Új Dunántúli Napló, 2001. április (12. évfolyam, 89-117. szám)

2001-04-01 / 89. szám

4 ★ RIPORT ★ 2001. április 1. EGY LÁDA ALMA HRUSCSOVNAK ★ AZ ANDROPOV-REJTÉLY ★ „HA MÁR NEM DOLGOZOM, MINEK EMLÉKEZZEK?” A KÁDÁR-DOSSZIÉ Kádár Jánosról életében mind­össze egy könyv született, igaz, az egykori pártfőtitkár annak az egynek sem örült igazán. Gyurkó Lászlónak az Arcképvázlat törté­nelmi háttérrel című kötetéből természetesen sok minden ki­maradt A következő feldolgo­zás, egy színpadi mű már Kádár halála után született (Korniss Mihály: Kádár házaspár), de az első tudományos igényű össze­állítást 2000-ben a Rubicon je­lentette meg két különszámá- ban óriási sikerrel: a folyóirat 30 ezer példányban kelt el. Varga László történész, a Bu­dapesti Fővárosi Levéltár főlevéltárosa Kádár életének csupán egy meghatározó szaka­szával foglalkozik jövő hétvégén megjelenő könyvében: az 1949-56 közötti időszakkal, s ezen belül is kiemelten a Kádár- perrel. Mint mondta, már a for­rások feltárása is igen nehéz volt, mivel az 1951-es alapper 30 ezer oldalra becsült anyagát szinte teljesen megsemmisítet­ték. Varga többek között azt boncolgatja, hogy az egykori vádlott-társak, mint Kádár, Losonczy és Donáth később elté­rő pályát futottak be. Losonczyt 1957-ben hagyták a börtönben meghalni, Donáthot a Nagy Im- re-féle perben elítélték, míg Ká­dár a rendszer első embere lett Kopátsy Sándor Kádárés ko­ra című könyve egy hónap múlva jelenik meg. A szerző nem annyi­ra Kádár személyét, mint inkább társadalomtudósként a kor vál­tozásait elemzi, s ítélete egyér­telműen pozitív. Szerinte soha nem élt olyan jól a magyar falu, mint a '70-es években, s a „má­sodgazdasági vircsaft” is kine­velte a mai vállalkozói réteg elődjét. Annak ellenére, hogy Kádár elítélte ezeket a folya­matokat, mégis eltűrte, s ez a szerző szerint mindenképp a volt pártfőtitkár javára írható.- Nem túl korai még Ká­dár-életrajzot írni?- Húsz vagy ötven év múlva könnyebb lesz, ám annak is van előnye, ha olyan kortárs írja, aki nem csak levéltári forrásokból is­meri a történelmet. Talán olyan finom történéseket is tudok közvetíteni, amit a do­kumentumokból dolgozó történetíró nem. Én külön­ben különös ablakfólia hely­zetben éltem meg ezeket az évtizedeket. Az ELTE szocio­lógiai tanszékét vezettem, s a Valóság című folyóiratnál is eltöltöttem két évtizedet. A kívülálló azt hihette, belül vagyok, akik bent voltak, azok szerint kívülállóként ítélkeztem. Mindkettőben van igazság. Egyébként pe­dig az orosz és magyar levél­tárak mellett több mint öt­ven életútinterjút készítet­tem olyan tanúkkal, akik Ká­dárt más-más időben ismer­ték. Ezek a visszaemlékezé­sek átszínezik a történetet. Végül is a jegyzőkönyveket szembesítettem az emlékek­kel, s ezek nélkül nem lenne teljes az életrajz. Beszélget­tem 90 éves özvegyasszony- nyal, aki Kádárt a Terézvá­rosból ismerte és több volt politikai bizottsági taggal is.- Kádár korán bekerült a mozgalomba, de hogy mi vezette oda, hogy és hol töltötte a gyerekkorát, nos, erről mit sem tudunk.- Bár nagyon jó mesélő volt, a gyerekkoráról sosem beszélt. Anyja magyarorszá­gi szlovák parasztlány volt, aki egy fiumei panzióban dolgozott, és egy ott kato­náskodó pusztaszemesi fér­fitól esett teherbe. Ahogy ak­koriban mondták, Kádár szerencsegyerek volt. Ám A héten jelenik meg Huszár Tibor könyve Ká­dár Jánosról, miután négy évig kutatta az egykori pártvezető múltját magyar és orosz levéltárakban, valamint ötven mély­interjút készített olyan tanúkkal, akik bizonyos korszakokban ismerték Kádárt. Huszár szerint Kádár túl sok se­bet szerzett gyermekko­rában, majd az illegális kommunista pártban, így könyvét nem csak szociológiai, történeti, hanem lélektani felad­ványnak is tekintette. Huszár Tibor Született Veresegyház, 1930. augusztus 20. Munkahelyei: 1957-60 között a József Attila Gimnázi­um tanára, 1960-69-ben az ELTE BTK filozófiai tan­székén adjunktus, 1969-83-ban a szociológia tan­szék vezető tanára, 1983-92-ben a Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet igazgatója. Főbb művel: Fejezetek az értelmiség történetéből (1977), Erkölcs és társadalom (1983), Bibó István: Válogatott tanulmányok 1971-79 című kötet szerkesztője (1986), Bibó István. Beszélgetések. Politikai, életrajzi dokumentációk (1989), A hatalom rejtett di­menziói (1995), Bibó István: Életrajz helyett című kötet szerkesztője (1995). amikor később az anya a fiá­val felkereste a férfit, az nem vállalta a gyereket. Onnan néhány kilométerre, egy kapolyi családra bízta az anya gyerekét és Kádár csak hatéves korában került fel Pestre. Apjával csak egyszer, 1960-ban találkozott. Ami­kor írni kezdtem a könyvet, már szinte senki nem élt, akit felkereshettem volna. Az anyja még 1948-ben meg­halt, az apja is régen, sőt a mostohatestvérei is. A ka­polyi nevelőszüleinek is csak az unokái élnek. Talán ez volt a legnehezebb, a mozai­kokból összerakni a gyerek­korát. Politikai életrajzot ír­tam, mégis nagyon érdeke­sek voltak a gyerekévek, hi­szen az első sebek akkor ér­ték. Később a mozgalomban sem kímélték, '33-ban, ami­kor a nagy lebukások voltak, azzal gyanúsították, hogy köpött. Majd '43-ban felosz­latta a kommunista pártot, s békepártot alapított, hogy hatékonyabban tudjanak dolgozni. Nos ez a moszko- viták szemében akkora bűn volt, hogy amikor '45-ben Gerő hazatért, azonnal át­adott egy pártfegyelmit. Gábor rabomobil­ja kiszakította. Ám parkolópá­lyára került, An­gyalföldre, majd Pest megyébe. Í956 márciusában aztán kilép Ráko- siék köréből, akik többször feljelen­tik az akkori szov­jet nagykövetnél, Jurij Ándropov- nál. Viszont Kádár Nagy Imrével és csoportjával sem köt szövetséget. .- Moszkvába vitték, vagy önként ment?- Minden orosz forrás azt állítja, hogy vitték. S miután Hruscsovék kerekedtek felül a vitában, a Kádár-kártyát játszották ki. Ugyanakkor bi­zalmatlanok voltak vele szemben, mert a pártelnök­ségi üléseken, ahol részt ve­hetett, többször elmondta, hogy Rákosi és köre hibás az eseményekért, s miután a munkások többsége részt vesz benne, nem lehet ellen- forradalomnak nevezni. És november 3-án, amikor már a bevonulásról is szó van, azt mondja, hogy bár a lépés jóban voltak, Brezsnyevet viszont nem kedvelte.- Hruscsov szeszélyes volt, így a kapcsolatuk nem lehetett zökkenőmentes. Ká­dár mégis bízott benne, s nem csak a híres Nyugati pá­lyaudvari beszédében emlé­kezett szépen Hruscsovra, hanem leváltása után min­den születésnapjára küldött egy láda almát. Jellemző Brezsnyev pitiánerségére, hogy '66 után Hruscsovnak már nem juttatták el az aján­dékot. Hruscsov halála után Kádár küldött egy táviratot az özvegynek, de megtagad­ták a kézbesítését. Akkor Ká­dár utasította a nagykövetet, hogy személyesen vigye el Nyina Hruscsovának. És itt­hon politikai határozatot ho­zatott, hogy Hruscsov halál­híre mellett a Pravdával ellentétben röviden mél­tassák az érdemeit is a Nép- szabadságban.- Andropowal is külön­leges kapcsolata volt, bár erről se sokat tudunk.- Attól tartok, hogy ez to­vábbra is rejtély marad. Ahogy már mondtam, '56- ban Rákosiék szinte naponta megfordultak Andropovnál, míg Kádár csak egyszer, szeptemberben járt a nagy­követnél. Mégis bizalmi vi­szony volt köztük. Andropov '68-ban a KB kelet-európai ügyekkel foglalkozó titkára volt, s olvastam egy akkori beszélgetést, amiben Kádár a Prágai Tavasszal kapcsolat­ban a szovjetekkel szemben nagyon kritikus hangot üt meg. Andropov tehát kitün­tetett bizalommal viseltetett Kádár iránt, ha ezt megen­gedte neki. Az oroszok sok dokumentumot kiadtak, szinte mindent, amit felleltek a magyar-szovjet kapcsola­tokról, de a Kádár-Andropov barátság mindmáig rejtély.- Ön találkozott Kádár­ral, tehát voltak személyes élményei?- Kétszer-háromszor épp '56-ban találkoztunk a Pető- fi-körön. Szimpatikus volt, mert egyszerűen fogalma­zott, életes volt a beszéde, nem használt frázisokat. Ugyanakkor a Petőfi-körrel szemben rendkívül kemény és elutasító volt, s számomra ez fájóbb volt, mint ha egy ál­talam dogmatikusnak tartó vezető utasít rendre. Az igazi találkozás viszont jóval ké­sőbb, 1977-ben esett meg, amikor Aczél Györgynél vol­tam, s benézett hozzá, meg­köszönni a 65. születésnapjá­ra küldött ajándékot. Felaján­lottam, hogy én megyek. Mondta, maradjak, a neve­men szólított, sőt azt is tudta, hogy a szociológiai tanszéket vezetem az ELTE-n. Viszont ha már így alakult, megemlí­tettem, hogy a pártvezetők­kel nem készülnek doku­mentumértékű interjúk, mi­közben 100 oldalas dolgoza­tok születtek arról, ha valaki Békéscsabán az utca egyik oldaláról átköpött a másikra. Márpedig ki tudná például nála jobban, hogyan oszlat­ták fel a KMP-t. „Nézze, amíg dolgozom, addig nem emlé­kezem. Amikor pedig már nem dolgozom, akkor minek emlékezzek?” így gondolko­dott, ezért nem készült vele sose sem írásos, sem televíz­iós interjú, pedig tudom, hogy mások is győzködték. És azután tett még egy meg­jegyzést: „Hallottam, maga szeret interjút csinálni a bará­tainkkal. Ok szeretnek me­sélni. Hallgassa őket!” Akko­riban valóban sorban készí­tettem az életútinterjúkat többek között Bibó Istvánnal, Donáth Ferenccel és Újhelyi Szüárddal, vagyis ellenzék­ekkel. Az én fejemben rögtön az a lámpa gyulladt ki: hon­nan tudja? Dalia László Kádár és Hruscsov: barátság felső fokon- Mégis ’45 után karri­ert csinál, főkapitány-he­lyettes, majd belügymi­niszter lesz.- A moszkvai négyek ke­zében volt a hatalom, csak bedíszletezték a pártveze­tést hazai keresztény mun­kásokkal, vagyis Rajkkal és Kádárral. Kádár börtönbe került, de előbb maga is sze­repet vállalt a Rajk-ügyben. Ezért mondta 1956 júliu­sában, hogy bűnös és áldo­zat is. Egyébként, amikor ki­jött a börtönből, megkötötte a maga alkuját Rákosival, s azt hitte, hogy visszakerül a hatalomba, ahonnan Péter szükségszerű, mégse csinál­janak még egyszer Magyar- országon bábkormányt. És aztán megérkezik Magyaror­szágra, ahol szovjet vezetők, Konyev marsall katonai pa­rancsnok és Szeröv belbiz­tonsági parancsnok kormá­nyoznak, tehát a Kádár-kabi­net bábkormánynak is jóin­dulattal nevezhető. Az már egy másik történet, hogy Nagy Imre kivégzésének árán a hatvanas évek végén a szovjetek árnyékában sokkal lakhatóbb országot kormá­nyoz, mint Ulbricht vagy Zsivkov.- Hruscsovval nagyon Végjáték perekkel, száműzetéssel Amíg Kádár Jánosnak a temetésére több tízezer ember ment el, addig sorstársai közül a legtöbben bíróságon végezték. A rendszer erjedését elindító Gorbacsovon és a nemrég megbuktatott Milosevicsen kívül az európai kommunista pártok „nagy vezérei” már halottak. Utóbbi letartóztatásáért valóságos csata dúl napok óta. Mihail Gorbacsov két évvel ezelőtt megpró­bált visszatérni, mint aktív politikus Oroszor­szági Egyesült Szociál­demokrata Párt néven pártot alapított, ám a választásokon csúfos vereséget szenvedett. Mint arról a VR is be­számolt, újabban mint televíziós műsorvezető és szakkommentátor dolgozik. Erich Honecker és felesége moszkvai önkéntes száműzetésben Elena és Nicolae Ceausescu „fénykorában” Todor Zsivkov 1989-ig Bulgária első embere volt, amikor is pártbélijei felmentették tisztségéből, majd egy hónappal később a párt­ból is kizárták. Hétéves börtönbüntetését házi őrizetben, egyik unoká­ja luxüsvillájában kezd­te letölteni, de 1996-ban felmentették. Zsivkov kiadta emlékiratait, amely bestseller lett Bul­gáriában. 1998-ban halt meg tüdőgyulladásban. Erich Honecker 1989 októberében - egy hónappal a berlini fal le­omlása előtt - távozott a hatalomból. A letartóz­tatása elöl Moszkvába menekült, ahol a chilei követségen húzta meg magát, de 1992-ben visszatért Berlinbe. Pere sohasem fejeződött be, betegségére hivatkozva kiengedték lányához és feleségéhez Chilébe, ahol 1994-ben májrák végzett vele. Gustáv Husák a „bársonyos forradalom” kitöréséig az állam első embere. Az elnöki posztjáról 1989. decem­ber 9-én mondott le, és visszavonult a politikai élettől. Ha tervezték is bíróság elé állítását, Husák ezt nem érhette meg, mert 1991. novem­ber 18-án meghalt. A legcsúfosabb vég a román diktátort, Nico­lae Ceausescut érte utol, akit több évtizedes „uralkodás” után a ro­mán nép felkelése sö­pört ki a hatalomból. A kondukátort és nem ke­vésbé hírhedt feleségét, Elenát 1989 decemberé­ben katonai bíróság elé állították, és órákkal a kimondott halálos ítélet után kivégezték. Tavaly az utolsó eu­rópai kommunista nép­vezért, Szlobodan Mi- losevicset is elsöpörte a hatalomból az ellenzék által vezetett forrada­lom. Tegnap le akarták tartóztatni, ám hívei gépfegyverekkel és ak­navetőkkel védték vil­láját, és megakadályoz­ták a letartóztatását. B. M. L. (Forrás: HV&archívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom