Új Dunántúli Napló, 2001. június (12. évfolyam, 148-176. szám)

2001-06-09 / 155. szám

2001. Június 9., szombat KULTÚRA PORT 7. OLDAL A TEHETSÉGET ÜNNEPELTÉK. Tanulmányi és művészeti versenyeket nyert általános és középisko­lai diákokat jutalmaztak tegnap Pécsett, a Megyei Közgyűlés dísztermében. Az ünnepi műsor után csak- nem száz tanuló vehetett át emléklapot és ajándékutalványt. ______________ fotó: müller a. ________Uj akadémikusok ÍV.; Nyíri Kristóf filozófus________ A világháló csendszigetén Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem tanárát, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének igazgatóját, Nyíri Kristó­fot az MTA eddigi levelező tagját a tudomá­nyos testület rendes tagjává választotta. Néhány éve még elképzelhetetlen volt, hogy egy vezető tudós a zsúfolt és forgalmas központok­tól távol is teljes aktivitással dolgozhasson. Ma már a viszonylag csendesen zajló telekommuni­kációs forradalom és az internet révén bőven akadnak erre példák. A magyar filozófiai tradi- cionalizmus és filozófiatörténet nemzetközileg is kimagasló alakja, Nyíri Kristóf az 1970-es évek végén feleségével és három macskával távozott a főváros forgatagából, OTP-részletre vettek vi­déki telket, összerakható faházat, amely ma is otthonukul szolgál. Az internetes világháló ré­vén csendszigetnek számító Dunabogdány 'égy * meghitt ligetében helyezkedik el a vadregényes tudományos centrum, többnyire ott él és alkotja műveit Nyíri akadémikus. Vezeték- és kereszt­neve az interneten a J.C. betűket fogja közre, ezek a hajdani, külföldi publikációk szignója­ként ismertek. így lehetett akkor dolgozni.- Az internet, a telefonok persze adottak, ugyanakkor tradicionalizmusomat és a vidékhez való makacs vonzódásomat itt ki tudom élni - mondja. - Matematika-filozófia szakon végez­tem, a filozófiát nem afféle „bölcsességként”, hanem tudományként fogtam és fogom fel. A fi­lozófia a fogalomalkotással foglalkozik, a kultú­ra és a tudomány fogalmainak a szüntelen kar­bantartása az egyik feladata. Ami munkássá­gomban Wittgenstein megkülönböztetett szere­pét illeti, volt egy - többekkel együtt - Márkus Györgyöt, Bence Györgyöt és Fehér Mártát magá­ba foglaló generáció, amely a logikai filozófiát, a Bécsi Kör filozófiáját reprezentálta. Ez egyene­sen vezetett Wittgenstein filozófiájához, amely a logikai pozitivizmus fejezetében nyílt meg szá­momra. Nyíri Kristóf akadémikus innen indulhatott to­vább az osztrák-magyar eszmetörténet irányába, a tradicionalizmus és a kommunikáció roppant t&jftŐetei, tematikája felé. A Pécsi-Tudomány- egyetemen kommunikációelméletet tanít, továb­bá Wittgensteint és tágabb ér­telemben vett filozófiatörténe­tet. Metódusa alapvetően inter­net-alapú oktatás, ahol a sze­mélyes találkozások mértéke, aránya más, mint általában. Szakterületéről szólva an­nak a meggyőződésének ad hangot, hogy a filozófiát any- nyira korszerű tudománnyá kell tenni, hogy képes legyén válaszolni a kor kihívásaira. Az akadémián a fi­lozófiával kapcsolatban ugyancsak szenvedélye­sen azt a szemléletet képviseli, amely a filozófi­át tudományként fogja fel. A könyvkultúrához kötődő tudományok, így a filozófia esetében új egység megteremtése vált időszerűvé az egy­mástól elszakadt gyakorlat és elmélet között. Miközben a világ gyakorlata egységes vagy an­nak látszik, a könyvbeli elméletek divergálnak, egymás számára érthetetlenekké válnak. Nyíri akadémikus kutatói munkássága nem ötperces internetes kaland. Szerteágazó elméleti-publiká­ciós bázisa éppen most gazdagodott az általa szerkesztett Mobil információs társadalom című legfrissebb tanulmánykötettel. Minderről persze nagy a hallgatás Dunabog- dány zöldjében, a lombok között. Másról szól a madárcsevely. A ház körül pedig immár 13 macska éli világát. Ám, ha meggondoljuk: filo­zófus macska nélkül...? Elképzelhetetlen. ____________________________________________BEBESSI KÁROLY A POSZT vasárnapi programja 16.00: Széchenyi tér: A Budapest Fesztiválzenekar fúvósainak kon­certje*, 16.30: megnyitó* 17.00: Nagyszínház: A Kaposvári Csiky Gergely Színház előadása J. Heller után írta Mohácsi István, Mohácsi János és a Társulat: MEGBOMBÁZTUK KAPOSVÁRT 17.00: Fesztivál-sörsátor: Grease Musical (IH Forma I. Táncstúdió) * 18.00: Daniel Speer Brass Sextet* 19.00: Pécsi Harmadik Színház: A mizantróp (Kolozsvári Állami Magyar Színház) 19.00: Civil Közösségek Háza: Garcia Lorca: Vérnász (Alternatív Roma Színház) 21.30: Kamaraszínház: A Buda­pesti Katona József Színház (Kamra) előadása Thomas Bernhard: A SZÍNHÁZ- CSINÁLÓ 22.00: Fesztivál-sörsátor: Besh o droM zenekar koncertje Öt kiállítás látogatható június 10- 18 között. Kiállítás-megnyitók: 14.00: Művészetek Háza: SZín- Kép (színházi fotókiállítás)*, 14.30: Művészetek Háza: MaLát 2001 (mai magyar színházi lát­ványtervezés)* 15.00: PNSZ előcsarnok: Színről színre (színészfestőkkiállítása)* Ifjúsági Ház: Bábkiállítás* Kamaraszínház: POSZT-er (pla­kátkiállítás)* A *-gal jelzett műsorokra nem kell belépődíjat fizetni. A www.dunantulinaplo.hu inter­neteimen a POSZT részletes heti programja megtalálható. _____■ Ze nés-táncos ünnep Harkányban A magyar népzene és néptánc ünnepét rendezik meg 10-én, vasárnap Harkányban, a műve­lődési házban. A 16 órakor kez­dődő zenés-táncos seregszemle programjában olyan együttesek lépnek fel többek között, mint például a helyi Harka női nép­dalkor és gyermeknéptánccso­port, a sellyei citerazenekar, a birjáni tánccsoport, a szászvári asszonyok népdalköre, a hosszúhetényi népdalkor, a zen- gővárkonyi népi együttes és a görcsönyi asszonykórus, jbk) Budapesten dedikáltak A pécsi Pro Pannónia Könyvki­adónál megjelent kötetek szerzői az Ünnepi Könyvhét keretében dedikálták tegnap Budapesten, a Vörösmarty téren a műveiket. Sánta Gábor „Minden nemzet­nek van”, Nagy Imre Ágistól Bán­kig, Tüskés Tibor Az édenalapí­tó, Albert Zsuzsa Irodalmi legen­dák, legendás irodalom i.-II., Al­bert Gábor Ezredvégi krónika, Páva István: Jelentések a Harma­dik Birodalomból című munká- ját látta el kézjegyével. _____<bki Fut nak a képek A pisztoly lelke A Mexikói (The Mexican) című al­kotás rendezője, Gore Verbinski korábban reklámfilmekkel foglal­kozott, amelyek, annak rendje és módja szerint, egy-egy árucikk ke­lendőségét kívánták fokozni, s ezt az üzleties gondolkodásmódot, producerével karöltve, e játékfilm készítése során is érvényre juttatta. Bizonyára ezért döntött úgy, hogy a „se vele, se nélküle” alapon foly­ton veszekedő szerelmesek szere­pére Julia Robertset és Brad Pittet kell szerződtetni. Ez a gazdasági szempontból méltánylandó ötlet azonban nem hozta meg a kívánt eredményt. Nem született új „álompár”, mert ezt a forgatókönyv eleve meg­akadályozta. A film első felében a páros tagjai nem is találkoznak egymással, egyetlen rövid marako­dási jelenetet kivéve, ám a Saman- thát alakító Julia Roberts akkor sincs Brad Pitt, azaz Jerry közvet­len közelében, mert egy harmadik emeleti erkélyről szórja ki éppen a fiú holmiját. Ez a nyúlfarknyi felvé­tel azonban kevés ahhoz, hogy a két figurát dramaturgiai értelem­ben viszonylatba helyezzük. Igaz, a beállítás afféle erkélyjelenet-pa- ródiaként is felfogható, ami növel­hetné a fontosságát, ez a kapcsolat azonban az alkotók részéről gya­níthatóan csak a véletlen műve. S amikor hőseink a film felén túl végre találkoznak, ez akkor is me­rőben külsődleges marad, színészi értelemben nem válik együttlétté. Brad Pitt kizárólag Brad Pitt akar lenni, s Julia Roberts is gondosan ügyel arra, hogy csupán önmagát játssza. Ez a törekvésük többé-ke- vésbé sikerrel jár, és Gore Verbin­ski beérte ennyivel. Akinek pedig ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés, és kárpótolja magát James Gandolfini árnyaltabb alakí­tásával az érzékeny bérgyilkos sze­repében, aki, ahelyett, hogy elbán­na Samanthával, egyre inkább affé­le lelki atyaként viselkedik vele, hosszas (de nem unalmas) érzelmi analízisekbe bocsátkozik, és pszi­chológiai megfigyeléseket végez. Egy ponton túl kettejük kapcsolata sokkal érdekesebbé válik, mint Jer­ry ügyetlenkedései, elannyira, hogy a rendező végül meg is so­kallja Gandolfinit, túlságosan a fe­jünkre nő, mondja a forgatókönyv­írónak, ideje eltenni láb alól. A film egyébként a varázsfegy­ver ősrégi motívumára épül, ez lenne a „Mexikói” névre hallgató pisztoly, amit Jerrynek meg kelle­ne szereznie, ám ez a lőporos har­ci eszköz kevésbé hálás téma, mint Arthur király Excaliburja, mert­hogy az ellenségre nézve szemer­nyi veszélyt sem jelent: nem lehet üsztességesen célba lőni vele. Egy öngyilkos menyasszony elátkozott lelke lakozik benne, s ez a körül­mény megakadályozza, hogy tíz lépésről eltaláljanak vele egy hordó nagyságú korsót, ami meglehető­sen tréfás dolog, különösen akkor, mikor az egyik közeli házból kiszé- deleg a szíven lőtt lakó, ugyanis az őt eltaláló golyónak legalábbis kör­pályán kellett haladnia, plusz még befordulni az ablakon. A pisztoly menyasszonyi lelké­nek a története technikailag szé­pen kivitelezett emlékképek által idéződik fel: kéziforgattyús kame­rát alkalmaztak, s ez, csodák cso­dája, majdnem jobban működik, mint a többi jelenetben használt modem felvevőgép, ami nagyon tanulságos, még az sem lehetet­len, hogy az operatőr, Dariusz Wolski önironikus fricskájáról van szó. Sőt, azt sem zárom ki, hogy Gore Verbinski rájött a turpisságra, de nem bánta, mert humorérzéke kétségkívül van, mint a jó reklám- filmeseknek ha nem is általában, de olykor-olykor. Erre utal a követ­ségen, Mexikóban útlevelére váró utas, akinek időközben szépen megnő a szakálla, s deresedik a haja, vagy az ugyancsak mexikói logikával működő villanyrendőr, amely átlag félóránként vált zöld­re, ha egyáltalán. De próbáljon csak valaki türelmetlenül áthajtani a piroson! Úgy látszik, arrafelé nemcsak a pisztolynak van lelke, de a jelző­lámpában is haragvó szellem la­kozik. Nagy Imre Együtt, és mégis külön (Julia Roberts és Brad Pitt) Egy öregember emlékirataiból Alakítsuk át a Széchenyi teret Szívem csücske a Széchenyi tér. Hozzá kéne szólnom, hogy átala­kítsuk-e? De nem akarom magam­ra haragítani Kerényi alpolgár­mester urat. Hogy mégse maradjak ki a vitá­ból, gondoltam, megrendelek egy közvélemény-kutatást. Futja a nyugdíjamból. S így legalább azok véleményét is fölmutatha­tom, akiknek nincs szövegszer­kesztőjük, telefonjuk, internet el­érhetőségük, tehát gyakorlatilag szavazóképtelenek. A fővárosi, Lúdtalpas Szocioló­gusok Független Közvélemény­kutató Intézetét bíztam meg a munkával. Pár nap múlva felhívott egy is­merősöm Pestről, aki lúdtalpas is, meg lógus is, hogy mondjam már el, mi a véleményem a pécsi Szé­chenyi tér átalakításáról, de mond­jam meg a feleségem, meg a barát­nőm véleményét is, mert hát mos­tanság marha drágák a telefonok is. Előbb felháborodtam, de régi haverról lévén szó, később meg­egyeztünk, hogy majd én kime­gyek a Térre, s megkérdem az ott található embereket. Aztán ha egy hét múlva újra felhív, bediktálom a válaszokat. Nem kötöttem az or­rára, hogy a megrendelő is én va­gyok. Nagyon nem lepődtem meg, mert adtam én már telefonon tájé­koztatást pestieknek, annak az in­tézménynek az átvilágításához, amelynek egyik vezetője voltam. S ez még mindig eredményesebb volt, mint amikor később szemé­lyesen is lefáradt egy pesti átvilá­gító, ám az összesítést már nem ő végezhette, mert a záró értékelés­ben kicsit összekeverték az intéz­ményeket. A félszáz fős, össze­vont, többfunkciós szervezetről azt írták, három főfoglalkozású embere van. Szerencsére az ön- kormányzatnál tudták, hogy mindez butaság. Nem is mutogat­ták az átvilágítást, csak hivatkoz­tak rá a leépítéseknél. Olyant is hallottam, hogy egyik korábbi kormányunk az objektivi­tás biztosítására neves francia cé­get bízott meg egy felméréssel. A franciák alvállalkozásban kiadták annak a budapesti irodának, amely az előző kormány szakér­tőiből alakult, az Országháztól egy metróállomásnyira, csak azért, hogy együtt maradjanak. Tehát én még mindig jobban jártam, hogy magam kutathattam a lúdtalpasok helyett. Nos az eredmény: Kisfiú, 3 éves: A galambok min­dig elrepülnek. Seholse nincsen homok, akkor mi a fenével játsz- szak? Leányka, 5 éves: Minek van vi­rág, ha nem szabad virágot szed­ni? Akkor inkább ne legyen. Fiú, 11 éves: Ekkora hely és nem lehet focizni! A görbe kövek helyett, legyen salak vagy beton. Lány, 13 éves: Ki kellene tiltani innén az éretlen fiúkat. Csókolódzó pár, kb. 16-17 éves: Azt mondják, régen voltak itt fü­gefabokrok. Az nagyon hiányzik, a dzsámi meg tök fölösleges, an­nak a helyére lehetne még lépcső­ket rakni, meg sok fügefabokrot. Legény, 20 éves: Több ló kellene. Az ember megbeszél SMS-en egy randit, hogy oké ötkor a Ló alatt. S nézze, vagy hét srác szobrozik itt. Lehet, hogy a csaj föl sem ismer. Csak egyszer látott, a diszkóban. Őrület. Hölgy, harmincéves: Ne vál­toztassanak semmit. Minden itt történt velem először. A Ló alatt randiztam, ezen a pádon csókolóz- tam, a Leonardó-szobor háta mö­götti bokorban vesztettem el az ár­tatlanságomat. A Boldogság Házá­ban és a Dzsámiban rebegtem örök hűséget, a Bíróságon váltam. Most ide hozom játszani a gyerekeimet, s nem az útfelbontókat várom. Férfi, 40 éves: A Dzsámit, a Szent­háromság-szobrot, a Lóval, mindent ki kell telepíteni és egy nagy kosár­labdapályát kell építeni, igazi aréná­val. így a legközelebbi kupadöntő után, nem kell abbahagynunk az ünneplést a meccs végén, rögtön itt vagyunk és folytathatjuk, anélkül, hogy kiesnénk a ritmusból. Férfi, 70 éves: Disznóság, hogy nincs felfelé buszmegálló. Kellene egy a városháza elé, a Király utca elé, s ha megnyílik a Nádor, kell egy az elé is. Lefelé is megállhatna a harmincas, a múzeum előtt, mint régen. Dobják ki a virágokat, hogy elférjen az a sok marha a ren­dezvényeken. De ne zárják le a te­ret soha a buszok elől. Az agyamra megy, hogy eltérítéskor még a Bar- bakánig sem jön el a busz, ha már a Széchenyi térre nem mehet be. Persze a közlekedésszervezők sa­ját gépkocsikon járnak. Most várom, hogy összesítsék a felmérés eredményeit. Bükkösdi László i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom