Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-28 / 115. szám

2001. Április 28., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚR A ­ÉNEKLŐ IFJÚSÁG. Az idén a pécsi Kodály gimnázium adott otthont az Éneklő Ifjúság hang­versenyének. A rendezvényen 13 kórus mutatkozott be telt ház előtt. Felvételünkön a házigazda Bartók Béla Leánykar látható.______________________________________________________fotó: müller andrea Art Siklós, 2001 Tegnap Bakó Pál alpolgármester nyitotta meg a vár emeleti kiállí­tótermében az idei év egyik ki­emelkedő kulturális eseményét, melyen a városban tevékenyke­dő, illetve a településhez kötődő képző- és előadóművészek csil­lantották meg tudásukat. A kiállításon többek mellett Bencs János, Denke Ágnes, Nyirati Pius, Szentgyörgyváry Tamás fotóit, Kovács Ferenc, Vida Dezső, Zvolszky Zita fest­ményeit, Németh Sára, Végh Ist­ván, Vanyúr István kerámiáit és szobrait tekinthetik meg az ér­deklődők, míg a várkápolnában rendezett műsoros esten közön­ség elé lépett Inhoff Ede trombi­taművész, Lukács Sándor, Sza­bó Gyula, Tímár Éva színmű­vész is. K. J. JÓTÉKONYSÁGI gálát rendez a Pécsi Művészeti Szakközépis­kola diákönkormányzata az ár­víz sújtotta területek lakói meg­segítésére május 10-én 17 órai kezdettel az iskola hangver­senytermében. Bemutatót tart a tánc- és a zeneművészeti tago­zat, a képzőművészek pedig ki­állítást és vásárt rendeznek. <oi Bízik-e Ön a televízióban? Ugyanez a kérdés az orvosokra: fölöttébb sértő! Személy lesz a magyar Gretna-Green? A skótok lazábbak voltak. Az angol házassági törvények­kel szemben megelégedtek a házasulandó felek egybe­hangzó akaratával. Szülők, gyámok szívhatták a fogukat, mert a gretna-greeni békebí­ró kimondott szava Angliá­ban is érvényesnek elismert köteléket jelentett. Az apró, eredetileg Springfield ne­vű tanya világhírre tett szert. Az angol-skót határ közvetlen közelé­ben lett keresett turisztikai - és persze családjogi - centrum. Töri a fejét Kovács Pál (képünkön), Személy polgármestere. Nem any- nyira a skót kovács (békebíróként ő adta össze a párokat) babérjaira pályázik, vagyis várakozási idő nélkül köthessenek elszánt embe­rek gyors házasságot, hanem in­kább az lebeg a szeme előtt, hogy ha esküvő, akkor néhány vendég, némi kis lakodalom is jár vele.- Munkahely, akár tíz is - szá­mol a meghökkentő ötlet szülője- ként. Kovács Pál ugyanis már hosszabb ideje kerülgeti a magyar és most újabban az EU-jogszabá- lyokat is, van-e lehetőség a bara­nyai Gretna-Greenre. A mindkét lábával a földön járó polgármester természetesen tisztában van azzal, hogy a magyar jogi környezet a gretna-greeni házasságkötésre nem ad lehetőséget. Legalábbis a ma érvényes előírások, amelyek között például az is szerepel, hogy a házasulandó felek kötelesek az igen kimondása előtt a 30 napos várakozásra. Az ötletet azonban nem tartja reménytelennek. Már kapcsolat­ban van szakértőkkel, akik a Gretna-Green- hez vezető út járhatóságát vizsgálják. Más­részt nem fel­tétlenül kell há­zasságot ered­ményező eske- tési szertartást tartani. Miért ne lehetnének olyan párok, akik 5, 10, vagy még több év után szeret­nék még egyszer felidézni az eske- tés szép emlékét?- Annyi biztos - mondja Kovács Pál -, hogy a Személyhez hasonló településeknek minden lehetősé­get, minden gondolatot meg kell vizsgálniuk, hogy - mint ez eset­ben a remélt idegenforgalom és vonzerő - jövőt teremthessenek maguknak. Márpedig - teszi hoz­zá - Személyben vendégszerető emberek élnek, és igen jól főznek. Ez pedig már valami, amire lehet alapozni. ___________mészárosa. Fe lháborítónak és eleve sértőnek találtam a tv2 Napló című műsorában április 22-én a közvélemény elé tárt kérdését, vajon bíz- nak-e a magyar orvosokban vagy sem. Meg­alapozatlan volt, mert sem ok, sem indok nincs arra, hogy az országban megtalálható sok ezer foglalkozás közül miért éppen az orvosokat választották (miért nem a közgaz­dászok, jogászok, vagy riporterek után ér­deklődnek?). Naiv és gyermeteg volt, amely hatásos, nyomatékos, ugyanakkor szemé­lyes fontosságú akart lenni, mégis sutára és talajtalanra sikeredett. Demagóg és zavaros, definíció nélküli, amennyiben a legalapve­tőbb különbséget sem tisztázta az „orvo­sok” szó és az orvostársadalom fogalom kö­zött. Rosszindulatú, lévén a választás termé­szetéből fakadóan benne volt a nemleges válaszok lehetősége, amely viszont eleve azt jelenti, hogy a mintegy 30 000 magyar orvos egy részében nem lehet megbízni. És ez a rosszindulat-foganta televíziós kérdezek-felelek játék konklúziója súlyosan sért engem, sok ezer, keményen robotoló, éjszakát-nappalt egybemosóan dolgozó munkatársamat, kollégámat, sérti az egyete­mi oktatást, ahol nemzetközileg is elismert magas szintű orvosképzés és továbbképzés folyik (példa a külföldről jelentkező angol nyelvű hallgatók magas száma!), sért min­den orvost, akik a kor színvonalának és el­várásainak megfelelve napról napra képez­zük magunkat és környezetünket, sikeres honi és külföldi kongresszusi fellépéseink­kel magas színvonalú orvosi tevékenysé­günket képviseljük az országon belül és a vi­lág legkülönbözőbb hivatalos fórumain, és sérti azt a sok ezer orvosnak készülő egyete­mistát, akikben azt tudatosítják, hogy egy olyan szakmai világba fognak lépni, amely- lyel szemben alapvető bizalmi-bizalmatlan­sági kérdések merülnek fel. Szomorú és elgondolkodtató, hogy a mé­dia prominenseinek a fejében ilyen kérdés egyáltalán megfogalmazódhat. A kérdés hátterében szembetűnő a tények keveredé­se: az orvosokkal szembeni bizalom nem egyenlő az egészségüggyel szemben kiala­kult bizalmatlansággal. Bár ez a csont is erő­sen lerágott már, hisz korábban ezzel kap­csolatban is hangzott el kérdés, mely ha nem is pontosan így szólt, de a bizalom iránti érdeklődés benne volt. Azon nem sér­tődtünk meg, mi orvosok maximálisan hisz- szük és valljuk, hogy drámai helyzeten, mi több, kijelenthető, válságban van a magyar egészségügy, de ez semmiképp sem azono­sítható az orvosokkal kapcsolatos bizalmi kérdésekkel. Mi több: megdöbbentő és meg­ható, hogy ilyen körülmények között 'is azt és úgy teszik a magyar orvosok, amit tesz­nek, beleértve a lepusztult műszerparkokat, megkötött gyógyszerkereteket, a soha nem látott mértékűre növekedett adminisztráció­kat, a megalázóan alacsony, nem egyszer a minimumnál is alig több fizetést. Sok szülő próbálja lebeszélni gyermekét az orvosi pá­lyáról (csökken is a jelentkezők száma!), hisz nem pénzes szakma (minden híreszte­léssel szemben), igen nehéz, felelősségtel­jes, rendkívül fárasztó, s a médiák jóvoltá­ból évek óta olyan szinten zajlik a morális lejáratásuk, amiből aztán már következhet az inkriminált műsor, s az, hogy ide jutot­tunk, hogy az elemi bizalom kérdése is na­pirendre került. Irodalmi művek, filmek, riportok bizo­nyítják, milyen izgalmas téma a kórházak­kal, az orvosokkal foglalkozni. Ez a világ a kívülállóknak misztikus, titkokkal, mégis drámai történésekkel telített, az életről, az életért való harcról szól, és egy küzdelem­ről, legyőzni a halált. Persze, hogy nagy az érdeklődés, ha ilyesmit nézhetnek, láthat­nak a nézők (régen volt ilyen magas a szava­zók száma!). Ezt az érdeklődést kihasznál­va, ennek az érdeklődésnek a hullámán azonban etikátlanság olyan kérdést feltenni, ami az elmúlt hétvégén elhangzott. Etikát­lan, ízléstelen és fölöttébb olcsó. Persze, vissza lehetne vágni, nem volt alaptalan, hisz az orvosokban bízók száza­léka alig haladta meg a bizalmatlanok ará­nyát. Miért a bizalmatlanoknak ez a magas száma? Nem az orvosok járatták le magukat, ha­nem a médiák az orvosokat! Nincs hét, hogy ne lenne műsor, amelyben szenzáció-: hajhász műsorkészítők és riporterek, gátlás­talanul és újra kimondom, erkölcstelenül ne tobzódnának valamilyen egészségügyi, or­vosi témával kapcsolatban (gondoljunk a szegedi esetre, vagy a miskolci „szervkeres­kedelemre”: s amikor végre tisztázódott az érintett orvosok ártatlansága, már egy or­szág mutogatott rájuk, s a heteken keresztül szenzációzgató csatornák, a korábbi csin­nadratta helyett az ártatlanság tényét egy rö­vid egymondatos hírben jelentették be, a bo­csánatkérés helyett!). Az ókorban az orvosok a rabszolgák kö­zül kerültek ki, s minden (akár ma is élő) hírnevük ellenére azok is maradtak. Aztán eljött egy idő, amikor magas emberi, erköl­csi, és anyagi megbecsülésben részesülhet­tek. A fejlett országokban ma is ilyen kö­zegben élnek, mi több, még az általunk annyira fontos és fölöttébb követendő (vá­gyott) EU-tagországokban is -, ha esetleg a jól ismert, konkrét számadatokat is leírnám sokan el se hinnék, hogy igazak! Nálunk semmilyen téren sincsenek az orvosok megbecsülve. Nálunk az orvosok sok évti­zede áldozatok, áldozatai a különböző rendszereknek (politikai, egészségügyi rendszerek) az elmúlt években áldozataivá váltak a médiáknak, és fájó leírni, de tény, hogy mindezek miatt a saját hivatásuknak is az áldozatai... Dr. Sárosi István osztályvezető egyetemi docens Pécs ■ # Küldje el a ^ARANYAMÍR hívószót SMS •, ben a 900-as telefonszámra. ########Egy SMS áráért a Dunántúli Napló és a # Westel+Press segítségével így egy hé-. V I*'' # ten át értesül a legfrissebb baranyai # közéleti, politikai és bűnügyi hírekről! +Bífif?»NVfiSPORT »8ftRftNVftMETEO . jIítgtt TfísnTűxuiLc ..:..:r...................: ■ iá d «fesaioiRvsüM fim In A Füstös-lik a tudományban A napokban jelent meg a Folia Comloensis - Komlói Közlemények - legújabb, 10. füzete. A helyi Termé­szettudományi Gyűjtemény kiadásában,''Fazekas Imre «■ szerkesztésében gondozott kötet most a kovácsszénája! Füstös-lik komplex tudomá­nyos vizsgálatának eredmé­nyeit ismerteti. Apró kis nyílás a Herman Ottó-tó fölé magasodó fehér mészkőfal­ban. Az arra járók egy-egy pillan­tást vetnek rá, a kíváncsibbak fel­kapaszkodnak hozzá, de még barlangnak se nagyon titulálják. Mára Füstös-lik tudományos ala­possággal megvizsgált történeti és természeti értékünk. A régóta ismert barlang - és a tőle csak pár méterre lévő Kis-Füstös-lik - már hosszú idő óta foglalkoztatta a környéken élők fantáziáját. Van olyan leírás, amelyik szerint a Füstös-lik 600 méter hosszan nyúlik a hegy gyomrába. Az el­múlt években geológus, régész, biológus, paleontológus kutatta az ősember számára ideális szál­láshelynek mutatkozó Füstös-li- kat. Most a szakemberek mint­egy 50 méteres járható hosszúsá­got rögzítettek tanulmányiakban. Az egyik legizgalmasabb kér­désre - mikor, miért vetődött ide az ember, meddig maradt - a ré­gészet igyekezett választ adni. Annyi bizonyos, hogy a barlang különböző részeit más-más ko­rokban is használták. A korai bronzkor, a római kor, a népván­dorlás kora és a középkor emlé­kei egyaránt előkerültek, jobbára edénytöredékek, cserepek, de ta­láltak a régészek pattintott kőesz­közöket, bronzkori ékszermarad­ványokat, sőt, emberi fogat is. Az eddigi vizsgálatok eredmé­nye azt mutatja, hogy a barlang­ban az ember a korai bronzkor­ban (i. e. 3. évezred legvége) te­lepedett meg először. A feltárás valódi fontosságát az adja meg, hogy az olyan komplex, több tu­dományágat érintő kutatás, mint amilyen ez a legutóbbi volt, való­ban meglehetősen ritka a Me­csek barlangjainak feltárása tör­ténetében. Ma Eck Imréről nevezik el a Művészetek Háza festett dísztermeit, valamint a Pécsi Nemzeti Színház balett-termét, s ma tart­ják a negyvenéves Pécsi Balett jubileumi előadását. Én a színházi emberre szeretnék emlé­kezni. Mert nemcsak a koreográfiái vol­tak figyelemreméltóak. Bámultam azt a tulajdonságát, hogy minden embert nagyon komolyan vett. Komoly kérdést nem intézett el kitérő válasszal. Késő éjjel a színészklubban, két fröccsöző színésznek, holtfáradtan, de türelmesen és alaposan elmagyarázta a klasszikus balett és a modern forma­nyelv közti különbségeket, mindkettőt értelmezve. Ő maga nem ivott. A legfe­gyelmezettebb cukorbeteg volt, akit el lehet képzelni. Hiába - mondanák a ci­nikusok. Én tudom, ezért húzta addig is, amíg az agyérgörcsök meg nem tá­madták. Amikor először forgattam vele balettműsort a tévében, elámultam, hogy a stáb minden tagját mennyire partner­ként kezeli. Egyszer türelmetlenségem­ben meg is jegyeztem, sok idő megy el így, ha nem mondjuk meg azonnal, mit akarunk. Életre szóló tanulság volt a vá­lasza:- A profi mindig a saját feladatát akar­ja megoldani. A dilettáns mindig a má­sét. Érezze profinak magát, aki velem dolgozik. A Hőhalál című kamarabalett Nyári színházi bemutatójáról zenekritikus írt. Okos elemzés után lelkesülten szólt az előadás végén felhangzó Hallelujáról, mint a győzelem kifejeződéséről. Észre sem véve, hogy az egyetlen férfi szerep­lő, Hetényi János holtan fekszik. Oly­annyira, hogy a tapsrendre sem áll föl, a női szereplők átlépik, úgy hajolnak meg. Szóvá tettem Ecknek a kritikát, hogy a férfi princípium képi eltűnését a zene­centrikus kritikus észre sem vette.- Te mondtad, nem én. De örülök, hogy mondtad. Egyébként az ő dolga - válaszolta. Pécsi pályája elején Német Tóni bácsi­val együtt állíthatta színre a Hoffmann meséi című operát. Ez volt Magyaror­szágon az első igazi szürrealista szín­ház. Talán ennek sikere szerettette meg vele az operarendezést. Parádés volt Ravel: Pásztoróra című egyfelvonásosá- nak megoldása. A pikánsan bájos víg­opera véget nem érő hosszú fináléval zárul. Ez alatt az életét is elunja már minden addig kacagó néző. Eck a finálé alatt, lassan lebontatta a teljes díszletet, berendezést, fehérkesz­tyűs díszletezőkkel. Megfricskázva Ra­velt. Izgalmas volt a Cossi fan tutte ren­dezése is, ahol a Hoffmann meséi min­tájára szimultán szereplőkkel jelentette meg az operát, eltáncoltatva balettosok- kal azt, amit az énekesek szinte oratóri- umszerűen adtak elő. Aztán bánatomra a Trubadúr rendezését kicsit elnagyolt­nak éreztem. A nagyszínház rekonstrukciója miatt a Kamaraszínház akkor még tenyérnyi színpadán került sor a bemutatóra. Saj­nos kritikát kellett írnom róla. Eck nem arra tanított, hogy a barátság elvtelen- ségre kötelez. Megírtam fenntartásai­mat. A kritika megjelenésének napján szintén színházi bemutató volt. Mikor a nézőtérre léptem, Imre odajött. Du­máltunk, röhögcséltünk. Fotós ismerő­sünk ámulva nézte. Meg is kérdezte Imrét: nem olvastad, mit írt a Laci a Trubadúrról?- Hülyéskedsz? Miért ne olvastam volna? - válaszolt. Ha végiggondolom karmester és éne­kes barátaim sértődéseit egy-egy kriti­kám után, volt, aki átment az utca túl­só oldalára, hogy ne kelljen köszönnie, volt, aki félórás telefonbeszélgetésben kérte számon, amit írtam, ma sem tu­dok Imre nagyvonalúságára megható- dás nélkül gondolni. Bükkösdi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom