Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-28 / 115. szám

6. OLDAL POLITIKAI 2001. Április 28., szombat V I T A F 0 R ü M Csak semmi pánik! Ennek a nagy sikerű filmnek a címével lehetne nyugtatgatni a honi baloldal jeles képviselőit, akiken a jelek szerint bizony úrrá lett a politikai kapuzárás pánikhangulata. A múlt héten a Hajógyári szigeten tartott kampánynyitó, országértékelő fórumokon bi­zony nagy szerencséjük volt, hogy a régi pal­lérok olyan jól megépítették a csarnokokat, mert bizony lerogyott volna az épület az ott elhangzottaktól. De mi is történt valójában? Semmi egyéb, mint hogy egy hatalomhoz szokott, azt szerető párt nemigen tud mit kez­deni a demokratikus játékszabályokkal, külö­nösen ha látja, nem neki áll a zászló. Látni pe­dig látják, mert ha senki más, ők valóban is­merik a közvélemény-kutatások valódi ered­ményeit. Ezért aztán jön a pánik - ki bír ki még négy évet, vagy még többet hatalom nél­kül - és mivel demokráciában vagyunk, ígér­ni és csúsztatni kezdenek. Megszólalt ott politikus, pártkatona, polito­lógus és szociológus is. Megtudtuk tőlük, hogy Baloldali Közéleti Klub Mohácson Az MSZP Mohács és Térsége Nőtagozata pályázaton nyert pénzének és Puch László or­szággyűlési képviselő kap­csolatrendszerének köszön­hetően a régi „Téli esték” mintájára baloldali közéleti klubot indíthattunk. A klub célja a baloldali értelmi­ség számára egy olyan szellemi műhely működtetése, ahol a résztvevők kifejthetik vélemé­nyüket aktuális politikai kérdé­sekről és a közéletet foglalkozta­tó problémákról. Az első vendég Németh Mik­lós volt, aki a klubtagok remé­nye szerint 2002 után Magyaror­szág miniszterelnöke lesz. Elő­adásában felvázolta az EU-hoz való csatlakozás folyamatát. Második vendégünk Juszt László újságíró. Előadásából megismerkedhettünk a médiá­ban dúló pozícióharcokkal. Őt követte Kéri László polito­lógus és felesége, Petschnig Má­ria Zita közgazdász. A kétéves költségvetés gyenge pontjaira hívták fel a figyelmet, és érdekes lehetőségekre világítottak rá a választásokkal kapcsolatban. Márciusban Lengyel László tisztelt meg bennünket előadá­sával, kifejezte aggodalmát a szélsőjobb megerősödése miatt. A sort Horn Gyula volt mi­niszterelnök zárta. Elmondta, hogy a szocialisták megnyerik a 2002-es választásokat és vissza­adják mindenkinek azt, amit a Fidesz-kormány elvett. A rendkívül nagy érdeklődés­re való tekintettel a közéleti klub összejöveteleit nyári szünet után októberben folytatjuk. Nyúlné Zátonyi Zita, Mohács és Térsége Nőtagozat elnöke „kelet-európai barbár ország vagyunk” - biz­tos, mert nem őket választottuk - valamint hogy a kormányfőnek nincs tekintélye, mert egyik vezető európai politikus se hívja meg őt. Azt elfelejtik, hogy az említett kormányfők mind erősen „balosok” és pártpolitikai alapon összekacsintanak a hazai ellenzékkel, s azt a tényt, hogy az előző kormányfőnknek kijutott az a „megtiszteltetés”, hogy az amerikai elnök egy buszban fogadta őt a Fehér Ház kertjében. Az igazi ígéretözönt azonban a végén fel­szólaló, miniszterelnökségre sóvárgó pártel­nök zúdította ránk. Volt ott minden a kor­mányra kerülésük esetére: béremelés és adó- csökkentés egyszerre, szociális fordulat és 38 órás munkahét. Leszólta az emberi lakáskö­rülmények megteremtéséhez felhasználható hitelt, helyette a - csak vegetálásra jó - szoci­ális bérlakások tömegét ígérte. Ne felejtsük! A népességfogyás egyik oka a társadalomra rá- kényszerített lakásmodellben keresendő, ami lehetetlenné teszi egy átlagos jövedelmű - te­hát építkezni képtelen - család számára a har­madik, negyedik gyerek vállalását. Az ígére­tek közt szerepelt még a hosszabb és egészsé­gesebb élet, valamint az egészségügy dolgo­zóinak 50 százalékos béremelése. A dologgal egyet lehet érteni, de míg az elsőnél a „hatás­kör” nagyrészt a Jóistennél van, a másik ügyben kér­dezhetnénk: mit tetszettek négy évig csinálni? A parla­ment ellenőrző funkciójá­nak helyreállítása és a kor­mányzó elit elszámoltatása zene a demokrata füleknek. Ugye az ellenőrző funkció helyreállítása - lásd napi­rend előtti felszólalás -, vagy az elszámoltatás ígérete vonatkozik a pécsi önkormányzatra is? Ha a fenti, „kolbászból a kerítést” stílusú beszédeket egy jobboldali politikus „követi el”, azt a sajtó rögtön darabokra szedi, rá­akasztva a szélsőséges és demagóg jelzőt. Mi ne legyünk ilyen szigorúak! Mondjunk csak nyugodtan annyit: szánalmas produkció volt. Dr. Deák Péter, MIÉP Oktatáspolitika - felelősséggel A tudásalapokra épülő társadalom megvalósításának egyik kiemelkedően súlyozott sarokpontja a hátrányos helyzetű családok segítése. A polgári kormány a gyakorlat­ban ezt úgy kívánja elérni, hogy a kistelepülések számára differen­ciáltabb pedagógiai környezetet biztosít, csökkentve ezzel az ön- kormányzatok oktatásra fordított kiadásait. Tekintettel arra, hogy a közép­fokú végzettséggel betölthető munkahelyek száma egyre csök­ken, így a felsőoktatásnak is az eddigiektől eltérően tömeges igé­nyeket kell a jövőben kielégíteni. Ez a fejlesztés ma példanélküli, ugyanis megközelítőleg 110 ezer hallgató tanul ma Magyarorszá­gon államilag finanszírozott és önköltséges formációban. A polgári kormány átérezve az ügy fontosságát, vezeti be a 2001. szeptember 1-jétől induló diákhi­telt és a Bursa Hungarica néven fémjelzett szociális támogatást. A diákhitelt minden, a magyar fel­sőoktatási rendszerben tanuló diák felveheti, ami havi 21000 Ft- ot jelent számára. A hitel törlesztése a hallgató munkába állásával kezdődik, egy igen kedvező törlesztési részletekben a fizetés nagyságá­nak arányában (havi 3-4 száza­lék). Különösképpen nem szük­séges bizonyítani, hogy ezek a kormány áltál meghozott intéz­kedések^ milyen fontossággal bír­nak az érintett családok szem­pontjából. A Bursa Hungarica bevezetésé­vel is azt a célt kívánta a kormány elérni, hogy a továbbtanulni szándékozókat minél kevésbé be­folyásolják a szociális és anyagi körülmények. A Bursa Hungarica rendszerét az Oktatási Minisztéri­um dolgozta ki, melynek értelmé­ben egy-egy települési önkor­mányzat maga határozza meg az ösztöndíjra javasolt személy rá­szorultságát, illetve az adott ösz- szeget és ezt az összeget dupláz­za meg az Oktatási Minisztérium a központi keretből. Itt szükséges megemlíteni, hogy az első fordu­lóban országosan 12 391 fő kapott támogatást. Mindezek figyelembevételével a pécsi Fidesz-frakció értetlenül vette tudomásul, hogy Pécs Város Önkormányzatának MSZP vezet­te koalíciója nem vette igénybe a kínálkozó lehetőséget! Regényi Béla, Fidesz-frakció Van jövőjük a kisgazdáknak ■ : J ■ ■ tiibhiJr -nieo \>á c .-! KJ A rendszerváltást követően sokunk álma valósult meg. A kisgazdák, ha szerény kis csapattal, de bejutottak a parla­mentbe. Aztán következett a második ciklus. A kisgazdák ekkor még mindig kicsinyke létszámmal, de agilis szóvivő­jük révén igen aktívan vettek részt a parlamenti munkában. A fordulat éve 1998: kormányzó­párttá vált az FKgP. Közel fél év­századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az elsősorban vidéki lakos­ság megfelelő érdekképviseletet kapjon a legfelsőbb fórumon. Mind ez ideig mi kisgazdák ezt hittük. Napjainkban soha nem ta­pasztalt „hadjárat” indult e törté­nelmi párt megsemmisítésére. Sajnálatosan közrejátszottak eb­ben egyes kisgazda vezetők vélt, vagy valós kétes ügyletei is. A pártot nem szabad szemé­lyekkel azonosítani. A kialakult ál­datlan állapotért személyek felelő­sek, de ők nem azonosak a párttal. A lehetetlen helyzetből ki kell ke­rülni, s a továbbiakban is éltetni a párt eszméit. A megújulásra a fel­sőbb szintű vezetésben is szük­ség van. Nem valószínű, hogy a mostani vezérkar képes lesz meg­békélni, s népes tábort újra tobo­rozni akkor, amikor közel húsz­ezren elhagyták a pártot. Felelőst, felelősöket ne keres­sünk, - keressünk viszont új ve­zetőt az FKgP élére, aki képes lesz megreformálni a párt alap­szabályát, valós demokratikus alapokra téve azt! Elsősorban a vidéken élő, a magyar földet sze­rető, tisztelő emberek csoporto­suljanak egyetlen pártba, a Füg­getlen Kisgazda Pártba. Közeleg a 2002-es választás. Lehetőség nyílik most arra, hogy agrárországunkat a mostaninál nagyobb létszámú kisgazda ér­zelmű személy képviselje a parla­mentben. A jelenleg vegetáló FKgP meg­újulásra szorul. A jövőbe vetett hitünket nem szabad feladni. A kisgazda kifejezés alatt nem csak a gazdálkodót értjük. Mindenki lehet kisgazda, akinek értékrend­jében meghatározó az „Isten, ha­za, család”. Bánhidi János „Az igazság tükrében” 2001. április 18-án a Fideli- tas Pécsi Szervezete által rendezett, az „Igazság tük­rében” című rendezvényso­rozaton dr. Kövér László, a Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöke volt a vendég. Az el­nök a kormányzat által el­ért legfontosabb eredmé­nyekről beszélt a mintegy 270 fős hallgatóság előtt. A családpolitikával kapcsolatban elmondta, hogy 20 év után elő­ször nőtt a születések száma az előző évhez képest. És nőtt a há­zasságkötések száma is. Ez re­ményteljes abban a vonatkozás­ban, hogy megálljon, vagy leg­alábbis csökkenjen a népesség fogyása. Mert jelenleg Magyaror­szágon évente 40000 emberrel, egy kis város teljes létszámával csökken a népesség száma. Kövér László szólt arról, hogy a jelenlegi munkanélküliségi rá­ta már alacsonyabb, mint az EU-s átlag. Érdekességképpen egy debreceni példát említett, misze­rint az ott élő kb. 800 munkanél­küli számára az önkormányzat minimálbér díjazással állást ajánlott. Nagy meglepetésre csak 270- en fogadták ezt el. Ez a példa is rávilágít arra, hogy a munkanél­küliek egy jelentős része, vagy rendelkezik munkalehetőséggel, vagy nem is akar dolgozni. Ez utóbbi miatt is fontos, hogy a szociális segélyként kapható pénzösszegek lényegesen alacso­nyabbak legyenek, mint a mini­málbér. Az elnök szerint a roma kér­dés megoldása nagyon hosszú folyamat. Csak úgy lehet megol­dani, ha egyre több roma fiatalt lehet taníttatni, a felnőtt roma la­kosságot pedig munkához kell juttatni. Ugyancsak hosszú távon lát megoldást a médiaproblémákra. A jelenlegi médiaszereplők nagy része a rendszerváltást megelő­zően is e területen dolgozott. A jövő évi választási kilátások­ról derűlátóan nyilatkozott. Most van először remény arra, hogy a szavazópolgárok ne valami el­len, hanem valami mellett sza­vazzanak. A rendezvénysorozat hozzájá­rul ahhoz, hogy városunk polgá­rai első kézből hiteles informá­ciókat kapjanak aktuális kérdé­sekről. A helyi szervezet már nemcsak, saját tagjait, hanem a Pécsi Polgári Szalon, a Mecsek Nyugdíjas Polgári Egyesület és az Esztergár Lajos Konzervatív Kör tagjait is meghívja az előadások­ra. Koszorús László alelnök Minél rosszabb, annál jobb Mindig megdöbbenéssel ol­vasom és hallgatom a szo- ciálliberális médiumok ki­rohanásait és elhatároló­dásra történő felszólításait a MIÉP ellen. Teszik ezt azok, akiknek eszük ágában sincs a megbélyegzési szándék pártos társaikkal és elvba­rátaikkal szemben még akkor sem, ha azok különböző jogokba vagy európai erkölcsbe ütköző cseleke­detekkel mocskolták be magukat. Ezek szemében nem bűn a bankok hatalmi kirablása, a pufajkás múlt, az ávós papa-mama, a privatizáci­ós rablás, a moszkovitaság, a nem­zet külföldön történő mocskolása stb. De bűn a MIÉP-pel szimpati­zálni, a nemzeti hovatartozást megvallani, ha az magyar, a globa­lizációt kritizálni, az idegen kézre juttatott vagyont visszakövetelni, a szellemi prostitúciót elutasítani, az idegen érdekek helytartóit megvet­ni. Es még sorolhatnám. Most zúgott csak fel igazán a kórus, amikor a dabasi választá­sokon harmadik helyezést ért el a MIÉP. Valóságos fizikai fájdalom­ként élte meg a baloldal e párt jó szereplését. Aztán beindult a jól olajozott gépezet, az ijesztgetés és rémhírterjesztés: európai csat­lakozásunknak fuccs, a jelenlegi kormány a MIÉP felé kacsingat, balkanizálódik az ország... Sajnálatos, hogy a baloldal ál­tal megszállt kereskedelmi adók és egyes lapok tág teret nyitottak a hamis tények közlésének, ugyanakkor mélyen hallgattak egy másik tényről, mely sokkal nagyobb figyelmet igényelt vol­na. Nevezetten a 40 magyar állí­tólagos „értelmiségi” leveléről, melyet a francia elnöknek címez­tek. Ők nem átallották párhu­zamba állítani köszönőlevelük­ben a zámo- lyi romák me­nedékjogának megadását az ötvenhatos me­nekültek foga­dásával. Micso­da fogalomza­var lehet azok fejében, akik összekeverik a jogállamot egy háborús állapot­ban idegen csapatoktól leigázott országgal. Sehol nem olvastam, hogy elhatárolódtak volna ezek­től az egyénektől. A politikai el­lensúly sajnos nem működik eb­ben az országban. Vajon ezek után elhiszi-e vala­ki is a liberális baloldalnak, hogy ők is a polgári oldalt képviselik? Csak nem a „minél rosszabb, an­nál jobb ” szlogen a vezérelvük? Lajdi Klára, Nemzeti Keresztényszociális Fórum PÁRTHÍREK HORÁNYI ÖZSÉB VITAVEZETÉSÉVEL Az 1941 es hadüzenet: kényszerpálya? Horthy-Teleki-Bárdossy címmel tart nyilvános vita­estet a Bibó István Közéleti Társaság május 10-én 17 órától a Domi­nikánus Házban. Az est előadói Ormos Mária, Csicsery-Rónay Ist­ván, Pritz Pál és Vonyó József történészek. CSURKA ISTVÁN BARANYÁBAN. A MIÉP-elnök, frakcióvezető május 3-án 17 órai kezdettel Harkányban, a Művelődési Házban tart fórumot, 20 órától pedig Pécsett az Értelmiségi Klubnak (Vas­utas Művelődési Ház, Várady A. u.) lesz a vendége. DR. WEKLER FERENC (SZDSZ) országgyűlési képviselő, a Ma­gyar Országgyűlés alelnöke május 3-án 14 órakor a Lenau-házban (Pécs, Munkácsy M. u. 8.) fórumot tart az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról. AZ MSZP INGYENES jogsegélyszolgálatot tart minden hétfőn 16.30 órakor a Tüzér utcai pártirodán. AZ FKGP PÉCS-BELVÁROSI Alapszervezete május 3-án (csütör­tökön) 17 órakor tartja taggyűlését a megyei szervezet tanácstermé­ben (Pécs, Széchenyi tér 18. II. em.). A MOHÁCSI BALOLDALI KÖZÉLETI KLUB május-júniusban is várja az érdeklődőket. Május 1-jére nonstop programokat szervez­nek a mohácsi művelődési központban. A belépés ingyenes. ■ Megválaszolatlan kérdések Minden új társadalmi rendszernek kínos a saját keletkezés- története. A mostani sem képez kivételt alóla. Ezt is a több­ség előzetes megkérdezése nélkül, legsúlyosabb következmé­nyeinek célzatos elhallgatásával hozták létre; következés­képp ennek ideája is fonákjára fordult a megvalósulásban. A rendszerváltás idején a kor­mányrúdhoz sereglett politikai elit nem pragmatikus szólamokat hangoztatott, hanem az erkölcsi és főképp ideológiai érveket han- gosította elsöprővé. Nem az hal­latszott, hogy a szocializmus azért bukott meg, mert képtelen volt a fejlődésre (ezt a teóriát csak később agyalták ki), hanem az, hogy hazugok, panamázók, isten­telenek és hazaárulók voltak a ve­zetői. Akik ráadásul nem dolgoz­tak, mégis jól éltek! Emlékszem, vehemens kom- munistázással körítve milyen eufo- risztikus tapsot lehetett aratni egy ilyen szónoklattal. De akik dema­góg frázispufogtatás közben meg- dicsőülten hallgatták az ovációt an­no, nem is gondolták, hogy ezzel milyen magasra állították a mércét - önmaguknak és utódaiknak. Az a rendszerváltásra fölkent potenciális képviselő, aki az „első szabad választáskor” teli torokkal kiabálta, hogy a régi rendszer po­litikusai mekkora fizetéseket vet­tek fel munka nélkül, kapitaliszti- kusan megfizetett forradalmár­ként milyen alapon hivatkozik ma arra, hogy a plenáris ülések idején is akad fontosabb teendője a törvényhozói munkánál? Némi összevetés: a Kádár-rendszer utolsó országgyűlésének képvise­lőit az egész választási ciklusban (a bizottsági tagokat, tisztségvise­lőket is beszámítva) egységesen ötezer forint költségtérítéssel do­tálták havonta. Ezzel szemben a mostani képviselők többsége - akik egy bizott­ság tagjai és Bu­dapest 100-200 kilométeres körzetében lak­nak - havi 214 ezer forint fize­tésben és havi 200 ezer forint költségtérítés­ben részesül. Ezen túl az Országgyűlés Hivatala lakást bérel nekik a fővárosban. Csak hab a tortán, hogy minden képviselő alapdíja 50 százaléká­nak megfelelő összegért - szintén a Hivatal terhére - titkárt alkal­mazhat. Tovább folytatva: vajon meny­nyire hiteles az a politikusi maga­tartás, ha valaki a frakciófegyelem szükségességét bizonygatja, ho­lott korábban lebólogatójánosoz- ta elődeit? S azok a vesztegető vagy megvesztegethető politiku­sok, akik panamázásokkal vádol ták meg a Kádár-rendszer ország- gyűlési képviselőit és más tiszt­ségviselőit, válaszolhatnának arra a profán kérdésre: a mai elposvá­nyosodott politikai közélet sze­replőiként vajon miként néznek pirulás nélkül a tükörbe? Csönd lengi körül e kérdése­ket. Az illetékesek nem kötelesek válaszolni rájuk. A hatalmon lé­vők szavait, tetteit, be nem váltott ígéreteit pedig az emberek csak egymás között, no meg négy- évenként a szavazóurnáknál szokták kifogásolni. Dr. Südi Bertalan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom