyen világnyelveket beszél még?

— Úgy fogalmaznék, hogy az angolon kívül értem a németet és kicsit a

franciát, de azért maradt valami az oroszból is, hiszen annak idején azt kötelező volt tanulni.

— Ezzel nagyot ugrottunk vissza az időben. Hadd kérdezzem meg, hogy tinédzserként melyik zenekarért rajongott?

— Egyikért sem. Inkább a számokat szerettem, s nem volt fontos, hogy ki szerezte. Egyaránt kedveltem az Illés, a Fonográf és az LGT dalait.

— S a sportok közül mit részesített előnyben?

— A focit. Később, az egyetemen már karatéz- tam is. Ma viszont többnyire teniszezem.

— Csak nem elődje, Györgyi Kálmán csalta ki a teniszpályákra?

— Már az egyetem után elkezdtem ezt a remek játékot. Hivatali elődömmel egyébként nem közös pályán játszunk. Ellenben az egyetemen ma is egy dolgozószobában vagyunk, mert legfőbb ügyészként sem hagytam fel teljes egészében a tanítással.

— Szóval vannak közös pontjaik. Ezenkívül az is, hogy egyikük sem volt ügyész, mielőtt legfőbb ügyész lett. Milyen hasonlóságot tudna még említeni?

— Inkább azt mondanám el, hogy a hivatalátadás során minden kérdésemre segítő választ kaptam tőle. Azóta már több hónap eltelt, s nyilván senki sem várhatja tőlem, hogy mindent ugyanúgy csináljak, mint az elődeim.

— Ez nyilvánvaló. Bizonyságot is szolgáltatna erre, ha megmondaná, kitől értesült először arról, hogy legfőbb ügyész lehet.

— Nincs jelentősége.

Hivatalosan a köztársasági elnök úr értesített.

— Mennyit gondolkodott a felkérés elfogadásán?

— Nem az idő volt fontos, hanem az érvek és ellenérvek ütköztetése.

— Mi minden tartozott az egyik, illetve a másik körbe?

—A lehetőség elfogadása mellett szólt büntetőjogászi múltam, elméleti felkészültségem. Az, hogy ügyvédként is tevékenykedtem, illetve azok a tapasztalatok, amelyeket mint helyettes ország- gyűlési biztos szereztem.

— No és ellene?

— Leginkább az, hogy jól éreztem magam korábbi munkakörömben, kifejezetten élveztem azt a munkát.

— És ezt?

— Mi sem természetesebb annál, hogy egészen más, mint amit eddig csináltam. Azt már megtapasztaltam, hogy teljes embert igényel ez a poszt, ezért oktatói tevékenységem mellett semmi mással nem foglalkozom.

— S munkaidőn belül? Nem a konkrét ügyekre gondolok, hanem a legfőbb célkitűzéseire. Melyek ezek?

— Mindenekelőtt az

ügyészségi reform

végigvitelét említem, amivel párhuzamosan nekünk is fel kell készülni az Európai Unióhoz való csatlakozásra, s mindkettőhöz szorosan kapcsolódik az informatikai rendszerünk modernizálása, hiszen az idő olyan szekér, amire, ha felülünk, haladunk a korral, ha maradunk, nem vár.

— Érzékelt e már politikai nyomást bármiben is?

— Határozott nem a válaszom. Még csak az sem

fordult elő, hogy valamilyen szinten hátsó szándékkal kerestek volna meg. Ez számomra természetes, így helyes. Áttételesen azért kaptam már kritikát, többnyire a nyilvánosság előtt. Ezekre az észrevételekre minden esetben korrekten válaszoltunk, ám egyetlen pillanatra sem érintette szakmai döntéseinket.

— A közvélemény előtt nem csak az ügyészség számára lenne hatásosabb, ha a nyilatkozataikkal együtt a bizonyítékokat is bemutatnák.

— Nos, erre azt mondhatom, hogy a mi szervezetünk tényszerűen alá tudja támasztani minden állításunkat, de ezt nem tehetjük meg a televíziók kamerái előtt, hiszen az ügyészeknek a bíróságokon kell feltárniuk a bizonyítékaikat. Márpedig csak ott járulhatunk hozzá ahhoz, hogy az emberek bízzanak az igazságszolgáltatásban.

— Megítélése szerint a sajtó mennyire tud ebben segíteni? Vagy esetleg ön is hajlik arra az álláspontra, hogy mindenért az újságírók okolhatók?

— Ez utóbbira semmiképp sem. A magam részéről fontosnak tartom a nyilvánosságot. Megítélésem szerint ugyanis minden közéleti szereplőnek számolnia kell azzal, hogy nem elég a munkáját végeznie, de hiteles képet is kell nyújtania arról, amivel foglalkozik. Elmondhatom, hogy az ügyészségi reform erre is kiterjed.

— Térjünk vissza az ön személyére! Pontosabban azokra a körülményekre, amelyek között magánemberként él.

— Családi házban lakom, s egy parasztház van még a tulajdonomban, amit családi örökségből vettem. Feleségem egy 14 éves Fiattal jár, nekem csak szolgálati kocsim van, magánautóm nincs. A bérből és fizetésből élők közé tartozom. Havi járandóságomat csak azok a honoráriumok egészítik ki, amelyeket oktatói vagy tudományos munkámért kapok. Mind- m ezt azért mondtam el ilyen részletesen, mert fontosnak tartom, hogy a közéleti szerepvállalók zsebe üvpgből legyen. A legfőbb ügyészé különösen. Palásti Péter

Polt Péter az egyetemen karatézott, most teniszezik, mint elődje

Polt Péter

Született Budapest, 1955. szept. 6.

Családi állapota: nős, Rutkai Éva; gyermekei: Patricia, Petra, Ádám.

Pályája: diplomát szerez (1980) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (ELTEJTK), az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet munkatársa (1980-83), az ELTE JTK-n tanít (1983-), adjunktus, ügyvéd (1985-95). Strasbourg- ban az Európa Tanács emberi jogi bizottságánál ösztöndíjas (1990). Kutatási területe: nemzetközi büntetőjog, emberi jogok. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese (1995-2000), legfőbb ügyész (2000-). 1995-ig a Fidesz tagja. 1994-ben országgyűlési képviselőjelölt. Mintegy ötven tanulmány, cikk szerzője.

t1

1